Petőfi Népe, 1970. április (25. évfolyam, 76-100. szám)

1970-04-07 / 80. szám

4. oldal 1970. április 7. ftedd Avatás helyett — Még jó is, hogy nem most avatjuk az új üzemet, annyi a munkánk, hogy ki sem látszunk belőle. — Ezekkel a szavakkal foga­dott dr. Szűcs Endre, a Szerszám és Gépelem Gyá­rak kecskeméti gyáregysé­gének vezetője. És valóban a közel 140 hívók szétküldéséről, a vendégek fogadásáról — is gondoskodniok. Szűcs elvtárs és a gyár­egység vezető munkatársai mostanában csak távirati stílusban beszélnek mind­arról, ami nem közvetlenül a termeléssel függ össze. Az 56 milliós felfutáshoz Lehet 56 millióval több? is be tudunk ezzel a ter­mékkel törni, a gyártás­hoz szükséges gépek 20 mil­lió forintba kerülnek. Már kijelöltük az új üzemcsar­nokban a helyüket. Buda­pesti központi gyárunkban jól halad a gyártáselőké­szítés, jövőre indulhatunk ezzel a termékkel is. ilőtérben a közvetlen felvásárlás A szezonra készül a konzervipar A pneumatika forgácsoló részleg az új üzemben. millió forintos beruházás­sal felépített Szegedi úti gyár távolról impozáns lát­ványt nyújt, itt az épüle­tek között azonban még nagy a felfordulás. A te­rep, a belső utak még se­hogyan sem állnak. Igaz, az építőipar szerződésben foglalt kötelezettségeitől nincs elmaradva, de volt egy vállalása, hogy meg­kísérli április 4-re rendben átadni az üzemet Az idő­járás azonban kérlelhetet­lenül áthúzta a számításo­kat, s így az avatás ezút­tal elmarad. Am a termé­szet erői egy dologba még­sem tudtak beleszólni! A gyár és az építőipar dolgo­zóinak arra irányuló közös erőfeszítéseit, hogy az új üzemben megkezdhessék a termelést, siker koronázta. Akárhogy is vesszük, az elért eredmény hazánk fel­szabadításának negyedszá­zados évfordulójához mél­tóbb, mint egy avató ün­nepség. Nem kevesebbről van szó ugyanis, mint ar­ról, hogy a Szerszám és Gépelem Gyárak kecske­méti üzemeiben (a Juhász utcában és az Izsáki úton) tavaly 44 millió forint ér­téket termeltek, az idén (a Szegedi úti új üzemben és a Juhász utcában^ már 56,2 millióval többet terveznek. Nagy ugrásra készülnek te­hát a gépelemgyáriak, ez azonban gondos termelés­előkészítést kíván. Nem csoda, hogy a gyár vezetői bizonyos mértékig még örülnek is, hogy nem kell most külön az „újszülött keresztelőjéről’! — a meg­mindent — létszámot, anyagigényt, gépszerzést, termelékenységet, új ter­mékek gyártását — meg­terveznek. Az éves terv azonban nem elég, illetve túl nagy táv, ezért igen részletes negyedéves bon­tásokat készítenek. Emiatt azután gyakran tartanak megbeszélést, mint most a második negyedév küszö­bén is. — A gépjárművek platói­nak billentő hidraulikáit tehát kompletten szerelve gyárthatjuk? — fordult a telepvezető Szentiványi István főmérnökhöz. — Igen és most már az egyéb pneumatikus és hid­raulikus gépek alkatrész- gyártásának kooperációját is csökkenthetjük. Minél kevesebb gyártási folyamat elvégzését adjuk ki más üzemnek, annál folyamato­sabbá válik nálunk a ter­melés. Egyébként megérke­zett a nagy teljesítményű svájci félautomata fúrógép is. Ezzel az ütőgépekhez szükséges hengerek fúratait kitűnően el tudjuk készíte­ni. Április közepére be lesz szerelve a gép. A Girling licenccel ho­gyan állunk? A főmérnök néhány pil­lanatig elgondolkodott, mi­előtt válaszolt volna. — Most már bizonyos vagyok benne, hogy szá­munkra hasznos volt meg­venni az angoloktól a más­fél tonnás lengéscsillapító gyártási jogát. A hazai jár­műprogram évi 70 milliós megrendelést biztosít, de esetleg a külföldi piacokra — Munkaerő lesz hozzá? — Kétszáz ipari tanulónk van, jórészük nemsokára szakmunkás lesz és 