Petőfi Népe, 1970. április (25. évfolyam, 76-100. szám)
1970-04-12 / 85. szám
2. oldal 1970. április ÍZ, vasárnap Tartalékpilóta az Apollo—13-on Az űrhajózás történetében első ízben tartalékpilótával utazik az Apollo— 13 amerikai hold expedíció. Thomas Mattingly űrhajóst, aki hónapok óta készült az űrkabin pilótái feladatainak ellátására, pénteken a tartalék John Swigert váltotta fél. A változás oka: Mattingly, a tartalékszemélyzet egy másik tagja révén rubeolaíer- tőzé6nek volt kitéve, és amennyiben megbetegszik, erre az úton került volna sor. Az űrkabin pilótája a személyzetnek az a tagja, aki a holdexpedíció eltávozása után egyedül marad az űrkabinban, holdkerülő pályán. Feladata különösen nagy a holdkomp visszatértekor, mert az összes kapcsolást gyakorlatilag ő irányítja, de az Apollo-y 13 esetében a feladat nagyobb, mint korábban, részben azért, mert az űrkabin a holdkomp leválása előtt maga is igen alacsony pályán kering az égitest körül részben azért, mert a pályát kihasználva újabb leszállóhelyeket kell felderítenie. Tudósok véleménye szerint lehetséges, hogy az összeszokottság érezteti hatását, de Swigertet teljes mértékben alkalmasnak tartják a feladat ellátására. Amennyiben a Holdra szálló expedíció bármelyik tagja került volna hasonló helyzetbe, a rajtot feltétlenül elhalasztották volna. Az Apollo—13 személyzete így egy veteránból és két újoncból áll. A veterán James Lovell, az expedíció parancsnoka, aki két Gemini és az első Holdhoz jutó Apollo űrhajó személyzete tagjaként a világon a leghosszabb időt, több mint 500 órát töltött a világűrben. Lovell lesz az ötödik űrhajós, aki a Holdra lép. A holdkomp pilótája Fred Haise, polgári berepülő pilóta, aki Lovéllel együtt száll _le a Hold felszínére. Az űrkabin parancsnoka Swigert lesz. A három űrhajós útja a Holdig lényegében azonos lesz, mint korábban, ott azonban más módon közelítik meg az. égitestet és .a holdkompot csak alacsonyabb magasságban indítják él a leszállópályára, hogy a bonyolultnak ígérkező leszálláshoz üzemanyagot takarítsanak meg. A holdkomp kéttagú személyzete valamivel hosz- szabb időt tölt az égitest felszínén, mint az Apollo—12 utasai és a kabinon kívül is többet lesznek. Üjdon- ság az a néhány műszer, amelyet az égitesten helyeznek el, továbbá az a tény, hogy mechanikus fúróval három méter mélységből vesznek talajmintát. Ismét megkísérlik a színes tv-közvetítést, amely az Apollo—12 útjának műszaki hiba miatt nem sikerült, de ezúttal tartalékkamerát is magukkal visznek. A begyűjtendő kőzetminták súlya is nagyobb lesz valamivel. A holdkomp április 16- án kora reggel száll le a Holdra. Lenin-centenárium díszülés belgrádban A Jugoszláv Kommunisták Szövetségének Elnöksége és a Lenin-centenárium szövetségi bizottsága április 21-én Joszip Broz Tito elnökletével díszülést tart Belgrádban Vlagyimir Iljics Lenin születésének 100. évfordulója alkalmából, A díszülés témája: Lenin forradalmi és alkotó munkássága, Leninnek a szocialista forradalomról, a munkásosztályról és a pártról, a demokráciáról, az igazgatásról, a nemzetközi kérdésekről, valamint az államok közötti kapcsolatokról és a nemzetközi munkásmozgalmon belüli viszonyokról vallott nézetei. A Szerb Kommunisták Szövetségének Központi Bizottsága és a JKSZ belgrádi választmánya április 17-én tart díszülést, amelyen Petar Sztambolics, a JKSZ elnökségének s a jugoszláv föderáció tanácsának tagja emlékezik meg Lenin munkásságáról. A Lenin-centenáriumot Jugoszlávia valamennyi tagköztársaságában meg- ünneplik. Nem kiáltották ki a köztársaságot Nagygyűlés Phnom Penhben A kambodzsai fővárosban mintegy hetvenezer diák és polgári alkalmazott részvételével szombaton nagygyűlést tartottak. A gyűlés szónoka Lón Nol miniszterelnök rövid beszédében bejelentette, hogy „a kormány és a parlament ígéretet tesz a Kambodzsai Köztársaság kikiáltására”. A kormányfő nem közölte a köztársaság kikiáltásának időpontját A kambodzsai tájékoztatási T udatos megtévesztés A csehszlovák sajtóban számos cikk és elemző írás lát napvilágot a jobboldali és revizionista személyek pártból történt kizárásának okairól, tevékenységének következményeiről, valamint a szocialista ellenes politikusok működéséről és céljairól. „Bizonyos személyektől azért kell megszabadulnunk — írja a szombati SCHEEL A GUATEMALA! NAGYKÖVETTEL illfws.