Petőfi Népe, 1970. április (25. évfolyam, 76-100. szám)
1970-04-14 / 86. szám
1970. április 14. kedd a. oldal A SZOT elnökségének ülé A SZOT Elnöksége hétfőn ülést tartott, amelyen a többi között az 1969. évi munkaügyi helyzetről és a szabályozók módosításának idei első tapasztalatairól tárgyalt. A Munkaügyi Minisztérium előterjesztése megállapítja, hogy a módosított szabályozók ösztönző hatására a vállalatok egy része a tervezettnél nagyobb mértékben növeli a béralapot, s csökkenti létszámfejlesztési tervét. Egyes budapesti vállalatoknál továbbra is csupán a bérszínvonalat akarják növelni és elmulasztják létszámnövelési terveik felülvizsgálását. E törekvések nek azonban anyagi konzekvenciái lehetnek. összességében kedvezőek a vállalati gazdálkodás tendenciái, ezt alátámasztják a gazdaságkutató intézet előrejelzései is. Az iparban és az építőiparban csökken Kállai Gyula előadása a Politikai Akadémián A Magyar Szocialista Munkáspárt Politikai Akadémiájának előadássorozatában Kállai Gyula, a Magyar Szocialista* Munkáspárt Politikai Bizottságának tagja hétfőn „Lenini eszmék korunkban” címmel tartott előadást. A Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola nagytermében megtartott előadást Ilku Pál, az MSZMP Politikai Bizottságának póttagja, művelődésügyi miniszter vezette be; részt vett az MSZMP Központi Bizottságának és az Elnöki Tanácsnak több tagja, politikai és társadalmi életünk számos ismert személyisége. A 85 éves Lukács György köszöntése A Magyar Tudományos Akadémia és a Magyar írók Szövetsége hétfőn az Akadémia tudósklubjában köszöntötte Lukács György akadémikust, 85. születésnapja alkalmából. Erdey- Grúz Tibor, az MTA elnöke és Simon István költő — Övári Miklósnak, az MSZMP KB tudományos, közoktatási és kulturális osztálya vezetőjének jelenlétében — meleg szavakkal méltatta a marxista tudós gazdag életművét, s további sikereket kívánt alkotó munkájához. azoknak a vállalatoknak az aránya, amelyek 5 százaléknál nagyobb létszámnövelést irányoznak elő. Ugyanakkor egész sor vállalat a létszám szintentar- tását, sőt csökkentését tervezi. A SZOT Elnöksége a munkahelyi testnevelés fejlesztésével is foglalkozott. Az előterjesztés utal arra, hogy a gépesítés, az automatizálás nyomán a munka egyre inkább monotonná válik, s mindinkább egyoldalú lesz a dolgozók fizikai megterhelése. Ezért az egészségvédelem bevált módszerein kívül célszerű felhasználni a munkahelyi testnevelés különböző változatait. Ez elvileg valamennyi munkahelyen kívánatos, gyakorlatilag azonban csak ott vezessék be a testnevelést, ahol arra a dolgozók önként vállalkoznak. Hogy a testnevelésnek milyen formáját válasszák, azt mindenütt a helyi adottságoknak megfelelően kell eldönteni. LJUDMILLA KUNYECKAJA: /Lenin dolgozószobájában I. Egy átlagos munkanap A világ 1970. április 22-én megemlékezik Lenin születésének 100. évfordulójáról. A Kremlben, Lenin dolgozószobájában és lakásán emlékmúzeum idézi életének utolsó éveit. ... A kormány épületének ősi bejáratát ezüstfenyők vigyázzák. Ide jöttek Leninhez nap nap után parasztok és diplomaták, munkások és írók, tudósok és üzletemberek. M. F. Kazakov, a XVIII. század kiváló orosz építésze tervezte az épületet, amelyben márványlépcsők vezetnek a második emeletoly sokat mondhatna arról az emberről, aki csaknem öt éven át itt dolgozott. Zöld posztóval borított íróasztal, telefonok, az