Petőfi Népe, 1970. május (25. évfolyam, 101-126. szám)
1970-05-20 / 116. szám
4. oldal I7T0. május W, szerda Borbási tanulságok Ügy 1967-ig a Vörös Csillag Tsz jelentősebb segéd- üzemógi tevékenységbe nem fogott. Az élvonalba ugyan nem tartozott, de a jó közepesek között stabil helyet vívott ki magának ; nagyobb megrázkódtatás akkor még semerről sem fenyegette a gazdálkodást. Felvetődik a kérdés: hogyan és milyen körülmények között jutottak el ahhoz a fordulóponthoz, amikor a lassú, de biztonságos kibontakozást felváltotta a lehetőségektől való elrugaszkodás, a mindenáron való nagyotakarás? A tsz-vezetők — személy szerint elsősorban Ördögh István — annak a csalóka megítélésnek estek áldozatául, miszerint a szántóföldi termelés, az 550 holdon történő nagyüzemi szőlő- és gyümölcstermesztés, 80 holdas zöldségkertészet, az állattartás lehetőségeit kimerítették, s ezért újfajta, nem mezőgazdasági ágazatok felé kell fordulniuk. Segédüzem vagy „szatócsbolt” ? A lakatosipari tevékenység, még 1968-ban, eleinte jól indult. A termékek értékesítésére fővárosi üzletszerzőt fogadtak fel. És ha egy üzlet megindul... Nos, a közkeletű szólás értelme itt a visszájára fordult. Mennél inkább növelték a termelvényeik választékát, annál nehezebben találtak felvevő partnert. Tavaly már küszöbön állt a bukás, amikor a segédüzem élére új főmérnököt állítottak, akinek átmenetileg ugyan sikerült rendet teremtenie, de az üzem a tervezett 15 milliónak így is csak a kétharmadát „hozta”. Csupán abból több mint hárommillió kiesett, hogy a nagy mennyiségben legyártott palaszorító csavarokat csökkentett áron kellett eladni. Közben ugyanis belépett a konkurrencia, a tsz-nél sokkal jobban „fel- szerszómozott” állami vállalat képében, s ezt az eshetőséget a gazdaság vezetői annak idején számításon kívül hagyták. — Egy ilyen segédüzem, megalapozott közgazdasági számítás híján, könnyen szatócsbolttá válik — vélekedik Németh Zoltán. — Annak minden hátrányával együtt. Az üzem sorsát az idei féléves mérlegünk dönti majd el. Ha nem mutatkozik gazdaságosnak, könj'örtelenül felszámoljuk. Természetesen, addig is, már végrehajtottuk a bérek revízióját és a normák átlagosan 15 százalékkal történő emelését. Nem népszerű feladat, az igaz, de itt már semmi megalkuvásnak nem lehet helye. Kalkuláció nélkül Ám a félresiklásnak az igazi példázatát az építőipari tevékenység története adja. Szinte klasszikusan szomorú iskolapéldája a megalapozatlan vállalkozások sorsának. „Az építőiparral megfogjuk az isten lábát” — határozták el a múlt év elején. És válogatás nélkül vették fel a legkülönbözőbb munkahelyekről elbocsátott embereket, nyáron a „csúcslétszám” elérte a 130-at. Építkezést vállaltak, a KPM, a katonatelep! szőlészet, a tsz- szövetség részére, dolgoztak Félegyházán, Budapesten — elvétve még a borbási Vörös Csillag Tsz-ben is. Csakhogy — nem mérték fel sem a felduzzasztott brigád kapacitását, sem az építőanyag szükségletet, sem a szakmai irányítás hatékonyságát, sem a járművek igénybe vételét; előzetes kalkuláció semmihez nem volt. Így adódott aztán, hogy a se szeri, se száma építkezésekhez összesen két művezetőt alkalmaztak. Az irányítás teljesen összekúszálódott. Az emberek heteken, hónapokon ót csak lézengtek a munkahelyen, a fizetést azonban