Petőfi Népe, 1970. május (25. évfolyam, 101-126. szám)
1970-05-06 / 104. szám
«. oldM 1970. május 6, szerda EZUfitjateu Nyereség tervszerűen A március—áprilisban kifizetett nyereségrészesedés felett már alighanem napirendre tértek az emberek. A következő kifizetés pedig még igazán messze van. Miért melegítjük hát most fel a témát? Mert ez a legalkalmasabb idő, hogy ki-ki tárgyilagosan fogadja az ide vágó érveket, vagy ellenérveket, de arra is, hogy okulva a még friss tapasztalatokon, már most mindenütt megfontolják, miként tervezzék, szervezzék az idei teljesítmények jutalmazását és a következő részesedésosztás rendjét, hogy mindez, nyilvánosságra kerülve, már holnaptól jobb, eredmények elérésére sarkalljon. Az a körülmény, hogy bár a tavalyi vállalati nyereségek összeségükben felülmúlták az előző évit, a kifizetett részesedés egészében mégsem érte el a korábbit, mint tudjuk, onnan származott, hogy a bérszínvonal a múlt esztendőben, országosan, jóval nagyobb mértékben nőtt, mint a megelőző esztendőkben. Ezt az összefüggést azonban a béremelések és a kifizethető részesedés mértéke között, most már előre tekintve is világossá kell tenni az érdekeltek előtt, nemcsak visszamenőleg. Nem kevésbé fontos, hogy az év közben kifizethető nyereségprémiumok és nyereségjutalmak mennyiben hatnak ki majd a részesedésre; úgy is, hogy — azonos forrásúak lévén — csökkentik azt, de úgy is, hogy kimagaslóbb teljesítményekre serkentvén, javíthatják a vállalat idei pénzügyi eredményeit, ami a több nyereség alapja! Ne legyen egyenlősdi i Ami pedig a kapott pénzek összehasonlítgatását illeti az előző évivel, a többi vállalatnál kiosztott összegekkel és főleg a különböző beosztású munkatársakéval, az is haszonnal járhat, feltéve, hogy megfelelő felvilágosítás kíséri. Ez a kölcsönös tájékozódás aztán sok mindenre fényt deríthet. Példának okáért arra, vajon miként vélekednek az érdekeltek az elosztás helyes elveiről. Az új módszer ugyanis lehetővé teszi, hogy minden korábbinál jobban differenciáljanak a vállalatok, de sajáAutó, motorkerékpár, kerékpár, hó- és sárcipők javítását, vulka- nizálását. kőzpontifű- tések szerelését, mindennemű lakatosipari munkákat, díszkapuk, kerítések készítését vállalja a Kiskunfélegyházi Vas*, Fémipari és Gépjavító Klsz Batthyány u. 4. Telefon: 226. 736 tos módon azt is, hogy messzemenően az egyenlősdi alapjára helyezkedjenek a kifizetésekben. A jelek szerint az egyenlő elosztásnak még mindig sok híve van. A vezetők között is — mert kényelmesebb — és azok között a munkások, alkalmazottak között is, akiknek egyébként gyenge teljesítményük, gyakori munkahely- változásuk, fegyelmezetlenségeik folytán — csak a legcsekélyebb összegre van kilátásuk. Igaz, miután az új kifizetési módszer csak részben követi a keresetek alakulását és lehetővé teszi, egyrészt a vállalatnál eltöltött időtől, másrészt a kiemelkedő munkateljesítményektől függően, bizonyos többletek kifizetését, elvileg mégsem kedvez az egyenlősdi híveinek. Elvileg, mondtuk, mert valójában meglehetősen kevés vállalat követte bátran ezt az irányzatot A törzsgárda becsülete Nagy jelentőségű lett volna például a jelenlegi helyzetben, ha jóval több vállalat jutalmazza számottevően régi, hűséges dolgozóit, olyannyira, hogy kezdjen hatni a felismerés, aki kitart, évről évre szebb ösz- szegre számíthat, aki pedig munkahelyet cserél, az töb- bé-kevésbé érzékeny veszteséggel számolhat. Minden esetre, a nagy gumiipari vállalat új, részjegyes rendszere, a Medicor progresszív pótlékszisztémá.ia, más vállalatok tág határok között megállapított felmondási ideje mind mind arra vall, hogy kezd elterjedni a meggyőződés: öt—tíz—tizenöt, vagy még több évvel dicsekedő törzsgárdát a jövőben csak kézzelfogható anyagi és erkölcsi előnyök juttatásával kovácsolhat az előrelátó vállalat. Végül szólni kell az évközi jutalmazás, premizálás módszeréről, de nemcsak azért, mert minden nyereségjutalom és minden nyereségrészesedés egyazon kasszából származik. Inkább azért, mert a nyereségrészesedés önmagában nem ad lehetőséget különösebben