Petőfi Népe, 1970. május (25. évfolyam, 101-126. szám)

1970-05-16 / 113. szám

4. oldal

1979. május 16, szombat

egy tíz-tizenöt kilométeres szakaszon átszakítani az ellenség védelmi gyűrűjét, s ugyanilyen szélességű ékkel előretörni Sepelnyikov irányába. A várostól 15—20 kilométernyire egyesülnek csapataink a 33. páncéloshadosztály erőivel. Ily módon alaposan szétzilálhatjuk az ellenség vonalait, s a keletkezett zűrzavart gépesített egységeink új frontvonal elfoglalására használhatják ki.

— Nem volna célszerűbb frontális támadással visz- szavetni a bolsevikokat 50—100 kilométerrel? — kérdezte Stadtke.

— Ne feledje el sturmführer, hogy 1942-őt írunk, s a szovjetek jelentős tartalékokat gyűjtöttek össze Moszkva vonalán túl. Ezek a tartalékok már olykor a frontokon is éreztetik hatásukat. A frontális támadáson túl nagy áldozatokkal járhat. Most a német hadművészet mesterfogásaira van szükség, hogy eredményeket érjünk el — mondta Langer, s kiegyenesedett a térképasztal mellett:

— Van még valakinek kérdése az urak közül?

Levette a szemüvegét, s lassú mozdulatokkal törölgette. Közben furcsán hunyorogva végignézett a társaságon.

Klossnak természetesen lett volna kérdeznivalója. Például az, hogy milyen erőt képvisel a 33. páncélos hadosztály, akikkel egyesülniük kellene Sepelnyikov alatt, s többek között azt, hogy mikor kerül sor a támadásra. Szerencséjére a harmadik ezred parancsnoka segítségére sietett:

— Páncélosaim egy része időszakos szemlét végez. Szükségesnek tartom jelenteni ezredes úr, hogy ezre- dem csak holnap délre lesz harcképes.

— Nyugodtan fejezzék be a szemlét. A támadásra ugyanis 7-én, azaz holnapután kerül sor. Sorakozó 4 óra 30-kor, s’ a parancsokat zárt borítékban kapják meg.

S hogy teljes legyen a nap meglepetéssorozata, amikor Langer befejezte a tájékoztatást, a következő szavakkal búcsúzott tisztjeitől:

— Most magukra hagyom az urakat. Stadtke sturmführer még pár perc türelmet kér, hogy néhány biztonsági és általános intézkedésről tájékoztassa önöket.

— Azt természetesen mondanom sem kell, hogy amit most hallottak, az csakis önöknek szólt — mondta Stadtke, s arcáról egyetlen pillanatra sem hervadt le a gunyoros mosoly.

(Folytatjuk}

Az egyik vállalás: ne legyen égett pálcika, se súlyhiány.

Pár napja Lajosmizsén kerchtísztal beszélgetést rendeztek, a Vöröskereszt kecskeméti járási szervezete és a lajosmizsei nőtanács kezdeményezésére, Beszélgessünk az öregekről címmel. A községi művelődési ház nagyterme jóformán szűknek bizonyult a szépszámú közönség befogadására, s a vita színvonala arányban is állt ezzel az érdeklődéssel. A párt-, tanácsi-, egészségügyi- és kulturális szervek meghívott képviselői sok hasznos gondolattal igyekeztek rávilágítani az öregek problémáira.

Dr. Seöbő Tibor, a megyei tanács vb gyámügyi főfelügyelője vitaindítójában egyebek között arról szólt: mennyire más az öregek helyzete ma, mint volt a történelem egyéb korszakaiban. A hajdani korok emberét szinte állóvíz vette körül, születésétől halála pillanatáig a világ alig változott körülötte. Napjainkban felgyorsult az élet üteme, s új értékmérők léptek a régiek helyébe. A valamikori földszerzési vágyat nagy általánosságban a nyugodt, békés, kényelmes otthon megteremtésére irányuló törekvés váltotta fel.

Ezek a tények is egyik összetevőjét képezik az öregek problémáinak. Közülük sokan értetlenül állnak a megváltozott világ jelenségei, fogalmai előtt. Hogy helyüket megtalálják és lépést tarthassanak a korral: az ehhez való segítségnyújtás is a fiatalabb korosztályok feladata. A természet törvénye könyörtelen: az elöregedés megállíthatatlan folyamat. S hogy az életnek a végső szakaszát valamennyiünk számára elviselhetővé, biztonságosan nyugodttá tehessük, jó példát kell mutatnunk az ifjúságnak.

Ott Józsefné, a járási tanács vb szociálpolitikai főelőadója arról a törekvésről beszélt, amelynek célja

a rendszeresen segélyezettek havi járandóságának összegét 425 forintos felső határra növelni. További feladat a napközi otthonok számának gyarapítása, a házi gondozóhálózat bővítése. Mindehhez az illetékes szervek fokozott együttműködésére van szükség.

Taskó Imre, a községi tanács vb ' szociálpolitikai ügyintézője arról számolt be, hogy a tanácsi alapokból az 1966. évi 84 ezerrel szemben ma évi 146 ezer forint jut a jelenlegi negyven segélyezettnek.

Dr. Sárkány Imre igazgató-főorvos felszólalásában gerontológiai-geriátriai kérdésekkel foglalkozott. Hangsúlyozta a „lelki tartás” jelentőségét. Amikor az idős nyugdíjas azt kezdi érezni, hogy ő már nélkülözhető személy: ez a vég kezdetét jelentheti. Óriási erőként szolgál viszont az a tudat, hogy a társadalomnak még szüksége van rájuk. A mértékletes, az életkorral, illetve egészségi állapottal összhangban álló elfoglaltság az öregség legjobb ellenszere!

Dr. Kerék Lajos ügyész az idős kordákról való gondoskodás jogszabályokban körvonalazott lehetőségeiről, illetve követelményeiről szólt. Mint mondottta, meglehetősen kevés a szülőtartás iránt indított perek száma, holott az ilyen estekben nincs helye „humánumnak”, vagy rosszul

értelmezett szégyenkezésnek.

Horváth Ignác, a járási pártbizottság első titkára, elmondotta: társadalmunkban az egyik fő cél, hogy csak egyféle idős ember legyen: nyugdíjas, aki nyugdíjából tisztességesen meg is élhet. Bármilyen deresedé fejjel is, gyermekek vagyunk mindaddig, amíg szüléink élnek, s róluk gondoskodni a legszentebb emberi kötelesség. És ha ehhez hiányoznék a belátás, ám jöjjön a törvény kényszere!

Raffai Sarolta írónő szenvedélyesen, de jogos felháborodással vetette fel:ha „természetes” az, hogy államunk családi pótlékot folyósít, ugyanígy meg kellene követelni, hogy vonják le a gyermekektől az idős szülőknek járó pótlékot. A szülők túlnyomó része már csak végszükségében kér, vagy él törvényadta jogával. És amiként a gyermektartás kötelező, hasonló következetességgel kellene eljárni a szülőtartás érdekében is.

„Ne csak éveket adjunk az életnek, hanem életet is az éveknek!’’ — ez volt e gondolatébresztő kerekasztal-beszélgetés mottója. S hogy e felvetett gondolatokat tettek is kövessék, hogy a jelmondat valósággá váljék: ez mindnyájunknak szívügye kell, hogy legyen. J. T.

öttörőzenészek találkozója

Pécs lesz a legkisebb már gyár fúvósok városa: ezentúl minden évben itt rendezik meg az úttörő-fúvószenekarok országos találkozóját. A pécsi találkozók azt a célt szolgálják, hogy évről évre felmérjék e szép, kedves mozgalom helyzetét, kicseréljék a tapasztalatokat és útmutatást adjanak a jövőre. Az I. országos úttörőzenekari találkozót 1970. augusztus 18. és 21. között rendezi meg a Pécsi Városi Tanács és az Űttörőszövetség. A ,',vendéglátó” gyárvárosi fúvósok mellett Baranya, Bács- Kiskun, Fejér, Somogy, Szabolcs-Szatmár és Vas megye egy-egy úttörőzenekara szerepel majd a pécsi seregszemlén.

Amikor Molnár István igazgató a Budapesti Nemzetközi Vásáron meglátta az automatát, az első gondolata természetesen nem az volt, hogy egy ünnepségre időzíti majd a gép üzembehelyezését. Tanulmányozta a működését, számolt, hogy mit jelenthet az üzlet nekik és az országnak. A megyénkbeli vállalat megrendelte a gépsort, majd az igazgató személyesen utánajárt, hogy meggyorsítsa a 22 ezer dolláros német gyártmányú automata megérkezését. Végül is nemrég, a vállalat fennállásának 20. évforduüzemek formálódó új telephelyén.

Vajon mit igazolt a reményekből az eddigiek alapján a beruházás?

— A főpróbát még az ünnepség előtt megtartottuk, valamennyi dolgozónk meg is kóstolta a Ropi pálcikákat, hiszen ezer csomaggal hoztunk belőlük a jubileumunkra. A legjobban talán az jellemzi a ter- imék minőségét, hogy a kereskedelem azonnal jelentkezett megrendelésekkel. Áruféleségeink között ez a legújabb, sorrendben a 110. cikkünk — közli Molnár

lójára rendezett ünnep előestéjén, felállíthatták a berendezést az édesipari

István, a Kalocsai Sütőipari Vállalat igazgatója.

— Mikorra térül meg a befektetés?

— Az idei „csonka” évben 8 millió forintos termelési értékkel számolunk, jövőre viszont már 10 millióval. Az automata ára ily módon 'két év alatt megtérül a nyereségből.

(13) — A katona egyik legfontosabb erénye a pontosság — fogadta Langer, a páncélos hadosztály parancsnoka. — Még sokra viheti a hadseregben, főhadnagy.

Kloss kihúzta magát, összekoppantotta csizmája sarkát, s igen kimérten biccentett a fejével. Közben a térképasztalnál foglalatoskodó sturmführert nézte, aki fekete SD-egyenruhájában nagyon is „kilógott a sorból”, vagyis a többiek elegáns zöld egyenruhás csoportjából.

Langer észrevette Kloss érdeklődését, s közéjük lépett:

— Bemutatom egymásnak az urakat: Kloss főhadnagy, Stadtke sturmführer az SD-től. Azt hiszem, gyakran lesz szükségük egymás segítségére.

Stadtke ironikusan elmosolyodott, s kezet nyújtott:

— Kloss főhadnagy, önt az SD úgy tartja megfigyelés alatt, mint a birodalom egyik legveszélyesebb szoknya? adás'át.

— Őrnek kár egyenruhát hordania — válaszolt mo- <jnlvf\o?a Kloss —, hiszen túlzásai is rögtön elárulnák, nogy az SD-nél dolgozik.

Időközben a hadosztály törzskari tisztjei is megérkeztek.

Langer szívébe végképp belopta magát Kloss az iménti szópárbajával, de úgy tett, mintha semmit se vett volna észre, s a térképasztalhoz lépett:

— Kezdjük uraim. Javaslom, hogy ezúttal állva tekintsék végig a térképen csapatmozgásaink irányait.

Kilenc fej hajolt figyelmesen a hatalmas térkép fölé, amelyen fekete, kék és vörös nyilak jelezték az erők mozgását.

— Páncélos csapásainkat itt összpontosítjuk Ka- menszk térségében — húzta végig mutatópálcáját a térképen. — Értesüléseink szerint ezen a részen a leggyengébb a védelmi vonal. A feladat a következő;

fillérrel csökkentették is az árat, hogy versenyképesek legyenek. Műszaki fejlesztésük Aehát ér^ekelhetően, ténylegesen szolgálja a vásárlók érdekeit.

r

Boszák Sándomé elmondja...

A Ropi-gép egyéb csodálatos tulajdonságokat, is rendelkezik. Több módon is hatással van az üzem és az emberek életére. Hogy tisztában legyenek a kezelésével, Boszák Sándornét, Gutái Andrásnét, Kapás Lászlónét, Szabadi Erzsébetet és Tóth Erzsébetet kiküldte Csehszlovákiába egy kis tapasztalatcserére. És versenyt szervez. Mintha csupán a jelenlétével benevezésre, részvételre ösztönözte volna a részleg asz- szonyait. Boszák Sándomé üzemvezető, kiváló dolgozó, aki megszervezte itt a munkát, elmondja:

— A három műszak asz- szonyai között szép versengés kezdődött. A gép átlagosan 4600 csomag Ropit termel nyolc óra alatt, de Gutái Andrásné brigádja jól ösz- szehangolt munkával ennél már 800 tasakkal többet állít elő. Talán nem is tudnák elviselni, ha lehagynák őket. Eldöntöttük, hogy a X. pártkongresszus tiszteletére megszerezzük a szocialista üzemrész címet. Igyekszünk mindent „kihozni a gépből”. A vállalások között szerepel az egyenletes, jó minőség, és az

Mindent „kihoznak” az automatából a brigádok.

Ez igazán gyors vissza- | is, hogy egyetlen súlyhiá- térülés. Pedig a kalocsaiak j nyos csomag se kerüljön a Jugoszláviából és Auszt- ! ki tőlünk, riából beszerzett hasonló I Szöveg; Halász Ferenc sóspálcikákhoz képest 50 ‘ Kép: Pásztor Zoltán

Beszélgessünk az öregekről...

Szervez

n Versenyben

** o^Sr a 110. termékkel