Petőfi Népe, 1970. április (25. évfolyam, 76-100. szám)
1970-04-22 / 93. szám
*. «Mal Lenint választották névadóul r Életút a félegyházi pusztán Majdnem két évtizeden át volt Ágó József a kiskunfélegyházi Lenin Tsz elnöke. Most 63 éves. Nem nyugdíjas, — egy év óta elnökhelyettese a város legnagyobb közös gazdaságának. Mint mondja, átadta a „gyeplőt” a nála jóval fiatalabb Laczkó Gyulának, aki ráadásul mezőgazdasági szakember is. Most már több szabadideje van. Ami azt jelenti, hogy nem hajnali 4-kor, hanem 2—3 órával később ásóval forgatta a talajt, kubikosként dolgozott a tiszai vidéken, eljárt az építkezésekhez. Egy-kétszáz holdas középbirtokosoknál szolgált, Endre Imrénél, Tóth György Sándornál, Harkay Ferencnél. Leghosz- szabb időn át — egy évtizedig — az elsőnél. Majd kishaszonbérletes volt. Élőbb 6, aztán 10, majd 15 holdon. Ahogyan a család létszáma gyarapodott, s ahogy a nagyobb gyerekek munkára voltak kezdték meg a csoport szervezését, ahol az én tíz holdam ,is lett volna. Meg is alakult a szövetkezet, 55 holdon, tíz taggal. Ez lett azután a Lenin Tsz, nem sokkal később. Még ekkor is meditáltam, hogy belépjek-e, vagy sem. Az elhatározást az érlelte meg bennem, hogy 1949 nyarán a második parasztküldöttséggel négy hétig a Szovjetunióban jártam, Üzbegisztánban, s láttam ott néhány jó kolhozt. Különösen az tetszett, hogy mennyire törődnek az öregekkel, s hogy a különböző nemzetiségiek milyen jól összeférnek. Családi idill az elnökhelyetteseknél: Ágó József és felesége legkisebb unokáju kkal. — Mi heten voltunk testvérek. Volt úgy, hogy tizenegyen laktunk a tanyán egy fedél alatt. Iskolába járni nem volt egyszerű dolog. Odahaza vagy a ruha, vagy a cipő, az iskolában vagy a tanító, vagy a tüzelő hiányzott. Így én összesen három elemit végeztem, azt is öt év alatt. Később a huszas években felnőtt fejjel pótoltam a negyediket, egy haladó érzelmű, akkor úgy mondták, 48-as ellenzéki tanító jóvoltából, aki a tanyán úgynevezett analfabéta tanfolyamot szervezett. Aztán még sokkal később, amikor már tíz éve tsz-elnök voltam, két év alatt elvégeztem a felsotagozatot. Megjegyzem, 1952-ben, 53- ban már voltam egyéves elnökképző tanfolyamon is, Zsámbékon. Nos, a nyolcadik osztály elvégzése után, 1960-ban úgy terveztem. elvégzem a mezőgazdasági technikumot, de akkor jött az átszervezés, szó sem lehetett tanulásról. Volt más gond is, éppen elég. ★ ★ ★ 1942-ig a félegyházi napszámos, cselédemberek sorsát élte. Nyáron aratórészes volt, s ha a városi birtokos gazdáknál nem akadt munka, a kenyérkereset távolabbi vidékre is elűzte. A szikrai szőlők alá De mit tudott ő erről akkoriban? — Annyit minden esetre, hogy a régi világnak vége. Már 45-ben beléptem a Kommunista Pártba. Tiz hold juttatott földet is kaptam, de csak „papíron”. Ennek oka az volt, hogy a föld korábbi tulajdonosa egyik külföldi országból a másikba költözött, s így a kiosztás évről évre halasztódott. Aztán egyszer csak, úgy 1948-ban a selymesi határrészen megalakult egy termelőcsoport. Hármas típusú. Gondoltam, belépek, de valahogy elmaradt a dolog. *A rákővetkezető évben pedig azon a birtokon dául, de csak annyit, hogy az elnöknek marékkai kellett szétmérnie. S mégis kitartottak... ★ ★ ★ Az egy tagra jutó feloszthatatlan alap 1961-ben már 29 ezer forint volt. Jelenleg pedig több mint ezer tagja van a 8400 holdra felfejlődött szövetkezetnek. Csak Bugacon több mint ezer holdjuk van. És az éves termelési érték 80 millió forint körül van. Abban, hogy idáig eljutottak, Ágó József majd két évtizedes fáradozása is benne van. Hatvani Dániel Lenin-szobor