80 se­gédmunkást válogattunk össze átképzésre. Ennyi kezdetnek elegendő. Így folyt a beszélgetés még jó darabig a Szer­szám- és Gépelemek Gyá­rában. Ünnepélyes üzem­avatásról ugyan nem sok szó esett, (úgy vélik, rá­érnek azzal az év vége fe­lé), de annál több az idei termelésről és a jövő évi gyártási program előkészí­téséről. Nagy Ottó Tartanak még az előfel­dolgozott áru készletei a konzervgyárakban. A kecs­keméti vállalatnál például készülnek a különféle kon- zervek, folyamatosan gyárt­ják, csomagolják és szállít­ják szovjet megrendelésre a vegyes savanyúságot, — a zakuszkát. A sárgarépa és a vöröshagyma feldol­gozása rövidesen befejező­dik. Az üzem az április vé­gén megkezdődő elősze­zonra készülődik. Az idei évre szóló meg­állapodásokat csaknem tel­jes egészében aláírták már az érdekeltek. A Kecske­méti Konzervgyár összesen 120 partnerrel kötött szer­ződést, háromnegyed rész­ben megyebeli szövetkeze­tekkel és állami gazdasá­gokkal. Az idei évre 8500 vagon zöldségfélét — a korábbinál jóval több bor­sót — illetve a tavalyinál 3 százalékkal nagyobb mennyiséget kitevő, 1550 vagonnyi gyümölcsöt vár a vállalat. Jelenlegi gazda­ságirányítási rendszerünk harmadik évében — a re­form hatásaként — ma­gasra szökött a közvetlen felvásárlások aránya. 1970- ben a zöldségféléknek már 90, a gyümölcsöknek pedig csaknem 80 százalékát a közvetítő kereskedelem ki­kapcsolásával szerzi be a Kecskeméti Konzervgyár. Az előkészületek termé­szetesen nem zárulnak le a szerződések aláírásával: rendbehozzák, felújítják a feldolgozó gépsorokat. Több millió forintos költséggel főzelékkészítő csarnokot létesítettek, ahol jelenleg a berendezéseket szerelik. A Kecskeméti Konzerv­gyárban az első fuvarok a sóskát és parajt hozzák áp­rilis végén, május elején a Duna menti termelőszövet­kezetekből és állami gaz­daságokból. Lengyel gyermekkórus Kecskeméten Hazánk felszabadulásá­nak 25. évfordulója alkal­mából gvermekkari feszti­vált rendezett a Magyar Rádió és Televízió. A ba­ráti találkozó, melyen 8 or­szág io együttese vett részt, egyszersmind a Magyar Rádió gyermekkórusa ti­zenöt éves fennállását is köszöntötte. Az Erkel szín- házbeli gálaest után — melyet a rádió egyenesben, a televízió pedig felvétel­ről részleteiben közvetített —, a kórusok több vidéki városban adtak hangverse­nyeket. A kecskeméti szín­házban a Wroclawi Rádió gyermekkara lépett fel pén­teken délután. A műsor elején két kecs­keméti iskola tanulóinak Készül a sinusborona A szántóföldi növényter­mesztés különböző fázisai­nak állandó fejlesztésére a többi között egyre több korszerű, az eddigieknél nagyobb kapacitású gépek­re van szükség. Az új rendszerű mikrotalajműve- lés egyik kerékkötője pél­dául a megfelelő, korszerű gépek hiánya. E gondot az elmúlt években gyártott talajművelő kombinátor sem oldotta meg tökélete­sen. — A mezőgazdaság igé­nye időben is pontosan ta­lálkozott elképzelésünkkel. A műszaki fejlesztési osz­tály tervei alapján ugyanis tavaly talajművelő próba­gépet elkészítettünk, ame­lyet sinusboronának ne­veztünk el — mondta Hu- gyecz Pál, a Kecskeméti Mezőgazdasági Gépjavító Vállalat termelési és vál­lalkozási főosztályának ve­Múlt év augusztusa óta működik ez a szerkesztő részleg a kecskeméti üzemben, ahol a gyártás során felhasználásra kerülő szerszámokat tervezik. Régeb­ben ezt a munkát a vállalat budapesti központjában végezték. zetője. — A borona a Gö­döllői Mezőgazdasági Gép­kísérleti Intézetnél vizsgá­zott. A szakemberek elis­merően nyilatkoztak az új gépről, illetve működésé­ről. — A kardántengelyen keresztül a traktor forgat­ja a borona