nagy differenciálásra a kiváló, illetőleg kevesebb eredményeket felmutató dolgozók között. Az évközi hatása A nagyobb különbségtételre éppen a nemrég bevezetett s évközben is fizethető nyereségprémium és az egyéb jutalom szolgál, feltéve, hogy a vállalati vezetők végleg megszüntetik a prémiumok egyszerű fizetéskiegészítés jellegét és nem valamiféle szokásjog alapján osztogatják. Nem mindegy azonban, hogy adott esetben a gyáregységek vezetői, vagy pedig az illetékes művezetők és brigádvezetők ítélik meg a teljesítményeket és rendelkeznek a pénzzel, amelyet jutalmazásra lehet fordítani. A kedvező hatást csak fokozza, ha a nagy- vállalat a többleteredményekből származó jutalompénz nagy többségét az illető gyáregységnél hagyja tetszés szerinti felhasználásra és e téren is lehetővé teszi, hogy részlegei önállóan gazdálkodjanak. Mindezeknek a kérdéseknek és módszereknek a nyilvános megvitatása az érdekeltségekkel és mindenki számára világos rendezése nemcsak elvont módon erősíti az üzemi demokráciát, hanem elősegíti, hogy a vállalat mindinkább támaszkodhasson a céljaival együttérző munkásokra és alkalmazottakra. B. J. „P” csarnok a kalocsai EKA gyárban Újabb 100 dolgoxó — Több fénycsőarmatúra Hat éve tartó beruházás fejeződik be az idén Kalocsán. A VBKM Elektromos Készülékek és Anyagok Gyára a fénycsőarmatúrák iránti fokozott kereslet kielégítésére ugyanis 196412 ezer pecsenyekacsa egy műszakban A modern feldolgozó üzem helyén nemrégen még egy ütótt-kopott csővázas szín állt kihasználatlanul a Baromfiipari Országos Vállalat kiskunhalasi gyáregysége udvarán. Az átalakítási munkákat több mint 4 millió forintos beruházással az év elején kezdték. Az új gépek lehetővé teszik, hogy az eddigiektől eltérően a hízott libát és a pecsenyekacsát azonos technológiával dolgozzák fel. Egy műszak alatt 12 ezer pecsenyekacsát tudnak elszállítani az üzemből. Az utolsó szerelési munkák és a sikeres üzemi próbák után a napokban kezdték meg a termelést. (Pásztor Zoltán felvétele.) ben vett át a városban egy telepet. Szerencsés választás volt a fénycsőarmatúra-gyártást Kalocsán meghonosítani, hiszen viszonylag képzetlen dolgozókkal a fővárosban alkalmazott technikai szinten tudták végezni. Csakhamar kitűnt azonban, hogy az eredeti telephely kicsi és nem is fejleszthető. Az igények pedig tovább növekedtek: az építőipar és az Elektromos Művek egyre nagyobb mennyiséget rendelt. Kellett valami megoldást találni, hogy az évi százmillió forintnál jóval nagyobb legyen a termelési kapacitás volumene. A megyei tanács segített, felkínált egy újabb telephelyet. Az ajánlatot a pesti vállalat örömmel fogadta, s a fejlesztésbe 22 millió forintot invesztált. Megépült emr nagycsarnok, elvégezték a csatornázást, megteremtették az energiarendszert, felépültek a szociális létesítmények és mód nyílt arra is, hogy 300 dolgozót foglalkoztassanak. A fejlesztés eredményeként az éves kapacitás 300 millió forintra emelkedett. Jelenleg újabb fejlesztési munkálatok folynak a kalocsai gyárban: épül az úgynevezett „P”-csarnok. Erre azért van szükség, mert a kapacitást évi 400 millió forintra kívánják növelni, ehhez pedig ez az új létesítmény elengedhetetlen. A „P”-csamok ugyanis lényegében szerelő- és festőműhely lesz, — ebben „szűk” a keresztmetszet. A 2400—2500 négyzetméter alapterületű „P”-csar- nolc kialakítására kereken nyolcmillió forintot fordítanak. A szerelőszalag az EKA saját kivitelezésében már elkészült, az építkezést pedig a Kalocsai Asztalos- ipari Ktsz végzi. A munka Gyümölcsözik a termelésben Nemzetközi méretű tapasztalatgyűjtés Már több mint egy évtizede, hogy az IBUSZ úgynevezett szakmai kirándulásokat is szervez a szokásos túrákon kívül, vagyis a kulturális programokat mezőgazdasági jellegű tapasztalatcserével bővíti. Kezdetben belföldre irányultak) túrák, 1966 óta pedig a környező országokba is szerveznek. A sokoldalú tájékozódásra való igény sürgette, hogy a szakmai utakat nemzetközi jellegű tapasztalatcserékké tegyék. Értékelve az eddigi eredményeket, megállapítható: helyes az a törekvés, hogy megismerjük