Petőfi Népe, 1970. március (25. évfolyam, 51-75. szám)
1970-03-11 / 59. szám
1970. március lí. szerdal S. oMal Tizennégy óra 42 perc az ülésteremben Ötszáz oldalas jegyzőkönyv az országgyűlés idei első ülésszakáról A képviselők megnövekedett aktivitására, vitakedvére utal az a számszerűségeiben is érdekes gyorsmérleg, amely az országgyűlés idei első ülésszakárát készült. A háromnapos ülésszakon 35-en kaptak szót, 30-an a kormányelnöki expozéhoz, öten a legfőbb ügyész és a Legfelsőbb Bíróság elnökének beszámolójához kapcsolták mondanivalójukat. A hozzászólók között kifejtette véleményét a Minisztertanács négy tagja, s az ülésszak zárásául két interpelláció hangzott el. Érdemes megjegyezni, hogy a kormány elnöke legutóbb 1968 októberében számolt be a parlament plénuma előtt a kormányzati munkáról, a gazdaság- irányítási rendszer reformjának első tapasztalatairól. (A vitában akkor 13-an fejtették ki elképzelésüket.) * A mostani ülésszakon egyébként a legaktívabbak a budapesti képviselők voltak, akik közül heten kértek és kaptak szót. A Bács-Kiskun megyeiek közül hárman szóltak hozzá, s a Tolna, a Vas, a Veszprém és a Zala megyeiek kivételével, minden megye hallatta hangját. A felszólalók legtöbbje — tizenegyen — mezőgazdasági témához fűzte észrevételeit, kilencen foglalkoztak az ipar helyzetével, négyen közoktatással, neveléssel, kultúrpolitikával, s hár- man-hárman kül-, illetve belpolitikai kérdésekkel. * Az ülésszak szószerinti jegyzőkönyvét, a Magyar Távirati Iroda parlamenti gyorsírói készítették. A stáb — nyolc gyorsíró (közöttük három örökös magyar bajnok) és hét gép- írónő — a beszéd elhangzását követő 30—85 perc múlva már lediktálta, leírta a képviselők szavait. A háromnapos ülésszak tiszta tanácskozási ideje 14 óra 42 perc volt. (Naponta egy—másfél órával több, mint a tavalyi év első ülésszakán.) A képviselők a napi másfél órás ebédidőn kívül csupán délelőtt és délután tartottak egy-egy 15—20 perces szünetet, sőt a harmadik napon még ebédidőt is megtakarítottak — a vita javára. Az ülésszak három- kötetes jegyzőkönyve csaknem ötszáz oldalt te6z ki, s az ülésteremben történteket kishíján 13 ezer sorban rögzítette. <A gépírónők a diktálok szavai nyomán csaknem egymillió- szőr ütötték le az írógép betűit.) A jegyzőkönyv nemcsak a szónok szavait, hanem a közbeszólásokat is rögzíti. * Az ülésszak két kuriózi- tással is szolgált. Az egyik: Ognyenovics Milán, Baranya megyei képviselő — „civilben” a Magyarországi Délszlávok Demokratikus Szövetségének főtitkára — élve a nemzetiségi képviselőknek biztosított jogokkal, felszólalásának néhány gondolatát anyanyelvén, szerb-horvátul mondta el. A másik inkább kedves figyelmesség volt: az utolsó napon a férfikollégák virággal köszöntötték — előlegül a közelgő nőnapra — az ország- gyűlés képviselőnőit. * A képviselők szavait őrző vaskos jegyzőkönyv az országgyűlés irodájára került, ott sajtó alá rendezik, s kinyomtatva megküldik a képviselőknek, valamint az összes érdekelteknek. Egy példányát a Minisztertanács titkárságára továbbítják, ahol gondosan kigyűjtik a különböző javaslatokat, indítványokat, majd a Minisztertanács ülésén — téma szerint csoportosítva — átadják az illetékes szaktárca „gazdájának”. A minisztériumokban megvizsgálják a képviselők felvetéseit, érdemben intézkednek, s erről mind a képviselőt, mind az ország- gyűlés elnökét egy hónapon belül értesítik. Megkétszereződik a traktorimport A parlament legutóbbi ülésszakán több képviselő felhívta a figyelmet, hogy a termelőszövetkezetek élve növekvő anyagi lehetőségeikkel, bővíteni, frissíteni kívánják meglehetősen elöregedett erőgépparkjukat. A traktorok iránti érdeklődést fokozta az az intézkedés is, amely a szocialista országokból származó gépek beszerzéséhez kedvezőbb hitelfeltételeket nyújt. A Külkereskedelmi Minisztériumban elmondották, hogy mind ezt figyelembe véve, a múlt évinek több mint kétszerese lesz az 1970. évi traktorimport. Az AG- ROTRÖSZT, amely belföldi értékesítő és egyben importőr, ez évben mintegy tízezer traktor forgalomba- hozatalára készült fel, s ebből körülbelül 8 ezer külföldi. A legfőbb beszerzési forrás a Szovjetunió. Az 1966—1970-re eredetileg tervezett kétezerrel szemben csupán az MTZ-ből — a hazánkban jólismert és legkeresettebb szovjet típusból — ebben az évben a behozatal megközelíti az ötezret, ezenkívül lekötött az AGROTRÖSZT 900 lánctalpas traktort is. Egyébként az eredetileg lekötött kétezer traktorból már több érkezett, mint amennyi az első negyedév végéig esedékes: az év első két hónapjában már 700 traktort szállítottak a Szovjetunióból. Az AGROTRÖSZT Csehszlovákiából erre az évre 1400 Zetor-traktort rendelt és további 400-nak a beszerzéséről tárgyal. Vásárolt -eszközhordozó traktorokat kisebb mennyiségben az NDK-ból és Bulgáriából is. Piackutatást folytat Lengyelországban, Romániában és Bulgáriában további beszerzési lehetőségekről. — Azt hiszem, hogy egy második díványt kell majd Vásárolnunk. . .. . * i » » i| Mi újság a Vajdaságban? Bánátban még 25 000 hektár víz alatt Bánát kivételével, ahol még mintegy 25 000 hektár termőföld van víz alatt, Vajdaságban mind az elárasztott, mind a belvíz veszélyeztette területeken lényegesen javult a helyzet. Bácska területén szinte már sehol sem látni vizet a földeken, s ha csak újabb nagy esőzés nem következik be, a helyzet rövidesen teljesein rendeződik, s a tartomány legnagyobb részén megkezdődhet a tavaszi vetés. Fűtött utcák Újvidéken? — Mivel az idén megújítják Újvidéken a Nép- hősöik utcáját, s itt bonyolítják le a leendő áruház felé irányuló teherforgalmat — nem lehetetlen, hogy a hővezetéket itt oly módon fektetik le, hogy az a járdákat és az úttestet is fűtse. Az utcák fűtése nem fényűzés, ugyanis ily módon megoldódna a forgalmas szakaszokon a hó eltakarítása, ami igen költséges munka. A terv véglegesítését minden bizonynyal alapos gazdasági számítások előzik meg. Az elkövetkező öt éven belül a hőtelep mintegy hat és fél ezer lakást fűt A vezetékek hosszúsága 1975-ig jelentősen növekszik. A jelenlegi 24 kilométeres hővezeték eléri a 40 kilométeres hosszúságot. Az iskola napja Csernyén rabot készít elő, HárS László és Sulyok Imre zenés színművét. A bemutató március 14-én lesz Csernyén, másnap, március 15-én Tóbán is fellépnek a kis műkedvelők. A csernyei Petőfi Sándor Általános Iskola március 15-ón tartja az iskola napját Ez alkalomból minden évben nagyszabású ünnepséget rendez. Az iskola műkedvelő csoportja egész estét betöltő daVálaszút előtt a hajóipar A tartományi gazdasági kamarában a vajdasági hajógyárak igazgatód és tervkészítői gyűltek ösz- sze, hogy megvitassák és egybehangolják vállalataik középtávú terveit. Vajdaságban ugyanis a hat hajógyár termelőképessége akkora, hogy egy év alatt kielégítheti a folyami hajózás Ötévi szűkMezőgazdasági kisgéppályázat A kisipari szövetkezetek fokozni kívánják a háztáji és kisegítő gazdaságokban jól használható mezőgazda- sági kisgépek és eszközök gyártását. Ezért az OKISZ a Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztériummal együttesen pályázatot hirdet kisgépek és eszközök 1 tervezésére és szerkesztésére. A pályázat beküldésének határideje 1970. július 31. A pályázatra érkező gépek mintadarabjait a 67. Országos Mezőgazdasági és Élelmiszeripari Kiállításán az OKISZ pavilonjában mutatják majd be. A pályaműveket egy 25 000 forintos első, két 15 000 forintos második és három 10 000 forintos harmadik díjjal jutalmazzák. Az elfogadott pályaművek illetve prototípusok sorozatgyártásáról a szövetkezeti ipar gondoskodik. (Az érdeklődők részletes felvilágosítást kapnak a MÉM- ben a 113-000/11-54 számon, az OKISZ-ban a 189- 031 számon.) ségleteit. Emiatt iß, <2e főképp azért, mert ki-ki a saját szemszögéből nézve a dolgokat, nem látott kiutat, nem talált újabb piacot. A vajdasági hajógyárak mégis elegendő munkát kaphatnak a következő öt év folyamán, ha bekapcsolódnak a Jadranbrod ügyviteli szövetségbe. A Jadranbrod azonban csak egy egységes folyamhajózási vállalattal hajlandó tárgyalni, illetve a tagjai közé sorolni. Ha tehát bármely módon egyesül, vagy egy vállalatba tömörül a vajdasági hajóipar, akkor mint a Jadranbrod tagja annyi munkát kaphat, hogy a második, sőt a harmadik műszakot is bevezetheti. A termelés növeléséhez a Jadranbrodon keresztül a bankok elegendő hitelt is folyósítanak. összeállította: Kiss Antal IfrfttíK Sandít# « SiaBlIM^ ElSO HÚMIVillEclM (3.) A konzervgyárba november elején beérkező néhány munkást szokatlan látvány fogadta. A gyár termékeit a németek elszállították a fontosabb gépekkel együtt. Az épület