Petőfi Népe, 1970. május (25. évfolyam, 101-126. szám)

1970-05-07 / 105. szám

*. oldal

1970. május 7. csütörtök

Elátkozott part?

Számvetés küszöbén

Napfény és víz — a nyári szabad idő kellemes eltöltésének elengedhetetlen feltételei. Az utóbbi, a fürdésre alkalmas víz bizony ritka ajándék. Ahol megvan, ott feltétlen fölvetődött már a gondolat a nagy lehetőség hasznosítására. Es, hogy termékeny ez a gondolat, azt mi sem bizonyítja jobban, mint az a mindenki által könnyen ellenőrizhető tény, hogy megyénkben is gombamódra szaporodnak az üdülőhelyek. A vízpart jó üzletnek bizonyul a helyi tanácsoknak is. Ezekután szónokinak tűnik a kérdés: szükséges-e a lehetőségek kihasználása? Alig hihető ugyanis, hogy valahol komolyan kétségbe- vcunnák az ezt szolgáló intézkedések célszerűségét.

Annál nehezebben érthető a dunavecsei példa.

Nézzük az alapképletet: adva van egy nagyközség a Duna partján, Petőfi- emlékekkel, áthaladó főútvonallal és egy vízparttal, amelynél szebb csak Visegrádnál illetve Bajánál található. A község központjához álig 300 méternyire van a part, ahova falubeliek, idegenek egyaránt szívesen járnak, és ahol mindössze egy meglehetősen elhanyagolt labdarúgópálya van. A vendéglátóipart az alkalmanként kitricikliző fagyialtos képviseli, aki jó üzletet csinál a Duna-parti utakkal, hiszen — főleg ünnepnapokon — százával jönnek vízhez a vecseiek.

A község — hasonlóképpen a vendéglátóiparhoz — nem sokat tett eddig a fejlesztésért, strandot például nem alakították ki, noha a labdarúgópályától néhány száz méternyire délre már kavicsos, enyhe lejtésű, fürdésre alkalmas

a vízpart.

Ellenérvek természetesen bőven vannak, okosnak

tetsző magyarázatok is. A gáton belüli részt, ahol

tulajdonképpen építeni lehetne egy halászcsárdát,

vagy penziót, már a kisebb áradások alkalmával is elönti a víz. (A feltöltés esetleg megoldás lenne.) A kavicsos parti résznél így is lehet fürödni. (Lehet, de öltözőkre, kabinokra azért szükség lenne.) j Az ÁFÉSZ nem akar kon- kurrenciát teremteni a nemrégiben épült éttermének, a Platánnak.

Vitatkozni vég nélkül lehet feltételezett helyzeteken, állításokon. Mindezeken túlmenően bizonyos, hogy a Duna-part Vecse egyik legnagyobb lehetősége, és a község — nagyközség! — sajátos arculatát igen kedvezően alakíthatná. Az elindulás kockázata nem nagy, tekintve, hogy a községhez közeli, a dunakömlődi példa mutatja, milyen gyorsan lehet nevet teremteni — mi több, nagy forgalmat lebonyolíNyári bébi ruhák

Ötezer nyári bébiruha készítését kezdte meg a Kecskeméti Háziipari Szövetkezet. A ruhákat a Szovjetunióba szállítják. Ugyancsak szovjet megrendelésre rövidesen megkezdik 10 ezer nyári fiúruha varrását is.

tani, törzsvendégeket szerezni még a fővárosból is — olyan szomszéd mellett, mint Paks. Dunavecse pedig minden tekintetben előnyösebb helyzetben van Paksnál is, Kömlődnél is, hiszen vagy harminc kilométerrel közelebb van Budapesthez, és közvetlen a partközeiben építkezhetne.

Egyelőre semmi nyoma nincs a part rendezésének, még csak a tervekben sem. Az ÁFÉSZ — esetleg — farostlemezből összehoz egy kis halsütőt meg borkimérést, de ez egyelőre csak elképzelés.

Az 1970-e» nyárnak így indul ez az elátkozott part. Vagyis pontosan úgy, ahogy a tavalyinak, meg a tavaly előttinek. A duna- vecseiekkel együtt kérdezA SZERVEZETI szabályzat előírja, hogy a párt legfelsőbb szervét, a párt- kongresszust négyévenként kell összehívni. Az MSZMP Kalocsai Járási Bizottsága ég Végrehajtó Bizottsága épp ezért idei munkatervének összeállításánál figyelembe vette a kongresszusra való készülődés feladatait.