a szomszéd, főként a szocialista országok mezőgazdaságának fejlődését. A mezőgazdasági tapasztalatcseréket újabban az AGROINFORM, a Termelőszövetkezetek Országos Tanácsa, valamint a területi szövetségek szervezik. A bonyolítás az IBUSZ feladata. Az elmúlt esztendőben szinte ugrásszerűen megnőtt a szakmai utak száma. Az IBUSZ kecskeméti irodájának szervezésében 15 csoport utazott Jugoszláviába, öt a Szovjetunióba, ezenkívül a Német Demokratikus Köztársaságba, Bulgáriába és Lengyelországba is számos szakember látogatott. Általános vélemény, hogy a tapasztaltakat jól tudták értékesíteni a gazdaságokban. Tavaly a Lengyelországban járt küldöttség a bogyós gyümölcsök termesztését tanulmányozta. Május 14-én indul egy másik delegáció, amely a feldolgozásban, a gyümölcslevek készítésében szerez majd ismereteket. A megyeszékhelyről és környékéről augusztus közepe táján megy egy csoport Bulgáriába a pamoriei kísérleti intézetbe, hogy kertészeti ágazatokban sze'rezzen újabb információikat. Ellátogatnak a burgasi J borkombinátba is. A szov- Ijetunióbeli Jaltába és I Szimferopolba utazó mező- gazdasági szakemberek szőlőtermesztő gazdaságokat, borfeldolgozókat, hűtőtárolókat tekintenek meg. Tárgyalások folynak jugoszláviai, romániai és csehszlovákiai utakról is. Egyre többen tanulmányozzák a nyugati államok mezőgazdaságát is. A kecskeméti IBUSZ-iroda szervezésében egy 11 tagú küldöttség utazik június végén Dániába. Szerveznek utakat Hollandiába, Franciaországba és más nyugati országokba is. A mezőgazdasági üzemek jól dolgozó szakembereik utazási költségeinek egy részét megtérítik. Megéri az anyagi befektetést, mert a tapasztalatok többszörösen gyümölcsöznek a hazai üzemekben. a szerződésben foglaltaknak megfelelően halad. Az építkezést az év végére befejezik, s az új nagycsarnokban a jövő esztendő első negyedében megkezdhetik a termelést. A tervek szerint további száz dolgozóval növekszik az üzemi létszám, s ezzel Kalocsán és környékén tovább csökkennék a foglalkoztatási gondok. Munkásnők védelmében Egész télen át egyetlen ócska dobkályhával fűtötték a bosszú termet; nyolcvan-száz szabadszállási asszony és lány munkahelyét. Legyünk még pontosabbak; a Kecskeméti Konzervgyár itteni telephelyét. A gyár által szárított termékeket — hagymát, zellert — csomagolják itt exportra, s ez a művelet csípős por képződésével jár, de az elszívó berendezést, vagy köznapian fogalmazva, a ventillátort hiába keresem. Panaszkodnak az asszonyok: többen kiütést kaptak a portól. Újabban pedig takarítónő sincs, úgy látszik, ezzel is spórol a gyár. Renézek az öltözőbe: hideg-rideg, vigasztalan helyiség. A fal mellett ütött-kopott bádogiavor. Pillanatnyilag hatvan személy tisztálkodását, munka utáni lemosako- dását „lehetővé tevő’’. Pedig a« utcán, amelyről a telephely bejárata vezet, ott a vízvezeték. Az ügy mellett akkor sem mehetnénk el szó nélkül, ha a gyár pár héttel ezelőtt nyitotta volna meg szabadszállási telepét, s arra hivatkoznának, hogy nem volt még kellő idejük a munkafeltételek megteremtéséhez. Szerintünk ugyanis vannak minimális követelmények, amelyeknek betartása egy szocialista nagyüzem részéről feltétel nélkül elvárható. Az elmarasztalást azonban mi sem enyhíti, hiszen a telep 1967 őszén kezdte meg működését. Az a védekezés sem állja meg a helyét, hogy a telep átmeneti, ideiglenes jelleggel létesült — csupán csak a község foglalkoztatási gondjainak enyhítése végett —, ezért a vállalat óvakodott minden „nélkülözhető” beruházástól. A szociális—munkavédelmi berendezésekre fordított összeg ugyanig sohasem kidobott pénz! S bár a telep mind ez ideig változó létszámmal foglalkoztatta a szerződötteket, lényegében folyamatos volt a munka, s az lesz a jövőben is, mivel ez év őszén megkezdik a mustpezsgő gyártását. Önmagában dicséretes, ha termékeinek választékát ily módon is növeli a gyár, de ez nem jogcím arra, hogy visszaéljen a szabadszállási nőknek a foglalkoztatásra, a keresetre való ráutaltságával. Gondolván, hogy úgyis ide jönnek dolgozni, mert a közelben máshol nem kapnak munkát... H. D.
