Petőfi Népe, 1970. április (25. évfolyam, 76-100. szám)

1970-04-15 / 87. szám

1970. április 15, szerda 5. oldal Katona József emlékezete 1830. április 16-án Kecs­keméten „úri széket” tar­tottak, amelyen Koháry her­ceg is részt vett. Nemzetes Katona József uram, Kecs­kemét város főfiskálisa, a Bánk bán és más dráma szerzője is ott ült a hatal­mas társas ebéden; de utá­na már arról panaszkodott, hogy a szíve nagyon fáj. Még hazament és kedves szokása szerint édesanyjá­nak az ebédről édességet vitt. Majd a Bruckner-fé- le kávéház felé vette út­ját, ahonnan délután öt óra tájban Danics László ba­rátjával együtt a városhá­zához tartott, hivatalába. A városház folyosóján hirte­len, s egyetlen „jajj”-kiál- tással barátja karjaiba hullott. Nemzetes Katona József szíve megszűnt do­bogni. Száznegyven esztendővel ezelőtt csendesen távozott az élők sorából a magyar nemzeti játékszín egyik ki­válósága és sok reményre jogosító művelője, a leg­nagyobb magyar nemzeti dráma, a Éánk bán szer­zője. A mű — a Bánk bán ak­kor kelt életre, indult el diadalútjára, amikor alko­tója szinte észrevétlenül távozott. A mű sorsa össze­fonódott nemzeti irodal­munk, a történelem és a színháztörténet fejlődésé­Halálának 140. évfordulóján vei. Sorsdöntő kérdéseket feszegetett saját korában, sorsdöntő problémákra irá­nyította a figyelmet a tör­ténelem folyamán, s így kaptuk örökül irodalmunk­nak és színművészetünknek ezt az immár klasszikussá érett művét. Kínzó, fájdal­mas és vádló-tűnődő kérdé­sekkel, kérdőjelekkel, „klasszikus bukásokkal” együtt. Ma, amikor Katona Józsefre emlékezünk, alig­ha tagadhatnók, hogy a köztudatban, hagyomány­nyitásban, bármiféle „per­újrafelvételben” Katona Jó­zsef mint „egyművű” író, a Bánk bán szerzője kerül előtérbe. Szívesen és szíve­sebben szólnak a Bánk bán élő-égető problémáiról, mint Katona egész életművéről. Pedig — s ezt nem a köztu­datban élő gondolat vétó­jaként mondjuk és írjuk — Katona József hosszú utat tett meg az egy-mű- höz; pedig Katona dráma­elméleti munkáira is foko­zottabban kell odafigyel­nünk (éppen ezért, hogy az egy-művet is világosabban értelmezhessük!); pedig alaposabban szemügyre kell majd vennünk a kecskemé­ti főfiskális líráját; s nem kevésbé kell még forrásku­tatásokat végeznünk azért, hogy teljességben előttünk álljanak Katona irodalmi ••/.r; <-• .,..£16'*, < 'y­* ' ■ s' , • ' " > : > '• '■ &&•’ - , y ' : S- „ ■■***■?■**■■ ^vyí..XV, • . y <' *• « , ' ■■ L- S. ft V^x. v> * W ■. Í -"v.Áft, -J..A ... • Beadvány a „Nemes Tanácshoz’’ Katona József keze- írásával példái, külföldiek és hazai­ak egyaránt. S ugyan meg- feledkezhetnénk-e Katona Józsefről, a történeti kút­fők szorgalmas és lelkiis­meretes búváráról, aki nagy szeretettel fürkészte Kecs­kemét, a kecskeméti pusz­ták, a magyar történelem régmúlt századait? Mindezzel arra szeret- nők irányítani a figyelmet — reá, életművére emlé­kezve, halálának évfordu­lója ürügyén —, hogy a teljes Katona-életművet kellett elhelyeznünk a kor irodalmi törekvéseiben. Orosz László és Solt Andor úttörő kezdeményezései, ta­nulmányai, szövegkritikai igényű kiadásai után, azok nyomán Katona József éle- művét a történelem, az iro­dalom és színháztörténet metszéspontjainak találko­zásaiban kell értékelnünk. Bizonyára különös­nek tűnhet, hogy egy ke- gyeletes évforduló ürügyén, emlékezés helyett — in­kább feladatokra fordítjuk a figyelmet. A romantika­kutatás már évekkel eze­lőtt megfogalmazta — cél­kitűzésének megfelelően: vázlatosan ugyan — Katona jelentőségét a kibontakozó magyar romantika áramá­ban. Szauder Józsefet idéz­zük; „Azok a szerzők, akiknek művében és életé­ben először látni a magyar romantika félreérthetetlen jelentkezését a 10-es évek­től kezdve, Katona József, Berzsenyi, Kölcsey és Kis­faludy Károly. Még egyi­küket sem lehet ekkor kész romantikusoknak tekinte­nünk, de világnézeti, s esz­tétikai fordulataik egybe­esése ... világnézetükben a fordulat a romantika esz­méi, nemzeti tartalmai... felé (1815 és 1818 között)... pontosan egybeesik Köl­csey legfontosabb világné­zeti és