Az első félévben a végrehajtó bizottság hét községi pártalapszervezet, illetve csúcsvezetőség vá- I lasztások óta végzett munkájának számbavételét iktatta. programjába.

Ezenkívül két tömegszervezet tevékenységének értékelése, a központi bizottsági és politikai bizottsági határozatok végrehajtásának tapasztalatai, a pártdemokrácia helyzete és továbbfejlesztésének feladatai is szerepelnek a

párt vb ülések napirendjén. Mindezek megfelelő alkalmat kínálnak a tájékozódásra, a reális helyzetfelismerésre,

A végrehajtó bizottság értékelését, a munkával kapcsolatos megállapításait a községi pártvezetőségek jól hasznosíthatják a kétévi munkát értékelő taggyűlési beszámolók összeállításakor.

UGYANCSAK a pártszervezetek kétévi munkájának felmérését, a kongresszusra való felkészülést célozza a pártépítósi bizottság munkaprogramja. A Központi Bizottság 1967. május 9-i, káder- és személyzeti munkáról szóló határozatának végrehajtását, a tagfelvételi munka helyzetét a bizottság már felmérte. Jelenleg a párt- csoportok szervezeti életét. tartalmi munkáját, a pártmegbízatások teljesítézük; miért?

B. P.

Fejlődik a nagyüzemi májli batenyésztés

Ismét fellendülőben van Kiskunfélegyházán a máj- libahizlalás. A mesterség korábbi hanyatlását főleg az okozta, hogy a félegyháziak csak a hizlalásra specializálták magukat. Általában a környező megyékből szerezték be — nyár végén — a sovány libákat, az ilyen véletlenre bízott árutermelés végül is a csődhöz vezetett. A mélypont 1958-ban következett be, amikor a legminimálisabbra csökkent a félegyházi májlibatermelés. Azóta viszont állandóan növekszik a májliba-felhoza- tal, s várhatóan tovább bővül a termelése.

A kiskunfélegyházi libatenyésztés, illetve hizlalás megalapozása a helybeli termelőszövetkezetek összefogásával jutott el a mai korszerű nagyüzemi formáig, s fejlődik tovább. A rajnai ludak meghonosításával sikerült gazdaságosabb alapot teremteni a te- nyészállattartáshoz. A fajta jó tojástermelő, hizlalásra is alkalmas.

A hírnév öregbítésére vállalkozó termelőszövetkezetek a víziszárnyas folyamatos tenyésztésére nem fizetnek rá. Nyereségessé teszi az üzemágat az is, hogy ösztönzőbb árat alakított ki a kereskedelem, illetve az ipar a májliba előállítására. A máj korlátlan piaca a továbbiakban csak javíthatja az üzemág jövedelmezőségét. Ezért is vállalkozott a továbblépésre a helybeli Lenin Termelőszövetkezet. Libafarmjain, amelyet még mindig tovább bővítenék, közművesítenek, új ólakat építenek — az idén már 95 ezer kislibát nevelnek fel. Ezek tenyésztő gazdaságokba kerülnek, ahonnan ősszel hizlalásra kész ludakat kapnak viszsza. A nagyüzemi libahizlalás előnyére szolgál, a májliba előállításának. Az eddigi tapasztalat szerint a nagyüzemi hizlaldákból „májasabb” libák kerülnek a feldolgozó üzemekbe. Tavaly például a kiskunfélegyházi Lenin Tsz-ből érkezett kövér libának — 40 ezres átlagban — nagyobb májuk volt, mint a hagyományosan hizlalt, kézitömőktől vásárolt libáknak. Bizonyíték erre az is, hogy a tsz csak a méreten felüli májért kétmillió forint célprémiumot kapott a feldolgozó üzemtől.

Kiskunfélegyházán a korábban rekordnak számító 100 ezer kövérliba-felhoza- talt már évek óta jóval túlszárnyalják a nagyüzemi gazdaságok Az idén csak a Lenin Termelőszövetkezetben 65 ezer májlibát állítanak elő az ipar részére.

sét, s a pártmunka módszereit vizsgálják.

