Petőfi Népe, 1970. április (25. évfolyam, 76-100. szám)

1970-04-21 / 92. szám

4. oldal 1970. április 21. kedd Országjáró tsz-gazdák A szalkszentmártoni Pe­tőfi Tsz tagjai nem panasz­kodhatnak a szövetkezet kulturális bizottságára. 1968-ban vásároltak egy autóbuszt, s azóta minden évben gazdag program vár­ja a közös gazdaság dolgo­zóit. Eddig évente 50 ezer fo­rint jutott a kirándulások­ra, színházi estekre, könyv­re és az ismeretterjesztő előadásokra. Az idén már 160 ezer forintot fordítanak e célra. Majsaj Mihályné nőbi­zottsági elnök irányítja, szervezi a kirándulásokat, egyre nagyobb hozzáértés­sel. Beszélgetésünkkor tré­fásan megjegyezte: — Ha még néhány évig csinálom ezt a munkát, akkor fel­csaphatok forgalmistának, vagy hivatásos idegenveze­tőnek. — Miként alakul az idei program? — Májusban minden va­Paprika, retek, saláta A kiskunfélegyházi MÉK kirendeltségen néhány he­te megélénkült a forgalom. Egyre több munkájuk van az irodában dolgozóknak, de nem unatkoznak a tele­pen az átvevők és az anyag­tendőben kezdődött, s ha­mar rájöttek a termelők, hogy érdemes vele foglal­kozni. Eddig már 2 ezer csomó érkezett, de legalább 400—500 ezret várunk. Sok­kal nagyobb, mint a hagyó­Gát, víz, emberek mozgatók sem. Kocsis Ist­ván, a telep vezetője előbb útnak indít egy fővárosba tartó tehergépkocsit, ma.id rövid tájékoztatót ad a kezdődő szezonról: — Egyre több közös és háztáji gazdaságban foglal­koznak fólia alatti primőr­termesztéssel. Ennek kö­szönhető, hogy a mostoha időjárás miatti nagy ké­sést csökkenteni tudtuk. Március 12-én érkezett te­lepünkre Pálmonostoráról az első, 2190 darabból álló paprikaszállítmány, ame­lyet a helyi szükségletek kielégítése mellet a fővá­rosba és Kecskemétre szál­lítottunk. Azóta már több mint 11 ezer darab paprika fordult meg a telepen. Április elseje az idei sze- zonelő legjelentősebb dátu­ma. Ekkor kezdődött meg a retek és a saláta szállítása. Az első retket — 874 csomót — a félegyházi Móra és Petőfi Termelőszövetkezet szállította a telepre, azóta már több mint 40 ezret hoz lak a többi termelőszövet­kezetek és a háztáji gaz­dák. Budapestre, Kecske­métre, Miskolcra, Tatabá­nyára, Veszprémbe és még sok városba küldtünk ebből az ízletes tavaszi csemegé­ből. Külön említésre méltó — teszi hozzá a telepvezető —, hogy az Idén már szá' mottevő mennyiséget ka­punk az úgynevezett vaj- retekből. Fólia alatti ter­mesztése csak a múlt esz­mányos, az íze is kitűnő és a termelők is többet kap­nak érte. A retekszezon különben a jövő héten kez­dődik igazán, naponta 100 ezer csomó érkezésére szá­mítunk. összesen 5,5 millió csomó átvételét tervezzük, s ebből mintegy 1,5 milliót exportálunk. A másik jelentős primőr­ből, a salátából eddig 13 ezer fej érkezett. O. L. sárnap találkozhatnak Har­kányban tagjaink egy-egy csoportjával és közben egy­szer a gemenci erdőbe is el­látogatunk. Júniusban Sal­gótarjánba és egy Petőfi emlékhelyre, Sömoskőújfa lura utazunk. Kétnapos ki- j rándulás Keszthelyre, két | nap a debreceni virágkar­neválon és egy-két nap a Dunakanyar festői tájain — ezek jelentik az augusztusi terveinket. A felsoroltakon kívül az alábbi helységnevek szere­pelnek még a „menetren­dünkben”: Sopron, Győr, Sárospatak, Kecskemét, Cserkeszőlő és Mohács, ahol a hagyományos busójárást tekintjük meg. — Helyi kulturális ren­dezvények? — Tevékenyen részt ve­szünk a nemzeti és mun­kásmozgalmi ünnepek előké­szítésében, lebonyolításá­ban. Tagjaink részére külön műsorokat szervezünk, leg­utóbb például magyarnóta- estet és farsangi batyusbá- lat. Rövidesen megalakítjuk a tsz saját zenekarát és mi­vel tagjaink közül sokan is­merik és szeretik Petőfi munkásságát, irodalmi szakkör életrehívását ter­vezzük. Szeretnénk a hajó­si termelőszövetkezettel rendszeres kulturális kap­csolatot fenntartani, hogy tagjaink megismerjék az ottani népszokásokat, mű­vészeti hagyományokat és főként táncaikat. ■ ■ ■ ■ — A szövetkezet vala­mennyi tagját be tudják vonni a kulturális prog­ramokba? — A nagyon idős és be­teges emberek kivételével igen. Tavaly 22 vidéki és 10 helybeli