Petőfi Népe, 1970. május (25. évfolyam, 101-126. szám)
1970-05-30 / 125. szám
8. oldal 1970. május SO, szombat llllll Hz Elnöki Tanács ülése (Folytatás az 1. oldalról) ládtagjai is — az eddigi 90 nap helyett, — időbeli korlátozás nélkül kaphatnak díjtalan kórházi, gyógyintézeti ápolást. Az Elnöki Tanács felhatalmazása alapján a kormány ezzel egyidejűleg rendeletében kiterjesztette fentieket a nyugdíjasokra és azok családtagjaira is, akik tehát július 1-től a betegségi biztosítás keretében szintén időbeli korlátozás nélkül jogosultak díjtalan kórházi, gyógyintézeti ápolásra. Az Elnöki Tanács továbbá területszervezési ügyekben döntött. Megállapította, hogy a közös tanács mint szervezeti forma bevált, elősegíti a kisközségek tanácsainál a helyi gazdasági és szellemi erők koncentrálását, a falusi lakosság ellátásának javítását. Az Elnöki Tanács tizenhat megyét érintő, községi közös tanácsok szervezésére vonatkozó határozata július 1-én lép hatályba. Az Elnöki Tanács Hajdú- vid községi tanácsot Hajdú- böszörmény városi, Nagyhegyes községi tanácsot Hajdúszoboszló városi, Balatonfűzfő nagyközségi közös tanácsot pedig Veszprém városi tanács irányítása alá rendelte. Az Elnöki Tanács 5 megye területén 16 község egyesítését határozta el. Az Elnöki Tanács végül egyéb időszerű kérdéseket ! I°n Gheorghe Maurer ro- tárgyalt. 1 mán miniszterelnök között. Koszigin és Maurer tárgyalásai MOSZKVA (TASZSZ) Pénteken a Kremlben tárgyalások kezdődtek Koszigin szovjet kormányfő és Magyar—[sgoszláv kapcsolatok Dragoljub Vujica, a jugoszláv külügyminiszérium szóvivője csütörtöki sajtó- értekezletén nyilatkozott Fock Jenő magyar miniszterelnök közelgő jugoszláviai látogatásáról és kijelentette: Jugoszlávia és Magyarország kapcsolatai sikeresen fejlődnek minden területen az egyenjogúság, a szuverenitás és az integritás teljes tisztelete, a kölcsönös megbecsülés és a be nem avatkozás alapján. Hozzátette: Mitja Ri- bicsics jugoszláv kormányfő és Fock Jenő magyar miniszterelnök a legfontosabb nemzetközi kérdésekről és a kétoldalú kapcsolatok továbbfejlesztéséről folytat majd megbeszéléseket. Június 2-án Norvégiába Péter János A norvég kormány meghívására Péter János, a Magyar Népköztársaság külügyminisztere hivatalos látogatást tesz Norvégiában június 2—5. között. Hazánk kiállítása Moszkvában Pénteken a moszkvai magyar nagykövetségen mintegy száz szovjet újságíró jelenlétében sajtótájékoztató hangzott el arról a nagyszabású kiállításról, amely a „Szabad Magyarország 25 éve” címmel ez év augusztus 20-án nyílik Moszkvában. A szovjet sajtó képviselőinek nagy érdeklődést tanúsító kérdéseire Kom- játh István, a HUNGEXPO főosztályvezetője válaszolt. Az MTI hírmagyarázója írja: Péter János norvégiai látogatása újabb fontos állomás azon az úton, amelyen az aktivitását fokozó magyar külpolitika a világbéke megszilárdítását, s ennék érdekében mindenekelőtt az európai biztonsági értekezlet létrejöttét igyekszik előmozdítana Péter János utazásának külön jelentőséget kölcsönöz az a körülmény, hogy a norvég kormány meghívásának eleget téve, ezúttal első ízben látogat magyar külügyminiszter Norvégiába. A Svenn Stray norvég külügyminiszterrel és Norvégia más vezető képviselőivel tartandó megbeszélésnek egyik fő témája természetesen a két állam közötti gazdasági és kulturális kapcsolatok továbbfej- lesztése, a magyar—norvég együttműködés kiszélesítése és elmélyítése lesz. Letelte az esküt a ceyloni miniszterelnök Pénteken letette az esküt Sirimavo Bandaranaike asszony, Ceylon új miniszterelnöke, akinek baloldali koalíciója fölényes győzelmet aratott a szerdai parlamenti választásokon. Bandaranaike asszony bejelentette, hogy vasárnap ismerteti kormányának összetételét. Az újonnan megválasztott parlament június 7-én ül össze. A választások hivatalos végeredménye szérint a 151 tagú parlamentben a kormánykoalíciónak 115 képviselője lesz. Pártjai közül a Ceyloni Szabadságpárt 90, a Szocialista Párt 19, a Kommunista Párt 6 mandátumot szerzett. Az ellenzékbe szorult Egyesült Nemzeti Párt 17 mandátumot, a Szövetségi Párt 13 mandátumot, a Tamil Kongresszus 3 mandátumot mondhat magáénak, végül van két független képviselő is. Egy választó- körzetből nem érkezett meg az eredmény. SIRIMAVO BANDARANAIKE ASSZONY ÉLETRAJZA Született 1916. április 17-én Balangod városban. Iskoláit Colombóban végezte. 1940-ben férjhez ment Solomon Ban ,1a- ranaikehez, aki miniszter, majd 1956-tól 1959-ig (haláláig) miniszterelnök volt. Politikai pályafutásán segítő társa volt férjének. Aktív politikai tevékenységét férje halála után Kezdte fneg. Szervezte és irányította a Szri Lanka Szabadság Párt választási harcait 1960-bán. Ceylon miniszterelnöke és egyben hadügy-, és külügyminisztere 1960—65-ig. Tá- Jékoztatásügyi és rádióügyi miniszter 1964—63-ig. 1965-ig a szenátus, majd 1965-től a parlament tagja és az ellenzék parlamenti vezetője. 1960-tól elnöke a Szri Lanka Szabadság Pártnak. A szóvivő kérdésekre_válaszolva elismeréssel szólt a tiszai árvízzel kapcsolatos magyar—jugoszláv együttműködésről. Rámutatott, hogy Magyarország és Jugoszlávia — földrajzi helyzete miatt — együtt kell hogy működjék az ár- vízvédelemben, s ez az együttműködés már hosszú évek óta sikeresen folyik a kormányszervek és a szakmai intézmények között egyaránt. Vujica aláhúzta az együttműködés, a kölcsönös segítség és a szolidaritás igen hatékony voltát a két ország határvidékén. Nixon tizenhat beszéde a háborúról Véget ért a arab kiscsúcsértekezlei Tizenhatszor mondott beszédet a vietnami háborúról Nixon elnök, amióta átvette Johnson tói a fehér- házbeli hivatalt. Ez egyúttal azt is jelenti, hogy tizenhatszor ígérte meg az amerikai népnek a háború mielőbbi befejezését, a katonák mielőbbi hazahozatalát stb. s ha a sok fogadkozásból és ígéretből any- nyit valóra váltott is, hogy néhány tízezer katonát csakugyan hazarendelt már (a több mint félmillióból!), a háború befejezése érdekében semmilyen igazán hathatós lépést nem tett Lokalizálás helyett inkább kiterjesztette (Kambodzsa) azt. . A május elsejei kambodzsai beavatkozás, illetve az ugyanakkor történt kenti egyetemi sortűz óta most először mert ismét diákközönség előtt beszélni Nixon. Nem csoda, hogy lelkesítőnek szánt patetikus, az ifjúságnak udvarló beszédének hallgatósága nem dőlt be és sűrű füttykonAZ AGRESSZOR SORSA certtel kísérte az elnök szavait. Hiszen ezek a fiatalok is végighallgattak vagy olvastak már tizenhat Nixon-beszédet a vietnami háborúról —, szóbeszéd helyett most már tényleges tetteket, a háború valódi befejezését várják. Fontos eseménye volt még a napnak Nasszer elnök khartoumi beszéde, dekezhessenek a tovább izraeli támadások és azoi kiterjesztése ellen. Fontos része volt Nasz szer beszédének az a ké pont, amelyet a közel-ke leti konfliktus rendezési feltételeiként jelölt meg Izrael kivonulása az által: 1967 júniusában megszáll arab területekről — ez a: egyik. Helyreállítani a pa A saigoni rezsim hadseregének egy, a szabadságharcosok által megsemmisített páncélosa látható a képen. A népi felszabadító erők sikeresen szállnak szembe az amerikai agresszorokkal és amerikai fegyverekkel harcoló dél-vietnami bábjaikkal. Nyugdíjba ment John McCormack, az ameri ka képviselőház elnöke. A búcsúztatása alkalmából adót díszvacsorán Johnson ex-elnök is megjelent és t többi között — mint képünkön látható — bizalmasar elbeszélgetett utódjával, Nixonnal. Vajon mit mondhattak egymásnak? A nemzetközi helyzetből ítélve, Johnson akár ezt is mondhatta: „Én leköszöntem, mert nem vállalhattam tovább a vietnami háborút Te azt ígérted, befejezed, és mégis folytatod? Vigyázz, nehogy hamarosan engem kelljen követned!” amelyet a Szudán fővárosában rendezett arab kis- csúcs (Egyiptom, Szudán, Líbia) értekezlet befejezése utáni nagygyűlésen mondott Nasszer megköszönte a Szovjetunió katonai segítségét Azokat a kifejezetten, mint mondta, védelmi fegyvereket, amelyeket az EAK és a többi arab ország minden politikai feltétel nélkül kapott csak azért, hogy megfelelően vélesztinai arab nép törvényes jogait — ez a másik Minthogy ezek a feltételek lényegében megegyeznek a Biztonsági Tanácsnak a