Petőfi Népe, 1970. április (25. évfolyam, 76-100. szám)
1970-04-12 / 85. szám
1970. április 12, vasárnap S. oldal Novikov szovjet miniszterhelyettest fogadta S miniszterelnök és eszmecserét folytatott vele japán - gazdasági kapcsolatokról. Képünkön kezet szorít Szatóval, a tokiói kormányfői r A BYT LENINI- .. AZ ESEMÉNYEK KRÓNIKÁJA: VASÄRNAP: Holtan találták meg Spreti grófot, az elrabolt guatemalai nyugatnémet nagykövetet — Willy Brandt, az Egyesült Államokba érkezett. — Csou En-laj látogatása Phenjanban. HÉTFŐ: Dobrinyin, washingtoni szovjet nagykövet tárgyalása a közel-keleti helyzetről Sisco amerikai külügyi államtitkárral. KEDD: Péter János Nilsson svéd külügyminiszter meghívására Stockholmba utazott. — Novikov szovjet miniszterelnök-helyettes Tokióba érkezett. SZERDA Izraeli pilóták egy egyiptomi falu bombázása közben megöltek 31 iskolás gyermeket. CSÜTÖRTÖK: A dél-vietnami szabadságharcosok folytatták tavaszi offenzívájukat. PÉNTEK: Befejezte stockholmi látogatását Péter János. — Az olasz szenátus bizalmat szavazott a Rumor- kormánynak. — Le Dúc Tho hazautazott a párizsi vietnami tárgyalásokról. SZOMBAT: Sisco Kairóban tárgyal. Fellőtték az Apolló—13 űrhajót. így látja a hetet kommentátorunk, Pálfy józsef: Diplomatahalál és ami mögötte van A hét első híre megráz- ta a világot. A gerillák & által elrabolt guatemalai gw nyugatnémet nagykövetre SR már csak holtan találtak JH rá, — nem ismétlődött meg, ami azelőtt féltucat- Wm' í ■■■ JS5SP fsl nyi, Latin-Amerikában ha- 4 sonló körülmények között figaflnu» elragadott diplomata esetében történt: a fegyveres ||111|P& akciók végrehajtóinak teltételeit a guatemalai ható- súgok nem fogadták el. a diplomata nem nyerhette vissza szabadságát... Em- lékezetes, hogy a gerillák ^ vezetői 25 elfogott társuk- nak a börtönből való kiengedését és 700 000 dollár megfizetését követelték cserébe a nyugatnémet diplomatáért. A bonni kormány hajlandó lett volna a pénzösszeget megfizetni... Guatemala urai azonban megmakacsolják magukat. Sőt, vasárnap már híre járt, hogy az egyik gerillaharcos, akinek a szabadságát az emberrablók követelték, a börtönben meghalt — talán kivégezték. Az ügynek még a legcsekélyebb következménye az a diplomáciai bonyodalom, amely az NSZK és Guatemala között támadt. Bonnban távozásra szólították fel Guatemala nagykövetét, a közép-amerikai országokból hazarendelték a nyugatnémet misszió személyzetét, Scheel külügyminiszter odarepült, hogy személyesen is kifejezze tiltakozását a guatemalai kormány eljárása miatt. Világszerte sok kommentár foglalkozik a diplomata-halál hátterével és politikai hatásával, várható következményeivel. A reakció a kommunisták nyakába akarja varrni a felelősséget és egyenlőség- jelet tesz a guatemalai Munkapárt (ez ott a kommunista párt neve) és a fegyveres gerillacsoportok közé. Az 1954 óta egyre kegyetlenebbé váló, népelnyomó és terrorrendszer ellen valóban fegyveres harcot hirdetnek a guatemalai kommunisták, de — az egész nép harcát! Már 1968-ban elhatárolták magukat az olyan egyéni akcióktól, mint amilyen a FAR-ER (Lázadó Fegyveres Erők — Rebellis Hadsereg) elnevezésű gerilla- csoport számlájára írandó most. E csoporton belül egyébként a trockista hatás érvényesül, ennek eredménye, hogy nem vetik el az egyéni terror módszereit. A gyászos eset igazi tragikuma az, hogy egyfelől olyan tömegeket lehet ennek nyomán eltántorítani a nép igaz ügyéért meginduló küzdelemtől, amelynek részesei és támogatói lehetnének a harcnak, másfelől ezután csak éleződhetik a guatemalai „fehér terror”. Washingtonból a guatemalai antikommunista „fejvadászok”, mint Arana ezredes, aki július 1-től az ország köztársasági elnöki székét is elfoglalja, szóban fejmosást, a gyakorlatban azonban pénzt és fegyvereket kaphatnak... A hét közepén érkezett hírek már jelezték, hogy a guatemalai hatóságok folytatják a munkatermelékenység még nem olyan magas, hogy biztosítani tudja a társadalom tagjai szükségleteinek kielégítéséhez a termékbőséget. Ezért az anyagi javak elosztásának mértéke nem a szükséglet, hanem a végzett munka. Ezenkívül még nem alakult ki a munkához való kommunista viszony. Így áz egymással szoros kapcsolatban levő tényezők — a termékbőség hiánya és a társadalom tagjainak nem megfelelő tudata — elkerülhetetlenül szükségessé teszi egyrészt, hogy szigorúan számba vegyék a társadalom minden egyes munkaképes tagjának munkáját és másrészt, hogy munkájuk eredményétől függően, honorálják őket. Lenin rámutatott arra is, hogy a munka szerinti elosztás nem antagonisztikus ellentmondást zár magába. A munka szerinti elosztás egyenlőséget és egyenlőtlenséget is tartalmaz. Egyenlőséget a termelési eszközökhöz való viszonyban, a munkához való jogban, egyenlő felszabadulást a kizsákmányolás alól. De egyenlőtlenséget jelent a fogyasztás színvonalában, mivel egyenlő mércével, a végzett munkával mérik a különböző embereket. Az emberek különböznek egymástól szakképzettség, képesség, ügyesség és egyéb egyéni sajátosságok alapján. Szükségesnek tart- totta, hogy a személyes anyagi érdekeltséget egybekapcsolják a kollektíva anyagi érdekeltségével oly módon, hogy az ösztönözze az egyes dolgozót ugyanúgy, mint a vállalti kollektívát. A NÉP időszakában a kereskedelem, valamint az áru- és pénzviszonyok fel- használása mellett, a szocializmus felépítése szempontjából növekedett a szövetkezetek szerepe. Ezért Lenin kidolgozta szövetkezeti tervét, melynek lényege a szocialista tulajdon létrehozása a falun. A lenini szövetkezeti terv kidolgozásának két szakasza van: az 1917—1920. és 1921—1923. közötti időszak. Az első időszakban azzal a kérdései foglalkozott, hogy mi a kapitalizmusban kialakult szövetkezetek szerepe a proletárdiktatúra feltételei között. A másik időszakban a szövetkezeti terv kidolgozása szoros kapcsolatban van az új gazdaságpolitikára való áttéréssel. „A szövetkezetekről” című híres cikkében kimutatva a szövetkezetek szocialista jellegét, Lenin új módon vetette fel jelentőségüket. Míg korábban a szövetkezeteket a forgalom megszervezésének eszközeként vizsgálta, addig most már tágabban veti fel a kérdést és mutat rá arra, hogy a szövetkezetesítéssel meg lehet oldani a kisparaszti gazdaságok szocialista nagyüzemekké való átalakítását. Nincs — mert nem létezhet — olyan publikáció, mely pótolhatná az eredeti művek és elmélet gyakorlati megvalósításának közvetlen tanulmányozását. A lenini évforduló igazi megünneplése nem is ebben van, hanem abban lesz, ha valamennyien újra és újra Leninhez fordulunk és tanításait alkotóan felhasználjuk nehéz feladataink megoldásában. Dr. Szigeti Endre haladó erők ellen a „boszorkányüdözést”. A guatemalai diplomatahalál szóba került azon a megbeszélésen is, amelyet az amerikai hivatalos látó