Petőfi Népe, 1970. május (25. évfolyam, 101-126. szám)

1970-05-20 / 116. szám

S. oldal

1970. május 20, szerda

A hétköznapok

szerény hősei

Szocialista szerződés 1972 végéig

A% elmélet és a gyakorlat egységéért

Hatva n-hetven esztendőt megért kommunisták gyülekeztek a kerekegyházi pártszékházban. Az idő kellemes és az üde zöld környezetben élcelődtek egymással, miközben szemügyre vették az ötágú virágcsillagot építő parkosítok szorgoskodósát a habselyem gyáregység bejárata mellett. Az üzemben gépek zakatoltak, a tizenöt idős elvtársban pedig az élő történelem.

Emlékek, osztályharcos epizódok, a kommunisták falusi munkájának tapasztalatai és a személyes élmények sokasága került szóba ezen a találkozón. Huszonöt évvel ezelőtti idők, a nagy történelmi sorsforduló, s a kommunista tettek emlékei formálódtak szavakba. Az elért sikerek, r, a kudarcok tanulságaiból leszűrt következtetések nekünk szóltak, de ezekből tanultak maguk is.

Olyan kommunisták adtak itt találkozót egymásnak, akik — lévén Kunba- r&cs és Fülöpháza szomszéd községei Kerekegyházának — együtt, egy célért, a szegényemberek pártján állva fogtak munkához. Életútjuk, forradalmi tevékenységük azonos volt a párt politikájával. Szívük, tudásuk és áldozatvállalásuk legjavát adva, alapozták meg községeikben a szocialista fejlődés kezdetét, amelynek 25 éve alatt is élenjáró építői voltak.

A találkozón a

4W-ösök vettek részt, akiknek munkásságát a közelmúltban ismerte el méltóképpen a párt és az állam által adományozott jubileumi emlékérem. Volt közöttük hajdani cseléd, napszámos, kőművessegéd és harmados, akiknek a múlt rendszerben csak a nyomor jutott, de az kiadósán. No, meg a háborúk és hadifogság, a családtól távol töltött évek, amelyekről csak elérzékenyülve emlékezhet.

Akadt közöttük néhány hajdani vöröskatona, az orosz forradalom és a spanyol polgárháború veteránjai. Bátorságukat osztályöntudatukból és a kommunisták harcaiból merítették. Cselekedtek, amikor az osztályellenséget kellett legyőzni, s akkor is, amikor földhöz juttatták a nincstelen szegényeket.

Egyikük azt az időt idézte, amikor kiosztották a boltos petróleumát, sóját és cukorját, amiért bizony, haragudott is annak idején. Annyira, hogy még a kiárusítási pénzt sem akarta átvenni. Nagyot változott azóta ezen a téren is a falu, hiszen a korszerű üzlethálózat árubőséggel várja az embereket. Az egykori szatócs is sok mindent megértett az idők folyamán. Hajdani haragja pedig köszönő viszonnyá enyhült.

Egy másik történet arról az időről szólt, amikor az iskolák államosítására került sor. Félrevert harangzúgás lett volna a csatába hívó jel, de a harangozó azon a délutánon nem juthatott a toronyba, az egyik elvtárs ugyanis a kulcsokat átvette tőle megőrzésre ... S amikor ehhez az emlékepizódhoz kapcsolódva a járási pártbizottság munkatársa bejelentette, hogy a kerekegyházi iskola úttörőcsapata elnyerte az MSZMP megyei bizottságának vörös vándorzászlaját, örömükben tapsoltak, mint ahogyan a pajtások is tették.

Bertusz Pali bácsi —, aki a fehér terror elől Kanadába menekült és onnan tért haza szülőfalujába — az ötvenes évek hibáiról beszélt fájó emlékként. Nem akarták befogadni a faluba, pedig tudták róla, hogy 1929 óta tagja a pártnak és Csepel vörösei közül került oda. Pártunk mostani politikájáról és tevékenységéről sokat mon- dóan csak ennyit jegyzett meg: „Most jól megy a pártmunka, de vigyázzunk nagyon arra, amit elértünk!” A többiek helyeseltek, hiszen helyettük is szólt.

Nyúl János az áldozat- vállalásokról, lelkesedésről és a mai gondokról is beszélt, amelyeket húszévi tanácselnöki tevékenysége | során tapasztalt. Mint ta- ' nácselnök, most nyugdíjba i készül, de a pártban, mint pártmunkás, az eddigieknél is több feladatot akar vállalni.

A 45-ÖSÖk sokáig emlékezetes találkozóját Boda László községi párttitkár vezette, aki az eltelt 25 évben nem utolsósorban a résztvevőktől tanult lelkesedéssel folytatója, szervezője a mai hétköznapok forradalmi tetteinek.

Horváth Ignác

Haján, a Felsőfokú Vízgazdálkodási Technikumban az oktató-nevelő munka mindennapi gondjai mellett már több éve kutató, tervező munka is folyik. Az egyes tanszékek oktatási profiljuknak megfelelően kapcsolódtak be az országos kutatási, tervezési tevékenységbe. Például a mezőgazdasági vízgazdálkodási tanszék a KGST tagállamok kutatási témakörében a hazánkra eső feladatokból a szennyvízzel történő öntözés kérdéseivel foglalkozik. A társadalomtudományi tanszék kutatásokat folytat Baja város nagy szülötte: Türr István életútjáról.

Az intézet munkáját azonban nemcsak elméleti kutatások jellemzik. Egyre inkább erősödik a kutatások praktikus jellege. Ez a törekvés megfelel az MSZMP Központi Bizottsága tudománypolitikai irányelveinek, amelyben felhívták a figyelmet az elKert a parlagon

Akkor hunyta le szemét kilencvenéves korában Mo- hácsy Mátyás, a legnagyobb magyar kertész, amikor regényes életútjáról megjelent ez a könyv. A kefelevonatot még átnézte, de a kész műbe már nem tudott belelapozni.

Dobray Endre írta a könyvet Mohácsy Mátyás kéziratai, jegyzetei, elbeszélései alapján, s a Natura jelentette meg tetszetős kivitelben.

Nem volt kertészkedő ember Magyarországon, akinek ne lett volna az asztalán a nagy magyar kertész valamelyik könyve. Százezres példányban fogytak el művei. Az első könyvét orosz hadifogságban írta, azóta harminchárom művel gazdagította a kertészeti irodalmat.

A Körös partjáról indult el szegény szülők gyermekeként, egy ismeretlen ajánlására került a Kertészeti Tanintézetbe, majd bejárta a világot, tapasztalatokat gyűjtött, ő szervezte a magyar kertészképzést, ő teremtette meg a magyar téli alma termesztését. Vérbeli tanító volt, a magyar kertgazdaság nagy mindenesének nevezték.

Halála előtt a kilencvenedik életév küszöbén mondotta: „Ne nézzetek olyan döbbenten rám, hiszen életem a fák életévé lesz. és millió rügy szemével mosolyog a tavaszi feltámadásban.”

I. S.

(16) Az elsőt ebben a háborúban? — kérdezte Kloss, • kötekedés volt a hangjában. — Ugyanis, ha tényleg az első rádióadást kaptátok el, akkor megnyugtatásképpen közlöm veled, hogy az Abwehr lehallgatócsoportja az utóbbi három hétben tizenkilenc adást hallgatott le, s ha érdekelne esetleg az is, hogy kinek szóló adások ezek, akkor elmondhatom: a J—23 fedőnevű ellenséges ügynök adja és kapja rádión az utasításait, jelentéseit.

Stadtke nem tudott szóhoz jutni néhány másodpercig. Idegesen cigarettára gyújtott, s csak néhány mély slukk után szólalt meg:

— Rejtjeleseink már dolgoznak az anyagon. S megnyugtatlak, nem az első jelentés, amit lehallgattunk. JOe ennek az adásnak sokkal fontosabb jelentősége lehet, mint minden előzőnek. Mert ebben a támadásról kell, hogy szó legyen, s ez a fonalat adja a késünkbe.

— Addig persze vársz, amíg a fonal végét el nem kapod? — kérdezte Kloss.

— Tévedsz. Embereim módszeresen razziáznak a városban. Házról-házra. S délután megérkezik a bemérőkocsink is.

— Én meg arra gondoltam, hogy hirdetést kellene kiragasztani a falakra, amelyben megkéred a J 2” ast, hogy szíveskedjék befáradni, s megfejteni üzenetet.

