Petőfi Népe, 1970. április (25. évfolyam, 76-100. szám)

1970-04-08 / 81. szám

1970. április 8, szerda S. oldal Szélesedő ipari kooperáció, növekvő kereskedelmi forgalom Svédországgal A magyar és a svéd hi­vatalos szervek a múlt év májusában foglalták meg­állapodásba, hogyan támo­gatják államközi szinten a két ország közötti gazdasá­gi, ipari, műszaki együtt­működés kiszélesítését. Az együttműködési megállapo­dás végrehajtásának előse­gítésére vegyesbizottságot hoztak létre. A bizottság elismeréssel nyilatkozott 15 olyan koo­perációról, amely máris eredményesnek bizonyult. Ezek közé tartozik például a Volvo és az Ikarus gyár, a Mecman cég és az Egri Finomszerelvénygyár, az Elemerington és Budavox, • Fügt cég és a Bánya­gépgyártó Vállalat együtt­működése. A bizottság meg­állapította, hogy a megle­vő kapcsolatok bővítésére és új kapcsolatok felvételé­re nyílik lehetőség a vegy­iparban, a gumi- és a mű­anyaggyártásban, a fém­Hazaérkezett az MSZBT központi barátságvonata Keddre virradó éjjel ha­zaérkezett a Szovjetunióból az MSZBT központi barát­ságvonata, amely a Haza­fias Népfront, a Magyar Nők Országos Tanácsa és za MSZBT háromszáz tár­sadalmi munkatársát vitte el a Szovjetunióba hazánk felszabadulásának ottani ünnepségeire. Felszabadulási kiállítás Prágában A prágai iparművészeti székház bemutató termé­ben dr. Svagera cseh mű­velődésügyi miniszterhe­lyettes és Kovács Imre, a Magyar Népköztársaság prágai nagykövete kedden délben ünnepélyesen meg­nyitotta a „25 éves a sza­bad Magyarország” című fényképkiállítást, amely szemléletes képet ad szo­cialista fejlődésünk né­gy edszázadáróL A megnyitón jelen vol­tak a prágai diplomáciai testület tagjai, iparban, az élelmiszeripar­ban, az építőgép- és vegyi gépgyártásban, továbbá a mezőgazdaságban, a vető­magtermelésnél, az állat- tenyésztésben, a vágóhidak tervezésénél, magtárolók, silók építésénél és a nyers­bőr feldolgozásban is. A ja­vaslatok megvalósításának módjait most vizsgálják az érdekelt üzemek. A magyar és a svéd ke­reskedelmi vállalatok is élénk kapcsolatban álltak, számos újabb szerződést kö­töttek az elmúlt hetekben, miután 1970-re vonatkozó kontingens-listákat a né­hány héttel ezelőtt Buda­pesten megtartott keres­kedelmi tárgyalásokon megjelölték és aláírták. 1970 egyébként a magyar— svéd hosszúlejáratú ötéves megállapodás utolsó évét jelenti. A két ország áru­csereforgalma is eredmé­nyesen növekedett az utób­bi időben. Tíz év alatt a forgalom megkétszerező­dött, s csupán 1969-ben 20 százalékkal növekedett. A Svédországba irányuló ma­gyar export túlnyomó több­sége mennyiségi korlátozás nélkül bonyolítható. , A még mennyiségi korlá­tozás alá tartozó cikkek közül az új megállapodás fokozottabb exportlehető­séget biztosít a textíliák, cipők, hengereltáruk, külön­féle porcelán és cserép­áruk svédországi értékesí­tésére. (MTI) Elet a százalékok mögött Család az ebédlőasztalnál A tipikus családot ter­mészetesen Kovácséknak hívják. Vasárnapi ebédjü­ket fogyasztják éppen. Húslevest, jugoszláv leves­porból, gyárilag készített cérnametélttel, mélyhűtött csirkét rántva, szárított burgonyát köretként, kon­zerv savanyú uborkát, s al- makompótot. Az étrend nemcsak Kovácsék életéről árul el