LÉNYEGÉBEN a titkári értekezletek első félévi programja is a kongresz- szusra való felkészülést szolgálja, s az alapszervezetekben is megkezdték a kétévi tevékenység számbavételét a pártvezetőségek. Hasznosítják a végrehajtó bizottság számára készült jelentéseiket, a pártépítési bizottság által vizsgált témák helyi tapasztalatait, a titkári értekezleteken kapott útmutatásokat és ismét felmérik a legutóbbi vezetőségválasztó taggyűlések, valamint a járási pártértekezlet határozatainak végrehajtását.

A tagnyilvántartása adatok egyeztetése szintén olyan feladat, amely ösz- szefügg a pártkongresszusra való felkészüléssel. A párt vezetőségek — egyéni beszélgetésekre is felhasználva az alkalmat — megkezdték ezt a fontos munkát is. Egyidejűleg úgy tervezik, hogy a kétévi munka értékelése, s a feladatok meghatározása előtt több fontos kérdést megvitatnak a párttagsággal, s ehhez hasonlóan szót értenek a pártönkívüliekkel is. Kikérik véleményüket, felmérik; hogyan vélekednek a kommunisták munkájáról, magatartásáról, milyennek értékelik a párt- szervezet tevékenységét. A további feladatok meghatározásánál pedig figyelembe veszik, hasznosítják e véleményeket, javaslatokat.

A JÁRÁSI pártbizottság és végrehajtó bizottsága vezető, irányító tevékenységével arra törekszik, hogy a X. kongresszusra készülve a pártalapszerve- zetek szervezeti élete, tartalmi munkája tovább javuljon, hogy a kommunisták mennél sikeresebben végezzék feladataikat a nép szolgálatában.

Rigó János a kalocsai járási pártbizottság osztályvezetője

(5.) A vonatot megrázta a fékezés ereje. Sztásek felugrott, s az ablakhoz lépett, szemügyre vette a pályaudvart. Valamelyik mellékvágányon állt a szerelvény. Jobb oldalt épületek sora, bal oldalt erdő, s egészen a fákig hatalmas szénhalmok tornyosultak. Ezt az oldalt választotta.

A fák közé érve hosszasan fülelt, de az állomásból csak a megszokott zörejek jutottak el hozzá. Elővette a cipőkrémes dobozból és mágnesezett tűből készült iránytűjét, a ..Königsberg Zeitung”-ból kivágott „Birodalmi térképet”, s tájékozódott. Ha sokat nem is tudott kiolvasni a térképről, az iránytűvel együtt any- nyit mégis gyorsan megállapított, hogy délkeleti irányba kell indulnia.

A HATÁR TÚLOLDALÁN

Jakubovszkij ezredes utasítást adott a sofőrnek, hogy álljon meg egy alacsony, szürke épület előtt, amelyben a körzeti parancsnokság volt elhelyezve. Az órájára nézett, s bosszúsan állapította meg, hogy megint percekkel előbb érkezett, holott tudta, hogy a parancsnok a tizenegy órára való berendelést másodpercnyi pontossággal érti.

Gondolta, jár még egvrt, legalább rendezi gondolatait. Ugyanis kicsit tartott ettől a beszélgetéstől. Igaz. régen ismerik egymást a parancsnokkal, de az utóbbi hónapokban megromlott közöttük a viszony. Rumjan- cev ugyan most is figyelmesen hallgatta meg jelentéseit. de a térképhez már nemigen hívta tanácskozni, s az írásos jelentés átvételekor is mintha gyanakvóan tenné fel a kérdést:

— Másolattal készítetted?

Jakubovszkijt bosszantotta ez a kérdés, s a legszívesebben káromkodott volna egyet, hogy megkönnyebbüljön. De még ennél is szívesebben odamondogatna Rumjancevnek ezekért a gyanúsításokért. Végtére is katonaember ő, katona volt az ükapja is, s tudja, mi a parancs. Ha egyszer neki azt mondták, hogy a szovjet—német határról szóló jelentésekről nem szabad másodpéldányt készíteni, arra mérget vehet bárki, hogy Jakubovszkij nem készít másolatot.

— Semmi más nem érdekel? — kérdezte kicsit ingerülten Jakubovszkij, amikor utoljára két héttel ezelőtt itt járt.

— Miért kérdeznék? Minden világos. Vagy azt gondolod, hogy számomra szenzáció a jelentésed? Nézz ide — mutatott egy degeszre tömött futártáskára — ebben mind ilyen nagyon fontos jelentés van. Három nap jelentéstermése. És valamennyi ugyanazt a nótát fújja- a németek kémtevékenysége megélénkült, a németek beássák magukat, a németek utánpótlásvonalain nagy a forgalom .