# : • • • . . ... Az NSZK külügyminisztere fogadta Guatemala bonni nagykövetét és közölte vele, hogy visszahívják Guatemalából a nyugatnémet diplomatákat. Képünkön: Scheel (balról) Gandara guatemalai nagykövettel. vezércikkében Miroslav Moc, a Rude Pravo fő- szerkesztője, a CSKP KB titkárságának tagja —, mivel nézeteikkel és politikájukkal utat nyitottak a reakciónak, a szocializmust gyűlölő erőknek, valamint a szocializmussal leszámolásra készülő és a forradalom alapvető belső és külső vívmányainak szétbomlasztására törekvő elemeknek ... Az opportunizmus és revizionizmus Smrkovskyhoz és Kriegel- hez hasonló képviselőinél korántsem valamiféle váratlan félresiklás történt, hanem arról volt szó, hogy már régóta formálódó, önmagában kerek egészet alkotó nézetrendszerükkel megtévesztették a népet. A kispolgári irányzatok képviselőinek aktivizálásával és segítségével követelték a párt vezető szerepének feladását, meghamisították, majd lábbal tiporták a pártélet lenini normáit, s a CSKP-n belül a párt álláspontjától elhajló frakció legalizálásán munkálkodtak ...” Az ilyen személyek eltávolítását nem bosszú, hanem életbevágóan fonti* érdek motiválja. minisztérium szóvivője — mint ismeretes — pénteken hivatalosan jelezte, hogy a szombati nagygyűlésen kikiáltják a köztársaságot. A hírügynökségek semfni- féle információval nem rendelkeznek az eredetileg tervezett program megváltoztatásának okáról. A nyilvánvalóan alaposan előkészített és megszervezett háromórás nagygyűlésen az egyes tartományok „képviselői” elítélték Szihanuk március közepén megdöntött rendszerét. Az AP Phnom Penh-ből érkező jelentése szerint a kambodzsai kormány éjszakai kijárási tilalmat rendelt el a fővárosban élő 120 ezer főnyi vietnami közösség számára. A 600 ezer lakosú Phnom Penhben a 120 ezer vietnámin kívül 100 ezer kínai éL U Thant felhívást intézett a nagyhatalmakhoz U Thant szombaton felhívást intézett a nagyhatalmakhoz, hogy találjanak a jelenlegi délkelet-ázsiai konfliktusra megoldást a genfi egyezmények keretén belül, és hogy a nagyhatalmak erősítsék, „ha lehet garantálják’’ a térség konfliktusban érintett országainak semlegességét. Ä2 ENSZ'főtitkára ázsiai lapkiadók és szerkesztők egy szervezetinek manilai közgyűlésén tartott beszédet. Többek között kijelentette, hogy a Kína és a viSisco Riaddal tanácskozik KAIRO (Reuter) Joseph Sisco, Nixon elnök legmagasabb rangú közel-keleti problémákkal foglakozó tanácsadója szombaton Kairóban megkezdte tanácskozásait. A külügyi államtitkár Mahmud Riad egyiptomi külügyminiszterrel tárgyalt a miniszter hivatalában. lág többi országai közötti közeledés a világbéke és a nemzetközi biztonság egyik leglényegesebb kérdése. Kína nemzetközi kapcsolatainak, különösen a nagyhatalmakhoz fűződő kapcsolatainak javítása, az egész nemzetközi közösség előnyére válna, és nagy hatást gyakorolna a leszerelésre, főként a nukleáris leszerelésre — jelentette ki. U Thant kívánatosnak mondta, hogy Kína részvétele a nemzetközi életben fokozódjék. „Peking kapcsolata a világ többi országával a hetvenes évek egyik meghatározó tényezője lesz” — mondotta. Az ENSZ szerepéről szólva beismerte, hogy a világ- szervezet nem ért el maradéktalan sikereket a világbébe megőrzésében, de — amint a főtitkár mondta — „az ENSZ csak olyan lehet, amilyenné a tagországok akarják, hogy legyen”. Lenin a gazdaságpolitikáról Lenin páratlanul sokoldalú személyiségére emlékezve, feltétlenül szólnunk kell közgazdasági nézeteiről, hiszen a közgazdaság- tan területén is kimagaslót alkotott. Az 1921—23. közötti időszakban a szocializmus politikai gazdaságtanának legfontosabb problémáin dolgozott. „Az Októberi Forradalom 4. évfordulójára” című cikkében arra hívta fel a figyelmet az új gazdaságpolitika időszakában meg kell tanulni azt, hogyan lehet a szocializmust felépíteni olyan országban, ahol a kisparaszti gazdaságok túlsúlyban vannak.. Az Októberi Forradalom — mutatott rá Lenin — kiváltotta a tömegek lelkesedését. Ezt a lelkesedést ugyanúgy fel akarták használni a gazdasági feladatok megoldásához, mint a politikai és katonai feladatok megoldásához. Ez konkrétan a hadi kommunizmus intézkedéseiben jutott kifejezésre. Az élet azonban bebizonyította, hogy a kommunizmusra való áttérést egy sor közbeeső fokozaton keresztül, hosszú időszak alatt lehet csak megvalósítani. Az új társadalom építésével kapcsolatos feladatot Lenin a következőképpen fogalmazta meg: „Ne közvetlenül a lelkesedésre építsünk, hanem a nagy forradalom szülte lelkesedés segítségével a személyes érdekekre, a személyes érdekeltségre. A gazdasági meggondolásokra támaszkodva dolgozzunk azon, hogy mindenekelőtt szilárd kis hidakat építsünk, amelyek kisparaszti országokban az államkapitalizmuson át elvezetnek a szocializmushoz.” (Lenin művei 33. köt. 41. old.) Lenin fontosnak tartotta az államkapitalizmus fel- használását a szocializmusra való áttérés során. Az államkapitalizmus természetesen nem képes megoldani a szocialista gazdaság felépítésének feladatát, mert az csupán a tőkés tapasztalatok felhasználásának egyik formája a szocializmus anyagi-műszaki bázisának létrehozása érdekében. A NÉP időszakában központi helyet kapott az áru- és pénzviszonyok, felhasználásának kérdése. Az árviszonyok felhasználásával kapcsolatos lenini nézetek fejlődése mutatja, hogy a szocialista építés gyakorlati tapasztalatai hogyan hatottak az elméletre, s az elméletet hogyan módosította a gyakorlat. Kezdetben Lenin is azt — a marxisták körében általánosan elterjedt és elfogadott — nézetet vallotta, hogy a szocializmus és az árutermelés egymást kölcsönösen kizáró fogalmak. Az árutermelést a szocialista forradalomnak meg kell szüntetnie, amiből pedig az következik, hogy a szocializmusban az áruforgalmat a termékcsere váltja fel. A termékcsere — mint az állam és a kis- árutermelők közti gazdasági kapcsolat fő formája — azonban gyakorlatilag alkalmatlannak ‘ bizonyult. A termékcsere részaránya a begyűjtött termékben elenyésző volt. Lenin nagysága mutatkozott meg abban, hogy kialakult helyzet elemzése alapján levonta azt a következtetést, hogy a város és a falu közti gazdasági kapcsolatot az árucsere — illetve a termékcsere — helyett az áruforgalomra kell alapozni. „Az arany jelentősége most és a szocializmus teljes győzelme után” című cikkében rámutatott arra, hogy a szocializmus gazdasági építés sének legfontosabb láncszeme a kereskedelem. Hangsúlyozta, hogy az áruforgalom fennmaradása megköveteli a pénz meglétét, de a pénz szerepe megváltozik a szocializmusban. Az áruviszonyok és a kereskedelem megkövetelte, hogy az állami vállalatok gazdálkodását is új alapokra helyezzék, bevezessék az önálló gazdasági elszámolást. Az új gazdaságpolitika nemcsak a parasztsághoz való viszonyben jelentett újat a polgár- háború időszakához képest, hanem az iparban is olyan új kölcsönös kapcsolatok jelentek meg, amelyek az árutermelés, a pénz felhasználásán alapultak a szocializmus felépítése érdekében. Ez jutott kifejezésre az önálló elszámolásban. „A szakszervezetek szerepe és feladatai az uj gazdaság- politika viszonyai között” c. tézisek tervezetében Lenin az önálló gazdasági elszámolás egyik alapelvét a következőképpen határozta meg: az állami vállalatok gazdálkodjanak, veszteségnélküliek és jövedelmezőek legyenek. Az önálló gazdasági elszámolást a demokratikus centralista gazdaságirányítás egyik formájának tekintette. Ez a forma ugyanis egybekapcsolja a központi állami akaratot a tömegek aktivizálásával a termelés gazdaságos megszervezéséért, a munkatermelékenység növeléséért és a vállalati rentabilitásáért. Lenin az önálló elszámolás szempontjából különös jelentőséget tulajdonított az áraknak, illetve az árképzés általános elveinek. Az ár nagymértékben befolyásolja a termelés jövedelmezőségét. Az árképzés általános elveit vizsgálva rámutatott arra, hogy nemcsak a termelési ráfordításoknak, hanem a felhalmozáshoz és az állam fenntartásához szükséges eszközöknek is meg kell térülniük, ugyanakkor elítélte a voluntarista árképzést. A NEP-re való áttéréssel összefüggésben több művében aláhúzta a munka szerinti elosztás szükségességét. Ennek megindoklásá- nál Lenin a termelőerők fejlettségi színvonalából, a munka jellegéből és termelékenységéből indul ki. A
