Petőfi Népe, 1970. június (25. évfolyam, 127-151. szám)

1970-06-18 / 141. szám

lSrfl. Június 18, csütörtök

S. oldal

Tiszabercelnéi tetőzött az árhullám

(Folytatás az 1. oldalról.)

rös menti lokalizációs töltés védelmére, amely a román területen kiáradt vizet fogja fel. Az előrejelzések szerint 70—80 millió köbméter víz várható e lokalizációs töltésnél, de ez a második védvonal a várható víztömeg háromszorosát is biztonságosan feltartóztathatja.

Újahb három községbe

települtek vissza

A Hajdú-Bihar megyéből érkezett jelentések szerint soerdán hajnalban 4 órakor 30 autóbusszal megkezdődött az árvíz elől óvatosságból kiköltöztetett újirá- zi, darvasi és csökmői lakók visszatelepítése. A délelőtti órákban már mindhárom községben visszatértek a kitelepült lakosok. A helyi lakosság a közös gazdaságok segítségével folyamatosan viszi vissza otthonába vagyontárgyait és a

veszélyeztetett területről elszállított jószágokat.

Békés megyében Szeghalom az első község, ahová megkezdték szerdán reggel a részlegesen kitelepített lakosok visszaköltöztetését. Még délelőtt valamennyi kitelepített személy visszatért otthonába.

Jugoszláviában is nő a veszély

Jugoszláviai szakaszán a Tisza az elmúlt 24 órában tovább áradt. A jugoszláv árvízvédelmi szakemberek szerint a mostani árhullám minden eddiginél nagyobb veszélyt rejt magában. A legkritikusabb pontokon megkétszerezték az ügyeletes szolgálatot. Zentát

észak felől fenyegeti a legnagyobb veszély, mivel az adorjáni töltésnél még mindig válságos a helyzet.

A jugoszláv sajtó változatlanul nagy elismeréssel ír a magyar és a jugoszláv árvízvédelmi szervek hatékony együttműködéséről.

Fejlődik a megye zenei élete

Megbeszélés a következő hangversenyévadról

Tegnap délelőtt Kecskeméten, a városi művelődési központban megbeszélést tartottak a következő — 1970—71. évi — hangversenyévad előkészítésével kapcsolatban. Megjelent a tanácskozáson Cila János, a megyei tanács vb művelődési osztályának csoport- vezetője, Nemesszeghy La- josné, a Kecskeméti Ének- Zenei Iskola igazgatója, Kemény Endre karnagy, továbbá az Országos Filharmónia képviseletében Hegedűs Imre,, a vidéki hangversenyügyek irányítója. Ott voltak a megye városi és járási tanácsainak megbízottai. a művelődési házak igazgatói is.

Az elmúlt zenei évad tapasztalatainak elemzése, a hibák és erények felsorolása és megállapítása után a megjelentek úgy döntöttek, hogy a jövőben — a

lehetőségek határain belül — szélesíteni fogják a hangversenyéletet a megyében. Üjabb nagyközségekben, illetve községekben is szerveznek hangversenyeket, így például a következő évadban rendszeres hangversenyélet lesz Tiszakécskén, Kiskunmajsán és Orgoványon. Azokon a helyeken pedig, ahol eddig is voltak ilyen rendezvények, újabb barátokat, nagyobb közönséget nyernek meg a komoly zenének. Különösen nagy gondot fordítanak az ifjúság zenei művelődésére.

Kettős helytállás

Az orosházi üveggyár szocialista brigádjai a X. pártkongresszus tiszteletére vállalták: minden eddiginél több sík- és öblösüveget gyártanak, a költségeket pedig jelentősen csökkentik. A vállalás teljesítését nehezíti a Körösöknél kialakult kritikus helyzet: naponta 100—150 férfimunkás indul a gyárból a gátak védelmére. Az üveggyár kollektívája elhatározta: - helyt állnak azok helyett is, akik a gátakon dolgoznak, s mindenképpen eleget tesznek a X. pártkongresszus tiszteletére tett versenyvállalásoknak. Példás munkafegyelemmel, a másodpercek gondos kihasználásával a kritikus időben is nap mint nap teljesítik az egymillió-kétszázezer forintos termelési tervüket. (MTI)

v

Életszínvonal és külkereskedelem

A Budapesti Nemzetközi Vásáron mind a gépipar pavilonjaiban, mind a könnyűipar rendkívül látogatott csarnokában nem egy, nem is két helyen láthattunk térképeket, grafikonokat, statisztikai táblázatokat, amelyek

szembeszökően hirdették akár az adott iparágban, akár a bemutatott gyártmányra nézve az export jelentős fellendülését. Jóllehet, az emberek zömét — éppen mert annyi átlagtájékozottságuk van már ebben a kérdésben — jogos büszkeséggel töltik el termékeink hódításai a nemzetközi piacon, — lehetett hallani ilyen megjegyzéseket is: „Miért kell minden exportálni?”

S mindenki meggyőződött már róla, nem kell BNV-nek lennie ahhoz, hogy hasonló kérdés el ne röppene — akár különböző értekezleteken, akár az exportra is termelő üzem öltözőjében.

Viszont ugyanezzel a hangsúllyal, sőt majdhogynem türelmetlenül „zörgetett” viszonylag nem is olyan rég a „felsőbbség” közvéleményre nyíló ablakain az állampolgárok óhaja: „Igazán hozhatnánk már be külföldről narancsot ... Valódi kakaót... A japánoktól zsebrádiót... Az olaszoktól női kötöttárukat, nem is beszélve több Fiat gépkocsiról...”

N

em is olyan sok év kellett hozzá, hogy ma már mindezeket bőséggel kínálják a vidéki nagyáruházak kirakatai is. (Természetesen, az autó más szférához tartozik.)

De hogy idáig eljuthatunk, ahhoz a termelés komoly növekedésének kellett bekövetkeznie. 1950-ben még, mondhatjuk, mind a

Bécs

és a Beefhoven-jubileum

Bruno Marek bécsi főpolgármester (balról) a „Bécs szolgálatáért” aranyéremmel tünteti ki az ünnepi hetekre az osztrák fővárosba érkezett világhírű karmestert, Herbert von Karajant.

HAYDN, Mozart, Schu- sok és énekegyüttesek, hi- bert, Strauss és a zene más vatásos és amatőr zeneka- nagyjainak neve elválaszt- rok, kamarazenei csoportok hatatlanul összeforrott Bécs- és mandolin zenekar verse- csel. Ne&ik köszönheti Bécs, nyeznek egymással az uta- hogy a világ zenei főváro- kon és tereken, a templo- sának tekintik. S ami min- mokban, a parkokban és a dennél többet jelent: itt palotában, a Tudományos élt és alkotott 35 éven át, Akadémia Beethoven-em- itt alussza örök álmát a lékestjén Paul Hoffmann, a legnagyobbak legnagyobb- Burgtheater igazgatója ze- ja, Ludwig von Beethoven, nei illusztrációkkal doku- akinek ebben az évben ün- mentumokat, leveleket is- nepli az egész világ szüle- mértét „Beethoven bécsi tése 200. évfordulóját. Tér- útja’’ címmel. Egy jelentős mészetes tehát, hogy Bécs nemzetközi rendezvény; 18 az idén Beethoven jegyében ország 300 tudósa vett részt ünnepel. június 2—5. között azon a

Franz Jonas köztársasági szimpóziumon, amely Bee- elnök mondotta; „Beetho- thoven életművével foglal- ven Bonnban született kozott, ugyan, de életműve első- „LOBOG a láng” címmel

sorban Bécsé. itt vált érett nagyszabású kiállítást ren- nált fel, és hogy „kenyér- Zenei vállalkozók és tu- művésszé. itt születtek hal- deztek a bécsi városháza leves tojással’’ volt a ked- dósok, hanglemez- és filmhatatlan alkotásai és ham- neogótikus nagytermében, véne étele. A vásári jelle- gyártók, rádiószerzők és vai is itt nyugszanak”. Itt 483 Beethoven-relikviát get egy bécsi cukorkagyáros tv-rendezők, szobrászok és A BÉCSI ünnepi hetek állítottak ki, amelyek be- úgy igyekezett kihasználni, hangjegymetszők, kiadókés idei megnyitóján Beethoven pillantást nyújtanak a ze- hogy Beethoven-bonbonnie- tárcaírók gondoskodnak ar- egyik ritkán játszott ba- ne nagy titánjának életmű- reket hozott forgalomba, ról, hogy a Beethovenra lettmuzsikáját mutatták be. vébe és hatásába. Természetesen nem hiá- való emlékezés betöltse a

A Zenebarátok Társaságé- Kissé ünneprontónak hat- nyoznak az ilyenkor szó- nagy zeneköltő születése nak Beethoven-ünnepére a nak az ünnepi megemléke- kásos emlékérmék sem. 200. évfordulójának eszten- világhírű karnagy, Herbert zések egyes mellékhajtásai. BEETHOVENT úgy is dejét.

von Karajan érkezik Bécs- Így Aidául a Beethoven emlegetik, mint „Bécs ván- a híres Heiligenstadt-i be — ahol hosszú évekig ünnepi hetek programját dórát”. Nem kevesebb, mint végrendelet utolsó szavai tevékenykedett — Leonard ismertető brosúra egysze- 69 emléktábla jelzi azokat így hangzottak; „Éljetek Bernstein pedig az egyet- rűen „az év sztárjának” a helyeket, ahol Beethoven boldogul és halálom után len operát, a Fidelio-t az aposztrofálja Beethovent és hosszabb-rövidebb ideig ne feledkezzetek meg tel- első bemutató színhelyén, a leírja a többi között, hogy tartózkodott Az idegenfor- jesen rólam!” Ha Beetho- Theater an der Wien-ben Beethoven; „bár nőtlen galmi szervek „Beethoven- ven akkor a jövőbe lát, e újítja fel A nagy központi volt, zsenijével nagy sike- buszjáratot” szerveztek, szavak sohasem hangzot- Beethoven-előadások mel- reket ért el az asszonyok- amely a prospektus szerint lak volna el. Bécsben. és lett népszerű hangversenye- nál”. Megírlák azt Is. hogy mintegy három és fél órás az egész világon Beethoven két rendeznek a külső vá- a reggeli kávéjához ponto- úton a 17 legfontosabb em- ma élőbb, mint valaha, rosrészekben is; férfikórus san 60 kávészemet hasz- lékhelyet keresi fel, G. I.

M inéi többet

„valódi” kakaó, mind a francia vagy indiai divatselyem vágyálom volt az átlagpolgár számára. 1968- ban már erszénye tehetségéhez képest válogathatott a magyar fogyasztó akár az előbbiekben, akár Csehszlovákiából való írógépek vagy NSZK-beli villanyborotvák között. Igen ám, de ez idő alatt a magyar népgazdaság ipari termelése mintegy négy és félszeresére, mezőgazdasági termelése mintegy másfélszeresére emelkedett. Amiből ösz- szesen, a nemzeti jövedelem több mint két és félszeresen nőtt meg. Egyszerűnek látszik tehát, hogy — eközben életszínvonalunk is emelkedvén — az 1950-es helyzethez képest alaposan megszaporodtak körülöttünk mind a belföldi, mind a külföldi árucikkek.

termelünk, annál inkább van miből vásárolni — külföldön is. De hogy a többi szocialista országéval együtt a mi ipari és mezőgazdasági termelésünk is mintegy háromszorosára növekedhetett, előfeltétel a nemzetközi gazdasági kapcsolatok kiszélesítése, a külkereskedelmi forgalom megn égy szereződése volt — az elmúlt tizenöt év alatt Azon a történelmi tényen például, hogy Árpád apánk itt a Duna—Tisza táján táborozott le eleinkkel, éppúgy nem változtathatunk, mit a mai dánok is vagy franciák azon, hogy ott vannak, ahol vannak... Itt kell tehát megélnünk, és a rendelkezésünkre álló adottságokból. Márpedig az *gy van általában, hogy az iparilag fejlett, de kis területű, magas népsűrűségű és természeti kincsekben hozzánk hasonlóan szegény országban — amellett, hogy az országok gazdaságában egyre növekvő jelentőségű a külkereskedelem jelentősége — a külkereskedelmi forgalomnak a nemzeti jövedelemhez való aránya magas. Magyarországon az exportnak a nemzeti jövedelemhez való aránya meghaladta a 30 százalékot az utóbbi években. Ebben csak a Be- nelux-államok előzik meg hazánkat, s ez a mutatószám nálunk magasabb, mint a viszonylag zárt és nagy belső piaccal rendelkező országoké — mint pl. Franciaországé.

M

ilyen tényezők indokolják, hogy a technika és tudomány mai szintje mellett az iparilag fejlett kis és közepes országokban a gazdasági fejlődés nem képzelhető el a nemzetközi piacokra való fokozottabb támaszkodás nélkül? A fontosabbakat ezekből:

„1. A korszerű termelés

gazdaságos üzemnagysága olyan mennyiségű áru előállítását igényli, amelynek elhelyezése a szűk belső piaccal rendelkező kis országokban nem lehetséges.” Hogy van ez? Bizonyos gépfajtából — mondjuk — csak évi ezres szériákban kifezetődő a gyártás. Ha abból idehaza — tegyük fel — ezerötszáz gépre van szükség, másfél év után már a nemzetközi piacra kell gyártanunk ebből a fajtából, tehát keresni kell már a termelés megindulása előtt üzleti partnereket, akik vásárolnak belőle. S ha ez szintén olyan magától értetődő síma folyamat

lenne. Mert ha hasonló gépfajtából több fut a világpiacon, s azok minőségileg, árban előnyösebb vásárral kecsegtetnek, mi „házalhatunk” termékünkkel, s lehet, végül csak a nyakunkon marad.

E

zt viszont nem tudjuk megengedni magunknak. Mert... ég menynyi mert van! Mert ehhez a géphez a nyersanyagot, a különleges fémeket, a legfrissebb technológiának megfelelő alkatrészeket külföldről kellett vásárolnunk. Azoknak az árát meg kell fizetnünk, mert ha nem, legközelebb nem kapunk. Akkor pedig le kellene állni az adott gép gyártásával, másra átprofi- lirozni az üzemet, vagy elküldeni az embereket. Igen ám, de a más profilokhoz is szükséges nyersanyag — amiből esetleg szintén nincs nekünk vagy csak nagyon szerényen vagyunk eleresztve itthoni forrásokkal... Tehát a gazdaságos termelés, a hazai foglalkoztatottság érdekében létkérdés számunkra a külkereskedelem. Azaz, hogy termelhessünk egyáltalán, s iparunkat fejleszthessük — ami nélkül megint nem lehetnénk versenyképesek a világpiacon — kereskednünk kell a különböző országokkal.

„Az exportérdekeltség legkiemelkedőbb a gépiparban. E csaknem félmillió főt foglalkoztató iparág termelésének mintegy 50 százaléka exportra kerül... A textil- és ruházati ipar exportérdekeltsége is erőteljes; a termelésnek kereken 35 százaléka kerül a külföldi piacokra,”

H

ogy azonban mindehhez feltétlenül importálnunk kell, szintén jól szemléltethetjük csupán egy ténnyel is. „A lakosság közvetlen fogyasztójának az importtal való összefüggését jól érzékelteti az a tény, hogy például ruházati iparunk nyers- és alapanyag-ellátásának közel kétharmada importból származik. Külkereskedelmi tevékenység nélkül például cipőtermelésünk harmadára, gyapjúszövet-termelésünk felére zsugorodna, pamuttextiliát pedig egyáltalán nem gyárthatnánk, mert az alapanyag teljes egészében importból származik.”

Most már illő közölni, hogy az idézetek külkereskedelmi miniszterünk, Bíró József — „A magyar külkereskedelmi politika” című — még az „avatatlanok” számára is izgalmasan érdekes művéből valók. Annak is a bevezetőjéből, amely — a szerző szavaival élve — „a külkereskedelemnek a népgazdaságban elfoglalt helyéről és szerepéről adott összefoglaló, tézisszerű illusztráció érzékelteti és komprimálja azt, amivel egyébként részletesen e könyv foglalkozni kíván.”

E cikkben leírtak a a külkereskedelemben laikus újságíró-olvasó igen elnagyolt, a bonyolult külkereskedelem-politikai folyamatokat egészen leegyszerűsítő gondolatai. Mindössze az említett megjegyzés hatására:: „Miért viszünk ki mindent?” — Aki Bíró József könyvét elolvassa, a dolgokat helyükre téve, könnyebben fog eligazodni a bonyolult külkereskedelmi politikában.

Tóth István