asztali lámpa mellett gyertjsák. Kis fiókban fejléces levélpapír és boríték: „Oroszországi Szovjet Föderatív Szocialista Köztársaság. A Népbiztosok ban. Megnézte a postát, telefonált, meghallgatta a titkár beszámolóját. Délelőtt 11 órától délután 2-ig részt vett a Népbiztosok Tanácsa gazdasági bizottságának ülésén, amelyen a tüzelőhelyzetről tárgyaltak. Délután 2-től 4-ig a Központi Bizottság Politikai Bizottságának ülésén volt. Tanácskozás közben 3 órakor telefonüzenetet kapott a pétervári kormányzóság titkárától arról, hogy a városban nincs élelem, tüzelő, ezért feszült Lévárdi Ferenc a Szovjetunióba utazott Borisz Bratcsenkónak, a Szovjetunió szénbányászati miniszterének meghívására dr. Lévárdi Ferenc nehézipari miniszter vezetésével hétfőn szakértői küldöttség utazott a Szovjetunióba. Ének a műhelyben — Sok eső leesett az éjjel — mondta mentegetőzve Tóth István, a Kecskeméti Parkettagyár KISZ-titkára, miközben az üzem udvarán a tócsákat kerülgettük. — Ez sem mosta el azonban a mi kommunista vasárnapunkat. Lám itt a szabadban is mennyien dolgoznak — mutatott a parkettaanyagot máglyába rakó munkásokra. Fiatalok és idősebbek egymással versengve serénykedtek. Az egyik máglya mellett ismerős arc tűnt fel. Szabó István, az áruforgalmi osztály vezetője integetett felénk. — Nincs semmi probléma — nevette el magát a KISZ-titkár, amikor meglepett arcomra nézett —, csak éppen Szabó elvtárs is beállt a sorba. A raktár vezetője, Forrai Sándor lép hozzánk. — Ma három vagon érkezett. Ki- és berakása megtörtént, most igazán volt hozzá elég önkéntes rakodó. — Szívesen jöttek kommunista vasárnapot tartani, hiszen nemcsak túlmunkáról van szó, de még a kereset sem a sajátjuk^ kérdezem a KlSZ-titkájt. A válasz azonban nem tőle jött. A közeli kis műhelyből vidám ének csendült fel. — Az „Acélhang dalárda” — nevette el magát Tóth elvtárs. Bent vidám fiatalok csoportja dolgozott, rakta csillére a leszabott anyagot. — Valóban ez az acél- hang dalárda? — szólítottam meg azt, akit a karmesternek véltem. Falusi István segédmunkás volt. — Inkább fahang dalárda, hiszen fával dolgozunk — válaszolta, s jókedvűen rakta egyre magasabbra a csillén az anyagot. — Tulajdonképpen mi célját látja a mai munkának? — Amit ma keresünk, azt elküldjük a vietnamiaknak. Azoknak nagy szükségük van a mi segítségünkre — válaszolta egyszerűen. A tmk-műhely szocialista brigádját nagy munkában találtuk. Az alágyújtóst készítő töltőgép nagyjavítását vállalták el. Szabad szombatjukon 16 órát dolgoztak rajta, a vasárnapot is rászánták, így alaposan rádupláznak. — Sok műszakkiesést okozott az utóbbi időben — magyarázta Hatos István brigádvezető —, hát most rendbe tesszük. — Délután kettőig meg is leszünk vele — fogadko- zik Seres József ifjú brigádtag. — Persze, hogy elkészülünk a gépjavítással — toldja meg mosolyogva Budavári Gábor —, ne féljetek, a meccset már látni fogjuk. Százötvenen dolgoztak szabad szombatjukon, ugyanennyien vasárnap a parkettagyáriak közül. Száz" ötvenen a legközelebbi szombaton tartanak műszakot, s a keresettel a vietnamiakat segítik — tudtam meg a KISZ-titkártól. Kifelé jövet ismét az előkészítő műhely mellett mentünk el, ahonnan még sokáig utánunk csengett az „acélhang dalárda” vidám éneke. Nagy Ottó Lenin íróasztalánál, 1922. október 4-én. re. Már Lenin idejében volt itt lift, de ritkán működött, mert kevés volt az áram. A fogadószoba ajtajában őr állt, aki ellenőrizte az iratokat, majd a látogató az ülésteremből — amely egyben váraszóba és titkárság is volt — beléphetett Lenin dolgozó- szobájába. Semmi sem változott, minden úgy van ma is, mint 1922. december 12-én volt, amikor Lenin utoljára ■ tekintett vissza az ajtóból íróasztalára, mielőtt kilépett volna. Pihenni ment és hosszú hónapokig várták visszatérését Minden nap lapoztak egyet az asztali naptáron, friss lapokat raktak az íróasztalra, leveleket, de Lenin nem tért vissza többé. Szinte az idő is megállt a dolgozószobában, amely A tmli-sok javítják a töltőgépet Tanácsának elnöke. Moszkva, Kreml”. Az asztalon fém tintatartós írókészlet regiszteres telefonkönyv, a legfontosabb számokkal. A fonott karosszék két oldalán forgatható polcos állványok, ezeket 1920-ban Vlagyimir Iljics rajza alapján készítették. A „forgókon”, ahogy ezeket Lenin nevezte — kézikönyvek, anyagok, amelyeken dolgozott, újságok. A dolgozószobában ma is őrzik azokat az újságkivágásokat amelyeket téma szerint brossúrákká fűztek össze. A falaknál könyvszekrények, mintegy 2200 kötettel, térképek. Lenin minden reggel 9 óra után néhány perccel jelent meg gyors, energikus léptekkel. Munkanapját nem kezdte nagyon korán, de gyakran éjjel 2-3 óráig dolgozott. Fél óra alatt átnézte az újságokat és a napi jelentéseket. Pontosan 10 órakor tett jelentést a titkárság vagy a Népbiztosok Tanácsának ügyeletese. Volt-e akkoriban egyáltalán olyan többé-kevésbé fontos kérdés, amivel nem Leninnek kellett foglalkoznia? Aligha. Az ország védelme és az első erőművek, a pártegység és a közoktatás, a kommunista világmozgalom és a külföldi koncessziók, éhség és a színházak fűtése, az új gazdasági politika és a bürokrácia elleni harc. A titkárok feljegyzései pontos képet adnak Lenin munkanapjairól. Idézzük fel az egyik átlagos munkanap — 1921. február 2-a — programját. Vlagyimir Iljics szokása szerint 9 óra után néhány perccel jelent meg dolgozószobáiáa helyzet. Lenin azonnal válaszolt táviratban; „Tegnap a Védelmi Tanács Úgy döntött, hogy 18,5 millió púd szenet kell venni külföldről. Az élelmiszer- ellátást javítjuk, ma elhatároztuk, hogy még két szerelvény gabonát irányítunk oda a Kaukázusból”. Ezen a napon Lenin átnézett és aláírt több határozatot, amelyet a Népbiztosok Tanácsa, illetve a Munka és Védelmi Bizottság készített elő. Ezek egyebek között intézkedtek arról, hogy szereljék le a Vörös Hadseregből a földmérő mérnököket, a geodétákat és a topográfuso- kat és bocsássák a Geodéziai Főigazgatóság rendelkezésére, az autóközlekedési szakértőket irányítsák át a Legfelsőbb Népgazdasági Tanács gépkocsiszekciójába; a leszerelt hajóépítő munkásokat és szakembereket küldjék a hajógyárakba, ezekben vezessék be a természetbeni prémiumot; ellenőrizzék a tüzelőfelhasználást, valamint a Donyec-medencé- ben a szénrakodást és -szállítást, hogy tüzelőt biztosítsanak Pétervárnak; hogy élelmiszert szállítsanak a Donyec-medencébe; vonják felelősségre egy intézmény apparátusát a bürokratikus módszerek miatt. Ugyanezen a napon Lenin részt vett a Népbiztosok Tanácsának szűkkörű ülésén, átnézte az OK/b/P KB határozattervezetét a szibériai föld- és élelmiszer-politikáról. Aláírta a Szibériáról szóló rejtjelzett táviratot, valamint a szűk kabinetnek szóló jelentést a moszkvai lakáshelyzetről. (Folytatjuk.)