Petőfi Népe, 1970. április (25. évfolyam, 76-100. szám)

1970-04-08 / 81. szám

4. oldal 1970. április 8, szerda Hadviselés a víz ellen Munkások a munkájukról EZERMESTER Űjból az „ezer tó orszá gává” vált a Duna—Tisza köze. Vízfoltok az országút két oldalán, a szántófölde­ken, a tanyák körül; a nagy gyümölcsösök is mintha a „lábukat” áztat­nák, — Kecskeméttől Ba­jáig belefárad a szem az egyhangú szürke csillogás káprázatába. Mintha felborult volna a föld-víz egyensúly; már a homok is színültig szívta magát, csordultig, mint a szivacs, a gyűjtőhálózat te­herbíró képességének ha­táráig jutott, a termőföl­dektől átmenetileg bitorolt partjai között nem fér meg a víz, ahol tud, károkozás­sal és pusztítással fenyeget, egyedül az ember az, aki megpróbálja útját állni... Mert a tavaszi napsütés mind ez ideig nem sokat segített. Szegődjünk hát a víz út­jába, de csak azért, hogy alkalmunk legyen szurkol­ni az emberi küzdelemnek. 1779 millió köbméter Dehát mi is az, amivel meg kell birkózni? Csak hozzávetőleges ada­tok vannak, de azok is döbbenetesek. A Bajai Víz­ügyi Hivatal érdekeltségi területe nagyjából a megye kétharmadára terjed ki, az­az egymillió holdra. Nos, erre a területre a múlt év november 25-től ez év március 22-ig lehullott 1779 millió köbméter csapadék. Iszonyatos mennyiség. Át­lagosan tehát minden hold­ra majd kétezer köbméter víz jut. Hogyan oszlik meg ez a töméntelen „áldás”? Szabad lefolyása van ösz- szesen 213 millió köbmé­ternek. Talajba bezsivárgott 1046 millió köbméter. Elpárolgott 240 millió köbméter. Elöntésekben halmozó­dott fel 240 millió köbmé­ter. Szivattyúzással továbbí­tottak 40 millió köbmétert. A gondoknak a két utób­bi „tétel” a forrása. A víz­ügyi hivatal érdekeltségi területén az elöntött hol­dak száma még jelenleg is 75 ezer körül van. A me­gyében pedig — 110 ezer hold. Magas a Dana Kritikussá vált a helyzet az úgynevezett „sárközi zsákban”; Sükösd, Érsek- csanád, sőt Baja Duna- menti lapályain. Mélykút térségében a csatornák gát­jait fenyegeti a víz; ju­goszláv kérésre itt jó ideig visszafogták a lefolyást. Nyomasztó állapotok van­nak még Garán, Akasztón, Kiskőrösön, Soltvadkerten, Bácsszőllösön, Kalocsán. Január 3-tól működik a belvízvédelmi szolgálat. Et­től kezdve állandóan 400— 500 személy dolgozik a ká­rok elhárításán, a víz el­vonulásának gyorsításán. Nagymértékben növelték a gépi kapacitást, a három beépített szivattyútelep maximális működése mel­lett 23 mobil szivattyúval egyengetik a víz útját a Du­na felé. Ám ezek teljesít­ményét a Duna magas víz­állása lefékezi; 500 cm-es vízállásnál még a zsilip- rendszeren át is biztonsá- ságos a lefolyás; de már­cius utolsó napján 713 cm-t mértek. A szivattyúk má­sodpercenkénti összteljesít­ménye így is megközelíti a 22 köbmétert. Most vonult el a tetőzés. De a jugoszláv—román Du- na-szakaszon még teljes a telítettség, így csak igen lassú levonulásra van kilá­tás. A csatornák „kifolyása” sem gond nélküli; bedőlt fák, elsodort szénakazlak okoznak naponta dugulást. Emberek és gépek Érsekcsanádi Duna-part. A máskor idillien csöndes vidék most a pokoli motor­zaj lázában ég; a gátőrház szomszédságában már a saját szavát sem érti az ember. A gát tövében har­sogva, bőgve dolgozik a 18 mobil szivattyú, 30—35 cen­ti átmérőjű csövek ágaz­nak ki belőlük, hogy a töl­tés tetején buktassák át a vizet a folyamba. A töltés túlsó tövénél kavarog a sötétszürke Duna-víz, a be­áramló víztömegeket ha­bos, örvénylő öleléssel fo­gadja. Egy gép „lerobbant” az éjszaka, azóta javítják a szerelők, de megérkezett-az újabb is; darúval emelik le a teherkocsiról. A vízügyi hivatal lánctalpas gépveze­tői itt most a szivattyút ke­zelik. De így is kétannyi géphez jut egy ember, mint békeidőben”. Tapasztalt, régi gépész mindegyik, de az éjszakai tankolást, zsí­rozást ők maguk is veszé­lyesnek ítélik. Baj még eddig nem volt. Megállás nélkül Kevésbé látványos a fok­tői reverzibilis szivattyúte­lep, de a betonmélyben iszonyatos erővel dolgoz­nak a gépek. A gépeket itt is január 3-án indították, be, amíg alacsony volt a Duna, szabad kifolyással is sok víz eltávozott, de ja­nuár közepén már gyorsí­tó szivattyúzást kellett al­kalmazni. Február 7-től pe­dig megállás nélkül járnak a motorok. Másodpercenként 8—8,5 köbméter vizet emelnek át a Dunába. Azzal az irdat­lan mennyiséggel birkóz­nak, amely a csórna—fok­tői csatornán át érkezik a DVCS-ből, a Szelidi-tóból, sőt Kunszentmiklós és Kecskemét környékéről is. A zsilip bejáratánál napon­ta több állati tetemet fog­nak ki: kutyát, birkát, disznót Nem éppen gusz­tusos művelet... Mindehhez Földesi Sán­dor telepvezető ennyit tesz hozzá: — Az itteni gépek, be­építésük óta, most vizsgáz­nak. A legmélyebb járás — Száz év óta nem volt ilyen magas a talajvíz­szint, mint most — e sza­vakkal fogad Kalocsán Tóth Menyhért, a vízgaz­dálkodási társulat elnöke. — Az idei az 1966-ost is túl­haladja. A város a megye legmé­lyebben fekvő járásának a székhelye. A múlt század 80-as éveiben az országban elsőnek itt alakult meg az ármentesítő társulat. Most Kalocsán mintegy másfélszáz régi ház, a fel­szivárgások miatt, már-már alig-alig lakható. De mi lesz később? A társulat a járás tsz- eiben a még tavaly kijelölt belvízfelelőssel tartja első­sorban a kapcsolatot. Ez a módszer a korábbi évek­ben is bevált. A vízáteme­léseknél, segítendő a lefo­lyást, négy szivattyút járat­nak. S ezúttal jó szolgála­tot tesz az a 150 km-nyi csatorna, amely 1967-ben és 1968-ban készült, társu­lati gondozásban. Tóth Menyhért nosztalgi­kusan sóhajt: — Csak két hétnyi folya­matos napsütés lenne... Tóvá vált fala Soltvadkert 600 holdnyi belterületének egyharmada hetek óta víz alatt van. Ebből a községen átvezető műutakról nem sokat lát­ni, de a hosszú gazdapor­ták hátsó kertjeit tóvá mosta össze a fölös csapa­dék. Némely utcarészletet szabályosan körülzárt a víz. A belterületen 29 ház az életveszélyesség határán van. Három már összedőlt; lakóik bérlakásban, mel­léképületben, vagy roko­noknál húzódtak meg. Fé­lő, hogy hasonló sors vár több családra is. Ugyanakkor példamutató összefogás tapasztalható, úgy a közös gazdaságok, mint a községi vezetők és a lakosság részéről. Mutat­ja ezt a 6—7 ezer munka­napot kitevő társadalmi te­vékenység, amelyet a víz­mentesítés érdekében fej­tettek ki a lakosok. Meg­szakítás nélkül működik a hat szivattyú, az emberek kilométeres csővezetékeket telepítenek át egyik helyről a másikra. Egynéhány por­táról 7—8 esetben is szi­vattyúztak. Hiába... A víz folyton „visszaszemtelenke- dett”. — Fáradozásunk kezdeti jelei már látszottak, ami­kor jött a nagypénteki eső — mondja Nagy Károly ta­nácselnök. — De ha kell, akárhányszor újrakezdjük. * Igen, az ember nem ad­hatja fel a reményt, ha na­ponta zuhog is az eső. A harc tehát nem kilátás­talan. De ahhoz, hogy iga­zán eredményes is legyen, vízelvezető hálózatunk to­vábbi korszerűsítését sem ártana fontolóra vennünk. H. D. Furcsálltám, hogy akár a technikai, műszaki kérdé­sekről, akár történelemről, irodalomról, zenéről, akár pedig a község kulturális életéről esett szó, Dodó bá­csit sűrűn emlegették a jánoshalmiak. Közelebbi is­merősei néhány anekdótát is elmeséltek a kisiparos műszerészről, aki az első és második világháborúban több mint 100 hónapig ka­tona volt, s még 40 éves korában is 4—5 méterrel megverte úszásban a nála jóval fiatalabb úszótitáno­kat. Ugyanakkor atlétizált, bokszolt, birkózott és mint az egyik budapesti egyesü­let játékosa sok borsot tört a futballkapusok orra alá. Az utóbbi években jóné- hány kórusművet szerzett, szöveget írt, darabokat ren­dezett, énekelt, s mindezért nemrég Szocialista kultú­ráért