sokat, hanem arról is, hogy lényegesen meg­változtak táplálkozási szo­kásaink, mert megválto­zott, alapjaiban más lett az élelmiszeripar. Vegyük sorra ismét: iparilag fel­dolgozott áru a leves­por, a cérnametélt, a csirke, a burgonya, a sava­nyú, s az almakompót sem mentes az ipar közbejöt­tétől, hiszen éppen most kér még cukrot a család­fő, mert a kompót neki nem elég édes ... Marad­junk a cukornál. Magyar- országon 1931—1935 kö­zött éves átlagban 109 ezer tonna cukrot készítettek. 1961—1965 között ez a mennyiség 409 ezer tonna volt, kerek háromszázezer tonnával több! Az egy fő­re jutó fogyasztás a hábo­rú előtt hat kg volt. Nap­jainkban meghaladja a 30 kg-ot Manufaktúra helyett ipar Autószerviz készül Baján A leendő üzemcsarnok­nak a látványa jelenleg még sokféle rendeltetésre enged következtetni. Ezért elöljáróban közöljük, hogy a Bajai Vas- és Fémipari Ktsz autószervize épül a városba vezető Szegedi út mentén. A kedvező időjá­rás beköszöntésével napról napra magasodnak a falak. A kivitelezést a szövetke­zet saját építőbrigádja vég­zi. Ezt a kollektívát a fel- szabadulási munkaverseny­ben tett vállalásaik is ösz­tönzik. A részhatáridők pontos betartásával igye­keznek, hogy a 9 millió fo­rintos ráfordítást igénylő i szerviztelep a tervnek megfelelően, a jövő év má­jusában megkezdhesse mű­ködését. (Pásztor Zoltán felvétele) Ezekben a hetekben öles hirdetések tudatják a há­ziasszonyokkal, hogy vásá­rolhatnak főzővajat, kilo­grammját 36 forintért, Csi­nos s mosolygó hölgy biz­tat arra, a plakátokon, hogy főzzünk kávét ilyen meg amolyan keverékből. Alufóliás s mirelit ételek kínálják magukat, időnként konzervvásárt hirdetnek az üzletek, nemrég került for­galomba a műanyagba cso­magolt, fölszeletelt szend­vics-kenyér, közkedveltté váltak a különböző gyü­mölcsökkel ízesített krém­túrók, és yoghurtok... Az élelmiszeripar valóban fü :Mmms "■x/;: r 4X m .■ .... ................. ­ISI Konzultáció 270 vállalattal a negyedik ötéves terv irányelveiről Az Országos Tervhivatal közzétette, megismertette a vállalatokkal a negyedik ötéves terv gazdaságpoliti­kai elgondolásait, a legfon­tosabb társadalmi célokat, Ságvári End emléktáblát avattak A felszabadulási Ság- vári Endre kollégiumi na­pok keretében tegnap sor került a kecskeméti Mű­szaki Főiskolán a Ságvári Endre dombormű felavatá- sára. Az ünnepségen részt vett Gyóni Lajos, a megyei pártbizottság osztályvezető­je is. Sebesvári László kol­légiumi diákbizottsági tit­kár megnyitója után Ke­resztes Nagy Imre igaz­gató-helyettes mondott be­szédet. Az ünnepség rendkívül megható pillanata volt, amikor a hős forradalmár húga, Ságvári Ágnes lépett a mikrofon elé, hogy szív­ből jövő szavakkal köszönt­se a kollégium és a főisko­la ifjúságát. Elmondta, hogy véleménye szerint mi az, ami az ő szeretett test­vérét hőssé avatta. Az, hogy a legnehezebb idők­ben is mert hűséges ma­radni az eszméhez. El­mondta, hogy Ságvári End­re legfőbb tulajdonságai közé tartozott az igazság szeretete és keresése mel­lett, a keménység, a követ­kezetesség és a fáradhatat­lanság. A beszédek elhangzása és az azt követő műsor után Ságvári Ágnes hosz- szan elbeszélgetett a főis­kola vezetőivel és diákjai­val. a szabályozó rendszer főbb