Petőfi Népe, 1970. április (25. évfolyam, 76-100. szám)
1970-04-14 / 86. szám
4. oldal 1970. április 14, kedd A láthatatlan közlekedés Egy-egy ország vagy kontinens gazdasági életét át- meg átszövik a különböző közlekedési ágazatok: a szárazföldi, a vízi és a légi közlekedés. Repülőgépeket, vasúti szerelvényeket, gépkocsikat vagy hajókat szinte mindennap látunk. Annál ritkábban találkozunk azonban a földbe süllyesztett csővezetékekkel, amelyek a folyékony vagy légnemű, sőt szilárd anyagot szállítják. Jelentőségük az elmúlt évtizedekben különösen megnőtt, bár történetük évezredekre nyúlik vissza. Több mint egy évszázad Földünk első kőolajvezetékét az Amerikai Egyesült Államokban építették 1863-ban. Teljesítménye érthető módon még szerény volt. Mindössze kilenc kilométer hosszú, öt centiméter átmérőjű csöveken évente 85 ezer tonna kőolajat továbbítottak. Az európai kontinensen a múlt század végén Oroszországban is megépült egy vezeték, amely a kaukázusi olajmezőt kapcsolta össze a Fekete-tenger partján létesített tárolóval, illetve finomítóval. A Közel-Keleten az angolok építették az első kőolajvezetéket 1911- ben. A mintegy 200 kilométer hosszú vezeték a Perzsa tengerpartra szállította az olajat. Bár az utóbbi időkben a csővezetékek szerepét felváltották a nagy befogadóképességű tankhajók, mégis világszerte újabb és újabb csővezeték-rendszerek épülnek növekvő hosz- szúságban és átmérőben. Pedig a vezeték építése nem olcsó mulatság! Tíz évvel ezelőtt, 1959-ben készült el a 361 kilométer hosszú magyar —román földgázvezeték, amelyből 131 kilométer jut hazánk területére. A 32,5 centiméter külső átmérőjű, 9 miliméter falvastagságú acélcsövekben évente mintegy 180 millió köbméter földgáz érkezhet. Egyetlen kilométer vezeték ára a szerelvények és a műtárgyak részesedésével együtt 530 ezer forintba került. Hogyan készül a csővezeték? Mi teszi ilyen költségessé ezt a közlekedési ágazatot és ennek ellenére miért épül világszerte mégis olyan gyors ütemben? Amikor a közgazdászok elvégezték számításaikat, hogy honnan, milyen mennyiségű kőolajat akarnak valahova szállítani, megrendelik az acélcsöveket, és a sok járulékos elemet, majd megkezdődik a nyomvonal kitűzése, a terepegyengetés, a gépi úton végzett árokásás. Ezt követi a csőszállítás, majd lehelyezik az árok mellé a csöveket és elvégzik a szükséges hajlítási, hegesztési műveleteket. Ha az építők mindezzel elkészültek, megtisztítják a csövek felületét, előkészítik a védőanyagokat, majd a helyszínre szállítják és bevonják a csöveket. Ez a munka is nagy körültekintést kíván, mert a talajban megtalálható különféle károsító anyagoktól gondosan védeni kell a vezetékeket. Az ellenőrző munkák elkészítésével fektetik az árokba a már „bepó- lyált” csöveket, majd betakarják és ismét elegyengetik a felszínt. Kereken tizenöt különböző műveletet kell elvégezni, amíg a csővezeték ágyába kerül. Az építkezéssel párhuzamosan telepítik az előre kiszámított helyre a szivaty- tyúberendezéseket, amelyek a szállítmányt továbbítják. A csővezeték olyan különleges közlekedési berendezés, amelynél a pályát és a járművet közös műszaki elem, vagyis a cső egyesíti. A mozgatóerő rendszerint nagy nyomó, illetve szívó erő. Előnye, hogy veszteség nélkül szállít, nincs szükség mozgó szállítóeszközökre, tehát elmarad az üresjárat. A különféle anyagokat a napszaktól és az időjárástól függetlenül lehet továbbítani, rendkívül kicsi balesetveszély mellett, ráadásul kevés munkaerőt igényel, mert a folyamat automatizálható. Csővezetékek hazánkban Mindennek tudatában kellően értékelhetjük a Barátság Kőolajvezetéket és megérthetjük, miért épül már a folytatása is. Az egy méter átmérőjű Barátság Kőolajvezeték a Volga- menti Kujbisevből indul ki és a Szovjetunió nyugati határánál, Mozirtnál ágazik el. Déli szárnya hazánkba és Csehszlovákiába szállítja a kőolajat, az északi pedig a Lengyelországba és az NDK-ba. 1968- ban csak Magyarországra kétmillió tonna olaj ér— Talán a mozgalmi munka irányításának, a sokrétű, szerteágazó feladatoknak tulajdonítható, hogy különösen mióta az Iroda- gépipari és Finommechanikai Vállalat kecskeméti gyá- gyárának a KISZ-titkára vagyok, érzéseimben egyre tömörebben, fokozottabban, önbizalom, kétség, lendület, s egykedvűség vegyül — mondta beszélgetésünk elején Molnár Anna. — Persze tudom, hogy egy közösség feltámadásához viszonylag hosszú időre van szükség. Az alapszervezetünk tagjai nem is olyan régen, azaz tavaly novemberben jegyezhették fel újjászületésünk dátumát. Az őszi vezetőség-újjává- lasztó taggyűlésen a viharos felszólalások után új vezetőség került a mozgalom élére, melynek titkára én lettem... — Első tevékenységük — mint hallottam a tagszervezés volt. Az év végére 50- ről 70-re emelkedett a KISZ-tagok száma. Szilkezett ezen a nemzetközi vezetékrendszeren. A Szibériában a 60-as években feltárt világjelentőségű olajkincs kiaknázására egymásután épülnek a különböző hosszúságú vezetékrendszerek. Az építés rendkívüli erőfeszítést igényel, mert dermesztő fagyban, kiterjedt mocsárban kell lefektetni az érhálózatot, méghozzá úgy, hogy teljes biztonsággal üzemeljen. Az igények növekedése miatt a 70-es évek első felében elkészül a Barátság II. kőolajvezeték, mely csupán hazánk területén 290 kilométer hosszúságban kígyózik. Hazánkban egyébként 1941-ben épült meg a Nagykanizsa—Ká- polnásnyék—Budapest 214 kilométer hosszú vezeték. Most dolgoznak az Algyő— Százhalombatta közötti 161 kilométer hosszú vezetéken, amely néhány éven belül megkezdi működését. A láthatatlan közlekedés jelentősége világszerte évről évre nő, annak ellenére, hogy rendkívüli anyagi, fizikai és szellemi erőfeszítést igényel. Az autóutak, vasútvonalak, légiós víziutak térképei mellett megjelennek a csővezetékszállítást feltüntető térképek is, jelezve, ennek a sok ezer éves múltra visszatekintő, de mégis fiatal szállítási módnak a gyors térhódítását. P. B. P. veszterkor az Express- bisztróban közösen szórakoztak. Tulajdonképpen ezen a rendezvényen ismerték meg egymást közelebbről a fiatalok? — Igen, összekovácsolód- tak. Olyannyira, hogy a hazánk felszabadulásának negyedszázados jubileuma tiszteletére indított munkaversenybe bekapcsolódtunk — folytatta. — A moszkvai TECHNOPROMIMPORT részére július helyett már február végére 500 fénymásológépet elkészítettünk. A KISZ-szervezet patronálá- sával két szocialista brigád alakult. Az Április 4. és a Béke II. ifjúsági brigád a jubileumi munkaversenyben is részt vesz. Eddig teljesítették vállalásukat. — Amint megtudtam, márciusban a gyulai kulturális seregszemlén az alapszervezetből ketten indultak. Egyre több sport- esemény történik az alapszervezetben. A jubileum tiszteletére két sportágNégyszemközt a KíSZ-titkárral A magyar munkásbecsületről is szó volt — No — és ha valaki megkérdezné, melyik brigádra legbüszkébb titkár elvtárs...? Azt hittem, talán kicsit kényelmetlen helyzet elé állítom ezzel a kérdéssel Fazekas István elvtársat, a Kiskunfélegyházi Vegyipari Gépgyár Il-es telepének alapszervezeti párttitkárát ... Hiszen nyolc, illetve az idén bekapcsolódott „Argon” aluhegesztő-brigád- dal együtt kilenc kollektíváról beszélt, amely részt vesz a szocialista munkaÁm Fazekas elvtárs röviden kész volt a válaszszák — Ha úgy vesszük, — a Papp—Szabó csoport az... Miért a Papp—Szabó csoport? Itt egy kis magyarázat következett, arról is, hogy „egy” név-e a Papp—Szabó, meg ha csoport, miként is brigád ez, amelynek vezetője egy lelkes KISZ-ve- zetőségi tag. Lantos László. — Röviden: egy népes brigádról van szó, amelyen belül Papp Lajos az idősebbek, Szabó Sándor, pedig az ifjak csoportját irányítja. Lakatosok, hegesztők alkotják a brigádot, amely már kétszer érdemelte ki a szocialista címet. A jelenlegi forma előtti nagy brigád ötszörösen volt szocialista. De miért is őket emelte ki a párttitkár? — Ez a brigád, amelyre a vállalatvezetőség a legnehezebb helyzetekben is számíthatott — jellemezte őket általában Fazekas István. De kéznél volt a friss Papp Lajos és Szabó Sándor tömören tájékoztatott a brigád jubileumi munkaversenyének legfőbb „tétjéről”. Az év első negyedében 49 — üzemanyagszálEGY KÖZÖSSÉG FELTÁMADÁSA ban felszabadulási versenyt indítottak. Az asztaliteniszbajnokságot Pászti László, a sakkversenyt Bartha Kálmán KISZ-tagok nyerték. — így történt — vette át a szót —, s mi lehetne más a célunk, mint az, hogy fokozatosan előre lépjünk, egyre nagyobb eredményeket érjünk el elsősorban a termelésben, s a mozgalmi munkában. Vá- laltuk, hogy azt a papír- hulladékot, amelyet azelőtt elégettek, KlSZ-szerv^ze- tünk összegyűjti, s minden hónapban átadja a MÉH- nek. Ebből a pénzből április 15-én ünnepi taggyűlést rendezünk, melyre meghívjuk a 25 éves fiatalokat. Ezenkívül májusban kirándulást szervezünk. Végül az alapszervezet problémájáról beszélt a titkár. Nincs klubhelyiségük. Ezért a MÄV-kultur- otthon termét szombatonként kibérelik, hogy közösen, jól szórakozhassanak ... T. L. versenyben. S ugye a párttitkárnak nem lehet úgy egyből legjobbnak minősíteni egyetlen brigádot — kilenc közül. Mert kommunista vezető nemcsak a termelési eredmények puszta adataiból értékel: mérlegel emberi viszonylatokat is — tehát a brigádban uralkodó légkört éppúgy, mint a feltételeket, amelyek között egyik közösség derekas nekifeszüléssel produkálhatta, amit egy másik csoport nagyobb erőfeszítés nélkül elért. Pedig ehhez a munkához aztán kellett „spiritusz”. Az előkészítés, a németek részéről rendelkezésükre bocsátott sablonok, szerszámok gyors, magas színvonalú kezelésének elsajátítása, a patika-pontos hegesztés — a röntgen előtt nem volt mese —, s mindezt év elejétől... Vállvetve! Sikerült, mert idősebb, fiatalabb szakmunkások, tmk-sok egyformán tudatában voltak: ennél a munkánál is a Vegyipari Gépgyár munkásainak becsülete egyben a baráti országok közötti megállapodás betartásának záloga is. De a három műszakban fáradozó mintegy hetven ember között is, akik valamennyien helyt álltak az adott szóért, voltak nagyobb terhet, felelősséget viselők. Akik összefogták a szakmákat, akik igényessége a többieket is szigorúbb önkontrollra késztette. Ilyenek; Szatmári Imre, Németh István, — akiknek a neve után írhatnánk rövidítésként idősebb, ifjú __ l akatos, hegesztő —, kifejezve ezzel, hogy mindenben vállvetve voltak együtt. Ugyanígy a fiatal lakatos Molnár Sándor és idősebb hegesztő Ocskó József — lelke volt a minden tekintetben minőségi munkának. Persze az „idősebb” munkások is ifjú lelkű, belevaló emberek még, s inkább aZ üzemnél eltöltött évek száma hiteti el az „öreg” jelző helyénvalóságát. Mint például a csoportvezetőknél. Papp Lajos szerényen jegyezte meg: „Bizony már a huszadik évet léptem át tavaly — ebben a gyárban ...” Szabó Sándor tizenkilenc éve dolgozik itt. De vannak még többen is ilyen törzsgárdisták. Velük kezdett Szatmári Imre, Mészáros Sándor — lakatos —, Mezei István meg Szemerédi Lászlóné hegesztő. S ki ne hagyjuk Bugyi Józsefet sem... Végezetül valamit — a „kölcsönös segítség” brigádjáról. Alapozástól, betonozásig, villanyszereléstől a a tető felrakásig segített a brigád Szatmári Imrének, Szabó Károlynak — a családi fészek építésében ... Az üzemben pedig? Bontották a régi épületeket, cserélték a tetőszerkezeteket, építették a darupályát — társadalmi munkában ... Hol van már a valamikori feszültség — emiatt? Ahol a tavalyi hó. Miért a Papp—Szabó csoport? példa is. — Most például Vizsga a röntgen előtt ez NDK-megrendelés teljesítésével tettek ki magukért. Mielőtt azonban erről közvetlenül a két csoport- vezetőt hallgattuk volna meg, — még ilyet is firtattunk a párttitkárnáL — Mindig ilyen simán volt kiemelkedő ez a brigád? Nem adódtak időszakok, amikor szükség volt rá, hogy a pártszervezet külön is szót értsen egyikükkel, másikukkal? — Természetesen, mint mindenütt, ahol emberek vannak, itt is mutatkoztak egy időben bizonyos feszültségek. Csak egyet említek: valamikor — néhá- nyan — nem nézték jószemmel, ha valaki társadalmi feladatokat is vállalt. Ilyenekkel szemben a hangnem is nem egyszer sértő volt... Beszélgettünk, Azóta ilyen meghatározás is egyszerűen, emberileg ... ráillik erre a brigádra: a kölcsönös segítség, a társadalmi munka „vérükben van”. lító kocsira szerelhető tartályt kellett előkészíteni a Német Demokratikus Köztársaság egyik vállalata megrendelésére. — A negyedévből nem mehettünk ki; államközi szerződésben köteleztük magunkat — érzékeltette a munka fontosságát Papp Lajos. — Nagyon munkaigényes gyártmányok voltak — folytatta Szabó Sándor —, hajszálpontos illesztések... sok hegesztés, amelyeknél minden varratot röntgeneztek ... Míg az első két tartályt elkészítették, a német megrendelők is itt voltak, figyelemmel kísérték a munkát. Jól vizsgáztak a félegyházi lakatosok, hegesztők — már a „prototípussal”. Aztán a határidő betartásával is. Nyolc nappal hamarabb az NDK-ban voltak a kész gyártmányok... Tóth István Szövetkezetünk országos szinten mint erre kijelölt szövetkezet, a bolgár és magyar gyártmányú DEMÄG rendszerű villamos futómacskák (emelőgépek) rendszeres karbantartását, javítását, valamint felújítását végzi. Amennyiben a fenti munkálatokra igény merül fel, úgy megrendeléseikkel szövetkezetünket szíveskedjenek megkeresni. ÓBUDAI GÉPIPARI SZÖVETKEZET, Budapest, III., Bogdáni út 3. Ügyintéző: Háber János, telefon: 688-652. 2715
