Petőfi Népe, 1970. május (25. évfolyam, 101-126. szám)
1970-05-14 / 111. szám
X. oldal 1970. májas 14, csütörtök Á szocializmus és a világbék© védelmében Tizenöt éve alakult meg a Varsói Szerződés Másfél évtizeddel ezelőtt, 1955. május 14-én írták alá az európai szocialista országok kormányfői a Varsói Szerződést, a kölcsönös segítségnyújtási, barátsági és együttműködési egyezményt. A szocialista katonai koalíció megteremtése történelmi szükségszerűség volt. Az imperializmus, mióta a szocializmus megjelent a nemzetközi porondon, egyetlen pillanatra sem mondott le annak elpusztításáról. Védelmezni a szocializmus és a haladás vívmányait, fékentartani az imperializmust, a szocializmus világméretű győzelme ügyének szolgálata — ez a két rendszer között folyó nemzetközi osztályharcban a Varsói Szerződés feladata! Legmagasabb fóruma, a Politikai Tanácskozó Testület mindig a nemzetközi politika „érverésén” tartotta kezét: javaslatai az egész világ békéje szempontjából égető kérdések megoldására irányultak. Legutóbbi — 1969 márciusi Budapesten megtartott — ülésén az emberiség sorsa szempontjából döntő, a háború befejezése után 25 évvel is megoldatlan európai biztonság problémáinak rendezését tűzte napirendre. Az összeurópai biztonsági értekezlet kérdése azóta is foglalkoztatja kontinensünk politikusait, diplomatáit. A Varsói Szerződés katonai ereje az eltelt 15 esztendőben hatalmasat fejlődött. Valamennyi hadseregben — az egységes, koalíciós katonai doktrína alapján — zömében végbement a hadügyi forradalom. Ennek eredményeként a 60-as évek elejére a Varsói Szerződés megszerezte a katonai erőfölényt a NATO felett! A szocialista katonai koalíció oszlopa a szovjet hadsereg. Az a hadsereg — amely negyedszázaddal ezelőtt döntő szerepet játszott az emberiség leggonoszabb ellensége, a német fasizmus szétzúzásában — ma erősebb, mint bármikor. Egyedül a Szovjetunió rendelkezik még ma is orbitális rakétákkal, amelyeket felderíteni és leküzdeni nem leheti Interkontinentális rakétái változatlanul nagyobb hatósugarúak, nagyobb robbanóerőt emelnek és pontosabbak, mint az amerikaiaké. Olyan korszerű légierővel és haditengerészeti flottával rendelkezik, amit még az ellenfél is kénytelen elismerni. A légi- és tengeri-deszant alakulatok, a szárazföldi haderő a legkorszerűbb hagyományos és tömegpusztító eszközök birtokában vannak. Csak a Szovjetunió rendelkezik hatékony, működőképes rakétaelhárító rakétarendszerrel a világon! A Varsói Szerződéshez tartozó többi ország hadserege is a szocialista katonai koalíció keretében vált korszerű, a reá háruló feladatok megoldására képes katonai erővé. A Magyar Népköztársaság alapító tagja a Varsói Szerződésnek. A magyar néphadsereg része a Varsói Szerződés katonai erejének. Honi légvédelmünk korszerű elfogó vadászgépekkel, rakétákkal, rádiótechnikai berendezésekkel oltalmazza légterünket. Szárazföldi haderőnemünk gerincét a különböző típusú és rendeltetésű „föld-föld” rakéták adják. Olyan harckocsijaink vannak, amelyek Duna nagyságú folyamok menetből történő leküzdésére alkalmasak és közben célzott tüzet adnak. Jól képzett, öntudatos katonáink kezelésében páncélozott szállítóeszközök, korszerű sorozatvetők és lövegek, páncélelhárító rakéták és más fegyver-, illetve technikai rendszerek biztosítják népünk békés, alkotómunkáját. Pártunk és kormányunk eddig is megtett és a jövőben is megtesz mindent annak érdekében, hogy a magyar néphadsereg eleget tehessen a Varsói Szerződésben vállalt hazafias és internacionalista kötelezettségeinek, a nemzetközi osztályharcban a szocializmus világméretű győzelmét szolgáló feladatoknak. A most 15 éves Varsói Szerződés az elmúlt időszakban — más erőtényezőkkel együtt — megakadályozta az imperializmust bűnös, háborús szándékai valóra- váltásában. A történelem parancsa, hogy a szocialista ; katonai koalíció erejét és 'íelkészültségét a továbbiakban is olyan szinten tartsuk, amely garantálja, hogy az emberiség ne a „világméretű Hirosima”, hanem a tartós béke irányában haladjon. Közel-keleti események Visszavonultak a Libanon! támadó agresszorok Német fűdről tésieptiii lel! az európai lílés rendezést ANKARA Törökország szerdán bírálta a Libanon ellen kedden elkövetett izraeli agressziót és helyeselte a Biztonsági Tanács határozatát, amely felszólította Izraelt, hogy haladéktalanul vonja ki csapatait Libanon területéről. A török külügyminisztérium szóvivője azt mondotta, hogy „Törökország aggodalommal figyeli Izrael akcióját”. BEJRÜT Bejrúti jelentés szerint a Libanon területére kedden behatolt izraeli csapatok viszavonulása során szerdán egy libanoni járőr a déli órákban megsemmisített egy izraeli páncélkocsit. TEL AVIV Izrael szerdán szabadon- bocsátott 55 arab gerillát, akiket 1968 márciusában, a jordániai Karame térségében levő arab támaszpontok ellen végrehajtott izraeli „tisztogató” hadműveletek során ejtettek foglyul. BUKAREST A Román Szocialista Köztársaság külügyminisztériuma szerdán nyilatkozatban ítélte el az izraeli fegyveres erők által Libanon ellen elkövetett támadást. A nyilatkozat rámutat, hogy a támadás agreszív aktust jelent, Libanon állam szuverenitásának brutális lábbal tiprását, a nemzetközi jogi normák és az ENSZ alapokmányának kirívó megsértését, a Biztonsági Tanács határozatának semmibevételét. A nyilatkozat hangsúlyozza, hogy a Román Szocialista Köztársaság síkra- száll a hadműveletek beszüntetéséért a Közel-Kelet térségében, az izraeli csapatok visszavonásáért a megszállt arab területekről, a térségben levő valameny- nyi állam léthez való joginak biztosításáért, a Palesztinái lakosság problémáinak törvényes megoldásáért, a konfliktusnak a Biztonsági Tanács 1967. novemberi határozata szellemében történő békés rendezéséért. Moro Budapestre utazott Aldo Moro olasz külügyminiszter szerdán délelőtt egyórás eszmecserét folytatott Rudolf Kirschlaeger- rel, az új osztrák külügyminiszterrel. A kiadott közlemény által „szívélyesnek” minősített találkozón Dél-Tirolra és a Közös Piacra vonatkozó kérdéseket érintettek. Moro délután utazott el az osztrák fővárosból Budapestre. A hatodik tábornok Kedden életét vesztette A. B. Dillard amerikai vezérőrnagy, akinek helikopterét a Dél-Vietnam középső részén elterülő fennsík felett lelőtték a DNFF erői. Az 50 éves Dillard immár a hatodik amerikai tábornok volt, aki meghalt a szennyes vietnami háborúban. (A saigoni rezsimnek eddig két tábornok vesztesége volt.) Az egyszerű amerikai közlegények, tiszthelyettesek és tisztek mellett hat legmagasabb rangú tiszt. S ugyan miért? A „szabad világot” védelmezni jöttek Délkelet- Ázsiába a csillagos-sávos lobogó katonái — ezt mondják azok a Fehér Házban és a Pentagonban, akik évek óta oda küldik, hajszolják őket. Hogyan fest a „szabad világ’’ védelme? Idézzünk nyugati forróst. Nem a kommunisták mondják, az AFP nevű francia hírügynökség jelenti a Kambodzsába benyomult dél-vietnami katonákról, a Thieu-Ky bábrezsim embereiről: „városban állomásozó dél-vietnami katonák feltörik a raktárakat, a földre öntik az árukat, lakásokat foglalnak le, az utcán a helyi lakosság kerékpárjain és ro-. bogóin száguldoznak.’’ Íme, ezek — és így jöttek védeni! — a korábban semlegességben élő kambodzsai népet „a kommunisták ellen”. Példátlan cinizmusukra jellemző az is, hogy a Kambodzsába betört dél-vietnami erőik parancsnokló tábornoka kijelentette: parancsolt kapott, hogy csapatai „Kambodzsa szuverenitásának tiszteletben tartása miatt”, öt kilométernél jobban ne közelítsék meg a fővárost, Phnom Phen-t. Tehát az öt kilométeres sávon túl már nem fontos tiszteletben tartani az ország szuverenitását? Brandt referátuma Willy Brandt nyugatnémet kancellár, az SPD elnöke a pártkongresszus harmadik napján, szerdán mondta el elvi referátumát, amelyben kormányának elsőrendű célkitűzései között sorolta fel az európai közösség kiépítését, valamint a kelet-európai „népekkel” való kibékülést. Ez utóbbinak kapcsán hangoztatta:, „a Német Szövetségi Köztársaságnál: nincsenek területi követelései sem a hetvenes években, sem azon túl”. Beszédében, amelyet legnagyobb részt a tervezett belpolitikai reformoknak szentelt, foglalkozott Bonn német- országi politikájával, s ezzel kapcsolatban kijelentette: „az NDK felelős vezetőivel egyetértünk abban, hogy német területről soha többé nem szabad háborúnak kiindulnia”. Német földről támogatni kell az európai békés rendezést. A kancellár kijelentette, hogy a valóságtól idegen lenne az olyan nyugat-német politika, amely nem az Atlanti Szövetségben gyökerezik. Ezt a megállapítást éppen olyan fontosnak tekinti, mint az alábbiakat: — Mindenkinek tudomásul kell vennie, hogy a szövetségi köztársaság és Nyugat-Berlin között megAmerika és a Közös Piac II. Konszernek egyesülnek Saarbrüekenben megkezdődött a nyugatnémet szociáldemokrata párt kongresszusa — az első amióta Bonnban szociáldemokrata kancellár áll a kormány élén. Képünkön a párt három vezetője, balról jobbra: Herbert Wehner, az SPD parlamenti frakciójának elnöke, Willy Brandt kancellár, a párt elnöke és Helmut Schmidt hadügyminiszter. növekedett kapcsolatok azok közé a realitások közé tartoznak, amelyekről nem vagyunk hajlandók alkudozni. — Hajlandóságunkat a két német állam szabályozott egymás mellett élésére Németországban, nem szabad úgy felfogni, mintha az ideológiai vitában felvonnánk a fehér zászlót. Erről szó sem lehet. Az, hogy készek vagyunk egyenjogú államot látni, az NDK-ban, természetesen nem jelenti azt, hogy azonos fajta államot akarunk, vagy tudunk iátni benne. Brandt élesen bírálta a kereszténydemokrata ellenzéknek a kormány német- országi és, keleti politikája tekintetében tanúsított magatartását. Kijelentette, nem az SPD áll külpolitikai fordulat előtt, hanem „Strauss és Barzel urak, valamint pártjaik”. Dönteniük kell, hogy folytatni akarják-e üres formuláik politikáját, amelyek mellett Európa kettéosztottsága elmélyült. AZ UTÓBBI két évben valóban rendkívüli méretűvé vált a nagy és a még nagyobb konszernek egyesülésének folyamata. A Frankfurter Allgemeine Zeitung szerint ez a folyamat túlment mindazon, ami Németországban valaha is történt, beleértve az IG Farben és az Acéltröszt megalakulását. Az NSZK-ban 1969-ben az egyesülés 138 nagy vállalatot és 182 milliárd márka tőkét érintett. Ennek eredményeként egy sor „európai”, sőt „amerikai” méretű konszern alakult. A Thyssen konszern például 12 millió tonna acélt termel. A két hatalmas gépkocsigyár, a Volkswagen és a Daimler-Benz cég egyesülésével olyan mamutvállalat keletkezett, amely méreteiben megközelíti az amerikai Chryslert. Ezeknek az egyesüléseknek egyik sajátossága, hogy a bonni állam, bőkezűen finanszírozza és nagy adó- kedvezményekkel is segíti őket. EMELLETT az utóbbi időben észrevehetően megerősödött a vállalatok közötti egyesülés a Közös Piac államainak keretein be! "'1 is. Ilyen például az olasz FIAT és a francia Citroen cég, vagy az olasz [ Pirelli és a nyugatnémet Phoneix Gummi-Werke szövetsége. } AZ AMERIKAI monopóliumok persze még igen hatékony gazdasági szabályozókkal rendelkeznek Európában. Amikor ezek a monopóliumok — elsősorban a mezőgazdasági termékek értékesítése terén — a Közös Piac akadályaiba ütköztek, fokozni kezdték a tőkekivitelt a közösség országaiba, elsősorban Nyu- gat-Németországba. Az utóbbi tíz év alatt az amerikai cégek közvetlen tőke- befektetései a közös piaci országokba 1,9 milliárdról 9 milliárd dollárra, vagyis csaknem ötszörösére növekedtek. Az NSZK-ban' például a teljes gépkocsiipari termelés több mint 40 százaléka, a kőolajfeldolgozó ipar termékeinek több mint 50 százaléka amerikai cégek kezében van. A számítógépeket gyártó 25 vállalat közül az amerikai IBM-Deutschland amerikai cégtől kerül ki az összes termék mintegy kétharmada. Azonos vagy nagyon hasonló a kép a Közös Piac többi országaiban is. A nyugat-európai országok gazdaságának elvá- laszthatatalan részévé vált az amerikai jelenlét, olyan fontos tényezővé, amely, kihat a kontinens gazdasági életének (és nemcsak a gazdasági életnek) sok ágára. Az utóbbi időben azonban e téren is jelentős változások észlelhetők. Az amerikai U. S. News and World Report című lap elismerte, hogy „Nyu- gat-Európában már nem mindenütt fogadják tárt karokkal az amerikai tőkét”. MINDENESETRE meglepő az amerikai támadás a Közös Piac ellen, amely szervezet pedig — tudvalévőén — azzal a rendeltetéssel jött létre 1957-ben, hogy az Északatlanti Szövetség, a NATO egyik gazdasági bázisa legyen. Már pedig köztudott, hogy a NATO létrehozásában és irányításában az Amerikai Egyesült Államoké a vezető szerep. Ismeretes az is, hogy a legfontosabb európai partnerei gazdasági szervezetének világrasegíté- sében is a legfőbb patró- nus az USA bábáskodott. Annál feltűnőbb, hogy most éppen saját gyámoltja működését kifogásolja. A PANASZOK arra mutatnak, hogy Amerika úgy járt a Közös Piaccal, mint a bűvészinas, aki kiengedte a palacból a szellemet és most nem bír vela,