esztétikai fordulatá­val ...” E megállapítások — Katona életművében — a drámaírásra, a drámael­méleti tanulmányokra és a lírára egyaránt érvényesek. Katona romantikus dráma­író volt; ez szabta meg dra­maturgiai elveit is (Erre már Gyulai Pál is felhívta a figyelmet); lírája is, mely sok csalódást, és erős megrendülést közvetít fe­lénk (szentimentális hang­vétele ellenére is!) inkább a kora romantika, legaláb­bis a nyelvújítás korának irodalmi-esztétikai tenden­ciáihoz köthető, semmint a felvilágosodáshoz. Katona lírája kevéssé köthető a nyelvújítás Kazinczyjának klasszicista irodalmi és nyel­vi eszményéhez. E líra in­kább Berzsenyiéhez köze­líthető. Erőteljes Katona József írói nyelvezete, de az erőteljesség minduntalan át-átszőve finom líraisággal. Ám inkább úgy, hogy drá­mai alkotásai erősen lírai színezetűek. Ezzel már azt is jelezni kívánjuk: Katona József drámái állták ki az idő próbáját. De a romantikához köti Katonát az az erős és ki­finomult kritikai érzék és igény is, amely az „Ilka”- bírálatban, valamint a drá­mairodalom akadályairól szóló nagylélegzetű, sodró erejű, szenvedélyes hangú tanulmányában jut kifeje­zésre. A fegyelmezett mon­datokat szinte szétfeszítik az érzelmek és indulatok, híven kifejezve a már ro­mantikus költői-emberi ér­zelmi és indulati hullám­zást. Ugyan ki tagadhatná felkiáltásai olvastán a ro­mantikus magatartás jelen­létét? Amikor Bánkról és Feliciánusról szól: „Én va­gyok Bánk, és Felicián!.. 1 hogyan szedhessem kisza­bott kőtára fájdalmamat ?’4 Szenvedélyesen sze­retni az irodalmat, a törté­nelmet, a nemzeti múltat, az emberi nagyszerűséget és megérteni a bukásokat: ez Katona József tanítása. Ügy látta: mindezen összetevő­ket a magyar dráma tudja életre kelteni. Kovács Győző KATONA JÓZSEF: A Természethez Mely szép vagy te Természet! Szép anyja a belőled serkedező cseppennek esméri kellemed minden minden alakságodban mégse lát Nem lát a szerencsés kor, mert a szerencse kedves kellemi közt eltéveszt, a kellem vakítja léted kellemi látásától víd szemét A sújtott szerencsétlen megnéz, megesmer, érez is, de nem örvend, (nem lát), ah, hogy teremtni tudsz csak szíveket; orvosává lenni nemül _____. F elelet Mint az éjfélnek óráján a lebbenő árnyékok temetőnk ősz kápolnáján tolódnak, s nyög hajlékok; — Mint a kísértet sírásra meglapult setét liget csúsztatja el az egymásra pergő szellőt, mely üget: éntőlem is keservemben minden úgy vonódik el Elfúltak vérző szívemben báj, s öröm, míveikkel. Haj! itt hagy ég! az szörnyeteg, — titán az, ki ezt tette??? Nem, zokogja a fergeteg lelkemben; felelet: Te. A Malakiás-napi jóslat bizalmasa 1 z ideihez hasonló rendkívül hideg és tartós tél volt az 1829—30-i Katona József utolsó tele. \z idő csak nem akart enyhülni. A főfiskálist balsej- elmek gyötörték. Meghalt a vele majdnem egykorú Deák János főjegyző. Megfagyott egy öreg napszámos- :mber fűtetlen kamrájában. Fagyoskodtak a rabok a iskalatus alatt levő városi tömlöcökben. A város myagi gondjai is sokasodtak. Mindez a főfiskális fejét ájdította. Otthoni gondokban sem volt hiány. Az öreg takács- nester gyöngélkedett. A szegény sorban élő testvérek s magas állásban levő fivérük támogatását várták. \ztán a maga sorsával is illett volna már törődnie. \ legénykorból már kinőtt. Végh Franciska meg, a őbíró rátarti lánya, csak egyre hitegette. Az sem ha- otta meg a város első lányát, hogy kimaradt neve ibból a gúnyversből, amelyben a város előkelő dá­néit leleplezett gyöngéik kiteregetésével ugyancsak :örülcsipkedte a magát meg nem nevező költő. Katona egyre inkább rádöbben, hogy nem sokat vár­tat városától. Nemrég utasították el fizetésrendezési :érelmét. Ugyanígy járt házvételi szándékával is. Csak léhány barátja hallgatta szavát. Pohár fölött azokkal íajolt össze, hogy megbúsulja velük a haza és a maga orsát. A leghűségesebb a barátok közül Elszánt Ferenc, így véd és egyívású Katonával. Egyre mélyül a köz­ük támadt vonzalom. Elszánt Ferenc komolyabb, mint íz akkori mulatozó társaság többi tagja. Katona benne űzik leginkább. Rábízza legrejtettebb