Petőfi Népe, 1970. április (25. évfolyam, 76-100. szám)

1970-04-14 / 86. szám

1970. április 14. kedd a. oldal A SZOT elnökségének ülé A SZOT Elnöksége hét­főn ülést tartott, amelyen a többi között az 1969. évi munkaügyi helyzetről és a szabályozók módosításának idei első tapasztalatairól tárgyalt. A Munkaügyi Miniszté­rium előterjesztése meg­állapítja, hogy a módosí­tott szabályozók ösztönző hatására a vállalatok egy része a tervezettnél na­gyobb mértékben növeli a béralapot, s csökkenti lét­számfejlesztési tervét. Egyes budapesti vállala­toknál továbbra is csupán a bérszínvonalat akarják növelni és elmulasztják lét­számnövelési terveik felül­vizsgálását. E törekvések nek azonban anyagi kon­zekvenciái lehetnek. összességében kedvezőek a vállalati gazdálkodás ten­denciái, ezt alátámasztják a gazdaságkutató intézet előrejelzései is. Az iparban és az építőiparban csökken Kállai Gyula előadása a Politikai Akadémián A Magyar Szocialista Munkáspárt Politikai Aka­démiájának előadássoroza­tában Kállai Gyula, a Ma­gyar Szocialista* Munkás­párt Politikai Bizottságá­nak tagja hétfőn „Lenini eszmék korunkban” cím­mel tartott előadást. A Liszt Ferenc Zeneművé­szeti Főiskola nagytermé­ben megtartott előadást Ilku Pál, az MSZMP Poli­tikai Bizottságának pót­tagja, művelődésügyi mi­niszter vezette be; részt vett az MSZMP Központi Bizottságának és az Elnöki Tanácsnak több tagja, po­litikai és társadalmi éle­tünk számos ismert sze­mélyisége. A 85 éves Lukács György köszöntése A Magyar Tudományos Akadémia és a Magyar írók Szövetsége hétfőn az Akadémia tudósklubjában köszöntötte Lukács György akadémikust, 85. születés­napja alkalmából. Erdey- Grúz Tibor, az MTA elnö­ke és Simon István költő — Övári Miklósnak, az MSZMP KB tudományos, közoktatási és kulturális osztálya vezetőjének je­lenlétében — meleg sza­vakkal méltatta a marxista tudós gazdag életművét, s további sikereket kívánt alkotó munkájához. azoknak a vállalatoknak az aránya, amelyek 5 száza­léknál nagyobb létszámnö­velést irányoznak elő. Ugyanakkor egész sor vál­lalat a létszám szintentar- tását, sőt csökkentését ter­vezi. A SZOT Elnöksége a munkahelyi testnevelés fej­lesztésével is foglalkozott. Az előterjesztés utal arra, hogy a gépesítés, az auto­matizálás nyomán a mun­ka egyre inkább monoton­ná válik, s mindinkább egy­oldalú lesz a dolgozók fi­zikai megterhelése. Ezért az egészségvédelem bevált módszerein kívül célszerű felhasználni a munkahelyi testnevelés különböző vál­tozatait. Ez elvileg vala­mennyi munkahelyen kí­vánatos, gyakorlatilag azon­ban csak ott vezessék be a testnevelést, ahol arra a dolgozók önként vállalkoz­nak. Hogy a testnevelés­nek milyen formáját vá­lasszák, azt mindenütt a helyi adottságoknak meg­felelően kell eldönteni. LJUDMILLA KUNYECKAJA: /Lenin dolgozószobájában I. Egy átlagos munkanap A világ 1970. április 22-én megemlékezik Lenin születésének 100. évfordulójáról. A Kremlben, Le­nin dolgozószobájában és lakásán emlékmúzeum idézi életének utolsó éveit. ... A kormány épületé­nek ősi bejáratát ezüstfe­nyők vigyázzák. Ide jöttek Leninhez nap nap után pa­rasztok és diplomaták, munkások és írók, tudó­sok és üzletemberek. M. F. Kazakov, a XVIII. század kiváló orosz építésze ter­vezte az épületet, amely­ben márványlépcsők ve­zetnek a második emelet­oly sokat mondhatna ar­ról az emberről, aki csak­nem öt éven át itt dolgo­zott. Zöld posztóval borított íróasztal, telefonok, az asztali lámpa mellett gyertjsák. Kis fiókban fej­léces levélpapír és borí­ték: „Oroszországi Szovjet Föderatív Szocialista Köz­társaság. A Népbiztosok ban. Megnézte a postát, telefonált, meghallgatta a titkár beszámolóját. Dél­előtt 11 órától délután 2-ig részt vett a Népbiztosok Tanácsa gazdasági bizott­ságának ülésén, amelyen a tüzelőhelyzetről tárgyal­tak. Délután 2-től 4-ig a Központi Bizottság Politi­kai Bizottságának ülésén volt. Tanácskozás közben 3 órakor telefonüzenetet kapott a pétervári kor­mányzóság titkárától ar­ról, hogy a városban nincs élelem, tüzelő, ezért feszült Lévárdi Ferenc a Szovjetunióba utazott Borisz Bratcsenkónak, a Szovjetunió szénbányászati miniszterének meghívására dr. Lévárdi Ferenc nehéz­ipari miniszter vezetésével hétfőn szakértői küldöttség utazott a Szovjetunióba. Ének a műhelyben — Sok eső leesett az éjjel — mondta mentegetőzve Tóth István, a Kecskeméti Parkettagyár KISZ-titkára, miközben az üzem udvarán a tócsákat kerülgettük. — Ez sem mosta el azonban a mi kommunista vasárna­punkat. Lám itt a szabad­ban is mennyien dolgoznak — mutatott a parketta­anyagot máglyába rakó munkásokra. Fiatalok és idősebbek egymással versengve se­rénykedtek. Az egyik mág­lya mellett ismerős arc tűnt fel. Szabó István, az áru­forgalmi osztály vezetője integetett felénk. — Nincs semmi problé­ma — nevette el magát a KISZ-titkár, amikor meg­lepett arcomra nézett —, csak éppen Szabó elvtárs is beállt a sorba. A raktár vezetője, Forrai Sándor lép hozzánk. — Ma három vagon ér­kezett. Ki- és berakása megtörtént, most igazán volt hozzá elég önkéntes rakodó. — Szívesen jöttek kom­munista vasárnapot tarta­ni, hiszen nemcsak túlmun­káról van szó, de még a kereset sem a sajátjuk^ kérdezem a KlSZ-titkájt. A válasz azonban nem tőle jött. A közeli kis műhely­ből vidám ének csendült fel. — Az „Acélhang dalár­da” — nevette el magát Tóth elvtárs. Bent vidám fiatalok cso­portja dolgozott, rakta csil­lére a leszabott anyagot. — Valóban ez az acél- hang dalárda? — szólítot­tam meg azt, akit a kar­mesternek véltem. Falusi István segédmunkás volt. — Inkább fahang dalár­da, hiszen fával dolgozunk — válaszolta, s jókedvűen rakta egyre magasabbra a csillén az anyagot. — Tulajdonképpen mi célját látja a mai munká­nak? — Amit ma keresünk, azt elküldjük a vietnami­aknak. Azoknak nagy szük­ségük van a mi segítsé­günkre — válaszolta egy­szerűen. A tmk-műhely szocialista brigádját nagy munkában találtuk. Az alágyújtóst ké­szítő töltőgép nagyjavítását vállalták el. Szabad szom­batjukon 16 órát dolgoztak rajta, a vasárnapot is rá­szánták, így alaposan rá­dupláznak. — Sok műszakkiesést okozott az utóbbi időben — magyarázta Hatos Ist­ván brigádvezető —, hát most rendbe tesszük. — Délután kettőig meg is leszünk vele — fogadko- zik Seres József ifjú bri­gádtag. — Persze, hogy elkészü­lünk a gépjavítással — toldja meg mosolyogva Budavári Gábor —, ne fél­jetek, a meccset már látni fogjuk. Százötvenen dolgoztak szabad szombatjukon, ugyanennyien vasárnap a parkettagyáriak közül. Száz" ötvenen a legközelebbi szombaton tartanak műsza­kot, s a keresettel a viet­namiakat segítik — tudtam meg a KISZ-titkártól. Kifelé jövet ismét az elő­készítő műhely mellett men­tünk el, ahonnan még so­káig utánunk csengett az „acélhang dalárda” vidám éneke. Nagy Ottó Lenin íróasztalánál, 1922. október 4-én. re. Már Lenin idejében volt itt lift, de ritkán mű­ködött, mert kevés volt az áram. A fogadószoba aj­tajában őr állt, aki ellen­őrizte az iratokat, majd a látogató az ülésteremből — amely egyben váraszó­ba és titkárság is volt — beléphetett Lenin dolgozó- szobájába. Semmi sem változott, minden úgy van ma is, mint 1922. december 12-én volt, amikor Lenin utoljá­ra ■ tekintett vissza az aj­tóból íróasztalára, mielőtt kilépett volna. Pihenni ment és hosszú hónapokig várták visszatérését Min­den nap lapoztak egyet az asztali naptáron, friss la­pokat raktak az íróasztal­ra, leveleket, de Lenin nem tért vissza többé. Szinte az idő is megállt a dolgozószobában, amely A tmli-sok javítják a töltőgépet Tanácsának elnöke. Moszk­va, Kreml”. Az asztalon fém tintatartós írókészlet regiszteres telefonkönyv, a legfontosabb számokkal. A fonott karosszék két ol­dalán forgatható polcos állványok, ezeket 1920-ban Vlagyimir Iljics rajza alapján készítették. A „forgókon”, ahogy ezeket Lenin nevezte — kézi­könyvek, anyagok, ame­lyeken dolgozott, újságok. A dolgozószobában ma is őrzik azokat az újságkivá­gásokat amelyeket téma szerint brossúrákká fűztek össze. A falaknál könyvszek­rények, mintegy 2200 kö­tettel, térképek. Lenin minden reggel 9 óra után néhány perccel jelent meg gyors, energikus léptekkel. Munkanapját nem kezdte nagyon korán, de gyakran éjjel 2-3 óráig dolgozott. Fél óra alatt átnézte az újságokat és a napi jelen­téseket. Pontosan 10 óra­kor tett jelentést a titkár­ság vagy a Népbiztosok Tanácsának ügyeletese. Volt-e akkoriban egyálta­lán olyan többé-kevésbé fontos kérdés, amivel nem Leninnek kellett foglal­koznia? Aligha. Az ország védelme és az első erőmű­vek, a pártegység és a közoktatás, a kommunista világmozgalom és a kül­földi koncessziók, éhség és a színházak fűtése, az új gazdasági politika és a bü­rokrácia elleni harc. A titkárok feljegyzései pontos képet adnak Lenin munkanapjairól. Idézzük fel az egyik átlagos mun­kanap — 1921. február 2-a — programját. Vlagyimir Iljics szokása szerint 9 óra után néhány perccel je­lent meg dolgozószobáiá­a helyzet. Lenin azonnal válaszolt táviratban; „Teg­nap a Védelmi Tanács Úgy döntött, hogy 18,5 mil­lió púd szenet kell venni külföldről. Az élelmiszer- ellátást javítjuk, ma elha­tároztuk, hogy még két szerelvény gabonát irányí­tunk oda a Kaukázusból”. Ezen a napon Lenin át­nézett és aláírt több hatá­rozatot, amelyet a Népbiz­tosok Tanácsa, illetve a Munka és Védelmi Bizott­ság készített elő. Ezek egyebek között intézkedtek arról, hogy szereljék le a Vörös Hadseregből a föld­mérő mérnököket, a geo­détákat és a topográfuso- kat és bocsássák a Geodé­ziai Főigazgatóság rendel­kezésére, az autóközleke­dési szakértőket irányítsák át a Legfelsőbb Népgaz­dasági Tanács gépkocsi­szekciójába; a leszerelt hajóépítő munkásokat és szakembereket küldjék a hajógyárakba, ezekben ve­zessék be a természetbeni prémiumot; ellenőrizzék a tüzelőfelhasználást, vala­mint a Donyec-medencé- ben a szénrakodást és -szállítást, hogy tüzelőt biztosítsanak Pétervárnak; hogy élelmiszert szállítsa­nak a Donyec-medencébe; vonják felelősségre egy in­tézmény apparátusát a bü­rokratikus módszerek mi­att. Ugyanezen a napon Le­nin részt vett a Népbizto­sok Tanácsának szűkkörű ülésén, átnézte az OK/b/P KB határozattervezetét a szibériai föld- és élelmi­szer-politikáról. Aláírta a Szibériáról szóló rejtjelzett táviratot, valamint a szűk kabinetnek szóló jelentést a moszkvai lakáshelyzet­ről. (Folytatjuk.)

Next

/
Thumbnails
Contents