rendezvényünkön kis híján ezren vettek részt Néhányan többször is. Az idén még nagyobb lesz ez a szám, mert a családta­gok is kedvezményesen ve­hetik igénybe az autóbuszt. A beszélgetés végén Maj- sainé megmutatta a kirán­dulási felszereléseket; 3 db 20 személyes sátor, 40 gu­mimatrac, bográcsok, hal­sütő berendezések. Meg­kért, hogy írjam le az aláb­biakat: A közös pénzéből egy fillért sem költenek ét­keztetésre. Ez náluk a sza­bály! A kérést teljesítettem, jó utat, szalkszentmártoniak! Szabó Attila Résnyire nyitott szemek, barna arc, sasorr, mar­káns vonások. Bármelyik hollywoodi filmrendező bátran eljátszatná vele egy vadnyugati film főszerepét. Igaz Lajos (mintha nevét is kemény, egyenes tekin­tetéhez választotta volna) 1960. óta hajós, egy évti­zede járja a vizeket. Ahogy munkahelyeit sorolja egé­szen disszonánsán hangzik a filmszínész külsőhöz: Ka­vicskotró Vállalat, teher- komp, Vízügyi Igazgató­ság ... A rohamcsónakot, amely- lyel körbefuvaroz bennün­ket a megáradt Tiszán, harmadik napja alig hagy­ta el, aludni pedig pontom san három napja nem aludt. Csak úgy állva szun­dított néhány percig, ami­kor a homokzsákokat rak­ták be, aztán a jéghideg vízbe tartotta csuklóját — azt mondja, ez a legjobb ébresztő. Végül kiderült, hogy hiá­ba volt az egész. A 9 ezer holdnyi területet, amelyet védtek, fel kellett adni. Háromszor is elhaladtunk az átszakadt gát mellett, egyszer sem nézett oda. Va­lahogy nagyon gyűlöli ezt a néhány száz méteres szét­mosott szakaszt. * Seres Imre, az alpári Bú­zakalász elnöke az irodá­ban fogad. Háromnapos szakáll, táskás szemhéjak árulkodnak: ő sem aludt az utóbbi napokban. — Több mint száz em­berünk védte a gátakat — hiába. A számoszlopok, amelyeket összeadok tulaj­donképpen már régiek na­pokkal ezelőtt egymás alá írtam. Aztán átszakadt a gát, a víz kétezer holdun­kat borított el, búzát, ku­koricát, lucernát. Most már elvégezhetem az össze­adást ... Legalább 4 millió forint lesz a veszteségünk, a tartalékalapban egy fil­lér sem marad ... * Sándor Imre, a Tisza- kunsági Vízgazdálkodási Társulat elnöke, a védelem irányítója kissé álmosító hangon sorolja a számo­kat, az elöntött holdakat, a kifolyt víz köbmétereit, a várható vízszintmagassá­got. Közben a gát elsáro- sodott tetejét nyomogatja cipője sarkával. Mikor a csónak felé indulunk, hát­ratekint az átszakadt rész­re és megjegyzi: jól sike­rült az ömlesztés, estére tele lesz a lapály. Aztán a gát is víz alá kerül és — Milyen szakmába lehet jelentkezni 166 ezer nyolcadik osz­tályos fiatal fejezi be az idén általános iskolai ta­nulmányait. Közülük 80 ez­ret tudnak fogadni a szak­munkásképző iskolák, míg a fennmaradó 7000 helyet a középiskolát végzettek számára biztosítják. Eddig már csaknem 76 ezren jelentkeztek az álta­lános iskolák nyolcadik osz­tályosai sorából egyenesen ipari tanulónak és szakmun­kásnak készülve. A tovább­tanulni kívánó fiatalok ér­deklődése a szakmák iránt az utóbbi évek során je­lentősen megnövekedett. Az idén végző általános isko­lások 52,1 százaléka jelent­kezett eddig szakmunkás- tanulónak; csaknem 3 szá­zalékkal több, mint az el­múlt esztendőben. Még mindig sokan ostro­molják azonban az amúgy is „túlnépesedett” divatos szakmákat. Mind a fővá­rosban, mind a nagyobb vidéki ipari centrumokban várják azonban a forgá­csoló, gépszerelő, vegyipari és textilipari szakmákra je­lentkezőket, az építőipar­ban pedig Budapest mel­lett valamennyi megyei székhelyen a kőműves, az ács és a vasbetonszerelő ta­nulókat. A falusi és álta­lában a vidéki fiatalok kö­réből számít utánpótlásra a mezőgazdaság, főkpnt a nö­vénytermesztő és az állat- tenyésztő szakmákban. Fagylaltujdonság A bátaszéki Búzakalász Tsz újdonsággal: piros ri- bizke és C-vitaminban kü­lönösen gazdag feketeri- bizke-f agyi alttal jelentke­zik az idei évadban. A Tolna megyei tsz konzerv­üzemében kereken 5000 má­zsa steril konzerv gyü­mölcsfagylalt keveréket ké­szítenek. Az első megrende­lésre 20 000, egyenkint 5 lite­res üveget töltöttek meg a zömében saját termésű gyü­mölcsökből. A FÜSZÉRT- ek, továbbá az