gatáson levő Willy Brandt Nixon elnökkel folytatott. A nyugatnémet kancellár természetesen más, fontosabb dolgokról is tárgyalt a Fehér Ház urával: a kelet—nyugati viszonyról, amely nagyban függ az NSZK magatartásától a két német állam közötti, valamint a szovjet—nyugatnémet és a lengyel—nyu- getnémet tárgyalásokon. És szó volt az amerikai csapatoknak az NSZK földjén való további állomásozásáról: Brandt politikai okokból a tengerentúli katonák maradását kívánja, de egyre csekélyebb mértékben kívánna hozzájárulni a költségeik fedezéséhez. Hogy az Egyesült Államokban maradjunk: a közel-keleti válságról ismét tárgyalt a Szovjetunió washingtoni nagykövete, Dobrinyin, Sisco külügyi államtitkárral. Találkozásuk jelentőségét növelte, hogy Sisco ezt követően közel-keleti útra indult. Nixon kiküldötte rossz lélektani pillanatban érkezett meg Kairóba. A hét közepén világfelháborodást keltett a hír, hogy izraeli bombázó gépekről — éppen amerikai gyártmányú Phantomokról — bombákat szórtak egy egyiptomi falura és annak iskolájában a napalmbombák 31 gyermeket öltek meg, sokat súlyosan megsebesítettek. Délkelet-Ázsiából szintén gyászos-véres tudósításokat kopogtak a távírógépek. A Kambodzsában hatalomra került amerika- barát kormány csapatai valóságos vérengzéseket rendeznek a vietnami nemzetiségű kambodzsai állampolgárok soraiban. Az ország földjén polgárháború körvonalai rajzolódnak ki, Kambodzsa egyes részein a Norodom Szihanuk- hoz hű csapatok ellenőrzésük alá vontak jelentős területeket. A szomszédos Dél-Vietnamban a szabadságharcosok tavaszi offen- zívája tovább tart. Békés események kommentálásával kívánom befejezni e heti hírmagyarázatomat, ráadásul olyanokkal, amelyek a Magyar Népköztársaság nemzetközi tekintélyének gyarapodását mutatják. Péter János külügyminiszter svédországi útja igen eredményes volt, noha némileg megzavarta az a tény, hogy vendéglátója, Torston Nilsson épp e látogatás napjaiban betegedett meg. Külügyminiszterünk és kísérete ennek ellenére hasznos tárgyalásokat folytatott a két ország kapcsolatainak bővítéséről, az európai biztonsági értkezlet előkészítéséről és más fontos kérdésekről. Talán még az idén sor kerül Palme miniszterelnök és Nilsson külügyminiszter magyar- országi látogatására is. E meghívás hírének hallatán — s ne vegye szerénytelen hivalkodásnak a? olvasó1 — eszembe jut, hogy épp öt esztendeje egy magyar újságíróküldöttség stockholmi útja során hangzott e’ először a bennünket fogad»' Nilssonhoz címzett kérdés- „Nem lenne-e kedve Ma gyarországra látogatni?” / svéd külügyminiszter jár már nálunk, látogatásál most viszonozta Péter János, ezt követően már miniszterelnöki utazás jelezheti a két ország kapcsol a» tainak állandó javulását PÉTER JÁNOS STOCKHOLMBAN Svédországi hivatalos látogatása alkalmából külügyminiszterünket fogadta Gusztáv Adolf svéd király. Képünkön: Péter János és Nagy Béla stockholmi magyar nagykövet az audencia után elhagyják az uralkodó palotáját WILLY BRANDT NIXONNÄL Willy Brandt bonni kancellár washingtoni útja alkalmával pénteken a Fehér Házban találkozott Nixon elnökkel, NOVIKOV—SZATO ESZMECSERE fogadta Szato japán tatott vele a szovjet- Novikov rezidencián. ÜLÉSSZAKA Moszkvában, a szakszervezetek székhazában nyitotta meg Alekszander Kornyejcsuk szovjet író a Béke-világ- tanács elnökségének a Lenin-centenárium alkalmából tartott ülésszakát
