Petőfi Népe, 1970. április (25. évfolyam, 76-100. szám)
1970-04-14 / 86. szám
1970. április 14, kedd S. oldal Ma ősbemutató Kecskeméten Ismét új magyar dráma Évfordulós kiadványok Politikai könyvek — csaknem félmillió forintért Sikerrel zárult A szerző: Az irodalom ihle- tője az élet, a valóságban megtörtént események — megszűrve és átalakítva egy koncepció érdekében, amely az író legsajátabb mondanivalóját hordozza. Rendkívüli időkben rendkívüli események történnek. Ilyen rendkívüli idő volt közelmúltunk történelmében az 56-os, 57-es év. Körülbelül tíz elbeszélést és egy színmüvet — A főügyész feleségét — írtam erről a korszakról, de még korántsem érzem kimerítve a magam számára. 1957 elején, valahol a határszélen letartóztattak két embercsempész családot. Nem elírás: családot — ugyanis a családok minden tagja, beleértve a gyerekeket is, tevékenyen részt vettek a disszidálók külföldre juttatásában. Valóságos „láncot*’ építettek ki önmagukból Budapesttől Bécsig, s a lánc minden szeme hónapokon át tökéletesen működött. Horribilis összegű pénzt, valutát, ékszereket, aranyat, bundákat stb-t harácsoltak ösz- sze nem egészen fél év alatt. De ahogy 57 elején konszolidálódott a helyzet, a határőrséget t* megerősítették, egyre kockázatosabb dolog lett az ember- csempészés végül is lehetetlenné vált. A család azonban nem hagyta abba... Hogyan? kérdezhetné az olvasó — ha egyszer lehetetlenné vált...? Pestről még szórványosan ugyan, de mindig érkeztek a disszidálók — de ezek már nem jutottak át a ha- tfron. A családok férfitagjai megölték őket. Hogy ne legyen nyoma a gyilkosságoknak, szöget vertek az áldozat fejébe, levetkőztették őket, kirabolták őket s beledobták a Dunába. Miért? — borzad el az ember — miért nem küldték őket vissza? A bűncselekménynek több motivációja volt — hogy szakszerűen fejezzem ki magamat. Az egyik: a kapzsiság. Rájöttek, hogy munka nélkül sokkal több pénzt lehet keresni, mint munkával, s telhetetlenségükbe nem akartak erről a dúsan bu- gyogó forrásról lemondani. A másik ok: a félelem attól, hogy valamelyik csalódott disszidens lebuktatja őket. A harmadik ok.* a félelem egymástól, a közös bűn félelmetes összetartó ereje. Egyik áldozatuk, egy orvos csodával határos módon életben maradt — a két család férfitagjait letartóztatták. A család szabadlábon védekező nőtagjai pedig megvesztegették a megyei főügyész feleségét, hogy járja ki férjénél, hogy a gyilkos embercsempészek minél enyhébb ítéletet kapjanak. A megvesztegetés napfényre került, s a megyei főügyész a letartóztatás elől öngyilkosságba menekült. Ez volt — röviden — a valóságos történet, amely éveken át fogva tartotta a fantáziámat. Egyre nyilvánvalóbbá vált, hogy számomra — az én belső világom és mondanivalóim számára nem a gyilkosok a fontosak, hanem a főügyészék. A véletlen — szinte sorsszerűén — a kezemre játszott: néhány évvel az est után megkeresett az öngyilkos főügyész húga, s elmondotta, ki volt az ő bátyja, milyen ember volt, hogy lett főügyész s hogyan jutott el az öngyilkosságig. Ez is hallatlanul izgalmas történet, el is raktároztam a fejemben, s egyszer biztosan földolgozom. A néző azonban, ha megnézi A főügyész felesége című darabot, egy harmadik történetet lát, aminek a két valóságos történethez van is köze, meg nincs is. Hogy hogyan lesz két valóságos történetből egy teljesen eredeti harmadik történet — ez maradjon az író műhelytitka. GALGÖCZI ERZSÉBET A rendező: Rendező számára legizgalmasabb feladat: mai témájú darabot rendezni, vagy — talán úgy is mondhatjuk — új magyar darab megszületésében részes lenni. Külön öröm ezúttal, hogy sokkal többről van szó, mint új darabról. Hiszen a szerző több prózai és televíziós munkájában számtalanszor bebizonyította, hogy az élet végtelenül izgalmas, sarkalatos pontjain képes megragadni és ábrázolni. Valóságos szituációra építve érdekes alakokat vonultat fel darabjában. A színpadra adaptált műben olyan ismerőseink jelennek meg előttünk, akik talán nem minden esetben a legtipikusabbak; az viszont tagadhatatlan, hogy ilyenekkel is találkozhatunk az életben, s hogy az ilyen emberekkel feltétlenül törődnie kell a társadalomnak. Ebben a kisvárosba helyezett történetben — két és félórába tömörített háromnegyed év alatt — jellemek és életutak hatalmas változásainak lehetünk szemtanúi. Számos figura sokkal jobbat, szebbet, nemesebbet akar, mint amibe a körülmények, a külső befolyások sodorják. A külső történések hatására többen elveszítik józan ítélőképességüket, jószándékukat, becsületességre való törekvésüket. S mindezzel azt bizonyítja — az izgalmas történés keretében — a szerző, hogy soha, senki, egy pillanatra sem inoghat meg, nem válhat bizonytalanná; s ahhoz hogy valaki tisztán élhessen, egy pillanatra sem lehet megalkudni. Az izgalmas két és fél óra megannyi súlyos követelményt állít a rendező a színészek elé. Az egyes figurák fejlődése (és visszafejlődése; parádés, de roppant nehéz színészi munkát igényel. A rendezőnek pedig a darab szövegére jellemző lüktető izgalmat, a mondanivaló és a cselekmény sűrűsödését kell plasztikusan érzékeltetni. A tragédia dramaturgiája — a gyorsan változó színterek — a legpuritánabb, mégis legkifejezőbb megoldást kívánják. Szinte filmszerű vágások szükségesek. a Kossuth 1 A múlt év végén kezdődött ez a nagyszabású akció, amelynek keretében a megye 440 pártszervezetében rendezték meg a téli politikai könyvnapokat. A Kossuth Kiadó megyei ki- rendeltsége előzőleg valamennyi pártbizottsággal és alapszervezeti vezetőséggel közölte a rendelkezésre álló és várható művek jegyzékét, s a szükséghez mérten segítséget adott a könyvvásárok megszervezésében is. Az akciót nem csupán a könyv ünnepének és nem is a terjesztés hatásos módszerének tekintették, hanem politikai agi- tációnak, alkalomnak arra, hogy megismertessék, népszerűsítsék a marxizmus— leninizmus klasszikusait, ideológiai offenzívánk mai harcosait, s azokat a műveket, amelyek fontos eszközei világnézetünk terjesztésének. A téli hónapokban a 440 pártszervezet összesen csaknem 450 ezer forint értékű politikai könyvet kapott előzetes igénylések alapján. Az összeg nagy részét az akció végéig áprilisig befizették a Kossuth téli akcióf a megyei kirendeltségének. Így az idén a korábbi évekhez képest lényegesen megnövekedtek az eredmények, két éve ugyanis, a legutóbbi téli politikai könyvnapok alkalmával mintegy 250 ezer forint volt a forgalom. Bár nem tartozik szorosan az akcióhoz, további fellendülést jelent a kiadó forgalmában az évfordulós kiadványok iránti kereslet kielégítése. Az utóbbi hónapok folyamán összesen mintegy 300 ezer forint értékű könyvet rendeltek a pártalapszervezetek, s ebből kereken 100 ezer forintot tesz ki az a 19 jubileumi kötet, amelyeket részben a felszabadulás évfordulójára, részben pedig a Lenin centenáriumra jelentettek meg A Kossuth megyei kirendeltsége a bajai járási pártbizottság kérésére és az utóbbi évek kiváló munkájának elismeréseképpen jövőre Bácsalmáson szeretné megrendezni a téli politikai könyvhetek országos megnyitóját. Ez egyben elismerése volna a megye évek óta elért kitűnő eredményeinek. A szerző és a mű értékei külön öröm számomra, hogy Galgóczi Erzsébet első színpadi megszületésében rendezőként részes lehetek. Galgóczi Erzsébet évfolyamtársam volt a Színházművészeti Főiskolán. Dramaturg szakot végzett, mégis prózaíróként ismert elsősorban. Sok évnek kellett eltelni, hogy színházunk dramaturgja felkeresse, az első színpadi műve megírására rávegye, s ezzel visszavezesse munkásságának egy olyan fontos részéhez, amelyet évekig nem gyakorolt, de amelyhez feltétlenül sok érzéke van. Hisszük, hogy Galgóczi Erzsébet első darabját „A főügyész fele- ségé”-t elismeréssel fogadja a közönség; s ez a szerzőt majd a további színpadi művek írására ösztönzi. TURIÁN GYÖRGY cséb cséb cséb BIZTOSÍTÁSI ÉS ÖNSEGÉLYEZŐ CSOPORT MINDEN MUNKAHELYEN Ütőn az ünneplő ország felett Mester László riportja Jobbra lent elmaradt Komárom. Hétágra süt a Nap. A gép nagyokat hintázik a meleg hullámok hátán. — Ha rosszul érzi magát, szóljon! - - csilingel Kati hangja a pilótaülésből. — Nem, nem! még sohasem voltam ettől rosszul... De aggódni kezdek. A kollégáimért. Akik nem szoktak hozzá. Ám nincs idő tűnődni. A legközelebbi tájékozódási pont másfél perc. — Látom a vasútvonalat! — kiáltok. — Egy perc ... Most! Az ember azt hihetné, hogy egy ilyen repülőút csupa gyönyörűség Utólag, emlékezni rá, igen. De, közben? ... Rohanás, rengeteg munka, harc az idővel... Aa erős szél tönkretette minden előzetes számításunkat. A FELADAT Március 31. Kedd. A fel- szabadulási motoros repülő csillagtúra első versenyszáma: Budaörs—Siófok. Jókora kitérőkkel. Előbb Bánhidának tartunk, onnan fel Almásfüzitőig, azután Győr, Oroszlány, Mór, Székesfehérvár s úgy Siófokra. Pilótám Tóth Katalin, a verseny egyetlen repülőgépvezetőnője, műszaki ügyintéző egy budapesti nagyvállalatnál, az MHSZ Csepel Repülőklub tagja. Hosszasan méricskéltünk, számoltunk kettesben a start előtt. Gépünk a kitűnő Tréner. Utazósebessége 160 kilométer óránként. Az út hosszát 252 és fél kilométernek mértük: 1 óra 35 perc. (Az előkészület tovább tartott.) JEL A KEMÉNY TÖVÉBEN Idáig pompásan ment minden. Apró hegyi falvak, zöld ligetek és púposodó dombhátak fölött vezetett az út. A Vértes néha felnyúlt értünk. Ilyenkor a kopasz fákon át közelről láttuk a sziklákat és az erdei ösvényeket, kétoldalt elállták a kilátást a csúcsok. Feladat szerint tartjuk a 300 méteres magasságot — a budaöisi repülőtér fölött. Hosszú iramodással át- lodulunk az utolsó hegygerincen. Előttünk a tatai medence. Bánhidán az erőmű mellett megpillantottuk az ellenőrzőjelet. Ponyvából kifektetett nagy X. Rácsapunk, magasba vágunk. A kénes füst megköhögtet mimjkettőnket. Alig húsz méterrel húztunk el a kémény fölött. A NEMZEDÉK VITÁHOZ Ifjúságpárti vagyok. Lehet, hogy nem jobbak, de bizonyos, hogy többet tudnak, mint mi tudtunk. Az én időmben (az én időmben? Még alig tíz éve nekem is pilótaigazolványom volt) beültünk a gépbe, berajzoltuk a térképre az irányt, és elindultunk. Előbb-utóbb odataláltunk. Itt azonban szó szerint percnyi pontossággal kell érinteni a fordulópontokat. Egy percnél nagyobb sietésért vagy késésért már büntetőpont jár. Ez pedig azt jelenti, hogy bármi bizonytalankodás, néhány kilométeres kitérő, egy-két kör amiatt, hogy meghatározzuk a helyzetünket — pótolhatalan lemaradás! Ez a kislány fiatal pilóta létére remekül navigál. A hátsó ülésből rosszabb a látás, mégis ő jelzi előbb a tájékozódási pontokat. Vékony hangocskáján túlkiabálja a 160 lóerő dübörgését: — Ott az útkereszteződés! ... 3 kilométer. Majd mondja az időt!... Nekem csak az a dolgom, hogy az órát figyeljem, s följegyezzem a fordulópontok helyét. ALATTUNK A BALATON Székesfehérváron a Videoton sportpályán V alakú jel. S egy csarnok tetején felirat; Üdvözöljük a versenyzőket! Köszönjük. Jól esik. De nem hoz szerencsét. A Balaton felől egyre erősödő szembeszél. Előbb 30 másodpercet késünk. Ka- járnál már egy percet. A tó tükre zöld, fehér tarajok barázdálják. A motor harsog. 220 kilométeres sebességgel hajszoljuk madarunkat, mégis úgy tűnik, alig jutunk előre. A parton messziről világít a gyönyörű szállodasor, karcsú hasáb a Hotel Európa. Végre elfordul alattunk a móló, irány Ságvár! Mindössze 7 kilométer a cél, most már viharos hátszélben. A repülőtérig sikerül behoznunk az egyperces késést KÉNYSZERLESZÁLLÁS A VÍZRE Az egész hazai sajtót bejárta a kép, a Televízió is bemutatta: egy gép égnek meresztett lábakkal a hullámzó Balaton tetején. Szerencsére utasai „megúszták” a kalandot. Kimásztak a törzsre, onnan szedte le őket a mentőexpedíció. Amikor megérkezünk a repülőtérről a szállóba, már mindketten pokrócba csavarba szárítkoznak. örülünk egymásnak, mostmár tréfálkozni is tudunk; — Ti vagytok az idén az első fürdővendégek Siófokon. Nekünk szerencsénk volt. Csak meghintáztatott a szél és megnehezítette a dolgunkat. A lassúbb gépeket azonban valósággal mellbe taszította. Az utolsó szakaszon nem tudták tartani a sebességet, és értékes perceket vesztettek. (Folytatjuk)