Szerencsére Langer megunta kettőjük cívódását, Sturmführerhez fordult:

— Jelentést kérek mindenről. Tulajdonképpen ne zárhatjuk ki annak a lehetőségét sem, amit Kló' megemlített. Vagyis azt, hogy a kaszinóban valak' fecsegett. Éppen ezért gyorsan adják ki a parancsot: holnaptól kezdve csak német nők és németbarát

helyi lakosok dolgozhatnak a tiszti kaszinóban. S hogy könnyítsék valamit a dolgán, maga mellé adom Klosst. Igaz, fiatal, csípős nyelvű, de jó szimatú tiszt. Dolgozzanak eredményesen, hátha magának is hasznára válik egy kis orosz, vagy lengyel nyelvű társalgás.

— Parancsára — mondta Kloss. — Gondolom, hogy Stadtke Sturmführertől sok hasznos dolgot leshetek el. — Közben Stadtke arcát vizsgálta, s azt latolgatta, hogy a furcsa grimaszszerű mosoly az elégedettség, vagy az irónia jele.

Amint kilépett a törzs épületéből, rögtön rádöbbent, hogy a Sturmführer nem beszélt a levegőbe. Emberei valóban az utcákon voltak. Egy földszintes kis épületből éppen három férfit és két nőt tereltek az utcára. E pillanatban Janekra és Irkára gondolt, no meg az öreg Vorobinra, s a rádió adóvevőre.

A legjobb lesz, ha nyugton maradnak. A rádiót akár darabokra szedve is jól elrejtik — gondolta magában, s befordult a sarkon. Itt szintén működött az SD és az SS. Megállították a járókelőket, végigzsebelték a férfiakat, végigtapogatták a nőket és a gyerekeket. Egy asszony sírva kuporgott a földön, szedegette a szerteszét guruló krumplikat, amelyeket kosarából öntöttek ki. Mellette egy szeplősarcú SD-s suhanc szorította hóna alá a géppisztoly agyát. A falhoz állított férfiakra vigyázott.

Kloss Pierre gondolt, a franciára, akitől a véletlen elszakította. Rágondolt, s a krolewcei táborban töltött hónapokra. Szerette volna most maga mellett tudni a franciát, s még valamit szeretett volna: kilátóim a pisztolytáskát és kilőni az utolsó töltényét ezekre a fenevadakra.

Mély lélegzetet vett, és elindult Vorobin szabóhoz. Larzec utca sarkán gyors mozdulattal letépett egv "hot köpenyéről, s az így megteremtett alibivel ’ ’H tovább. Befordult a legközelebbi keresztutcába, '1 majdnem összefutott Irkával, aki szinte merevedve cipelte a bőröndöt, benne — nem kellett ^ssnak nagy találékonyság hozzá, hogy felfedezze a rádióval.

\ sarkon éppen akkor ugráltak le az SD emberei a tehergépkocsiról.

(Folytatjuk}

mélet és a gyakorlat szorosabb összhangjára. Az országgyűlés 1969. nyarán tárgyalta a vízgazdálkodás keretén belül a közműellátottság (víz, csatorna, stb) jelenlegi helyzetét és a fejlődés ütemét, irányát.

A közműépítési munka egyik nagy reprezentánsa az évi több millió forintos munkákat lebonyolító Közmű- és Mélyépítő Vállalat.

A közös érdeket —

amely egyben természetesen népgazdasági érdek is — az említett vállalat és az aránylag kicsi Bajai Felsőfokú Vízgazdálkodási Technikum vezetői felismerték és együttműködési tervet dolgoztak ki- Ez az együttműködés 1968. végén kezdődött. amikor a megállapodást és a feltételeket szocialista szerződés formájában rögzítették.

A napokban a két intézmény vezetői, kollektívája elemezte az eddigi, közösen végzett munkát, s megállapították, hogy az együttműködés mindkét fél számára hasznos, eredményes volt. Éppen ezért a

szocialista szerződést 1972. december 31-ig meghosz- szabbították. A szerződés szerint a Közmű- és Mélyépítő Vállalat látogatásokat szervez a technikum oktatói, tanulói részére, bemutatja az új gyártási eljárásokat, esetenként vendég előadókat küld, akik ismertetik az újabb szervezési. technológiai módszereket és beszámolnak azok eredményeiről. Ez a kapcsolat elősegíti az oktatás gyakorlatiságát, megteremti az elmélet és a gyakorlat összhangját, közelebb hozza a termelő munkát a felsőoktatáshoz és viszont. A Felsőfokú Vízgazdálkodási Technikum kutatási, műszaki fejlesztési tevékenységét úgy végzi, hogy azok közvetlenül hasznosíthatók legyenek a termelésben.

Az említett szocialista szerződést a technikum és a vállalat igazgatója 1970. május 13-án írta alá Budapesten a Közmű- és Mélyépítő Vállalat központjában.

Dr. Bándy Iván

Évadzáró hangverseny Kecskeméten

U írneves külföldi kar41 mestert ígért az éves program hétfőre. Még a szezon megkezdése előtt közölték, hogy nem jön, de csak az utolsó napokban tudtuk meg, ki vezényel helyette. Paul Capolongo neve nem sokat mondott, még nemzetiségét illetően is tévedtünk — ezt egyébként nem is könnyű dolog egyértelműen meghatározni

— végül bebizonyosodott, hogy nem jártunk rosszabbul — sőt talán jobban? — mint eredetileg vártuk.

Ha már az előzményeknél tartunk, említsük meg, hogy a MÁV Szimfonikus Zenekarral feleannyi próbát tudott tartani, mint akart, s hogy a zongora- versenyt például a szólistával egyszer sem próbálhatták végig. A hangverseny sikerén ez alig változtatott, de így a karmester energiája nyilván más irányban kötődött le, mintha jól „bepróbált” műsorral állhat a közönség elé.

A műsorösszeállítás sablonosnak tűnik. A három szám közül kettő azonban

— Grieg hatásos és jellegzetesen egyéni hangvételű a-moll zongoraversenye és Ravel: La Valse című ragyogó zenekari fantáziája

— újdonságként hangzott el Kecskeméten, a harmadik mű: Brahms 4. szimfóniája pedig a romantikus irodalom olyan kiemelkedő alkotása, melyet mindenkor szívesen hallgatunk, kivált jó előadásban.

f apolongo, ez az algíri

^ születésű, görög— olasz származású francia 'karmester már me jelenésében, de különösen temperamentumában valami olyasmit hozott, amit úgy szoktunk nevezni, hogy a mediterrán Dél fénye és lo- bogása. Igen, szüntelenül izzik és lobog ez az ember, s keze nyomán a zene is — legfőbb eszköze pedig a ritmus, a hangszín és a dinamika. Néha az az érzésünk, hogy talán túlgesztikulál, túl nagy gondot fordít a részletekre, de ezeket aztán mégis olyan szervesen kapcsolja egymáshoz,

s úgy oldja fel egy-egy nagy fokozásban, hogy végleg eloszlik minden fenntartásunk.

Ravel zenéjének „al fresco”-hatásaiban ez a dirigálás tökéletesen helyén van, de mit kezd vajon a Brahms-szimfónia nagyobb- szabású, klasszikus veretű építkezésével? — gondoltuk a szünetben. Az utóbbi években több példa volt rá, hogy egy-egy „déli” muzsikus Brahms zenéjét a reveláció erejével tolmácsolja, szemben a, sajnos, rossz hagyománnyá vált akadémikus felfogások merevségével, élettelenségével. f1 apolongo is az előbbi ^ tapasztalathoz járult hozzá meggyőző erővel: nem volt ebben az előadásban egy pillanatnyi üres járat sem, mindén élt és minden szép volt, de egy- egy részletmegoldás, témamegformálás, hangszínárnyalat vagy dinamikai fokozás különösen emlékezetes marad.

Kár, hogy a zenekar nem tudta elég rugalmasan követni a karmester elképzeléseit, de ebben a már említett okok is közrejátszhattak. Nem tetszett a hegedűszólam tónustalan, merev játéka sem. Bár a legteljesebb elismeréssel kell szólnunk a jubiláló MÄV- zenekar sokoldalú tevékenységéről zenei életünkben, azért nem bántuk volna, ha az eredeti tervből legalább annyi megmarad, hogy ezen az estén az Állami Hangversenyzenekar élén mutatkozott volna be vendégünk!

Az est szólistája: Varsányi László megbízhatóan, jó stílusérzékkel és színesen játszotta Grieg versenyművét. Produkciója mindenképpen felülmúlta több nálánál nagyobb hírű, mégis csalódást keltett művész közelmúltbeli játékát! (Ráadásként de Falla: Tűz- táncát adta elő.)

A siker alapján bátran állíthatjuk, hogy közönségünk egy szép élmény emlékével búcsúzott el az idei szezontól.

Körber Tivadar