titkait, amelyek- ől otthon sem szólhat, nehogy növelje azokkal is az ■regek gondjait. Zilahi Kiss Béla, Katona egyik életírója, és Kárpáti túréi „Él még Bánk”-jában egyaránt megemlékezik llszánt Ferenc és Katona barátságáról. Elszánt Fe- enc szinte koronatanúja Katona utolsó napjainak és ragikus halálának Őrá bízta váratlan halála esetén ,régh Franciskának átadandó aranygyűrűjét, de a síiszke lány még a holt költő ajándékát is visszauta- ította. Elszánt Ferenccel közölte Katona még újesztendő napján Malakiás naphoz fűződő sejtéseit. Házasság, nagy vagyonhoz jutás, halál — ez volt a háromarcú fátum, amelyet a Bánk bán költője barátja előtt em­legetett. Természetes, hogy az ominózus Malakiás-na- pon, 1830. április 15-én megint együtt ültek a Békás­pincében. A mai alumínium- és üvegfalú szolgáltató­ház helyén állott, roskatag földszintes épületben. Itt várták meg, hogy elmúljék a végzetes nap utolsó pil­lanata is. A házasságból nem lett semmi, a nagy va­gyon sem érkezett meg. Hát a harmadik kerülne sor­ra, a legkomorabb, a halál? Elcsendesedett az ivó. A két férfi előtt a magas tar­tókban nagyokat lobbant a gyertya lángja. Egy-egy erősebb fuvallatra hosszú, vöröses-barna gyászfátyolt eresztett. Egyszerre csak tempós kimértséggel megszó­lalt az öregtemplom tornyának magasából az éjféli óraütés. Négy vékonyabb és tizenkét méltóságosabb kondulás. — Lám, elmúlt Malakiás napja. Nem történt sem­mi! gondolta Elszánt Ferenc, de nem szólt, csak nézte Katonát, aki csak ült és belebámult a táncoló gyer­tyavilágba. Lomhán múltak a percek. Az lccés elszunnyadt a kár­mentőben. Aztán zaj támadt az utca felől. Az éjjeli vi­gyázó hosszan elnyújtva énekelte néhai Ladányi Ger­gely több évtizedes verseiből az esedékes strófát: „Éjfél után ütött edgyet, Már edgy nappal értünk többet. Az Ür várja térésünket. Nem akarja mi vesztünket. Megbocsátja bűneinket. Éjfél után ütött edgyet.’^ A hang ereje az éjjeli vigyázó távolodtával fo- '*■ kozatosan elhalt. — Látod — mondta Elszánt Ferenc, és megérintette barátja kezét. Katona összerázkódott. Dérynére emlé­kezett-e, az abbahagyott színjátszásra, az abbamaradt drámaírásra, vagy csak önmagára?! Felállt. Köpenye után nyúlt. Elszánt Ferenc követte példáját. Kiléptek az ivóból. Hűvös volt. Említettem már, hogy hideg és hosszú tél volt az 1829—1930-i. Annyira eltérő a szokottól, hogy a bírószéki jegyző­könyvek írója az év eseményeinek summázatában külön is felemlegette. De az kimaradt a summázatból hogy 1830. április 16-án mi történt ott, ahol most az az or­mótlan, kettéhasadt kő áll a tanácsháza előtti park­ban. Katona József halála nem volt annyira rendkí­vüli, hogy a nagy tél mellett említésre érdemesnek ta­lálták volna. If ét nap múlva szülei, rokonai, barátai kikísérték “ a halottat a Szentháromság-temetőbe. Ügy tet­szett, hogy ezzel elmúlt minden. De nem. Ha évek múltával is, de elkövetkezett a Bánk bánon keresztül Katona feltámadása. Ám mi lett barátaival? Főleg Elszánt Ferenccel, sok titkok tudójával? Jutott-e valakinek eszébe, hogy ki­állássá a barátját évtizedekkel túlélőt, hogy mit tud haló porából megéledt bizalmasáról? Elmúltak a szülők, rokonok, barátok. Elszánt Fe­rencnek is csak alig fellelhető sírkövét vallathatom. Holtában kicsit messze került barátjától. A Budai úti kis katolikus temetőben pihen. Sírját nem gondozzák. Évekkel ezelőtt sírköve is ledőlt. A város felől nyíló kiskapun túl vezető út bal oldalán van a sírja. A vá­ros felől Pulai Kálmán, a benti oldalon Lakatos Já­nos sírja a szomszédja. Elszánt Ferenc nyughelyénél egy kőrislevelű juhar ágbogosodik. A síron keresztbe­döntve fekszik a karcsú obeliszk. Gyom és földtörme­lék közül kell kikaparni a feliratot: .Elszánt Ferenc ügyvéd Meghalt 1864. május 25-én, 74 éves korában. Naponta százan mennek el az elhanyagolt sír mel­lett. Ki merné feltételezni, hogy ennek a gazdátlan sírnak nemcsak Elszánt Ferenc ügyvéd emlékéhez, de Bánk bán írójához, sőt az irodalomtörténethez is van némi köze. ^ Joós Ferenc

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents