Petőfi Népe, 1970. május (25. évfolyam, 101-126. szám)
1970-05-26 / 121. szám
I. oldal 1970. május 26, kedd Tavasz Matkőpusztán Ezt is megérte Matkó- puszta; utat kap, egészen a közepéig, szilárd burkolatút, pormenteset. Jó háromkilométereset. Ember és gép által egyaránt járhatót. Tehenek legelnek a homokdomb hajlatában. De az idillikus képet megzavarja a sárga úthenger behe- mót teste. Ez a határrész — három helység osztozik rajta: Helvécia, Városföld és Kecskemét — egy jókora lépéssel megint közelebb kerül a világhoz. Mondják, a 30-as években még látni lehetett innen a kunszállási templom- tornyot. A mostaninál jóval kevesebb tanya volt. Évszázadokon át baromjárás volt Matkópuszta. A tö- rökdúlás előtt falu is lehetett itt, egy kiemelkedő dombon templomrom, koponyacsontok őrzik emlékét. Szomszédságában nagyüzemi szőlőtábla van. A városföldi Petőfi Tsz-é. szemmel verés, s más bűbájosság. ö is és mások is tudnak itt élő rontóasszonyokról, s borzadállyal vegyes tisztelettel emlegetik a halottsiratókat, a lónyú- zókat és a garabonciásokat. — Ez a nagyobbik gyerek, amikor még pólyás volt, egyik percről a másikra nyűgösködni kezdett, láttam, hogy rosszul van. Szóltam anyámnak, hátha ő tudja, mi baja lehet. Azt mondja, a gyerek meg van rontva. Mit csináljak? Elmondta: ahhoz, hogy bizonyos legyek a rontásban, a gyerek feje felett egy edénybe csurgassak három kanál vizet, és ha visszamérem, s azt látom, hogy több a víz, akkor biztosan megrontották. De elmúlik, ha ugyanabban a vízben megmosdatom a gyereket. Én ezen akkor nem gondolkodtam el, fogtam a vizet, mértem, és a vissza- méréskor csakugyan több lett. A gyereket megmosdattam benne, s akkor nyugodtan elaludt, amikor felébredt, már semmi baja nem volt. Táncmuzsika a világvevö rádióban, a tanyát is nemrég építették újjá. Az asz- szony abban reménykedik, hogy nemsoká elvezetik errefelé a villanyt is. A bútorzat mindenütt a hagyományos, nemcsak náluk, a többi tanyán is. a komfortra nem igényesek, eszükbe sem jut, hogy más körülmények között is lehetne élni. A háztájit a tanya körül adják ki, legelővel, mindenütt tartanak tehenet és malacot, sok helyen birkát is. Nyilván ezzel magyarázható jórészt, hogy nemcsak az idősebbek, de a már megállapodott, családot alapított fiatalok részéről is nagy a ragaszkodás a tanyához. Sokan el is mennek persze, vannak már üres, ösz- szedőlt tanyák is. Hiába vannak messze egymástól a házak, az élet itteni korlátái szigorúak, nem tűrik a „kilengést”. Aki itt él, annak be kell tartania a normákat. A fiatalember például pénteken nem találkozhat választottjával. Egy lány, aki nemrég teherbe esett, látogatóba sem tér Ez az elmúlt évtized elején történt, nem sokkal Gagarin űrutazása után. A fiatalnak mondható háziasszony, aki a történetet elmondja, természetesnek tartja, hogy létezik rontás,-r- Nagyon szeretjük a muzsikát, szívesen énekelünk, bor mellett, vagy anélkül is, s mi még nagyon sok népdalt ismerünk. Bár a fiatalok már itt is felejtik. Én tizenhat éves korom óta állandóan cite- rázom, ha van rá egy kis időm. Régen minden héten volt padkaporos bál, mindig a másik tanyán, persze ahol fiatalok voltak, összejövünk mi még most, is, mulatni, énekelni, csak úgy, a magunk