közel-keleti viszály megoldására hozott — és voltaképpen az egész világ által helyesnek tartott — 1967. november 22-1 határozatával, tehát nyilvánvaló, hogy a világközvélemény a most elhangzott Nasszer-beszédet is helyeslőén fogadja. Nemzetközi lapszemle Izraeii behatolás Libanonba A „LEGNAGYOBB méretű provokáció”-nak nevezi a Pravda kairói tudósítója az izraeli csapatok behatolását Libanon területére. A tudósító emlékeztet rá, hogy „az elmúlt két hónapban az incidensek 30 százaléka az izraeli—libanoni határon zajlott le”. A Krasznaja Zvezda szemleírója ezzel összefüggésben megállapítja; „Minden izraeli provokáció kapcsolatban áll a Fehér Ház aktuális megnyilatkozásaival vagy az új amerikai fegyverszállításokkal”. A LIBANONBA hatolást megelőzően az izraeli sajtó szüntelenül szórta a fenyegetéseket az Egyesült Arab Köztársaságra, Szíriára, Jordániára. A svájci Die Tat „Kiélezett helyzet a Közel- Keleten — Dajan megsemmisítő akciókkal fenyeget” címmel adott hírt az izraeli hadügyminiszter és más izraeli személyiségek beszédedről. A Le Monde „Szigorú figyelmeztetés Libanonnak” címmel idézi Bar-Lev tábornak, az izraeli hadsereg vezérkari főnökének szavait. A lap beszámol a Té- moignage Chrétien főszerkesztője. a francia katolikus sajtó országos központja alelnökének szervezésében a libanoni fővárosban összeült értekezletről, amelyen „harmincöt országból érkezett keresztények szolidaritásuknak adnak kifejezést a Palesztinái néppel.” A Le Monde bőven idéz Charles Hélou libanoni köztársasági elnök beszédéből. Beszámol arról is, hogy a Palesztinái ellenállási mozgalom visszautasítja Abba Eban izraeli külügyminiszter felhívását, amelyben béketárgyalásokra szólította fel a palesz- tinaiakat, azzal a megjelölt céllal, hogy egy Palesztinái és egy izraeli államot hozzanak létre a „bibliai Izrael” területén. A KAIRÖI gajtó rámutat, hogy „az arabok egészében és részleteiben is elvetik Eban ajánlatát, amelyet kétségkívül a Palesztinái ellenállási mozgalom erősödése, a gerillaakciók aktivitása és intenzitása, valamint az izraeli hadseregre mért súlyos veszteségek váltottak ki”. „Érdemes megjegyezni — fűzik hozzá —, hogy korábban az izraeli vezetők még a Palesztinái ellenállási mozgalom létezését is kétségbe vonták, s hallani sem akartak a palesztinai- akról és törvényes jogaikról. Eban felhívása egyértelmű annak beismerésével, hogy a palesztinai ellenállás állandó és fenyegető veszéllyé nőtt Tel Aviv szemében”. A Libanonba hatolás szinte első visszhangjaként két vezető nyugati sajtó- orgánum, a New York Times és a londoni Times állást foglal a Libanon ellen végrehajtott izraeli támadással kapcsolatban. főként Izraelt —, hogy tegyen új kezdeményezéseket „az abszolút bizalmatlanság” megelőzésére, mert az „megmérgezi az egész térséget”. AZ IZRAEL-BARAT és a cionista körökhöz közelálló New York Times szerint a támadás „valószínűleg több politikai kárt okoz, mintsem tartós katonai előnyt biztosít.” A lap május 13-án még a Biztonsági Tanács végleges határozata előtt — azt javasolja: „mind az izraelieknek, mind az araboknak”, hogy „hallgassanak az amerikai békejavaslatokra”, ugyanakkor sürgeti az ellenségeskedő feleket — A Times úgy látja, hogy „az izraeli akciók nemhogy megingatnák, ellenkezőleg, megerősítik a Palesztinái ellenállókat.” Az angol lap szerint „az akció-ellenakcióval Izrael katonai helyzete is lényegesen rosszabb lesz mert a frontok száma háromra szaporodik és erkölcsileg is romlik Tel Aviv pozíciója.” A New York Times különben — más összefüggésben — néhány nappal korábban hangoztatta: „A helyzet annyira kritikussá vált, hogy különleges új erőfeszítéseket követei az ENSZ-től, azt ugyanis, hogy mozdítsa elő az arab —izraeli vita rendezését, ami egyetlen biztos útja annak, hogy hatástalanítsák azt az időzített bombát, amelynek gyújtózsi- norja veszélyesen rövid a Közel-Keleten”. A PÄRIZSI Nation május 13-i számában „szembeötlőnek” mondja „a hasonlóságot az amerikai fegyveres erők ideiglenes kambodzsai intervenciója és az izraeliek „korlátozott libanoni akciója között”. (c—s)
