Petőfi Népe, 1970. június (25. évfolyam, 127-151. szám)

1970-06-19 / 142. szám

4. oldal 1910. Jűnlns 19, péntek Munkások a munkájukról Sseretei a praktikus dolgokat... „A gép forog” — alkotó­ja Kovács Kálmán, a 9-es számú AKÖV műszerésze fáradhatatlanul dolgozik. Újítása néhány hónapon belül fontos munkaeszköze lett, amelynek segítségével, — vagyis az elektromos el­lenőrző szekrénnyel — máris több mint félszáz autóbusz kilométerórát megjavított. Bár a csaknem televízió­nagyságú fémdoboz belse­jében levő drótok, rugók, lemezek jelentőségének is­mertetésére nem vállalkoz­nék, a műszer működése egyszerű. Az ellenőrző szekrény az autóbuszok mű­szertábláira hasonlít. A különbség csupán annyi, hogy a fémdoboz falán minden típusú mérőszerke­zet megtalálható. A kilo­méterórákat, távhőmérőket, vagy a nyomásmérőket az ellenőrzőszekrény óráira kapcsolom. Tulajdonképpen szinkronba hozom a kettőt — magyarázta a műszerész. Csaknem 10 éve dolgozom a kecskeméti vállalatinál, s azóta kísérletezem. Szinte minden szabad időm ezzel telt el. Megvrte, amit ez a fémdoboz ;3 bizonyít. Meg azután szeretem a prakti­kus dolgokat... Azelőtt egy budapesti gyárban javíttatták a pon­tatlan kilométerórákat. A lassú, elavult módszer mi­att sokszor hónapokra vál­laltak csak megrendelést. Most, Kovács Kálmán kí­sérleteinek, szorgalmas munkájának eredménye­ként a 9-es számú AKÖV- nél percek alatt rendbe­hozzák a mérőműszereket. — Néhány hónappal ez­előtt kísérleti szerződést kötött velem a vállalat — folytatta. — Ez azt jelenti, hogy az „idő rostáján”, vagyis fél évig vizsgázik az ellenőrző szekrény. Ha be­válik a gyakorlatban is, el­fogadják az újításomat, s az eddig már kifizetett munkabéren kívül újítási díjat is kapok. A mesében három, neki csupán egy kívánsága van: ne legyen alkatrészhiány. Tárnái László Mólóira ítélt Biztató kezdet MÉG NEM TELT EL, fél esztendő az állattenyésztés fejlesztéséről szóló kor­mányhatározat közzététele óta, de máris több jel mutatja a tenyésztési és hizla- lási kedv növekedését. Az év első ne­gyedében a termelők több üszőt fog­tak tenyésztésre és jóval kevesebb bor­jút adtak el levágásra, mint az elmúlt év hasonló időszakában. A másik fő­ágazatban, a sertéstenyésztésben is van javulás. Az országban 12 százalékkal nőtt az állomány és 32 százalékkal az anyakocák száma. A megyei tanács végrehajtó bizottsá­gának illetékes osztálya nemrég elemez­te a megye állattenyésztésének helyze­tét. Az összesítés szerint az idei, már­cius 31-i állatszámláláskor 213,5 ezer számosállat volt a gazdaságokban. Az állomány mintegy fél százalékkal emel­kedett az előző évhez viszonyítva. A HARMADIK ötéves terv időszaká­ban, a megyei tanács határozata szerint, az előző ötéves tervhez viszonyítva a szarvasmarha-állománynak 6,4. ezen be­lül a tehénlétszámnak 5 százalékkal kel­lett emelkedni. A sertéstenyésztésben 14,3, ezen belül a kocáknál 15,9 százalé­kos fejlesztést irányzott elő a határozat. Visszatekintve az elmúlt esztendőkre, megállapíthatjuk, hogy a szarvasmarha­állomány tervezett növekedési üteme megvalósult, viszont nem kielégítő a tehénlétszám alakulása. Az 1964. évi 53 ezres állomány az idei esztendőre csak 3000 darabbal nőtt. A sertés- tenyésztésben az 1967 és 1969-es dep­resszió után némi fejlődés mutatkozott. Tízezerrel emelkedett az állomány 1964- hez viszonyítva és jelenleg meghaladja az 510 ezer darabot. A kocaállomány viszont még mindig nem érte el az 1964-es létszámot. Az állattenyésztés nagyob arányú fej­lesztését sürgetik a népgazdasági és nép­élelmezési szempontok. Tény az, hogy ez az ágazat az elmúlt esztendőkben el­maradt a növénytermesztés mögött. Éppen ezért született meg az említett kormányhatározat, amely sokoldalúan segíti a gyorsabb fejlesztést. A nemrég e témában tartott országos értekezlet biztató változásokról számolt be. Ez azonban még csak a kezdet, mert most vannak kialakulóban a korszerű állat- tenyésztési módszerek, a gépesített te­lepek. A FEJLESZTÉS összetett feladat. Fon­tos, hogy a beruházások hosszabb időre szóljanak, vagy legalábbis a további korszerűsítés lehetősége adva legyen. Ehhez kapcsolódik számos termeléstech­nikai tennivaló. Szükségesek korszerű szállítóeszközök, utak. Végül, de nem utolsósorban, gondoskodni kell a szak­ember-utánpótlásról is. Hazánkban. így megyénkben sem ál­lunk a műszaki ellátottság és a beru­házási lehetőségek olyan magas fokán, hogy csakis nagyüzemi állattenyésztés­sel oldjuk meg a húsellátást. Ezért szor­galmazzuk a háztáji állattenyésztés fej­lesztését. Az állatszámlálás adatai szerint a ház­táji gazdaságok összes sertés- és barom­fiállománya meghaladta a közös gazda­ságokét, a tehén- és kocalétszám pedig azonos a termelőszövetkezetekével. Ez bizonyítja, hogy a háztáji gazdaságok igen fontos szerepet töltenek be mind a lakosság ellátásában, mind a szövet­kezeti családok háztartásában és jöve­delmének alakulásában. EZ A SZEREPÜK a negyedük ötéves terv során némileg csökkenhet, de még mindig igen jelentős mértékű marad. A kormányintézkedés hatására fellen­dülés várható az állattenyésztésiben,' amely a későbbiekben elősegíti a hús­ellátás további javulását. K. S. kutak Mátételke község törté­netében jelentős forduló- pont az idei esztendő: 1970-et minden bizonnyal- úgy tartják majd számon, mint a jó ivóvíz megszü­letésének. évét. A négy közkút, amely közül csak egy fúrott, a másik három ásott, napjai, de legalább­is a hetei meg vannak számlálva. S ez roppant időszerű is, a kutak vize alig alkalmas az emberi fogyasztásra, majd minden nyáron fordultak elő fer­tőzések, megbetegedések. Most azonban a több mint kétmilliós költséggel épülő vízhálózat megszün­teti a gondokat. Csaknem hétkilométeres vízvezeté­ket építenek, s erre a bel­területen levő 295 ház mindegyike rákapcsolható lesz. A lakosság társadal­mi munkája — az árkok kiásása és betemetése — százezreket ér, de leg­alábbis az összberuházási költségnek több mint tíz százalékát. Érdekessége a létesítménynek, hogy nem építenek külön víztornyot, hanem a szomszédos Tata­háza hidroglóbuszára csat­lakoztatják rá a vezeté­ket. A százköbméteres vízgömb már eleve úgy készült, hogy mindkét falu vízfogyasztását lehetővé tegye. A két község ezzel nemcsak jelképesen, való­ságosan is közelebb kerül egymáshoz. Néhány tehetősebb má- tételki lakos egyébként, nem győzve kivárni a víz­hálózat elkészültét, házát az elmúlt években hidro­forral szerelfe fel. Lehet­nek ilyenek mintegy tizen­öten. De nemcsak ők, ha­nem a belterületen élő la­kosságnak majdnem a fele vezetteti be mindjárt a vizet. Egyébként az össz­lakosságnak az egyharmdi da él még a külterületen, ám a vízhálózat építésé­nek már a terve is gyorsí­totta a beköltözést: nem egészen két év alatt 28 tel­ket adtak el a községben. Százmillió tonna kőolaj a Barátság vezetéken Nyári ruhakínálal Az idei nyárra a szövet­kezeti boltok korszerű, tet­szetős ruházati cikkeket kí­nálnak a vevőknek, s nem­csak többet, hanem széle­sebb választékban is. Lé­nyegesen több például az olcsó selyemáru, a pamut, és a közkedvelt import anyagokból is lehet válo­gatni. Tavaly sok bosszú­ságot okozott, hogy nem le­hetett vidéken elegendő kartonruhát kapni — az idén van elég. Férfiöltöny­ből fővárosi színvonalú vá­laszték áll a vidéki vásár­lók rendelkezésére, ám több vékony pulóver, kar­digán, szett kellene falun is, bár az ellátás valame­lyest javult. Még több kel­lene olcsóbb pamutáruból, különösen zefirből, freskó­ból. Még mindig sokan ke­resnek és nem biztos, hogy találnak olcsó ballonkabá­tot a vidéki boltokban, ahol az osztrák és svájci ballon mellett elkelne a 600—900 forintos kabát is. Strand­cikkből, nyári divatáruból széles a választék. Noha a forgalom évek óta növek­szik, még mindig nem ki­elégítő a gyermekkonfek­ció, és a gyermekcipő-ellá­tás. A felnőttek cipőválasz­téka viszont igen jó, ami nem kis részben a kisipari szövetkezetekkel létrejött szorosabb kapcsolatoknak köszönhető. Nyo le évvel ezelőtt 9 ezer tonna olaj érkezett csővezetéken a csehszlová­kiai Budkovce tartályaiba. Azóta már több mint 100 millió tonna fekete arany érkezett a Volga mellől a testvéri országokba, a ve­zeték gazdasági előnyeiről tanúskodnak a számok. Ha a Lengyelországba irányí­tott csaknem 4o millió ton­na fűtőanyagot tengelyen akarnánk szállítani, több mint 40 ezer szerelvényre lett volna szükség. Ha a volgai olajat tartályhajó­kon vinnénk az NDK-ba —, úgy mint korábban — az külön tankhajóflottát igé­nyelne. A csővezetéken tör­ténő szállítás 70—80 száza­lékkal olcsóbb. A Barátság olajvezeték azonban nemcsak modern technikát és több ezer ki­lométer acélcsövet jelent, hanem mindenekelőtt az emberek munkáját, azokét is, akik 8 éve a vezetéknél bábáskodtak, s azóta a ve­Húszéves a Ferihegyi repülőtér A Ferihegyi nemzetközi repülőtér húsz évvel ez­előtt nyitotta meg kapuit a nagyközönség előtt. A korszerű pályaudvar fel- és leszálló pályája több mint 3 kilométer hosszú, így alkalmas a világ bár­milyen típusú polgári re­pülőgépének fogadására. Az elmúlt húsz év alatt jelentős fejlődésen ment át a repülőtér. Tíz évvel ezelőtt 200 ezer, 1969-ben már 750 ezer utas vette igénybe. A MALÉV gépei a Ferihegyi repülőtérről kiindulva 1970-ben 28 or- saság járatai szállnak le gyi repülőtér „állomás- szág 34 városával tart fen* rendszeresen Budapesten. épülete” előtt, menetrendszerű kapcsola- Képünkön: TU 134-es (MTI foto — Bara Istv#ti tot, 16 külföldi légi tár- utasszállító gép a Ferihe* felv.) zetékkel együtt felnőttek. Az okos automaták, ame­lyeket Csehszlovákiában, Lengyelországban, Magyar- országon és az NDK-ban készítettek, biztosítják az olaj fennakadás nélküli to­vábbítását. Az egész veze­ték 3 éve érte el a tervezett kapacitást, a Brodi—Po­zsony és Brodi—Százhalom­battai szakasz teljesítmé­nye pedig meg is haladja azt. Mindezt pavel Belja­nyikov mérnöktől, a Barát­ság olajvezeték irányító­szolgálatának vezetőjétől tudom, akivel Lvov köz­pontjában, egy több emele­tes régi házban beszélget­tünk a központban. Tele­foncsöngés szakított félbe bennünket: Beljanyikovot a diszpécserközpontba hív­ták. A tágas szoba sarkában géptávíró kopog. Egy magas férfi orosz és lengyel sza­vakat keverve telefonál: Mihail Csisztov, az ügyele­tes diszpécser. — Az NDK-ból kérik, hogy a következő dekádban adjunk több olajat. Azt hiszem, hogy épp úgy, mint a múlt hónapban, 20 szá­zalékkal túlteljesíthetjük a tervet... Pavel Beljanyikov rábó­lint, majd átnézi Csisztov- val az asztalon fekvő je­lentéseket. Fél szavakból ártik egymást. Kétóránként érkeznek a áviratok, a rövid rádióje- entések a vezeték minden szakaszáról, minden szi­vattyúállomásról. az a leg­fontosabb, hogy szigorúan betartsák a napi tervet, amelyet a négy ország szak­embereivel egyeztettek. A legkisebb rendellenességre az egész vonalon működés­be lépnek a riasztóberende­zések, s a hiba elhárítására azonnal elindul az ügyele­tes brigád. Vannak azon­ban komolyabb esetek is. Egyik ősszel például te­lefonriasztás érkezett. Nelli Volginának, az ügyeletes diszpécsernek jelentették, hogy tűz ütött ki a cseh­szlovák fogadóállomáson. Telefon Ungvárra: „Azon-, nal induljanak a tűzoltó­kocsik”. Brodiba; „Poroltó­kat készenlétbe”. Néhány perc alatt több száz embeE látott munkához. 12 külön­leges tűzoltókocsi robogott át a határon, a tűz szín­helyére. Újabb néhány perc és Lvovból több repülőgép, helikopter indult oltóanyag­gal. a tüzet sikerült gyor­san elfojtani. A Ívovi diszpécserközpont éjjel-nappal szolgálatban van, hogy biztosítsa a ve­zeték munkáját. Szakadat­lanul működnek a bonyo­lult műszerek. A közelmúlt­ban szerelték fel a „Volna’’ (Hullám) telemechanikai rendszert, amely azonnal jelzi, ha egy vagy több szi­vattyúállomáson keletkezett hiba miatt a vezetékben hirtelen megnövekszik az olajnyomás. Eleinte bizony sok munkát jelentett annak ki­derítése, hogy mi okozta a vezetékben a „vihart’’ — ahogy itt mondják. Az új rendszer azonnal jelzi a problémát, a megfelelő be­rendezés a szomszédos ál­lomásokon rögzíti a jelzést és automatikusan átállítja a vezeték munkáját. Pilla­natnyilag két állomáson működik ilyen automata, de az év végére már a veze­ték teljes hosszában mű­ködik ez a hibaelhárító jel­zőberendezés. V. Popov (APN)

Next

/
Thumbnails
Contents