szórakozására. A városban? Nem, oda mi nem járunk, csak vásárolni szaladunk be né(21.) — Ki akarnak füstölni bennünket — kiáltotta társainak —, de előbb néhányukat még a másvilágra küldjük. A többiek nem válaszoltak. Janek az ablakhoz lapulva tüzelt, s olykor egy-egy gránátot vágott le közéjük. Vorobin néni és Irka már holtan hevert a padlón. — Csak módjával, és pontosan célozva — kiáltott Janeknek, de választ már tőle sem kapott. A padlón hevert, kezével görcsösen kapaszkodott a géppisztoly agyába. Kloss egy pillanat tört része alatt határozott. Lerántotta magáról a zubbonyt, a nadrágot, s az utolsó gránátot odakészítette az asztalra. Odakint Stadtke üvöltött valami olyasfélét, hogy öt percet ad neki... Stadtke nem is igyekezett titkolni, hogy győzelmi hangulatban van. Az ezredes asztalára hanyagul csúsztatta oda a dossziét, amelyen a következő felirat volt: Hans Kloss. — Hogy történt? — nézett rá az ezredes. Stadtke maga alá húzott egy széket, szétdobta lábait, s szinte kegyes leereszkedéssel fogadta el von Tangertől a felkínált cigarettát. — Körülzártuk a házat. Egy emberem az öregasz- szony nyomában volt, aki az akkumulátort vitte. Amikor Vorobinné Klossék fészkéhez ért, rohamosztago- saink körülvették az egész épülettömböt. — Nem az apró munka érdekel — mondta az ezredes. — Ä, igen. önt is az érdekli, hogy miként pusztult el az Abwehr egyik legkiválóbb tisztje.. Von Langer hallgatott. Stadtke is gondolkodott néha, és már jövünk is visz- sza. ez itt a mi világunk, itt vagyunk itthon. Szántó Sándor, az öreg citerás mondja ezeket. Nyolcad-tizedmagunkkal állunk a tanya végénél, az emberek a kapanyélre támaszkodnak, ugratják egymást, kicsit kifújják magukat a kapálás közötti szünetben, a tanyának fehérre meszelt roggyant fala és nagyon régi nádteteje van. Néhány apró ablakszeme és korhadt szemöldökfája. Két család lakik benne, összesen hat gyerekkel. Errefelé nagyon ritka az egyke, az egyse pedig kimondottan szégyen. A tsz-központban villany van és televízió: a Matkón- túli világ egyetlen idenyúló „csápja”. Vasárnap délutánonként, itt találkoznak a 15—16 főből álló népi együttes tagjai, énekelik régi népdalaikat, s táncolnak is hozzá. A változás annyi, hogy a citerát lassanként felváltja a tangóharmonika. Az irodaház szomszédságában, a Homokdűlőben már kimérték a 60 házhelyet. Tsz-falu lesz — mondják az itteniek. Villannyal és vízhálózattal. A leginkább építkezni akaróit és tudók már megvásároltak az építőanyagot. Ezernél több ember él a matkói tanyavilágban. Különös, ma már furcsának tűnő törvények, szokások béklyóiban — és egyre inkább az új, a mai vonzásában. Sás. Dombos, Harminctó, Selymes — a hajdani pásztorvilág dűlőin megkapaszkodtak az új ültetvények. Kibontotta lombját az erdő, zeng a madárvilág, a hajdani templomdomb romjairól homoki szántókra, szikesekre, s messzi tanyákra látni. A dűlőúton pótkocsis vontató kerüli a hazaballagó teheneket. És épül az új bekötőút. Hatvani Dániel készül az „Alíöld*‘ Az épülő Alföldi Áruház nem csupán Kecskemét újjáformálódó városközpontjának egyik éke lesz, hanem jelentős feladat hárul rá az áruellátás további javításából. Egyelőre még szálfarengeteget, deszkák garmadáját látja a szemlélő, de közelebb menve szinte érzékelhetővé válnak a kialakítandó terek, vásárlócsarnokok. Az ácsok jelenleg a második szint zsaluzásával foglalkoznak. A 14 megyei általános fogyasztási és értékesítő szövetkezet közös beruházásában épülő áruházat 1971 tavaszán adják át rendeltetésének. (Pásztor Zoltán felvétele) Társasházak — Többszintes társasházak építésén dolgoznak Kiskunfélegyházán a helyi építőipari ktsz szakemberei. A tervek szerint szeptember elsején kell átadniuk az első 42 lakást, de vállalták, hogy a kiskun napok tiszteletére augusztus 20-ra 53 lakást elkészítenek. Az építők nyújtott műszakban dolgoznak vállalásuk teljesítésén. hány másodpercig, aztán döntött, hogy nem árulja el ennek a bizalmába félig belevakult embernek, hogy neki sem volt fogalma arról, hogy mekkora fogást csinálnak egy akkumulátor nyomán. S természetesen azt sem, hogy még akkor sem tudott Klossról semmit, amikor megkezdték az akciót a csoport ellen. Mert valóban nem tudott semmit, s ha Márta Becker oda nem rohan akkor ... De Márta odarohant, s a lövöldöző Stadtke karját elkapva kiáltott; — Állítsa le az akciót herr Sturmführer! Fejezzék be a tüzelést, hiszen ott Hans Kloss vani Stadtke nem sokat értett az egészből. Értelmileg csak hangfoszlányok értek el arról, hogy Kloss, meg valami orosz lány, meg hogy bőrönd, meg mentőkocsi, meg valami olyasmi, hogy Márta Becker hozta ide Klosst, illetve nem is ide, csak a közeli utcába, de végülis utánajött és ... — Tudom — mondta Stadtke. — Már az első perctől tudom, hogy odabent Kloss van. S hogy lássa mennyire hajlok a szép szóra, s mennyire egyetértek magával, abban, hogy azt az aljas ügynököt élve kell elfogni, leállítom a tüzelést. — Tüzet szüntess! — kiáltotta Stadtke, majd a kocsihoz lépett, újságot vett ki az ülésről, papírölcsért csinált, és annak segítségével kiáltott Kloss felé: — Nincs már több dobásod Kloss. A ház körül van zárva. Adok öt percet, hogy előbújj. A válasz egy rövid sorozat volt, s a golyók vijjogva tépték fel a kocsi oldalát. Stadtke földre rántotta a lányt is. Valamelyik SS-es géppisztolyso'-ozattal válaszolt, de Stadtke rákiáltott, hogy hagyja abba a tüzelést. — Élve kell elfogni. Mindenáron élve. Előkészíteni a füstgyertyákat és a gázálarcokat. — Az nem lehet, herr Sturmführer, az nem lehet, hogy Hans ellenség — nézett rá Márta döbbent szemekkel. — Erről még beszélgetünk kisasszony — majd az órájára nézett. — Egy perc múlva indulás. — Az egyik legénytől elkapta a gázálarcot, s lövésre kész pisztoly- lyal indult előre. Jelen akart lenni, amikor Klosst sarokba szorítják. — Folytatjuk-« Létszá rnés bérgazdálkodás BÁCS-KISKUN ’ megye iparának fejlődésében továbbra is erőteljsen dominál az extenzív módszer. Az elmúlt évben a foglalkoztatottak számának növelése kétszeresen haladta meg az országos átlagot. A Központi statisztikai Hivatal megyei igazgatóságának közelmúltban kiadott jelentése szerint 1969-ben 5,6 százalékkal — mintegy háromezerrel — nőtt az iparban foglalkoztatottak száma, s elérte az 58 ezret. A munkába lépők számának növekedése a minisztériumi iparban 6. a tanácsi és szövetkezeti iparban 4—5 százalék, míg a tanácsi köny- nyűipar létszáma némileg csökkent. Ma már megyénkben is egyre többen vizsgálgatják a termelési mutatókat gazdasági szemlélettel. Már pedig az 1969-es év a vállalati gazdálkodás szempontjából nem mondható túlzottan eredményesnek. Elsősorban a termelékenység alakulását befolyásolták kedvezőtlenül különböző tényezők. A legnyomósabb okok közé sorolhatjuk a nagyarányú munkásvándorlást, ugyanis a dolgozók jóval nagyobb mértékben változtattak munkahelyet, mint egy évvel korábban. A statisztikai adatok szerint a szocialista iparban a munkáslétszám 60 százaléka cserélődött és az újonnan felvettekkel együtt 69 százalékot tett ki a belépő munkások aránya az össz- létszámhoz mérten. a segédmunkásoké 1 százalékkal emelkedett. Ez a jelenség egyébként összefüggött a mezőgazdasági termelőszövetkezetek ipari tevékenységének elterjedésével együtt jelentkező szívó hatással. Nem kedvezett a termelékenység alakulásának a rövidített munkahétre való áttérés sem. A kieső munkaidőt ugyanis a vállalatok részben a létszám, részben a túlórák számának jelentős növelésével pótolták. AZ ELMÚLT ÉVI termeA NAGYMÉRVŰ munkaerőmozgás egyik igen kedvezőtlen mellékhatása a béraránytalanság. Ismert tény, hogy a munkahelyet változtatók túlnyomó többsége nagyobb fizetésért hagyta ott a régi üzemet. Ez nemcsak azért rontotta a termelékenységet, mert az új munkapadnál hónapokra volt szükség, míg elsajátította azokat a szakmai fogásokat, amelyekkel az ott gyártott termékeket készítették. Rontotta általánosságban is a munkaerkölcsöt, elkedvetlenítette a a munkahelyükhöz hű törzsgárdatagokat. Termelékenység ellen ható tényező volt még, hogy a létszámnövekedéssel arányban nem növekedett a szakmunkások száma. A szocialista iparban az 1968. évi 40 százalékról 1969-ben 39 százalékra csökkent a szakmunkások aránya, míg lékenységi mutatók — tehát a fenti problémáknak megfelelően — kedvezőtlenül alakultak. A termelés és a létszám megközelítően egyenlő mértékben emelkedett, ily módon az egy foglalkoztatottra jutó termelés az előző évivel azonos szinten maradt. Ami a béreket illeti a szocialista iparban foglalkoztatott munkások átlagos havi keresete 1671 forint volt — 3 százalékkal több, mint egy évvel korábban. Ezen belül az állami iparban foglalkoztatottak jövedelme alakult kedvezőbben. A szocialista iparban egyébként a létszám- és bérnövekedést figyelembe véve a munkások részére 10 százalékkal volt több az összes kifizetett bér. A bérek közel 3 százalékát, — többet, mint 1968-ban — prémium és jutalom címén fizették ki. A részesedési alap terhére kifizetett prémium és jutalom — igen helyesen — 31 százalékkal növekedett. Jelentős összegeket, utaltak ki az újítások díjazására. A vállalatok elmúlt évi létszám- és bérgazdálkodásának több olyan tanulsága van. amelyet érdemes elemezni, s ennek alapján a szükséges intézkedéseket megtenni, ilyen többek között a jó munkaerők fokozottabb anyagi megbecsülése, amelyre a bérgazdálkodás lehetőséget nyújt. Ugyanakkor az anyagellátás és termelés szervezettebbé tételével, a létszám- gazdálkodást lehet lényegesen javítani. AZ ELSŐ negyedévi statisztikai adatok arra utalnak, hogy a vállalatok vezetői élnek ezekkel a lehetőségekkel. Érezhetően csökkent a munkásvándorlás, s a termeléstöbblet 42—81 százaléka már a termelékenység emelkedéséből származott. N. O.