hajtószerkeze­tét, amely viszont egy át­tétellel két egymással el­lentétes fogasgerendát ol­dalirányba mozgat — is­mertette a gép működését Tornóczky Zoltán, mérnök. — Eközben a gép halad előre, így a sinus görbéhez hasonló utat jár be a bo­ronafog a talajban. Innen származik a borona neve. A gödöllői MGI vizsgá­lata, illetve próbaüzemelé­se után a Mezőgazdasági Ellátó Tröszt 200 sinusbo­ronát rendelt vállalatunk­tól. A megállapodás értel­mében az első, illetve a második negyedévben 100 —100 boronát készítünk. A gépek üzemeltetési tapasz­talataitól függően lehetsé­ges, hogy az AGRO- TRÖSZT a negyedik ne­gyedévben újabb 100 gépet rendel. Amint a termelési főosz­tály vezetőjétől megtudtuk, az első negyedévre terve­zett 100 borona alkatrészeit már elkészítették, s mint­egy 10 gépet összeszereltek. Tervük szerint a napon­kénti 8—10 borona elké­szítésével április 4-ig telje­sítették negyedéves vállalá­sukat. Nyáron a sinusboronán kívül egyéb saját konst­rukciókkal, a pneumatikus szemenkénti vetőgéppel, a szőlőnyitógéppel, a kom­posztáló géppel, több nem­zetközi kiállításon, vala­mint a Budapesti Nemzet­közi Vásáron, s ősszel a ha­zánk felszabadulásának ne­gyedszázados jubiueuma tiszteletére rendezett Me­zőgazdasági Kiállításon is résztvesznek. Tárnái László éneke köszöntötte a ven­dégegyüttest. A „Zrínyi Ilo­na” általános iskola ének­kara dr. Frigyessy Ferenc- né vezényletével Lassus-, Schumann-, és Fasang-mű- veket, majd a „Kodály Zol­tán” ének-zenei általános iskola kórusa Vörös János vezetésével Sárközy-, Bár­dos-, Bartók- és Kodály- kórusokat adott elő. A wroclawi gyermekkó­rus már megjelenésével is sikert aratott. Népviselet­be öltözött, 42 tíz év körü­li kislány állt a dobogó­kon, a 23 éve működő együttes legfiatalabb rész­lege, akik csupán egy esz­tendeje énekelnek együtt. Valamennyi énekes egy-egy kis egyéniség; arcok, me­lyek a nézőtérről figyelve is emlékezetünkbe vésőd­tek. Kedvesen, üdén, egy­séges hangszínnel és ko­rukhoz képest fejlett kife­jező készséggel énekeltek. Hangképzésük, szövegejté­sük — a nyelvet ismerők megállapítása szerint is — mintaszerű. Igen érdekes, hogy azok számára is, akik egyetlen szót sem ér­tenek a szövegből, milyen sokat jelent a produkció hatása szempontjából, ha az előadók értelmesen, jól artikulálva ejtik a szava­kat. a beszédkultúra sze­repét húzza ez is alá a vo­kális zenében, amit igen gyakran hanyagolnak el ze­neileg egyébként igényes knrusvezetők. Nem vélet­len, hogy maga Kodály a nyelvi kultúra ápolását el­sőrendűen fontos feladat­nak tekintette! Vendégegyüttesünk szín­vonalas teljesítménye Ed­mund Kajdasz karnagy ne­velő és kórusvezető mun­káját dicséri. A kórus mű­sorát 19. és 20. századi len­gyel szerzők műveiből, népdal- és gyermekdal-fel­dolgozásaiból állította ösz- sze. Valamennyi előadott darab egyszólamú, zongo- rakíséretes mű volt, ami a magyar gyermekkar reper­toár jellegétől meglehető­sen távol áll. Chopin, Mo- niuszko és Noskowski da­rabjai hangulatos, átélt elő­adásban hangzottak el, de egy idő után egyhangúan hatottak. A második részben a ná­lunk ismeretlen Dziewuls- ka modernebben harmoni­zált, itt-ott Bartókra utaló feldolgozásai új színt je­lentettek. végül zeneileg a legtartalmasabb, a legna­gyobb élő lengyel kompo­nista, Lutoslawski: Gyer­mekjátékok című műve volt. Kár, hogy ekkorra a zömmel gyerekekből álló hallgatóság figyelme már meglehetősen kifáradt. A műsorban a zongorá­nak nem csupán kísérő, de szinte kamarazene-szerűen együttmuzsikáló szerepe volt. Ezt a feladatot Krystyna Kajdaszova látta el, kitűnően. _ Korber Tivadar

Next

/
Thumbnails
Contents