változatlanul kapták. Az öttonás tehergépkocsi nem egyszer öt mázsa cementtel, s pár szál betonvassal furikázott 50—100 kilométereket Ilyen helyzetben nem sokáig váratott magára a csőd. Már évközben látszott, hogy a 20 milliós bevételi terv — teljesíthetetlen. Végül is a tervből 11 milliót „sikerült” hozni, hogy milyen költségtényezőkkel, arról jobb nem beszélni. Az építőipar alkalmazottai részére a bér 20 százalékát, veszteséges lévén a gazdálkodás, nem fizették ki. Az emberek perelik a tsz-t — jogosan, jogtalanul? —; itt is egymillió forintnyi összeg forog kockán. A félbemaradt istálló Ám közvetett módon is sújtotta a tsz-t az építőipar válsága, s nem is akárhogyan. 1967-ben, minthogy 70 százalékos állami támogatás volt kilátásban, hozzáfogtak egy 188 férőhelyes modern tehénistálló megépítéséhez. Azzal, hogy a következő évben már üzembe lép a létesítmény. A vezető szakemberek egy része még fogadást is kötött az 1968. augusztus 1-i dátumra, mint az átadás határidejére. A fogadást rég elveszítették ... Egyelőre még szerelik a fejőgépeket, bár most már csakugyan hetek kérdése a beköltözés. De a majd kétéves késés iszonyúan sokba került a gazdaságnak. 1968 elején ugyanis fedeztették az üszőket, hogy az ellés már az új istállóban történjen. Aztán a vemhes állomány egy részétől meg kellett szabadulni... A többi a tsz- ben maradt, s három, különböző helyen levő sza- badtartásos istállóba zsúfolták be őket. Sem víz, sem betonpadozat. A fej és kézzel történt, 12 tehénhez kellett beosztani egy fejőgulyást, létszámfelfutás, a gazdaság rákényszerült, hogy azt vegyen fel, aki egyáltalán jelentkezik. Az állomány tönkretételéhez most már minden feltétel adva volt... Be is következett a leromlás, a tejhozam visszaesése. Egyik ágról a másikra De mi volt a szántóföldi termesztéssel, a kertészettel, amíg a tsz az építő- és a lakatosipar lapjaira tett fel szinte mindent? Elképzelhető, hogy mi volt, ami. kor az egyik, majd kétezer holdas üzemegység munkálataihoz három-négy embernél többet nem tudtak összeszedni. S ez többször előfordult. Divattá vált az ágazatok közötti vándorlás, az aránytalanul nagyobb munkabér vonzó hatása letagadhatatlan volt; tavaly az állattenyésztésben dolgozók átlagos órabére 4, a szőlő- és gyümölcstermesztésben dolgozóké 6,20, a lakatosiparban foglalkoztatottaké pedig 10.95 forint volt. Néhány hónap elegendő volt ahhoz, hogy a kirívó béraránytalanságok dezor- ganizálják az egész gazdálkodást. A tagok egyre-más- ra nyújtották be a kérelmet, hogy átmehessenek a jobban fiz'ető munkahelyekre, s ha kérésüket nem teljesítették, előálltak azII. Kisiklott gazdálkodás zal, hogy otthagyj# a szövetkezetek A 80 holdas százalékos művelésre kiadott zöldségkertészet 1968-ban ragyogó eredményeket hozott; holdanként 40 ezer forintos bevételt. A gazdák 40 százalékos arányban részesedtek. A következő évben a vezetés, a gazdák meghallgatása nélkül, a tagrészesedést 33 százalékra mérsékelte. S itt is bekövetkezett a csőd. A tagok már csak a kötelző munkanapok erejéig vettek részt a művelésben. Nagyjából ezek voltak a megalapozatlan vállalkozások következményei. (Folytatjuk.) Hatvani Dániel Másfafta fészekrakás LAPOZGATOM újságunk régebi számait. Bízvást állíthatom, hasznos időtöltés. Az újságírónak például nem csupán emlékeztetőül szolgál, de számonkérésre is ösztönöz. Űj témákat ad, ugyanakkor a régi események revideálására is biztat, lehetőséget nyújt. De nem csupán az újságcikkek tanúskodnak róla, hanem emlékezetünkben is élénken élnek még azok a panaszok, reklamációk, amelyekkel annak idején a frissen birtokba vett lenln- városi házak lakói éltek. Mondjuk meg kertelés nélkül, ezek legtöbbje — a több szempontból sem megCsak egy töredékét mondtam el... 99 — Legyünk most már őszinték magunkhoz — így kezdte beszédét az egyik felszólaló a szövetkezeti küldöttgyűlésen. Azután félóráig egyhuzamban mondta, amit rossznak tartott. Szenvedélyes kifakadását némely részletében talán túlzásnak érezhetjük, de az egészet tekintve igaznak, jogosnak és segítőszándékúnak. Olyan jelenségeket pellengérez ki a tsz elnöke, amelyek ellen nem harcolhatunk eleget. A hozzászóló nevét nem árulom el — ez esetben nem is fontos — a gondolatait azonban — annyit azokból, amennyit egy újságcikk terjedelme elbír — szószerint közlöm. Papírmunka „A statisztikai és információs jelentések olyan garmadája terheli a nagyfizetésű és értékes szakemberek munkaidejét, hogy valóságos szakmai és irányító munkára sokszor már alig jut idő ... Statisztikai nyilvántartás nélkül — tudjuk — nem lehet vezetni. De ha túlzásba visz- szük a statisztikát, ugyanúgy nem lehet. összeszámoltuk épp a napokban, hogy 48 jelentésben 5377 adatot kell szolgáltatni csak a Statisztikai Hivatalnak. Legújabban a háztáji állatállománnyal kapcsolatos változásokat is a termelőszövetkezeteknek kell jelenteni. Ügy csoportosítva, hogy ki ette meg a húst, hogy állami gazdasági, egyéni, vagy tsz-tag? ... Nem tudom, hogy erre máért van szükség és meddig kell ezt csinálni? Nem igaz, hogy minden évben meg kell változtatni és meg kell duplázni a jelentések formáját, csoportosítását. Hasson oda a szövetség, hogy a termelő- szövetkezetek terv és zár- számadási jelentésnyomtatványai több évig egyformák legyenek. Ha minden évben, két évben változnak a nyomtatványok, nem lesz összehasonlítási, viszonyítási alap. Kinek a zsebére Régebben minden szerv — ha rendezett valamit — annak állta a költségeit. Ma minden a tsz-re hárul. Egyszerűen értesítik, vagy felkérik a tsz elnökét, hogy X. Y. dolgozót küldje el erre, vagy arra az értekezletre, biztosítsa az útiköltségét, a napi keresetét... Ez aztán lehet oktatás, nőtanácsi ülés. vagy bármi. Amíg a rendező szerv viselte a költségeket, addig egy küldöttet hívtak, mióta a tsz fizet, azóta hármat kell küldeni. A Statisztikai Hivatal még a telefonhívás költségét is a tsz-szel fizetteti, mert erre. úgymond, neki nincsen kerete. Egyre több funkciót kényszerítenek a termelő- szövetkezetekre, amik újabb kiadásokat jelentenek. Megszűnt az ingyenes állatorvosi ellátás. A tsz- nek kötelessége községi apaállatokat tartani térítés nélkül. A hangnemről Az írásokban, körlevelekben levő hangnemről is volna egy-két szavam. Senki nem teszi meg, hogy fenyegető hangnemű levelet írjon a termelőszövetkezet elnökének, „hogyha nem lesz a kukorica elvetve, eleve kinyomva... És ez ellen még senki nem tiltakozott Nem sértene, ha mezőgazdasági üzemiben történő hanyagságért megfenyegetnének, vagy felelősségre vonnának, mert az jogos és helyes lenne. De a jelentés miatt fenyegetni a tsz-elnököt, hogy az menjen be határidőre, mert az a legfontosabb, kezd már sértő lenni... Nem beszélve arról, hogy a hang is egyre sértőbb. Indítson a területi szövetség totális támadást a felesleges és értelmetlen adminisztráció ellen. Ha ezeken a problémákon segíteni lehetne, több idő maradna szervezni, a vállalatokkal szemben érdekeinket védeni, vizsgálatokkal foglalkozni, vagy éppen közös vállalkozásokat létrehozni. - Röviden: több időnk maradna gazdálkodni ...” Zám Tibor felelő környezet mellett —* az építőipar hiányos munkáját, az első -napokban észlelt, s később is gyakran kiütközött hibákat illette. Kecskemét akkori lakáskörülményei között feltétlenül pozitívum eredmény volt a Leninváros létrejötte, az efelett érzett örömbe azonban nem kevés üröm is vegyült. Vaddisznó, min! vadászfárs A Tolna megyei Bátca- pátiban Kosa József vadásznak nem mindennapi kísérője van, ha vadászni indul. A cserkészésre és a vadlesre mindig vele tart Poca, a hároméves vaddisznó is. A barátságos állatot gazdája 8—10 napos korában vette magához és azóta annyira megszerették egymást, hogy elválaszthatatlan társak lettek. (MTI fotó — Bajkor József felv.) MINDEZ arról jut eszembe, hogy a város másik pontján, az új szalagház „életrajzát’’ — a fundamentumok lerakásától kezdve, az első lakók beköltözéséig — figyelemmel kísértem. Csaknem fél esztendő telt el azóta, hogy szinte a karácsonyi gyertyák fényével együtt, ki- gyúlladt az épületkolosszus messzire világító fényfűzére is. Ott járok el előtte naponta, látom a birtokba vételt követő továfobi alakulás folyamatát. Hiszen, ha a földszinti részt tekintjük, az épület „belsősége” még ma sem befejezett. De ami a lakásokat, azok állagát, s a bennük élők közérzetét illeti: merőben más, mint a leninvárosi honfoglalók többségéé vo$t. S itt most érdemes újból visszakanyarodnunk az újsághasábok vallomásához. Érdekes lenne szám szerint is kigyűjteni, hány panaszlevél, bíráló cikk szólt annak idején az építők felületes, hanyag, vagy tessék- lássék munkájáról a Lenin- várost illetően, szembeállítva ezzel a városközpontban épült szalagházat —, köny- nyű megvonni az egyenleget. nem Állítjuk, hogy már minden tökéletes, hogy az első fél esztendő elteltével is nem vár még a környezet szépítésre, s talán a belső helyiségek is módosításra. Lovat sem akarnánk adni az építők alá, mert az önelégültség a munka egyetlen színhelyén sem visz előbbre. Nincs az a csúcs, ahonnan nem kellene és nem lehetne még magasabbra Igyekezni. Egy azonban tény; nemcsak az építőtechnika vált korszerűbbé e néhány év során, de változott, öntudatosodott a munkásszemlélet is. Az építők sok hasznos tanulságot vontak le, s mindinkább megtanulnak a kor színvonalán dolgozni. Feltétlenül ennek is köszönhető, hogy az új épület lakói nem, vagy csak alig élnek panasszal. Ezért, ha a szalagházat bíráló kijelentések és újságcikkek felsorolását kérnék tőlem számon, nehéz helyzetben lennék. Ez az, ami nekem — a város más részén lakónak — is elégedettséget okoz ... Jóba Tibor lősségre lesz vonva.” Azonban minden adminisztratív jelentés végén ott van hogyha ezt határidőre nem küldi be a tsz-elnök, ak- i kor ilyen és olyan paragrafusok alapján felelősség re vonják! Ez minden akkor büntetőjogilag fele- i nyomtatványon ott van,.