avatására készülnek a tsz-iroda udvarán. Máriahegyi János szobrászművész alkotásában el-elgyönyörködnek a tsz-gazdák. A képen; Csáki Imre párttitkár és Darányi Béla növénytermesztő. indul a területre. Néhány üzemág, mint például a baromfitelep irányítása közvetlenül ráhárul. És azonkívül a társadalmi tisztségek: tagja a városi pártbizottságnak, a tanácsnak, funkciója van a tsz- szövetségben és a tsz-párt- szervezet vezetőségi tagja. Két szenvedélye van: a vadászat és a citera. Régen, napszámos korában házibálakra is eljárt tam- burázni. Odahaza most is a falon függ a hangszer, elérhető közelségben. foghatók, úgy próbáltak sorsukon mindinkább lendíteni. A hatodik gyerek 1945-ben született meg. ★ ★ ★ Ám 1945-ben ország-világ sorsát meghatározó események is történtek. S ezek Ágó József életének medrét is új irányba terelték. Amint belépett a szövetkezetbe, napokon belül megválasztották elnöknek. Ha akarta, ha nem, vállalni kellett. Olyan útra lépett Félegyháza napazámoj és kisbérlő parasztsága, amelyet azelőtt aohg nem próbált. Lenin-t akkor választották névadóul, amikor 1950- ben csatlakozott hozzájuk a 100 holdon megalakult Petőfi Tszcs. Érdekes története van annak is, hogy miért éppen ezt a nevet választották. Az alapító tagok között volt egy, az első világháborúból ittragadt és meggyökeresedett volt orosz hadifogoly, ö javasolta először — legyen Lenin Tsz. Gondokkal terhes évek köszöntöttek rájuk. Az első esztendőben 9 forintot ért egy munkaegység. 1952-ben aszály perzselte végig a határt. A gazdáknak csak új évig maradt kenyerük. Olykor adott kölcsön a FÖLDSZÖV, lisztet pélÜfflL IprtUs E& RerfÜ LJUDMILLA KUNYECKAJA: Jíenin dolgozószobájában 8. Személyes kapcsolatok Lenin a Komintern HL kongresszusán 1921. júniusában. szélgetést folytattak. Lenin hangsúlyozta, milyen nagyra értékeli az afganisztáni kormány baráti lépését. Mirza Muhammed-kán Jaf- tali vissszaemlékezéseiben így emlékezett vissza a> találkozóra: „.. .Taskenttől Moszkváig 13 nap alatt érkeztünk meg Rosszul közlekedtek a vonatok, folyt a polgárháború. Útközben az afgán diplomáciai misz- szió tagjai az oroszokkal együtt bontották a kerítéseket, nemegyeszer régi faházakat, hogy tovább tudjon menni a mozdony. Nehéz idők jártak Moszkvában. A fiatal szovjet államot minden oldalról szorongatták az ellenségek. De élt Moszkvában egy rendíthetetlen akaraterejű, ember, Lenin ... Megérkezésünk után hamarosan fogadott bennünket a Kremlben, ahol átadtuk a független Afganisztán kormányának levelét. Lenin arra gozószobájának küszöbét. Tagja volt annak a küldöttségnek, amely Mohammed Zahir sah afgán király vezetésével kereste fel Ja Szovjetuniót. Az afgán király a látogatás végén kijelentette: „Ezek a kellemes emlékek alapozták meg mai szoros barátságunkat”. 1920 végén érkeztek meg Moszkvába Irán nagykövetségének munkatársai. Ismeretes, hogy az októberi forradalom előtt ez az ország a cári Oroszország és Anglia érdekszférájába tartozott. Október után azonban az orosz egységek elhagyták a perzsa területeket és az iráni nép nyomására az angol csapatok is kénytelenek voltak távozni. Vlagyimir Iljics két alkalommal, 1920. december 8-án és 9-én fogadta az iráni nagykövetet. E találkozók egyik részvevője, Szajah úr, Irán ismert pojában fogadta az iráni vei dégeket Azonnal észreve te, hogy nem lesz ele szék: maga hozott széki két a szomszédos tanác: teremből. Vendégeit leü tetve Lenin négy nyelvet - oroszt, németet, franciát < angolt — javasolt társa gási nyelvként. A nagyki vet a franciát választott Lenin nagy jelentőségi tulajdonított a szovjet pc litikusok és a kapitalisl államok képviselői közöt személyes kapcsolatoknál Lenin személyesen is ige sok külföldi politikust t üzletembert fogadott. KC löriösen sok üzletember éi kezett Amerikából, miv< megértették, milyen nag előnyökkel kecsegtetnek gazdasági kapcsolatok e lehetőségek, amelyek nyii va álltak mindenki élőt aki együtt akart működr Szovjet-OroszországgaL (Folytatjuk.) A nagykövetek cseréje Afganisztánnal rendkívül jelentős esemény volt. Moszkvában türelmetlenül várták az afgán nagykövetség munkatársainak megérkezését. Miután Mirza Muhammed-kan Jaftali nagykövet és munkatársai megérkeztek Moszkvába, a diplomatákat fogadta Vlagyimir Iljics, és hosszú bekért, biztosítsam Afganisztán kormányát, hogy Szov- jet-Oroszország határozottan támogatja Kelet szabadságáért és függetlenségéért küzdő népeit, mivel a szovjet állam arra törekszik, hogy a világ minden népe szabadon éljen.” Mirza Muhammed-kán Jaftali 1957. július 19-én, lépte át ismét Lenin dollitikusa — 1964. szeptemt 2-án járt a kremli m zeumban. „Nem szégyene hogy ma is meghatódom, mondotta —, hiszen az a percek, amelyeket 192 ban e dolgozószobában ti töttem, életem legemlék zetesebb percet" Szajah úr ma is élénk emlékezik az akkori talí kozóra. Lenin irodája ajt Marin Ünnepnapi látogatója voltam. A fűtött konyhába invitált, pohár borral kínált, s az ünnepre, a mozgalmas 25 évre koccintottunk. Elmúlt 65 éves, betegsége miatt már öt éve „ráérő” ember. Ezekben a napokban az ünnepségek sora, az elmélkedések órái, a gratulálók kézszorításai szinte megfiatalították, ahogy ő mondja: „Mintha meg is gyógyultam volna!” S meséli élete folyását, sárguló okmányok, jegyzetlapok, sokat megnézett fényképek között keresgél, s mutatja a nevezetesebbeket. 1945 márciusában — az ország teljes felszabadulása előtt — hetedmagávai bácsi megalakította Hercegszántón a kommunista pártot. Többen — nemcsak a fordulatot várók, de a jóindulatú óvatosok is — figyelmeztették: nem kell ezt Elsietni, sokat kockáztatnak stb. ök viszont hittek ösztönösen felismert igazukban, vállalták az úttörők nehéz, nem mindig hálás szerepét. S Marin bácsi kapta a többiek bizalmát: ő lett a kicsiny párt- szervezet első titkára. Aztán átadta helyét — saját Szavai szerint — „akinek hite mellett tekintése is volt”. Az öt holdja mellé kapott még öt holdat, s amikor sok gazdatársával felismerte a paraszti sors gyökeres megváltoztatásának ígéretes útját, belépett a termelőszövetkezetbe. A Lenin Tsz tagsága elnöknek akarta, de csak helyettes, majd ellenőrző bizottsági elnök volt évekig. Az egyre erőscjdő párt javaslatára később a népfrontban vállalt és végzett hasznos munkát Míg egészsége engedte, feljárt Kecskemétre, mint a megyei bizottság tagja, később a járási és községi népfront bizottságban tette ugyanezt szívesen, fiatalos lelkesedéssel. Sorolja a község eddig volt párttitkárait, időzik azoknál, akikkel még ma is levelez, s akiket azért is nagyon tisztelt, nagyra tart ma is, mert a gyakorlati pártmunkában kikérték az ő, s más öreg, ta* pasztáit harcos vé leményét. Bózsity Marin bá esi az elmúlt est< mint 1945-ös kom munista — még él sorstársaival, küz dőtársaival együl — ünnepi taggyű lésen kapta meg Felszabadulási Ju bileumi Emlékérer kitüntetést. Eg; nappal a számára i emlékezetes taggyű lés után, nagyoi halkan meséli: „Űg; szerettem volna va lami nagyon szépe mondani, de neken nem olyan sima i magyar nyelv, mej aztán az embernei szíve is van.. Utóbb tudtam meg A járási kiküldöttő elkérte az Elnö ki Tanács ott fel olvasott határozaté — amikor már i többiek indultak hazafelé. Sz. Gy.
