Petőfi Népe, 1970. június (25. évfolyam, 127-151. szám)

1970-06-21 / 144. szám

1970. június 21, vasárnap K. oldal Zászlót vissza nem adunk! Az igazi boldogságot a munkában elért siker vált­ja ki az emberből. Lehet ezen velem vitatkozni, de akik látták a Habselyem Kötöttárugyár kecskeméti üzemének asszonyait ör­vendezni, amikor elnyerték a Minisztertanács és a SZOT vörös vándorzászla­ját, azok bizonyára nekem adnak igazat Csupa lelke­sedés volt az egész üzem. Vidám, elégedettségtől su­gárzó arccal hajoltak a gé­pek fölé, s a Komarov-bri- gád tagjaiban ekkor, ezek­ben a boldog percekben fo­galmazódott meg az újabb vállalás. — Harmadszor is jő len­ne megszerezni a zászlóit Ha ez sikerül, akkor vég­leg a vállalatnál marad — mondta Martony Sándorné brigádvezető. A lelkes asszonyok Összedugták a fejüket, rö­videsen megszületett az el­határozás: A brigád tovább folytat­ja a felszabadulás 25. év­fordulójára indult munka- versenyt, ezúttal már a X. pártkongresszus tiszteleté­re. Sőt, a cél legyen a kongreszusi versenyzászló elnyerése. Üjabb felajánlás a minőség javítása. Ügy döntöttek, hogy a brigád jelével látják él a kezük alól kikerülő termékeket, ezzel is felelősséget vállal­va munkájukért. Verseny vállalásuk híre gyorsan eljutott a Habse­lyem és Kötöttárugyár min­den üzemébe. Rövidesen új jelmondat született, amely így hangzik: „Zászlót visz- sza nem adunk — újat szerzünk!” Azután gondos elemzés, tervezés következett, amely­nyomán elkészült a hadi­terv. Budapesten a Habse­lyem Kötöttárugyár Török Flóris utca 116. szám alatti központjában — a főhadi­szálláson — stencilgépre került az egész gyár újabb felajánlása, amelynek ezt a címet adták: Az MSZMP X. kongresszusának tiszte­letére indított munkaver­seny célkitűzései. Ebben méltatják a kollektíva ösz- szehangolt munkájának eredményeit, amelynek alapján másodízben nyer­ték el a vándorzászlót. Az eredmények azon­ban fokozott felelősséget és kötelezettséget rónak a gyár dolgozóira, olvasom a versenyvállalásban, amely a feladatokat, az elérendő célt is felvázolja. A tava­lyihoz mérten 3 százalékos termelékenység-növekedést irányoztak élő. Az első ne­gyedévben 1,6 százalékot értek el, december 31-ig pedig további 3,5 százalékos növekedést kell biztosítani — a kecskeméti gyárnál 5 százalékosai Továbbra is fontos feladat a minőség javítása, a takarékosság, a termelésben dolgozók ará­nyának javítása, az impro­duktív létszám csökkentése. A vállalat a gyárai közöt­ti verseny lendületének fo­kozására Élüzem címért in­dít versenyt A kitüntető címet elnyerő üzem dolgo­zói jelentős pénzjutalmat kapnak. Természetesen a kecskeméti gyár kollektí­vája azonnal reagált a bu­dapesti „hadi tervre”. Az eddigieken túl felajánlot­ták, hogy a termelékenysé­get 1,5, a minőséget 0,5, az anyagkihozatalt 0,2 száza­lékkal javítják. A vállalás valamennyi pontját felso­rolni felesleges, de annyit érdemes megemlíteni, hogy az Élüzem cím megszerzé­sére már csak azért is nagy erőfeszítéseket tesznek, mert Kecskeméten kezde­ményezték a kongresszusi versenyt. Egy győzelmet azonban máris arattak. Kezdeményezésük újabb lendületet adott a verseny­nek a gyár valamennyi üze­mében. Nagy Ottó (44.) Amikor végre Kloss elhagyta a Gestapo épüle­tét, azzal a nyugtalanító gondolattal lépett ki az utcá­ra, hogy Pollerrel döntetlenül végződött ez a játszma, ugyanakkor a döntés ideje végzetesen közeledik. Szokásos elterelő cikk-cakkos útvonalon indult az orgonistához. Többször ellenőrizte, hogy figyelik-e, de nem vett észre semmi gyanúsat. — Logikus, hogy Poller figyeltet, gondolta, ha meg nem, akkor mégiscsak kötöznivaló bolond ez a Poller, s akkor meg egyenesen szégyen döntetlenre játszani vele egy játszmát. Belépett, a Szent Augusztin székesegyház oldalbejá- tán. Az orgonistánál várta a jelentés. A csoport veze­tője, Atrur jelentette, hogy Liza likvidálási paran­csát visszavonta, s azt is, hogy Kuschka a saját sza­kállára dolgozott, ezért likvidálni kellett. Most már biztos — szólt tovább a jelentés —, hogy Liza Schmidt ártatlan és a provokátor Kuschka volt. A csoport te­hát ismét tisztán várja a feladatot. — Látod — mondta az orgonista. — Mondtam, hogy Liza ártatlan. — Azt tudtad, hogy a Gestapónál dolgozik? — Tudtam. Ez a mi nagy szerencsénk. Az orgonista láthatóan boldog volt, hogy Lizát si­került tisztáznia. Most várta Kloss határozatát, hogy mikor és milyen módon léphetnek ismét kapcsolat­ba a központtal, s mikor kerülhet sor a legközelebbi akcióra. Kloss érezte, hogy most következik az utolsó menet, a legnehezebb. De magán érezte az orgonista tekinte­tét is, s újra az a nyugtalanító gondolat kerítette ha­talmába, hogy ez az ember nem vak. Ha valóban Kuschka volt az áruló — szőtte tovább a gondolatait —, akkor a játszma véget ért. Pollernek le kellene tartóztatni az egész csoportot. Az áruló is­merte Artúrt, Lizát, tehát minden fontosabb csomó­Amire a kötelez megyeszékhely rangja Beszélgetés Reile Gézával, a városi tanács vb elnökével Tízéves városépítés, fej­lesztés eredményeit össze­gezte legutóbbi ülésén a Kecskeméti Városi Tanács. S mivel az évtized, amely­re visszapillantás történt, tulajdonképpen két ötéves tervidőszakot ölel fel, ké­— Az eltelt tíz év ered­ményeit vizsgálva, joggal állapíthatta meg városunk tanácsa, hogy azok nagy akarásról tanúskodnak, s ha csupán az elvégzett 49,7 millió forint értékű társadalmi munkára uta­lóik is, önbizalommal tölt­hetik el Kecskemét min­den polgárát — kezdte Reile elvtárs. — Élve az alkalommal, ezúttal in­kább terveinkről szólok. Arról a céltudatos mun­káról, mellyel a városi pártbizottság és a tanács a soron következő negye­dik ötéves tervidőszak tennivalóinak körvonalait is felvázolta. Hiszen az egyes tervciklusok egy­másba folynak, egymásra épülnek. Ha figyelembe vesszük, hogy Kecskemét a múlt­ból csak a városi rangot örökölte, akkor nincs szé­gyenkezni valónk. Am a követelményekhez, a la­kosság igényeihez illő tar­talommal párosítani a rangot — ehhez még nem volt elegendő az utóbbi két évtized. Éppen ezért az elkövetkezendő idő­szakban úgy kell gazdál­kodnia a városvezetésnek, hogy ne csak rangjában, hanem a sokirányú fejlő­désben is legyen megye- székhelyhez méltó a vá­ros. Szemléletesebbé téve fejtegetésemet, csak uta­lásszerűén néhány példa: A megye minden hetedik­zenfekvő volt egyidejűleg a negyedik ötéves tervciklus feladatainak felvázolása. Ez utóbbiakkal kapcsolatban kértünk tájékoztatást Reile Gézától, a városi tanács vb-elnökétől. nyolcadik lakosa Kecske­méten él. A megye ipari termeléséből 42,1, a mező- gazdasági termésből 3,9, a kiskereskedelmi és ven­déglátóipari forgalomból 20,4 százalékkal részese­dik a város. A gazdasági, társadalmi, kulturális, egészségügyi, igazgatási tevékenységet végző és irányító szervek száma Kecskeméten meghaladja a 420-at Amikor húsz esztendő­vel ezelőtt megyeszékhely lett a város, a tanácshá­zán, a bíróságon és az adóhivatalon kívül szinte nem volt középülete; a megyei intézmények elhe­lyezését a kényszer szül­— Szívesen, mert Kecs­kemét valóban egyik leg­nyomasztóbb gondjáról van szó. Itt is abból indu­lok ki, hogy bár feltétle­nül tiszteletre méltóak a lakásépítésben elért ered­mények, elégedettségre korántsem adnak okot. Ezt húzzák alá a következő példák: Kecskemét lakosainak száma húszezerrel nőtt az utóbbi húsz évben. Ebben az időszakban nyolcezer lakás épült, ami lényegé­ben fedezné a növekedés szükségletét. Nem lehet te. A végleges megoldás körvonalai a harmadik öt­éves terv időszakában bontakoztak ki. Az úttörő e vonatkozásban a MÉ­SZÖV volt, mely székhá­zának felépítésével meg­oldotta elhelyezésének gondját és városképileg is tetszetős létesítményt ho­zott létre. Ez a kezdemé­nyezés most követőkre ta­lált. A közelmúltban vet­te birtokba új irodaházát az Állami Biztosító, a Be­ruházási Bank megyei fi­ókja és az Ingatlankezelő Vállalat. A városcentrum új félkörében levő nagy építkezés, a megyei párt- bizottság és a megyei ta­nács új székháza is ezt a tendenciát jelzi. Az a törekvésünk, hogy 1980-ra lényegében ne ma­radjon Kecskeméten olyan közintézmény, amely ne rendelkezne saját otthon­nal. Ehelyütt is kérjük tehát az érdekelt szervek vezetőit, hogy az említett példákhoz hasonlóan — esetenként társulás útján — keressék a megoldás módját. azonban figyelmen kívül hagyni egy másik fontos tényezőt sem: a város la­kásállománya elavult, az épületek 74 százaléka sár- és vályogfalazatú, 37 szá­zalékuk az 1900-as év előtt épült. Nagymérvű a ter­mészetes rongálódás, emellett a kétévenként rendszeresen ismétlődő belvíz ezrével teszi tönk­re a lakásokat. Ezért nem érzem túlzásnak, ha így fogalmazok: a lakásépítés­ben elért kimagasló ered­mények ellenére is tragi­kus a város lakáshelyze­te. Napjainkban hétezer jogos igényt tartunk nyil­ván. Közöttük ezrével olyanokét, akik anyagi ál­dozatot is hajlandók vál­lalni otthonuk megterem­téséért. De a szövetkezeti lakásoknál is egyelőre csak az 1964. évben be­nyújtott igények kielégíté­sénél tartunk. Talán még szemlélete­sebben érzékelteti a gon­dot, ha megemlítem: 1961-ben, a második öt­éves terv kezdetén két­ezer jogos lakásigényt tar­tott nyilván a tanács. 1965-ig megépítettünk 2700 lakást, de ugyanez ideig 3500-ra növekedett a jo­gos igénylők száma. A harmadik ötéves tervcik­lusra már 3500 lakás épí­tésével számoltunk, s mi­re ezt elértük, az igény hétezerre nőtt. Ez a tény figyelmeztette városunk vezető testületéit a lakás­építés ütemének gyorsítá­sára. Ezért számolunk — magán- és állami erőből — soron következő öt év alatt 4500 lakás létesítésé­vel. Ha azonban igazán társadalmi üggyé tudjuk tenni a gond megoldását, s messzemenő segítségre számíthatunk a lakosság, a vállalatok, intézmények részéről, akkor megítélé­sem szerint elérhetjük a bűvös ötezres lakásszámot is. — ENGEDJE JVTEG ELNÖK ELVTARS EGY KÉRDÉS KÖZ­BEIKTATÁSÁT: A LEENDŐ RÁKÓCZI SUGARÜT MENTEN FELEPULT TETSZETŐS SZALAGHAZ, S A MOST FORMÁ­LÓDÓ CJ KOZIGAZGATASI CENTRUM MÖGÖTTI, S AZ AZZAL SZEMKÖZTI VÁROSRÉSZ CSAKUGYAN NEM ILLIK az ön Által említett városi ranghoz, miért nem — MILYEN IRÁNYT SZABNAK A VEZETŐ TESTÜLETEK A MEGYESZEKHELY FEJLŐDÉSÉNEK, MIT TEKINT E VO- NATKOZASBAN A LEGFONTOSABBNAK A TANÁCSELNÖK? — ELNÖK ELVTARS ÁLTÁL ELMONDOTTAK EGY ED­DIG RITKÁN HANGOZTATOTT, DE KÉTSÉGTELENÜL JE­LENTŐS PROBLÉMAKÖRT ÉRINTETTEK. KÉRJÜK EZEK UTÁN TÁJÉKOZTASSON A LEGNAGYOBB GONDOT JE­LENTŐ LAKÁSHELYZET KILÁTÁSAIRÓL, TÁVLATAIRÓL. pontot. Artur meg mindig elérhető, hiszen ott sétál­gat a wroclavi utcákon... De ki ez az Artur ? Ez a bizonyos Második Artur? Lehet, hogy... Kloss összegyűrte a papírszeletkét, s meggyújtotta. Közben folyton csak Kuschka megrettent arcát látta maga előtt. Ügy, ahogyan ott, Liza lakásán figyelte meg. Ügy, ahogyan kiült az arcára a döbbenet, hogy a parancs, amit kapott elhamarkodott, megalapozatlan volt. Mit akarhat Poller? Miért vár? Talán azt akarja, hogy a csoport újra lépjen működésbe, s „Zsuzsanna néni” is besétáljon a markukba? Aha — kapott a hom­lokához Kloss. — Szóval az összekötőig akarnak el­jutni! S máris határozott: meg kell tudni mindent, erről az Artúrról. Mielőbb. S a borzalmas gyanú egy­re erősebben bontakozott ki gondolataiban. Az orgonista mozdulatlan arccal figyelte Klosst. „Ha nem tudnám, hogy vak — gondolta Kloss —, azt mondanám, hogy magamon érzem a tekintetét.” De az orgonistáról a legjobb információi voltak a köz­pontból. Abszolút biztos embernek tartották, s Kloss arra gondolt, hogy vannak-e egyáltalán abszolút biz­tos emberei ennek a láthatatlan frontnak? — Mit mondhatok Artúrnak? — kérdezte az orgo­nista. — Semmit. Egyáltalán semmit sem kell neki üzenni. Artúr kimarad a további játékból — mondta színtelen hangon Kloss. — Ítéletet osztasz? — kérdezte nyugtalan hangon az orgonista. — Artúrral minden kapcsolatot megszüntetni — ismételte meg a parancsot. Az orgonista hirtelen mozdulattal a szemüvegéhez nyúlt, de végül is homloknál pihent meg a keze. Hom­loka csupa verejték volt, s Kloss nem tudta eldönteni, hogy a félelemtől, vagy a bizalmatlanság okozta izga­lomtól. — Mit jelentsen ez? — kérdezte az orgonista. — Azt amit mondtam. Artúrt kikapcsolni. — Nekem sem hiszel? — kérdezte a vak Klosstól, aztán izgatottságtól remegő hangon folytatta. — Fel tudod fogni, hogy milyen kockázatnak teszed ki az embereket? Előbb Liza, akit gyerek kora óta isme­rek. Most meg Artur ... — Megtaláljuk őket, amikor kell. Most pedig el­tűnsz a városból, azonnal. (Folytatjuk) A VÁROSKÖZPONTBA ÖSSZPONTOSÍTJÁK A LAKÁSÉPÍ­TÉST? — Nagyon indokoltnak érzem a kérdést. A fenn­álló sok egyéb probléma mellett ismeretesek azon­ban a kapacitásgondok. Ezt tartjuk szem előtt és okultunk a második ötéves terv tapasztalataiból is, amikor csupán a blokk­építési kapacitással szá­molva, egyetlen új város­negyedre, a Leninváros építésére koncentráltuk az erőnket. Mint ez a mosta­ni tervciklusban már gya­korlattá vált, méginkább azzá kívánjuk tenni a to­vábbiakban, hogy — az igényeknek megfelelően — minden számításba vehe­tő építőipari kapacitással számolunk a családi ház­tól kezdve a tsz-majoro- kig. Ezért egyidejűleg öt főterületen zajlik a lakás­építés : a városközponton, a Széchenyi-, a Hunyadi- és a Műkertvárosban, s folytatódik a tsz-majorok kialakulása is. Hogy képes lesz-e tö­rekvéseit elérni a város? Nagy reménységgel tekin­tünk a párt és a kormány lakáskérdésről hozott irányelveit követő rende­letek elé. És bizton mond­hatom azt is, hogy Kecs­kemét nincs magára ha­gyatva: a megye vezető testületéi és országgyűlé­si képviselőink támogat­ják törekvéseinket. Köz­benjárásuknak köszön­hető az a döntés is, mely szerint házgyár létesül Kecskeméten, s ez a gyár a negyedik ötéves terv­időszak második felében, reméljük, már termel. Emellett elő kívánjuk se­gíteni az eddigi lakás­építő akciók terebélyese- dését, s nagyon sokat re­mélünk a SZÖVOSZ és a MÉSZÖV kebelén belül létrejött lakásépítő és fenntartó szövetkezettől. Végezetül még annyit: megítélésem szerint az utóbbi tíz év alatt — az iparfejlesztést, lakásépí­tést, közműellátást stb., il­letően — arányosan fejlő­dött a város. Lemaradás mutatkozik azonban az egészségügyi, a művelődé­si és népművelési felada­tok végrehajtásánál, ame­lyet a negyedik és az ötö­dik ötéves terv lesz hiva­tott pótolni. Az arányos fejlesztést a negyedik öt­éves terv során ezért is rendkívül fontosnak tart­juk. A feladatok végre­hajtásához messzemenő segítséget nyújthat az a koordinálási lehetőség, melynek révén a városi tanács saját alapjai mel­lett vállalati és minden egyéb alap összehangolá­sával szolgálja a közös célt, a város megyeszék­helyi rangjához méltó fej­lődését — fejezte be Reile Géza tanácselnök. Perny Irén

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents