Petőfi Népe, 1970. május (25. évfolyam, 101-126. szám)

1970-05-13 / 110. szám

8. oldal 1970. májas 13, szerda GRAHAM GREENE, a hazánkban is jól ismert kitűnő angol író a tekintélyes londo­ni Times-hez levelet intézett. A lap hétfői számában megjelent 'évéiben Greene, aki kitűnő ismerője az in­dokínai körülmények­nek, hiszen sok évet 1 öltött ott (leghíresebb regénye A csendes amerikai is Vietnamban játszódik), maró gúnnyal kommentálja Nixon elnök kijelentését. Az elnök ugyanis, mint emlékezetes, az USA kam­bodzsai beavatkozásának bejelentésekor azt is közölte, hogy az amerikai csapatok legfeljebb két hónapon belül kivonulnak Kambodzsából. Graham Greene azok részé­re, akik „nem ismerik a földrajzot”, ehhez hozzáfűzi: Nixon ígérete nem békülékeny gesztus, hanem szükség- szerűség. „Valójában nem is tehet mást” — állítja Gree­ne. ugyanis — „az esőzés és a Mekong évi áradása előtt vagy vissza kell vonni az amerikai csapatokat, vagy el kejl határozni, hogy megtanulják, milyen a víz alatti élet.” NEM láthatjuk előre, milyen lesz a helyzet hét-nyolc hét múlva. Lehet, hogy a Graham Greene által ismer­tetett okok miatt a jenki csapatokat akkor csakugyan kivonják Kambodzsából, az is meglehet, hogy valami­képp megtanulnak „a víz alatt élni” és ott maradnak. Nixon elnök egyik nap bejelenti, hogy egy éven belül 150 ezer amerikai katonát hoz haza Vietnamból — a másik nap pedig a vietnami háborút újabb országra terjeszti ki, s Kambodzsába vezényel csapatokat. AZ ELNÖK szelet vetett, vihart aratott. Az amerikai közvélemény mind nagyobb tömegei emelik fel tiltako­zó szavukat az Egyesült Államok véres indokínai hábo­rúja ellen. Legutóbb az amerikai külügyminisztérium, a leszerelési és fegyverzet-ellenőrzési hivatal, valamint több más fontos szerv több száz tisztviselője tiltakozott levélben az Egyesült Államok délkelet-ázsiai interven­ciója ellen. Hétfőn este több száz amerikai diák vette körül az amerikai külügyminisztérium épületét, s köve­telte, hogy Rogers külügyminiszter azonnal nyújtsa be lemondását. Az sem véletlen, hogy az amerikai elnök által hétfőre összehívott tanácskozáson, amelyre az USA ötven tagállamának kormányzói voltak hivatalosak, két kormányzó meg sem jelent. Bár a tanácskozás zárt aj­tók mögött folyt le, washingtoni hírügynökségi jelentés szerint három kérdés szerepelt a bizalmas megbeszélé­sen: az egyetemeken lezajlott véres incidensek, amelyek során a nemzeti gárda négy diákot megölt, a múlt hét szombatján Washingtonban rendezett háborúellenes tö­megmegmozdulás és számos egyetem bezárása Nixon indokínai politikája elleni tiltakozásul. TEGNAp Moszkvában nyilvánosságra hozták annak a táviratnak a szövegét, amelyet Koszigin szovjet kor­mányfő intézett Norodom Szihanukhoz. A távirat hang­súlyozza: a Szovjetunióban üdvözlik a Szihanuk veze­tésével megalakult kambodzsai nemzeti egységfrontot, a? indokínai népek egységes antiimperialista frontjának megszilárdítását, valamint azokat az intézkedéseket, amelyeknek célja megszervezni a kambodzsai hazafias erőket az amerikai agresszió elleni harcban. A kambod­zsai államfő hétfőn fogadta számos ország Pekingben működő diplomáciai képviseletének vezetőit, és hosszú megbeszélést folytatott velük, a tanácskozáson ott vol­tak a Szovjetunió és a kelet-európai szocialista orszá­gok diplomatái is. Szihanuk velük számos tényt ismer­tetett, amelyek leleplezik az amerikai imperializmust, mint a vietnami, a laoszi és a kambodzsai nép esküdt ellenségét. Az államfő megismételte a diplomaták előtt kormányszóvivőjének korábban elhangzott szavait, amely szerint a kambodzsai nemzeti egységfront kormány nem tekinthető emigráns kormánynak, minthogy az a kam­bodzsai népben gyökerezik, és a kormány több tagja Kambodzsa területén vezeti az ellenállási harcot a be­tolakodókkal szemben. K. A. Húszórás kalandos tengeri utazás után Theodorakisz családja Párizsban Mikisz Theodorakisz fe­lesége és két gyermeke hét­fő este megérkezett Párizs­ba. Szerencsés megmene­külésüket Paul Milliez fran­cia professzor jelentette be egy párizsi nagygyűlésen, amelyet hétfő este rendez­tek a görögországi politikai foglyok iránti szolidaritás kifejezésére. Theodorakisz családja egy háromtagú francia cso­port — két fiatalember és egy fiatal nő — segítségé­vel egy kis csónakon szö­kött meg Görögországból, és a viharos tengeren húsz­órás kalandos utazás után érkezett meg a szicíliai Messinába. Innen előbb gépkocsin, majd repülőgé­pen folytatta útját Párizs­ba. Hétfő este Milliez pro­fesszor várta őket a repü­lőtéren, hogy elintézze az érkezési formaságokat, mi­vel Theodorakisz feleségé­nek nem volt útlevele. Az útlevél kiadását a görög hatóságok megtagadták tőle. Servan-Schreiber francia radikális politikus felesége a közelmúltban Athénben járt, és találkozott Theodo­rakisz asszonnyal, aki kö- nyörgött neki, intézzék el, hogy elhagyhassa Görögor­szágot. Servan-Schreiber, akinek segítségével a neves görög zeneszerző Francia- országba utazhatott, a csa­lád megmentésével kapcso­latos szerepéről úgy nyilat­kozott, hogy nem tett egye­bet, mint fogadta azt a há­rom fiatal franciát, akik felkeresték őt, hogy tájé­koztassák tervezett vállal­kozásukról. A fiatalembe­rek személyazonosságát egyelőre nem hozzák nyil­vánosságra — mondotta a francia politikus. • • Összehívták a Biztonsági Tanácsot Ma érkezik Budapestre Aldo Moro Libanon és Izrael kedden kérte az ENSZ Biztonsági Tanácsának sürgős össze­hívását. Hivatalos ENSZ- körök szerint az ülés meg is kezdődött kedden (ma­gyar idő szerint) 16.00 óra­kor tűzték ki. Jólértesült forrásból kö­zölték, hogy a libanoni tü­zérségnek Marhayountól keletre, khraibe helység közelében sikerült feltar­tóztatni az izraeli fegyve­res erők előretörését, az AFP kedd déli jelentése szerint a harcok főképpen ezen az erdős vidéken tom­bolnak. Az izraeli, légierő több hullámban támadott, s napalbombákat is beve­tett. Szíriái harci repülőgépek kedden Libanon déli ré­szében támadást indítottak izraeli állások és repülő­gépek ellen — közölte egy damaszkuszi katonai szó­vivő. A szóvivő hozzáfűzte még, hogy a szíriai tüzér­ség és szíriai páncélosok is harcba szálltak az izraeli betolakodókkal. Repülőgé­pek támogatásával támad­ták a Golan fennsíkon le­vő izraeli állásokat. A bagdadi rádió — Bej­rútban vett — közlése sze­rint Irak kedden bejelen­tette, hogy „tüzérsége ak­cióba lépett az arab föld védelmére”, s támadja az izraeli állásokat. A UPI szerint feltehető­leg az Észak-Jordániában állomásozó iraki tüzérségi alakulatokat vetették be a megtámadott Libanon tá­mogatására. Jasszer Arafat, az El Fatah vezetője kedden reg­gel Dél-Libanonba, a har­cok színhelyére utazott, a hadműveletek ellenőrzésé­re. Kíséretében van a ge­rilla-szervezetek több fele­lős vezetője. Husszein jordániai király kedden telefonon értesítet­te Charles Hélou libanoni elnököt, hogy Jordánia ma­radéktalanul támogatja Li­banont. Zavargás, tűzvész, mozgósítás, több halott olasz külügyminiszter Mint ismeretes, Péter Já­nos külügyminiszter meg­hívására szerdán hivatalos látogatásra hazánkba érke­zik Aldo Moro olasz kül­ügyminiszter. Magyarorszá­gi utazására az eredeti ter­vek szerint február első felében került volna sor, a látogatást azonban akkor — az olasz kormányválsággal összefüggő tárgyalások mi­att — későbbi időpontra ha­lasztották. Moro magyarországi út­ját és itt folytatandó tár­gyalásait élénk nemzetközi érdeklődés előzi meg. A második világháború befe­jezése óta olasz külügymi­niszter még nem tett láto­gatást Magyarországon. A két állam között kialakult élénk kulturális cserevi­szony mellett, a reálisabb politikai és gazdasági kap­csolatok megteremtése felé az első lépést Szilágyi Béla magyar külügyminiszter-he­lyettes 1969 októberében tett látogatása jelentette. Ekkor írták alá a magyar— olasz konzuli egyezményt és cserélték ki a két ország közötti kulturális egyez­mény ratifikációs okmá­nyait. Az 54 éves Aldo Moro — aki fiatalon, már 24 éves korában a büntetőjog taná­ra volt a bari egyetemen — politikai pályafutását is ko­rán kezdte: a fasizmus éveiben a katolikus diák- szövetség elnöke volt, majd a katolikus főiskolások szövetségét irányította. A második világháború után hamarosan a politikai élet első vonalába került: a ka­marának — tehát az olasz parlament alsóházának — 1948 óta tagja, s 1953-ban már a kereszténydemokrata képviselőcsoport elnöke. A kormányba 1949-ben került külügyi államtitkárként. 1955-től négy éven át volt — előbb igazságügyi, majd oktatásügyi — miniszter. 1959 márciusában Fanfani- tól vette át pártja politikai főtitkárának tisztét, hogy ketten együtt elindítsák a kereszténydemokráciát, az úgynevezett „nyitás balra” jelszava alatt egy új politi­kai úton. Aldo Moro 1963- ban az akkori középbal­kormány miniszterelnöke volt. Heves zavargások törtek ki hétfőn a georgiai Augus­ta városában. Az esti órák­ban az utcákat néger tün­tetők tömegei árasztották el, akik a faji megkülön­böztető politika ellen tilta­koztak. A rendőrség cs ka­tonaság először gumibotök- kal próbálta szétkergetni a tüntetőket, majd amikor ez hatástalannak mutatkozott, vizifecskendőket vetettek be ellenük. A késő esti órákban a tüntetések egyre heveseb­bé váltak és a város kü­lönböző pontjain valósá­gos utcai csaták dúltak. Lestor Maddox georgiai kormányzó elrendelte a nemzeti gárda mozgósítá­sát és utasítást adott arra, hogy kétszáz katona „fel­tűzött szuronyokkal és éles­re töltött fegyverekkel” nyomuljon a tüntetők ellen. „Nem fogjuk tűrni, hogy államunkban anarchia uralkodjék” — mondotta. Alig hangzottak el a kor­mányzó szavai, Augusta városában máris eldördül­Kizárták Garaudyt az FXP-ból A Francia Kommunista ■ Párt Gabriel Péri-ről elne­vezett chennevieres-i párt­sejtje 17 szavazattal — 5 ellenében (az öt ellensza­vazat között volt Garaudy, valamint feleségé és leá­nya) kizárta a párt tagjai sorából Roger Garaudy fi­lozófust, a Politikai Bi­zottság volt tagját. A párt­sejt döntése még a Közpon­ti Bizottság utólagos jóvá­hagyására szorul. A kizárási határozat a pártsejt titkárának az Hu- manitében közölt leveléből derül ki, amelyben Ga- raudynak hozzá intézett és a Le Monde-ban közölt le­velére válaszolt. Garaudy ebben a levélben éles tá­madást intézett a párt po­litikája ellen és rágalmaz­ta az FKP vezető szerveit. Brüsszeli döntés tek az első lövések. A leg­frissebb jelentések szerint a sortűznek négy halálos áldozata van, a sebesültek száma a harmincat is el­éri. : ' A városban még éjfél után sem állt helyre a nyu­galom. Augusta különböző pontjain tűzvész lángolt fel és több épület leégett. A rendőri és katonai be­avatkozás miatt felháboro­dott tüntetők csoportokban száguldoznak a város ut­cáin és kirakatokat zúznak be. A Közös Piac külügymi­niszterei tartják magukat a hágai csúcsértekezlet elő­írásához: hétfőn Brüsszel­ben tartott tanácskozásu­kon elvben elhatározták, hogy a decemberi hallgató­lagos megállapodásuknak megfelelően június 30-án Luxemburgban megkezdik a tárgyalásokat az Európai Gazdasági Közösségbe be­lépni kívánó országokkal — Nagy-Britanniával, Íror­szággal, Dániával és Nor­végiával. Az érdemi tár­gyalásokra csak később, az ősz folyamán vagy az év vége felé kerül csak sor. A hatoknak ugyanis előbb egymás között kell tisztáz­ni a belépésekkel kapcsola­tos álláspontjukat és felté­teleiket. Ezeknek a megvi­tatását a külügyminiszterek a keddi ülésen már el is kezdték, és a miniszterta­nács június 8-i ülésszakán folytatják. Amerika és a Közös Piac I. A patrónus panaszai Washingtonban néhány hete látott napvilágot egy sajátos „Fehér könyv”, amely éles hangon ismer­teti azokat az amerikai sé­relmeket, amelyek a Közös Piac részéről érik. Wa­shington azt állítja, hogy a Közös Piac aránytalanul nagyobb támogatást biztosít saját exportjának, az im­portot viszont indokolat­lanul magas vámokkal sújtja. Kifejti, hogy a „ha­tok” beleavatkoznak az USA és a távolkeleti or­szágok között jelenleg fo­lyó tárgyalásokba, végül azt veti az Európai Gazda­sági Közösség szemére, hogy az amerikai kereskedelem­re káros megállapodásokról tárgyal bizonyos Földközi­tengeri országokkal. Eze­ket a vádakat kifejezően kommentálta az új párizsi amerikai nagykövet, Ar­thur Watkins, amikor ki­jelentette: „Az Egyesült Ál­lamok és Európa új, éles kereskedelmi háborújának küszöbén állunk.” A hatok sem maradtak azonban adósak. „Az Egye­sült Államok és a Közös Piac gazdasági kapcsolatai” című kiadványban az egyik közös piaci bizottság az­zal vádolta Washingtont, hogy nem tartja be a Nemzetközi Vámtarifa Egyezmény — a GATT előírásait, hogy protekcio­nizmust alkalmaz, törvény­telen konkurrenciát tá­maszt. Az olasz La Stam- pa című újság az Egyesült Államok és a Közös Piac viszonyát egyenesen „hi­degháborús”-nak minősí­tette. Ez a „hidegháború” — hogy az olasz lap szóhasz­nálatával éljünk — ko­rántsem véletlen. Alapja az a tény, hogy a Közös Piac a kisebbrendű partnerből az USA veszélyes konkurren- sévé vált. Az olasz újság adatai szerint 1968-ban a „hatok” 22 000 milliárd lí­ra értékű árut szállítottak más országoknak — nem partnereknek —, ugyanak­kor az Egyesült Államok 20 690 milliárd líra érték­ben exportált. Az utóbbi években a hat tagország először utolérte, majd meg is haladta az amerikai ex­portot. Az Egyesült Álla­mok kereskedelmi mérlege először 1968-ban volt de­ficites. Logikus tehát, hogy az amerikai monopóliumok keresik világpiaci verseny- képességük csökkenésének okát. Az sem véletlen, hogy az USA és az Európai Gazda­sági Közösség kereskedel­mi kapcsolatait érintő kér­dések zömét Brandt kan­cellárral kívánták megtár­gyalni és a kancellár wa­shingtoni látogatása során nagy figyelmet szenteltek az Egyesült Államok és a Közös Piac kereskedelmi kapcsolatainak. Tudvalevő, hogy éppen az NSZK ipa­ri és pénzügyi körei húz­zák a legnagyobb hasznot a Közöc Piacról. Bizonyítá­sul elég arra hivatkoznunk, hogy o hat közös piaci or­szág nemzeti összterméké­nek mintegy 35 százalékát, az egész export 40 százalé­kát, az arany- és valutatar­talékok több mint 40 szá­zalékát Nyugat-Németor- szág tartja a kezében. A Közös Piac gazdasági po­litikájának alakításában ma vitathatatlanul Bonná a vezetőszerep. Ezzel együtt Nyugat-Né- metországban játszódnak le a legmélyebben és a leg- energikusabban azok a fo­lyamatok, amelyek ag­gasztják az óceántúli part­nereket; nevezetesen az ipari és a pénzügyi integ­ráció, amely gyakran túl lép egy ország keretein. (Folytatjuk.)

Next

/
Thumbnails
Contents