— Úgyis a tűzbe dobod — mondta ingerülten, de abban a pillanatban érezte, hogy túllépte azt a határvonalat, amelyet a parancsnokával szemben minden körülmények között meg kell tartani. De Rumjancev nem horkant fel, nem utasította rendre, csak felállt, a nyitott ablakhoz lépett, s percekig nézte az új épületeket. az élelmiszerrel, üzemanyaggal, bútorokkal döcögő teherautókat. Az életet, ami hétköznapi nyugalommal zailott odakint a város utcáin.

— Tévedsz — mondta kis idő múlva. — Valamenv- nyit elolvasom, s az egészhez még hozzáteszem az én személyes jelentésemet is. így küldök fel minden jelentést Moszkvának. Azt hiszem, tulajdonképpen ez érdekeit, igaz?

— És? — És mi Moszkva válasza minderre? — akarta kérdezni Jakubovszkij, de meg kellett elégednie Rumjancev hallgatásával.

Vaion most is így lesz? Most is ilyen feszült légkörben beszélhetnek? Fgváltalán szóhoz engedi-e jutni azután a két hét előtti beszélgetés után? Pedig most beszélni kell. Ki kell mondani, ha kell hát hangosan:

— A háború egyetlen hajszálon múlik!

(Folytatjuk)

MAI EMBEREK

„Annak

•• •• i •• 1

ormok,

ha segíthetek“

Három, év óta dolgozik könyvesboltban. Könyvtáros akart lenni, de nem ment főiskolára, itt kötött ki. Nem bánta meg. Ezer- hatszáz forintos átlagkeresete van, ehhez jön a prémium, legutóbb félévre nyolcszáz, ezzel elégedett. Huszonhárom éves, asszony, szeret nyugodtan, szépen élni. Általában elégedett a helyzetével. Csupán önmagával elégedetlen. Szeretne sokkal többet tudni.

Nagy Jánosnénak hívják. Kecskeméten, a Szabadság téri könyvesboltban dolgozik.

— Emlékszem, amikor első nap a rengeteg könyv közé bekerültem, valósággal megszédültem. Tele voltam örömmel és izgalommal. Mennyi szép könyv! És milyen ünnepélyesség! Valami különös varázsa volt mindennek, nem tudtam betelni a környezettel. Bevallom, féltem is: hogyan tudok én itt helytállni? Csak járkáltam, ide-oda, szinte részegülten.

— Szereti a vásárlókat?

— Én nem így mondanám. Szeretem ezt a munkát. És ehhez a vásárlók is hozzátartoznak. Sokféle ember jár ide.

— Szomorúságot is okoztak már?

— Egyszer egy vevő kért valamit. Megmondtam, hogy nincs. Erre dühös lett és durván azt mondta; „Mert maguk nem is tudják, hogy mi van!” Félóráig sírtam a raktárban. Rettenetes érzés, ha igazságtalanul bántják az embert. Szerencsére ilyen ritkán van. A legtöbb vevő kedves, megértő, türelmes. Tudja milyen a legideálisabb vásárló számomra?

— Tudom. Aki határozott céllal jön, mondja a könyv íróját, címét, és már megy is.

— Téved. Én annak örülök, ha segíthetek. Ha jön egy nénike, mondjuk, vagy egy diák és töri a fejét, hogy mit is akar. Olyankor én segítek. Akkor azt érzem, szükségük van rám.

— Tehát itt nem csak eladni kell, hanem javasolni, tanácsot adni, elbeszélgetni a könyvekről, ugye?

— Ezért kell ismerni a könyveket. Nem elég csak a tájékoztatókat és a „fül”-szövegeket átnézni, minél gyakrabban bele kell lapozni a könyvekbe. És sokat végigolvasni.

— Szeret olvasni?

— Ha egy percre leülök, már könyv van a kezemben. Van mit pótolnom, ki kell használni az időt. Most fél év óta rendszeresen képzőművészeti tárgyú könyveket olvasok. Olyan a könyvkiadás üteme, hogy köny- nyen lemarad, aki naponta nem kíséri figyelemmel. Félek elmenni szabadságra, mert mire visz- szajövök, megváltozik minden a boltban.

— Pedig most hallom, kapott a vállalattól jutalomszabadságot jó munkájáért.

— Természetesen örültem az elismerésnek.

Varga Mihály