tetőszerkezete leégett... Volt tehát tennivaló bőven. Tizenhat munkás látott a romeltakarításhoz, a rendcsináláshoz, üzemi őrséget szerveztek és megkezdték a munkások toborzását. A létszám néhány nap alatt száz főre emelkedett. termelés KENYEREI ADNAK A SZOVJET KATONÁK A termelés megindításához a körzetparancsnokság is segítséget nyújtott, a szo- jet hadsereg pedig nagy mennyiségű lisztet és cukrot raktározott a konzervgyárban, hogy a felhalmozott készletből rendszeresen segíthessék a dolgozók élelmezését, sőt a közellátási hivatal révén a város lakosságát is. A termelés mégis lassan indult, mert a berendezések pótlása hosszabb időt vett igénybe. Először hagymát szárítottak és burgonyát, valamint takarmánytökből készítettek lekvárt, amelyet vaníliával ízesítettek; ez volt akkor a lakosság kedvelt csemegéje. Januárban alakult meg az üzemi bizottság, ekkor a gyárban már több mint kétszázan dolgoztak. A cipőgyárban is megmozdult az élet. Elsőnek Hidi András, Méhes Lajos szakmunkások érkeztek az üzembe, november 5-re már több mint tízen voltak és nekiláttak a szétlőtt kazánház rendbehozásának. Az elme- reggelit, ebédet és vacsorát kaptak. nekült Székely Ignác tulajdonos helyett a munkások Blay Lászlót választották igazgatónak. December 5-én elkészült az első pár bakancs. A termeléshez szükséges anyagot a Vörös Hadsereg biztosította. Az üzemet olyan jól ellátták anyaggal, hogy a dolgozók fizetésükön felül még természetbeni juttatást is kaptak. Sőt, a gyár kollektívája lábbelikért élelmiszert is cserélhetett. A decemberi termelés meghaladta a napi 500 pár bakancsot, csizmát, de ezen felül nagyobb mennyiségben gyártottak gyermekcipőt is. 1945 márciusában visszaérkezett a gyártulajdonos — ekkorra már az üzemi bizottság is megalakult —, s az üzemi bizottság megkérdezése nélkül hatvan dolgozót akart elbocsátani, azzal a jelszóval, hogy „enyém a gyár, tiéd a kalapács”. Az üzemi bizottság nem járult hozzá a munkáselbocsátáshoz, sőt ahhoz sem, hogy a tulajdonos fia „atyai örökség” címén 21 gépet elszállítson az üzemből. A Benedek cég tulajdonában levő húsfeldolgozó és gyümölcscsomagoló telepen 1944. november 20-ig tartott a helyreállítás, ekkor kezdődött meg a húsfeldolgozás. Az üzem élére Végh József — a munkásmozgalom veteránja — állt. A Vörös Hadsereg az üzemet ellátta gépekkel; december 8-án már 620-an dolgoztak és ez a létszám állandósult. A kombinát elsősorban a Vörös Hadsereg számára termelt. Az üzemi bizottság januárban alakult meg, s feladata volt a munkások élelmezési gondjain való segítés is. Intézkedései folytán a dolgozók Az üzemi bizottságnak nagy tekintélye volt: a munkások fizetése érdekében még az ideiglenes kormányt is felkereste Debrecenben. Az üzem vezetősége a szorgalmasan dolgozókat gyakran részesítette jutalomban. Végh József visszaemlékezése szerint, aki jól dolgozott, a fizetésén felül hetenként 3 kilogramm húst kapott. Január végén ebben az üzemben már 350 tagja volt a szakszervezetnek. A gyufagyárban november 25-én 28 dolgozó szintén nehéz körülmények között kezdett a munkához. A gyár élére Dómján Jánost választották. A gyufagyártáshoz szükséges nyárfát a szovjet hadsereg szállította a környező erdőkből. A gyárban gyufát és a szovjet hadsereg részére a harcászathoz szükséges gyújtópalackokat is készítettek. így született újjá az élet a gyárban. Nehéz körülmények között, de biztató reményekkel. Akárcsak az ország, Kecskemét is mélyről indult,\ a város sajátos helyzete — a lakosságnak a felszabadítás előtti totális eltávolítása — egyben az elszegényedést is jelentette, mert a kiürített város társadalmi és egyéni értéke jórészt a fosztogatók, a fasiszták martalékává vált. Amikor az országos helyzettel hasonlítjuk össze a város helyzetét, nem tudunk különbséget tenni, hiszen a háborús károk és az infláció a magyar termelőerőket annyira visszavetette, hogy 1945 májusában a termelés színvonala és így a nemzeti jövedelem is a2 1938—1939. évinek 42 százaléka körül lehetett. Kecskemét sem volt jobb helyzetben. Az üzemek megindulásával egyidejűleg más területen is munkához láttak. November végén a postahivatal továbbította az első leveleket a felszabadított területekre. December 10-ig 80 üzlet nyitott ki és kezdte meg az árusítást. (Folytatjuk.) KECSKEMÉT IS MÉLYRŐL INDULT