ÁFESZ-ek és a vendéglátó vállalatok útján az ország minden ré­szébe szállítják. nem szakadozik szét. Né­hányszor tízmillió forint megmarad... * A kékre festett roham­csónak elegáns ívben for­dul a fák alá, aztán a bok­rok között megáll. Egy pus­kacső emelkedik ki, dörre­nés és a nádon gubbasztó varjak közül egy a vízbe zuhan. — Vadászgatunk? —i- Igen. Hat forintot ad­nak darabjáért uraim ... Aztán újra durrant egyet. A lövések messzire hal­latszanak. A gát legmaga­sabb részén tízesével al­szanak az emberek, csak úgy a szétdobált zsákokon. A lövések sűrűn csattog­nak, néha az alvók közül vajnki a másik oldalára fordul. B. P. Küldetésben — .;. Valamikor még fu­társzolgálatot is teljesítet­tem. Andrásfi Gyula elv­társ, a megye akkori párt­titkára bízott meg, hogy keressem fel a Belügymi­nisztériumban Kurimszky Sándor elvtársat. Milyen céllal, már nem tudom. De arra emlékszem, hogy ugyancsak megijedtem a feladattól. Andrásfi elvtárs biztatott: Eredj csak, kis­lány! A minisztériumban könnyen megtalálhatod őt, és akkor jobbról is, balról is csókot cuppantasz az ar­cára és megmondod: az öreg Andrásfi küldött... — mesélte egy baráti esz­mecserén Pankovits Jó- zsefné, a megyei nőtanács vezetője. Hasonló beszélge­tések közben többször is hallottam az említést: „ ... amikor Kurimszky Sándor volt a megyei rend­őrkapitány ...” * A munkásmozgalomban 1922 óta résztvevő, sok próbatételt megért kom­munista, a ma már nyu­galmazott rendőr vezérőr­nagy — aki néhány évi kitérőként hazánk követe volt Albániában, majd 1956-ban úgynevezett nor- malizáló követ Jugoszlá­viában is — szemmel lát­hatóan jólesően fogadja budai otthonában a Bács- Kiskun megyéből érkezett újságíró vendégét. A fen­tebbi epizód hallatán ked­vesen elmosolyodik: — Sajnos, nem emlék­szem Pankovits elvtársnő- kiildetésére, de abban biz­tos vagyok, hogy sikerrel járt. Mint oly sokan má­sok. Hiszen én is a párt nevében, vigyázva annak becsületére, dolgoztam mindig. E vallomásnak is beillő szavait röpke szünet kö­veti, mely idő alatt ten­gernyi emléke közül szinte felelevenednek benne a kecskeméti küldetéséhez fűződők. — Negyvenhat augusztu­sában nagy siker volt a forint megszületése, miköz­ben a romokból, üszkök- ből építettük a magunk or­szágát. Olyan ambícióval, hogy talán egymagám is odébb tudtam volna hor­dani a Gellérthegyet! Ma már történelem. Kecskemét ez időben mór lassan két esztendeje volt szabad. Sok új arc. köztük nem kevés lepton elem tűnt fel a vá­rosban. Hiszen ott már en­ni lehetett. Következéskép­pen jelentkeztek problé­mák a rendőrségen, annak politikai osztályán. Oda is befurakodtak ködös világ­szemléletű emberek. Pél­dául olyanok, akiket az el­szenvedett sérelmekért a bosszúvágy sarkallt olyan tettekre, amelyek nagyon ártottak a kommunista párt tekintélyének. Ebben az időben kap­tam az utasítást a kecske­méti székhelyű, akkor még Dél-Pest vármegyei Főka­pitányság vezetésének át­vételére. „Helyre kell állí­tanod ott a párt becsületét — hangzott a megbízás. — A legjobb lesz úgy oda menned, mintha párton kí­vüli lennél...” S ez a tanács bántott, hiszen vé­get ért az illegalitás. Ki is Jelentettem: Dehogyis tagadom le hazafiságomat, kommunista mivoltomat! liven előzmények után ke­rültem Kecskemétre, s vál­tottam le elődömet Róla csak annyit: nevét ismertem korábban is. A felszabadulás előtt a kom­munista párt Demény Pál vezette frakciójához tarto­zott. Zavaros, furcsa né­zeteket valló társaság. E csoport legálisan működött a Horthy-rezsim idején. Odakerülésemkor nyolc­száz kerékpárvázt találtam a kapitányság pincéjében. Elismervény ellenében sze­dették el tulajdonosaiktól a kerékpárokat, a legfonto­sabb közlekedési eszközö­ket. Ma sem tudom miért, ép hogy hova lett a sok alkatrész. De a következ­mény szinte kiszámftottan egyértelmű volt: a kommu­nistákat szidták emiatt. Ugye, érti már? Ezt hely­rehozni, volt a feladat. Jelentkeztek is naponta sokan. A külterületről, ta­nyákról becsületes, dolgos parasztemberek. Félénk félszegséggel nyújtva az el-

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents