Petőfi Népe, 1970. április (25. évfolyam, 76-100. szám)

1970-04-12 / 85. szám

4. oldal

1970. április 12. vasárnap

Á közérzet fokmérője

Tűnődés a tsz-ek szociális és kulturális alapjáról

Kíváncsi a Duna menti Tsz-ek Területi Szövetsége: a társult közös gazdaságokban milyen a szociális és kulturális alap felhasználása. Önmagában az érdeklődést, a tájékozódás igényét egyértelmű helyesléssel üdvözölhetjük. Részletes kérdőíven faggatják a tsz-ek vezetőit: hány család lakik rossz körülmények között, tudnak-e segítséget nyújtani lakóház- építéséhez, felújításához, adnak-e az idős tagoknak nyugdíj- és járadékkiegészítést, és mennyit, tudnak-e az öregeknek foglalkoztatást nyújtani a közösben, van-e mód az üdültetésre, figyelembe veszik-e a tagok kívánságát a fizetett szabadság kiadásánál, alkalmaznak-e üzemorvost, hogyan oldják meg a munkába- és hazaszállítást, mennyi a veszélyeztetett kiskorúak száma. És így tovább... A kérdéseknek itt csak a töredékét sorolhatjuk fel.

Mivel a válaszok még nem ismeretesek, a szociális és kulturális bizottságok elnökeinek közelmúltbeli hartai tanácskozásának tapasztalataira hagyatkozom. Ezek is szolgálnak jó néhány tanulsággal.

Mindenekelőtt azzal, hogy a probléma ma már a tagsági odafigyelés homlokterében áll. Legalább any- nyira, mint a tagsági részesedés, vagy a közös fejlesztés ügye. A szociális és kulturális alap a közérzet fokmérőjévé vált.

Részletek a felszólalásokból:

— Nálunk a tagok autóbuszokon járnak munkába. A rossz úton a busz pótkocsiját vontató viszi be. Nyitott pótkocsin utazni ma már nem korszerű.

— Pár éve Dunapatajon, amikor a két tsz közösen létrehozta az öregek húsz személyes napközi otthonát, úgy kellett összekönyörögni a jelentkezőket. Ma már alig várják, hogy bekerülhessenek.

— Néhány éve, amikor a Szegedi Szabadtéri Játékokra ingyenes részvételt hirdettünk meg, alig akadt jelentkező. Aztán, amikor a következő nyáron a költségeknek csak a felét vállalta a közös, háromszor annyian akartak menni, mint ahányan befértek a buszba.

Néhány kiemelkedően jó példát lejegyeztem.

A három hartai tsz-ben összesen több mint három és félmilliót használnak fel szociális és kulturális célokra. Bár az egyik tsz ebbe beszámította a fizetett szabadságra adott béreket és a szülési segélyeket Is. amelyek inkább munkabér-, semmint szociális jellegűek. De ettől függetlenül is hatalmas összeg, sok mindenre telik belőle, pél dául a legkülönbözőbb segélyekre meg törzsgárda- jutalomra. Az öregek napközi otthonához évente mindegyik tsz 12—12 ezer forinttal járul hozzá.

Ami a kulturális alapban való részesedést illeti: ezt a tagsági jövedelem egy százalékában határozták meg. Így elkerülik azt, hogy egyenlőtlen arányban részeljenek; azt például, hogy némelyek évente há- romszor-négyszer is menjenek kirándulni, mások pedig egyszer sem. Mód van a személyenkénti akkumulációra is, aki például külföldi útra áhítozik, az egy ideig nem megy máshová.

Körültekintő módszerességgel használják fel az alapot a szalkszentmártoni Petőfi Tsz-ben. Messzemenően figyelembe veszik, hogy a tagságnak majdnem a fele járadékos. Itt a háztáji megműveléséről is a közös gondoskodik.

Ennek ellenére a kulturális célok sem szenvednek csorbát. Két évvel ezelőtt vásároltak autóbuszt, s már 1968-ban 25 országjáró kirándulást szerveztek. A sok idős emberre való tekintettel nagyobb részt gyógyfürdőket jelöltek meg úticélul. A térítést az anyagi helyzetre figyelemmel differenciálják, a résztvevők egy része díjtalanul, mások minimális térítéssel ülhetnek a buszba. Az elszállásolás praktikus és olcsó megoldása végett gumimatracokat és sátrakat is vásároltak, sőt turista-konyhafelszerelést is. Szinte észrevétlenül honosodott meg a tsz-tagok kempingezésének divatja.

Vannak elkeserítő, szomorú példák is. A szabad- szállási József Attila Tsz- ben a minimális törődésről is csak jóindulattal beszélhetünk. Holott ennek a tsz-nek is 390 nyugdíjas és járadékos gazdája van. De a bizottság csak formálisan létezik. Járadék- és nyugdíjkiegészítés nincs. Egy mázsa térítésnélküli búzát is csak az idős tagok egynegyede kap évente. A terület szétszórt tanyáin legalább húsz magatehetetlen öregember él. El kellene őket helyezni szociális otthonba, de ennek senki nem jár utána. A bizottság idős elnöke, Füredi Lajos, egymagában nem sokat lendíthet az ügyön.

Egyértelműen kiderült, hogy a szociális és kulturális gondoskodás egyrészt az anyagi helyzet, másrészt a tsz-vezetők törődésének függvénye. Ez utóbbit úgy kellene értelmezni, hogy a bizottság az alapok fel- használását illetően viszonylagos önállóságot élvezzen. A dolog másik oldala az, hogy maga a bizottság is tudatában legyen: az elosztás mely formája alakítja legjobban a tagság közérzetét. Ez bizony sok utánjárást, ismeretszerzést igényel, ami után — lévén a bizottsági tagság társadalmi tisztség — nem jár díjazás. Tehát ahhoz, hogy jól menjenek a dolgok, a lelkiismerettel,

az áldozatvállalással is kalkulálnunk kell. Nos, ez az, ami például Szalkszent- mártonban nem hiányzik. De másutt feleannyi törődés is jó volna.

Azon a tényen, miszerint a gazdálkodás jövedelmezősége a szociális és a kulturális alap képzését is meghatározza, nem tehetjük túl magunkat. De azon sem, hogy a gondoskodás, s a nyomában kialakuló jó körérzet kedvezően hat vissza a gazdálkodásra. Ezt az alapigazságot nem szabad szem elől téveszteni.

Hatvani Dániel

Többszörös jubileum

1945. március 27-én, egy héttel hazánk felszabadulása előtt, szovjet bombatámadást kapott az a ba- rak, ahol fogva tartották Bene Andrást, mint katonaszökevényt. Néhány társával együtt, kihasználva a zűrzavart, a bombák robbanása nyomán keletkezett réseken kijutottak a szabadba. Április 1-én sikerült felvennie a kapcsolatot a szovjet hadsereggel. Jelentkezett a fasizmus elleni harcra. Szervezte a magyar néphadsereg egyik alakulatát. Ott is maradt a hadseregben, 1953-ban szerelt le. Ekkor került a Bács- Kiskun megyei Tanács Végrehajtó Bizottságának mezőgazdasági osztályára,

mint növénytermesztési ag- ronómus.

Mindez egyszerűen hangzik, de a nyolc év alatt sokminden történt. Mint a határőrszolgálat megszervezője, harcolt a bujkáló nácik, fasiszták, csempészek ellen. Ez az időszak volt a legnehezebb. Izgalmas kalandregény telne ki belőle, ha valaki megírná.

— Elvégeztem a Zrínyi Katonai Akadémiát. A hadseregben őrnagyi rangig vittem.

Kicsit elgondolkodik, megrohanják az emlékek.

— Már gyerekkorom óta vonzódtam a mezőgazdasághoz. Szüleim középparasztok voltak. A szakEgy bejelentés nyomán

Érdekes vizsgálatot fejezett be a bajai NEB

NÉHÁNY héttel ezelőtt megírtuk, hogy az elmúlt esztendőben hány közérdekű bejelentés érkezett a bajai városi-járási népi ellenőrzési bizottsághoz. Most alkalmunk van arra, hogy egy olyan közérdekű bejelentés sorsát kísérjük figyelemmel, amely 1970 elején futott be a járási NEB-hez, és amelynek nyomán a megindított tájékozódó jellegű vizsgálatot nemrégiben fejezték be az ellenőrök. A jegyzőkönyvekből kiderül, hogy nem minden esetben van igaza a jószándékű bejelentőnek, de megtudjuk agt is,., hogy mégis hasznos volt lefolytatni az ellenőrzést, elsősorban az érintett termelő- szövetkezet: a madarasi Petőfi Tsz szempontjából.

Hosszú lenne elsorolni, mi mindent tartalmazott a bejelentő levele. Általánosságban fogalmazva: eléggé súlyos vádakkal illette a termelőszövetkezet vezetőségét. Például, hogy nincs rendben a zárszámadás, több minden hiányzik a leltárból, megbízhatatlan a bizonylatozás, szabályellenesen használják a közös gazdaság személy- gépkocsiját, a diótermést nem vételezték be a raktárba stb.

A NÉPI ELLENŐRZÉS 1970. január 28-tól február 27-ig, tehát pontosan egy hónapig vizsgálta a bejelentést, amely egy-két dologban, néhány kisebb értékű tételben valóban megfelelt a tényeknek. A termelőszövetkezet vezetősége mégis jól járt a bejelentéssel, illetve az azt követő vizsgálattal. Súlyos visszaélések nem derültek ki, ilyenek nincsenek az említett termelőszövetkezetben. Napfényre került azonban néhány olyan tény, visszásság, könnyelműségre, némi felületességre utaló jelenség, amelyek megszüntetése feltétlenül szükséges ahhoz, hogy a közös gazdaság működése a továbbiakban is a rendes kerékvágásban haladjon, megfeleljen a jogszabályoknak, a tagok érdekeinek.

Megállapították például a népi ellenőrök, hogy a bácsalmási Rákóczi Termelőszövetkezettől korábban kölcsönkért kukoricát

csak a határidő után és csak búzával tudták kiegyenlíteni, s ezáltal 49 ezer forint kamat is terhelte a madarasiakat, ami mindenképpen „ráfizetés”. Hasonló helyzet állt elő a bácsalmási Lenin Termelő- szövetkezettel kapcsolatban is. Ott 21 ezer forintot fizetett rá a kellően át nem gondolt kölcsönre a madarasi Petőfi Tsz.

GONDATLANSÁG, a közös vagyon védelmének felületessége volt tapasztalható egy vetőmagvásárlás kapcsán is. Megrendeltek bizonyos mennyiségű takarmány-vetőmagot, ami későn érkezett, mégis átvette a tsz. Majd amikor rájöttek, hogy már nem vethetik el, visszaküldték a feladónak, ahol csak csökkentett árat térítettek vissza. Itt is több ezer forintot veszítettek.

Kiderültek egyéb, apróbb szabálytalanságok is. Például a szövetkezet egyik alkalmazottja jogtalanul használt 2850 négyszögöl földet, ugyanis csak 800 négyszögöl illette volna meg. Aztán: a tsz gépkocsijának menetleveleit gyakran állították ki, a csirketclepről 34 darab rántanivaló baromfi hiányzott, hasonlóan nem vettek leltárba egy olajkályhát,

jogtalanul fizettek ki a kenderátvevőknek 4373 forintot, közel ezer mázsa cukorrépát levelekkel letakarva kint hagytak a földön, amelynek nagy része feltehetően tönkrement stb.

A bajai városi-járási népi ellenőrzési bizottság tapasztalatairól tájékoztatta a madarasi Petőfi Termelőszövetkezet vezetőségét. Felhívta figyelmét, hogy gondoskodjon az ilyen és ehhez hasonló hibák, fogyatékosságok megszüntetéséről. Minderre azért volt szükség, mert a látszólag jelentéktelen ügyek — egy, több millió forinttal gazdálkodó tsz-nél ezek valóban nem jelentős esetek, de károsan befolyásolhatják a tsz-tagok hangulatát, a gazdálkodás eredményességét.

A JÁRÁSI NEB munkáját dicséri, hogy a szövetkezet vezetősége megköszönte a vizsgálatot, a segítséget. Egyben arról is tájékoztatta a NEB-et, hogy a vizsgálati anyagot a tsz közgyűlésével ismertetni fogják, megvitatják, de máris intézkedtek a hibák felszámolásáról, és megelőzéséről.

Gál Sándor

Tejüzem Szegeden

Százhúszmillió forintba került Szegeden az új tejüzem létesítése. Az új létesítmény a réginek ötszörösét termeli. Bővül a tejtermékek választéka is. A korszerűen berendezett üzemben megkezdték a próbatermelést.

Képünkön: Palackozzák a tejet az új üzemben.

(MTI-foto — Tóth Béla felv.j

középiskola elvégzése után egy uradalomba kerülter? gyakornoknak. Aztán jött a háború. Mikor, 1953-tól ismét lehetőség nyílt a mezőgazdaság egyik ágazatában tevékenykednem, úgy éreztem: ez az igazi szakmám. örültem az új beosztásomnak. 1957-ben lettem megyei főagranómus. Elvégeztem az agráregyetemet.

Az ellenforradalom leverésének idején elsők között fogott fegyvert. Belépett a munkásőrségbe, a megyei kiképzési osztály vezetője lett. Az ellenforradalom leverésében tanúsított magatartásáért, 1957. május 1- én megkapta a Magyar Szabadság Érdemrend kitüntetést.

Változást jelentett életében, az 1961-es esztendő, amikoris megválasztották a kecskeméti járási tanács vb-elnökének.

íme, egy negyedszázados életút néhány mondatban kifejezve.

Nemrég, április 4-én, a Munka Érdemrend ezüst fokozatával, valamint Fel- szabadulási Jubileumi Emlékéremmel tüntették ki.

A következő negyedszázad tennivalóiról beszélgetünk.

— A kecskeméti az ország legnagyobb területű járása. A lakosság több mint a fele, 62 százaléka tanyán él. A terület nagyobb része homok. A termelőszövetkezetek zöme mostoha körülmények között gazdálkodik.

Az elmúlt évtizedekben gyors volt a fejlődés. A valamikori kecskeméti határ tanyavilágából kilenc község alakult. .Iskolák, középületek, új házsorok épültek. Aki itt járt 15—20 évvel ezelőtt is, ma rá sem ismer Ballószögre, Ágasegyházára és a többi községre. Ezek ma már nem egyszerű tanyaközpontok, hanem zárt települések.

így jellemzi röviden azt a járást, melynek élén áll, mint állami vezető.

Majd folytatja:

— Nagy feladatunk a homok teljes hasznosítása, a még gyengén gazdálkodó termelőszövetkezetek segítése. Külön gondunk a tanyai lakosság életkörülményeinek javítása, kulturálódási lehetőségeinek fokozottabb megteremtése, hiszen ez a települési forma még hosszú ideig megmarad. Továbbra is szorgalmazzuk a községek kommunális ellátásának bővítését.

Járásunkban van az ország egyik legnagyobb termálvíz készlete Tiszakécs- kén, Lakiteleken. A termelőszövetkezetek gazdálko- j dásuk fellendítésére, primőrtermesztésre akarják felhasználni a természeti kincset.

Lelkesen ismerteti a I távlati elképzeléseket. Kibontakoznak a következő évtizedek nagyszabású fejlesztésének kontúrjai.

Aztán kicsit elérzéke- | nyül.

— Ez az esztendő többszörös jubileum számomra. Nemcsak azért, mert 25 évvel ezelőtt szabadultam meg a fasiszta pokolból és teremtődött újjá az életem úgy, mint egész hazánké. Az idén lesz ötvenéves. Ugyancsak ebben az évben ünepeljük házasságunk 25 esztendős évfordulóját is.

k. a