vonásait. A terv előkészítő vitái­ról a következő tájékozta­tást adta Dobos István, az Országos Tervhivatal köz- gazdasági főosztályának vezetője: — A gazdaságirányítás új rendszerében a népgaz­dasági tervezés nem nél­külözheti a vállalatok egy­re gazdagabb ismeretanya­gát, ugyanakkor a vállala­toknak számolniuk kell az irányító, a tervező szervek elgondolásaival. Ezért az Országos Tervhivatal és a minisztériumok a vállala­tokkal megismertették a negyedik ötéves terv főbb gazdaságpolitikai céljait, a gazdasági növekedés terve­zett ütemét, a termelés ál­talános és ágazatok szerin­ti fejlesztését, a lakosság foglalkoztatottságának, életszínvonalának, életkö­rülményeinek alakításával, a nemzetközi gazdasági kapcsolatok fejlesztésével, a területi fejlesztéssel, a szabályozó rendszer to­vábbfejlesztésével kapcso­latos elgondolásokat — Az Országos Tervhivatal mintegy 270 nagyobb vál­lalat vezetőit külön is meg­hívta, s részletesen tájé­koztatták őket a tervkon­cepciókról, a vállalat mun­káját érintő egész ágaza­tok tervezett fejlesztéséről Egyben a végleges tervek elkészítéséhez a vállalatok javaslatait, elképzeléseit is kikérték. — Az Országos Tervhi­vatal a társhatóságokkal együttműködve a második negyedév folyamán kiala­kítja és koordinálja a terv- javaslatot. Az eldöntésre váró kérdéseket menet közben felsőbb szervek elé terjesztik és a döntéseket a tervjavaslatban érvénye­sítik. A tervjavaslat végle­gesítése idején is folyta­tódnak a vállalati konzul­tációk; a vállalatok továb­bi tájékoztatást kapnak a terv és a szabályozó rend­szer kidolgozásának hely­zetéről. — A tájékoztatás lehető­vé teszi, hogy a vállalatok is még az idén kidolgozzák saját ötéves tervüket. (MTI) iparként ontja a termékek bő választékát. Élelmisze­rekre és élvezeti cikkekre 1960-ban 32,4 milliárd fo­rintot fizettünk ki a kiske­reskedelem pénztárainál. 1965-ben már 44,5 milliár- dot, 1969-ben pedig 60,9 milliárd értékű volt vásár­lásunk. Tavaly kilenc szá­zalékkal nőtt az élelmi­szerforgalom. 1970-ben nyolc százalék a tervezett emelkedés. Élelmiszerek, melyek a való életből az emlékek bi­rodalmába szorulnak: ku­korica, liszt, köles, száraz borsó ... Élelmiszerek, me­lyek viharos gyorsasággal hódították meg a háztar­tásokat: a „zacskós csirke”, azaz a mélyhűtött, tisztí­tott baromfi, a gyári száraz tészták, réteslapok, a lio- filizált zöldségek, a bébi­ételek ... Minőségében más napjainkban a fogyasztás, mint volt korábban, minő­ségében más tehát maga a termékeket földolgozó, elő­állító ipar is. A fölszabadulás előtt a hazai élelmiszeriparon be­lül csupán a malom- és cu­koripart, valamint a sör­gyártást nevezhetjük ipar­nak, a többi ágazat — például a konzervipar is! — manufakturális körül­mények között s eszközök­kel tevékenykedett. Lénye­ges fejlesztés csak a máso­dik hároméves terv idején, 1958—1960. között kezdő­dött meg, igaz, azóta sza­kadatlanul tart is. A fej­lesztések eredményeként az élelmiszeripar 1965-ben másfélszer annyi terméket állított elő, mint 1960-ban, 1950-hez mérten pedig ter­melése 312 százalékra rú­gott. Lépésváltás, sokféle módon A közelmúltban a fővá­rosban bemutatót rendez­tek a világhírű svájci élel­miszeripari konszern, a Nestle, s a magyar élelmi­szeripar együttműködésé­ről. A magyar élelmiszer- ipar exportja 1960-ban 2268 millió devizaforintot tett ki, 1969-ben az export értéke 5611 millió deviza­forintra rúgott. A választék bővítése érdekében ugyan­ez idő alatt megkétszere­ződött az import, s 1969- ben 2494 millió devizafo­rintot ért el. Nyolc év alatt 1,2 milliárd forinttal emel­kedett a cukor és cukorka, csokoládé vásárlás, s míg nyolc esztendeje csupán 1216 tonna pörkölt kávé vált illatos nedűvé a kü­lönböző főzőmasinákban, addig a múlt esztendőben ez a mennyiség már — 13 ezer tonnára rúgott...! A látszatra össze nem tartozó példák nagyon is logikus láncot alkotnak. A hazai és a külföldi piacok­ra történő szállítások növe­kedése mellett lényegesen megváltozott az élelmiszer- ipar termékszerkezete: elő­térbe kerültek az ipárilag feldolgozott áruk, s meg­nőtt az élvezeti cikkek fo­gyasztása. Hiszen 1950-ben mindössze 1369 tonna cso­koládét produkált az ipar, 1968-ban viszont 17 900 tonnával... márpedig a csokoládé nem tartozik az alapvető „élelmiszerek” közé. Ha erre jut — már­pedig jut rá — pénz, miért ne futná a valóban alap­vető élelmiszerekre? Mert hiba lenne elfeledni: nem­csak az élelmiszeripar ter­melésének növelése volt a feladat, hanem a fizetőké­pes kereslet bővítése is. Az például, hogy Kovácsék­nak, akiket bevezetőben említettünk, ne okozzon gondot a gyárilag földolgo­zott baromfi megvétele. S nem okozhat gondot, hi­szen Kovácsék, s a ková­csok, nagyok, kissek meg­vásárolják ezt a zacskós csirkét. Az ipar 1960-ban még csak 19 554 tonnás mennyiséget szállított ki a gyárkapukon. 1969-ben 70 724 tonna baromfi került le a földdolgozó szalagok­ról ... A több helyett inkább mást Az ENSZ statisztikai év­könyve szerint 1958 és 1967 között az élelmiszer termelés Afrikában egy, a Közép-Keleten 3,1, Észak- Amerikában 6,1, az európai szocialista országokban 15,5, s a nyugat-európai or­szágokban 18,9 százalékkal emelkedett. Magyarország az egy főre jutó kalória­fogyasztást tekintve a vi­lágranglista vezető helyei­nek egyikén áll, s ma már nem az a fő teendő, hogy többet egyenek az embe­rek, hanem az, hogy mást fogyasszanak! Élelmiszer- termelésünk — s ami ettől elválaszthatatlan: élelmi­szeriparunk — legfőbb fo­gyatékossága, hogy a kel­leténél nagyobb szerephez jutnak a szénhidrátok, s kisebbhez a fehérjék, s túl nagy az évszakoktól való függőség. Évente 3—4 százalékkal nőtt 1965—1969 között az élelmiszeripar termelése, a múlt évben 19 százalékkal volt több, mint 1965-ben. Ezen belül azonban a kon­zervipar megkétszerezte termelését, az egészséges fogyasztásban nagy szere­pet vivő tej- és tejtermé­kek, valamint hús- és hús- készítmények előállítása más élelmiszeripari termé­kekhez mérten gyorsabban növekedett. Az élelmiszer- gazdaság, tehát a mezőgaz­daság és az élelmiszeripar együttműködésének kiala­kítására tett erőfeszítések növekvő eredményekkel kamatozni kezdenek ... Az ebédlőasztalnál ülő család napról-napra lemér­heti, az adatok, százalékok mögött miként változott az élet. Elég, ha ránéznek az asztalra, ha jóétvággyal el­fogyasztanak egy kiadós, több fogásos vasárnapi ebédet, vagy egy gyorsan elkészített, ízletes, egészsé­ges vacsorát. M. O.

Next

/
Thumbnails
Contents