kitüntetést kapott. A község 140 kisiparosa kö­zül ma már ő az egyedüli, aki 57 éve szakmájában dolgozik... Ilyen „személyleírás” után Lovas Józsi bácsit már pusztán kíváncsiságból is felkerestem. A laborató­riumi tisztaságú műhelyé­ben katonásan sorakoznak a kerékpárok, motorok, varrógépek. Még jóformán szét sem néztem, rögtön beljebb, a szobába invitált. — Az akkori „gyakorlat” szerint az egyik budapesti gyár sötét, füstös és pisz­kos zugában pofozták be­lém a műszerész szakma fortélyát — mondta. — Inaséveim után nemsokkal kitört a világháború. Fran­cia fogságba estem, s csak a 20-as évek elején kerül­tem haza. A Schlick—Ni­cholson gépgyárban, mint műszerészsegéd dolgoztam. 1930-ban önálló kisiparos lettem, s még abban az év­ben Jánoshalmára jöttem. Azóta itt vagyok... A környékben egyedül Józsi bácsi ért a varrógép javításhoz, de leginkább kerékpárt, motort gyógyít. Bőven akad munkája, hi­szen naponta 20—30-an is benyitnak műhelyébe. — Azelőtt 12—16 órát dolgoztam, s a mozi mégis luxusnak számított —foly­tatta. — Most 8 órát dol­gozom, s havi 2 és fél ezer forintot keresek. Az anyag- beszerzés sem probléma. Ilyen jó sorom még soha­sem volt; itt szemben a műszaki üzletben mindent megkapok. A varrógépal­katrészekért általában Bu­dapestre kell utaznom, ilyenkor meglátogatom a mérnök és a főosztályvezető fiaimat... Józsi bácsi a KIOSZ já­noshalmi szervezetének ve­zetőségi tagja. Sűrűn össze­hívják a község kisiparo­sait, s megbeszélik a mun­kájukat, problémáikat és azt, hogy a jövőben a la­kosság igényét hogyan tud­ják mégjobban kielégíteni. Újra kimentünk a mű­helybe, Józsi bácsi a mun­kapad mellé állt. Fiatalos mozgását, lendületét nézve el sem hinném, hogy 73 éves és két év múlva nyug­díjba megy... Tárnál László Tavaszi kulturális program Félegyházán A felszabadulás 25. év­fordulójára jelent meg a kiskunfélegyházi műsorfü­zet, amelyben a város kul­turális intézményeinek áp­rilisra tervezett rendezvé­nyeit ismertetik. Városfejlődési, gyermek­rajz- és bélyegkiállítás, út­törő kulturális seregszem­le, az ifjúsági, mezőgazda- sági és úttörőklub foglal­kozásai, társadalomtudomá­nyi vetélkedő: íme néhány érdekes része a tavaszi kul­turális programnak. Ilyenek vagyunk címmel mutatja be új műsorát a művelődési központ irodal­mi színpada április 18-án. A Petőfi Sándor könyvtár két kiállítását is megnéz­hetik a hónap folyamán az érdeklődők. Április 20-ig a „25 év legszebb könyvei”, 21—30 között a Lenn éle­tével kapcsolatos kiállítás lesz nyitva. Ma este az OMEGA- együttes hangversenye, 21- én az Ulés-show lép a fél­egyházi közönség elé. A Szakmaközi Művelő­dési Ház és a Kiskun Mú­zeum foglalkozásai teszik még gazdagabbá az áprilisi kulturális programot. Fiatal szőnyegszövők A Kiskunfélegyházi Há­ziipari Szövetkezet a per­zsaszőnyegek gyártásában vívott ki magának hírne­vet. Az idén elsősorban a hazai megrendeléseket elé­gítik ki a termelésükkel. Kunszentmiklóson ugyan­csak a helyi Háziipari Szö­vetkezet gazdája ennek a munkának. A gyártásnak nem volt hagyománya a nagközségben, a szövetke­zet honosította meg a to­rontáli szőnyegek készíté­sét Ä kunszentmiklósiak exportra dolgoznak. Tavaly étezei o égyzetméternyi to- ontálit Szállítottak kül­földre. Megrendelésekben i nincs hiány, az idén a ter­vek szerint a tavalyi mennyiségnek a kétszere­sét értékesítik. Ehhez sa­ját maguk 14 újabb gépet szerelnek össze, és húsz fiatal jelentkezőt vesznek fel. A brigádtagok a fel- szabadulási évfordulóra tett szép vállalásai közé tarto­zik, hogy segítenek az ifjú munkásnőknek a szakmai fogások gyors elsajátításá­ban és abban is, hogy mi­nél előbb otthonra találja­nak a szövetkezetben. Képünk: Szekeres Lídia a torontáli szőnyeg szövé­sének műveleteit tanulja. (Pásztor Zoltán felvétele)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents