Petőfi Népe, 1970. április (25. évfolyam, 76-100. szám)

1970-04-15 / 87. szám

4L mtiai 1970. április 15. szerda Á kezdet kezdetén. A Pamutnyomóipari Vál­lalat kiskunhalasi gyáregy­ségének szövőelőkészítő üzemében a lánccsévélő gépek zajától alig hallani egymás szavát. Takács Fe­renc, a gyáregység szak- szervezeti bizottságának termelési felelőse nem is kísérletezett a beszélgetés­sel, nyomban a szakszer­vezeti híradó táblához ve­zetett. Mit mutattak a szá­mok ... ? A fiatal, alig egyéves gyáregység tavaly a máso­dik félévben naponta át­lag 9—10 tonna pamut- és műszálfonalat keresztcsé­vézett. A napi termelési eredményüket ebben az év­ben már 12—14 tonnányi­ra növelték. Még az el­múlt nyáron több kollek­tíva megalakult, s a szo­cialista brigád cím elérésé­re a Haladás, a Rakéta, a Tyereskova, a Május 1, a Markovits Mária és a Geisler Eta brigádok szo­cialista munkafelajánlást tettek. — Január elején csak házi értékelést végeztünk mondta a termelési fele­lős. — Ugyanis nem is­mertük a szocialista mun­kaverseny elbírálásának módszereit, illetve az alap- követelményeket. Későn érkezett a Pamutnyomó­ipari Vállalat segítsége, s a szempontokat csak feb­ruár közepén kaptuk meg. Versenyhiradó táblát is kértünk még tavaly a köz­ponttól, hiszen ez elenged­hetetlen tartozéka a ver­seny nyilvánosságának. Le­het, hogy egy-két napon belül kifüggeszthetjük a táblát, de az ígéret betar­tása régóta várat magá­ra... — Nagyon szeretnénk egymás eredményeiről ér­tesülni — szólt közbe Mu- csi Jenőné, a Markovits- brigád tagja. — Igaz, eddig is tudtuk, hogyan dolgoz­nak a többiek, mert érde­kelt bennünket, s megkér­deztük. Néha a brigádveze­tők is megbeszélték a teen­dőket, az esetleges prob­lémákat, aztán tájékoztat­ták a brigádtagokat. Mennyivel egyszerűbb len­ne mindez, ha a verseny­tábla „beszélne” ... — Központunk szocialis­ta brigádjairól sokat hal­lottunk — kapcsolódott a beszélgetésbe Döme Imré- né, a Geisler Eta brigád tagja. — Hagyománya van már a Pamutnyomóipari Vállalat versenymozgalmá­nak. Évek óta nagyon jó eredményeket érnek el. Mi csak tanulhatnánk tőlük. Javasolom, hogy a brigád- vezetők keresség fel az ot­tani kollektívákat, s kér­jenek tőlük tanácsot, ja­vaslatot. — Így csupán tapogató­zunk, merre hová, men­jünk, mit, s hogyan csi­náljunk — panaszolta Mu- csiné. — Néhány alkalom­mal kirándultunk, rendsze­resen színházba, moziba járunk, pontosan vezetjük a brigádnaplót. Azt hiszem, ennél többet is tehetnénk. Feltétlenül várjuk a javas­latokat, hiszen többet, job­bat akarunk. Eredményeink is ezt mutatják; például a szocialista brigádok kis­kunhalasi vetélkedőjén 5-ik lett a brigádunk. A buda­pesti vetélkedőn a 6-ik he­lyet szereztük meg. — A versenymozgalom­ban eddig az szb sem volt járatos — szólt a termelé­si felelős. — Fokozatosan, egyre több tapasztalatot szerzünk, egyre többet fog­lalkozunk a munkaverseny- nyel, a brigádokkal, s eb­ben központunk is nagy segítséget nyújt. Az első negyedévre ju­bileumi munkavállalást tet­tek a brigádok, amely már­cius végéig tartott. A szak- szervezeti bizottság az ér­tékelésnél elsősorban azt veszi figyelembe, hogy a brigádok hogyan tartják be a mozgalom hármas jel­szavát. A jubileumi ver­seny második negyedéves szakaszának elbírálásakor már nagyobb követelmé­nyeket állítanak eléjük. Így, fokozatosan — a kez­deti problémákat, hiányos­ságokat megoldva — erő­teljes versenymozgalom bontakozik ki majd a fia­tal gyáregységben. Tárnái László Minisssteri rendelet és a a kenyérgabona liszt cseréjéről A Magyar Közlöny leg­utóbbi számában megjelent a mezőgazdasági és élel­mezésügyi miniszter rende­leté a kenyérgabona és a liszt cseréjéről. A rendelet­re azért volt szükség, mert a hazai szabványok már az Szovjet önjárók Megérkeztek az első szovjet önjáró berendezé­sek az oroszlányi bányák­ba. Ezzel ismét jelentős lé­pést tesznek az oroszlá­nyiak a gépesítésben, amelyben már évek óta élen járnak. Az év végére olyan mértékben növelik az önjáró berendezések számát, hogy a termelés 42 százaléka ilyen frontokról, vagyis emberi kéz érintése nélkül jut felszínre. A legkorszerűbb szovjet építőipari gépek kiállítása és bemutatója Budapesten Az elmúlt 25 év alatt a szovjet gépipar kitűnő tel­jesítményű gépei segítsé­gével sikerült megoldani azokat a nagyszabású épí­tőipari, útépítőipari és víz­építési feladatokat, ame­lyekre az évforduló alkal­mával büszkén tekinthet­tünk vissza. Népgazdaságunk követ­kező ötéves terve még fo­kozottabb feladatokat ró a szóban forgó iparágakra, Természetesen szükségszerű ezzel kapcsolatban a tech­nológia fejlesztése és a leg­korszerűbb gépek alkalma­zása. Gyorsütemű fejlődé­sünk lehetővé teszi, hogy a kivitelező vállalatok gaz­daságilag megoldhassák egyrészt az avultabb gépek cseréjét, másrészt a fej­lett technológia megvalósí­tására alkalmas, legkorsze­rűbb felépítésű gépek be­szerzését. A szovjet ipar a közel­múltban fejezte be egyes építőipari gépek korszerű­sítését és megkezdte azok sorozatgyártását is. A ma­gyar szakemberek rendkí­vül nagy érdeklődéssel végzik a piackutatást a megfelelő gépek megtalálá­sa érdekében, éppen ezért a NIKEX Külkereskedelmi Vállalat és a Vízügyi Al­katrész és Anyagkereske­delmi Vállalat kezdemé­nyezésére a Masinoex- port és Traktorexport Szovjet Külkereskedelmi Vállalatok örömmel vállal­ták, hogy bizonyos géptí­pusokat bemutassanak Bu­dapesten. Ez az első alkalom, hogy Magyarországon bizonyos szovjet gépeket kiállításon kívül, üzemközben is meg­tekinthetnek a szakembe­rek. A kiállítás, illetve gépbemutató április 14-én árak szerint is különféle gabonát különböztetnek meg, például étkezési vagy takarmánygabonát. A ren­delet szerint a malmok és a lisztcseretelepek ezen­túl kizárólag étkezési faj­tájúnak minősülő búzáért és rozsért adhatnak csere­lisztet. A rendelkezés to­vábbra is fenntartja a ré­gebbi előírásokat, így pél­dául azt, hogy a cserére átadott búza 20 százaléknál nem tartalmazhat több ro­zsot. Ilyenkor ugyanis az átváltásnál a teljes meny- nyiséget rozsként számol­ják el. Egészségre ártalmas anyaggal kezelt kenyérga­bonát a malmokban és a cseretelepeken a liszt el­lenértékéül nem fogadnak eL Gyarapodik a Bácska család nyílt meg Budapesten a BNV területén, ahol mint­egy félszáz építőgép került kiállításra. Április 22—23—24-én pe­dig Rákospalotán, az új­palotai lakásépítkezésnél szovjet szakemberek üze­melés közben mutatják be a gépeket. A kiállítás al­kalmával a rendezést bo­nyolító VIZAKER magyar nyelvű ismertetőket bocsát a szakemberek rendelkezé­sére. A bemutatott gépek megvásárlására, illetve megrendelésére az érdekelt szervekkel a helyszínen megállapodás köthető. Pszichológiai laboratórium a Viscosagyárban Országosan az elsők között kezdett munkához üzemi pszichológiai labo­ratórium a nyergesújfalui Magyar Viscosagyárban. Az 5 helyiségből álló, moder­nül felszerelt laborató­riumban több száz féle vizsgálatot végeznek, nagy segítséget gyújtanak a ter­meléshez, és a dolgozók egészségvédelméhez egy­aránt. Elkészítették az egész gyártelep zajtérképét és ennek alapján a Mű­szaki Egyetem szakemberei javaslatokat tettek a zaj­ártalom csökkentésének módjaira. A kísérletek után tavaly januárban kezdték el a Bácska I. nevű vízszivaty- tyú sorozatgyártását a Ba­jai Lakberendező és Épí­tő Ktsz-ben. Az öntözőszi­vattyúk iránt — nem utol­sósorban a piackutatás kö­vetkeztében — igen nagy kereslet jelentkezett az or­szágban, s Jugoszláviából is érkezett megrendelés. A műszaki fejlesztés eredmé­nyeképpen a bajai szövet­kezetben elkezdték a Bács­ka család újabb típusának a gyártását is, ami kisebb vízhozam mellett nagyobb magasságba emeli a vizet, s ily módon a hidrofortar­tályra szerelve alkalmas a házi vízellátásra. A meg­rendelések a tavalyi 1500 darabbal szemben az idén már 5000 szivattyú szállí­tására szólnak. A részleg nemrég új műhelyekbe köl­tözött, ahol az előzőeknél jobb munkakörülmények között és termelékenyeb­ben dolgozhatnak a bajai kisipari szövetkezetek tag­jai és alkalmazottai. (Pásztor Zoltán felvétele) Utón az ünneplő ország felett Mester László riportja A DÉLI PART FŐ­VÁROSA A Csillagtúra célja a versenyzésen kívül: jobban megismerni az országot. És megismertetni az or­szággal is a vendéglátó vá­rosokat. Ezért hívtak meg bennünket, újságírókat. Valamennyi állomáson, Siófokon, Dunaújvárosban és Miskolcon sajtótájékoz­tatót tartottak a helyi ve­zetők és amennyire a rövid idő engedte, körülvittek bennünket a városban. Siófok fejlődése valóban imponáló. Már a múlt szá­zadban „felfedezték”. A gazdagok divatos nyaraló­helye lett. Különösen a ba­latoni vasútvonal megépí­tése után: Jó közlekedés, a reggeli lapokat délelőtt tíz órára meghozta a vo­nat. 1919 gyászos lap a város történetében: a különítmé­nyesek egyik fő fészke volt. 1930-ban a lakosság szá­ma ötezer. 1967-ben már tizenkétezer. Egy év múlva lett Siófok város, ma tizen­hétezren élnek itt, s évente csaknem nyolcvanezer ha­zai és külföldi vendég ke­resi fel a partot. Nem szá­mítva a SZOT beutaltakat! HOTEL GRÖNLAND Siófok gyönyörű. Még most, márciusban is. Az Európában szállásol­tak el bennünket. Tizen­három emelet, csupa üveg és beton. Talán nincs senki az or­szágban, aki ne látta volna már a fényképét. Az Eu­rópa szálló a partról, az Európa a levegőből, az Eu­rópa a vitorlásról. Mi most bentről is megismertük. Most. Ez a baj. Hideg. Nincs fűtés, kizárólag nyá­ri vendégeknek építették. A pilóták — csupa kép­zett műszaki káder és me­teorológus — álltak elő a javaslattal: — Tizenöt fok van a szobákban. Odakint nyolc. Nyissunk ajtót, ablakot. Bejön a nyolc, az összesen huszonhárom. Kellemes. SZÁRAZON ÜNNEPELNI Nem tudom, kinek volt nehezebb dolga nekünk, versenyzőknek, vagy a zsűrinek Kereken negyven gép vett részt a csillagtúrán. A magyarokon kívül két szovjet, két lengyel és két NDK csapat. Az eredmé­nyeket mindennap érté­kelték. összesíteni kellett negyven útvonalrepülés egyenként több tucatnyi adatát, az újságíró zsűri­nek pedig értékelni negy­ven, sebtében megírt, író­gép híján többnyire kéz­zel lekörmölt cikket. Az első napon az út­vonalrepülésben a szovjet B. Andrejev győzött, a cél­leszálló versenyt pedig Fe­jes Kálmán alezredes nyer­te. Az újságírók közül Xn- cze Jenő, a Magyar Hírlap munkatársa lett az első. Mi is elégedettek va­gyunk Katival. Ö hatodik lett, jómagam pedig ne­gyedik. A vacsoránál körbe le­sek. Az asztalokon se bor, se konyak. Csak ásvány­víz. A győztesek előtt is ... A pilóták nem ihatnak. Ti­los. Holnap repülünk. Szo­lidaritást vállalunk velük, s mi is ásványvízzel bú­csúztatjuk a napot. Képzelem, mekkora csa­lódás a pincéreknek. 3 ÖRA KÉSÉS * 30 Opálos fény a Balaton fölött. Apró esőcseppek verik a kabint. Április 1. 13 óra, 03 perc, 30 másodperc. Feljegyzem a térkép- vázlatra az időt. Alattunk körbefordul a siófoki szál­lodasor. Búcsút intünk. Estére nem fagyoskodunk, meleg szoba vár Dunaúj­városban. Reggel nem hittük vol­na. 6 órakor arra ébred­tünk, hogy szürke a Bala­ton, alacsonyan szállnak a felhők és vizesen csillog a betonút. Nem látni a túl­partot. Kedvetlenül reggeliz­tünk. A mai versenyszám elmarad. Talán délután, ha javul addig az idő, a leg­rövidebb úton átrepülhe­tünk még Dunaújvárosba. 9 órakor, amikor az első gépnek már a levegőbe kellett volna emelkednie, jön a versenyvezető. Vala­mit tisztult az ég. Meg­kezdjük a versenyt 3 óra késéssel. Kapkodva, az autóbusz­ban, a térdünkön javítgat­juk az előre kiszámított időket a vázlaton. Az út­vonal : Balatonboglár, az­tán egy puszta, apró pont a térképen, úgy hívják, hogy Vidámháza (április elseje! Van humora a zsű­rinek). Onnan Simontor- nyán át le Tolnáig, s föl Dunaújvárosba. (Folytatjuk)

Next

/
Thumbnails
Contents