Petőfi Népe, 1970. március (25. évfolyam, 51-75. szám)
1970-03-08 / 57. szám
ll>OD«\LO/Wl =7 Gál Farkas: Lorca Szél dobol a hold nagy dobján hulló csillag tüze perzsel kaktuszos csönd, narancs-éjfél vérillattal, szerelemmel. Ki ez a párja-nincs-férfi homlokán dobog a szíve kagyló-ladikban halk lányok siklanak a könnyű vízre. Ki Ae a sosem-volt-lélek? Méfl/ségek és magasságok fákon a hold-narancs vérzik sírnak elnyűtt, rossz gitárok kasztanyett csattog s mezítláb gyöngyöt ver a láb a porban jajj megölték, jajj megölték meg is halok bánatomban párduc testét, gyarló testét tegyétek a küszöbömre vére folyjon a bikának mely szarvával átaldöfte. Mélységek és magasságok ki ez az andalúz lélek csillagot szór a tengerbe mellét támasztja a szélnek beszélget a halottakkal szóra szólít szelet, árnyat fegyvercső néz a bokrokból, a kertben farkasok járnak jajj megölték, jajj megölték engem is megöl a bánat. Gyarló testét, párduc testét vigyétek a narancsfákhoz vigyétek a tengerpartra hiszen mindig oda vágyott... Szél dobol a hold nagy dobján vér fröccsen a csillagokra torkolattűz, sikoly-penge testvérem Garda Lorca. Nagy László: Cl" I ír ■ n ni esküszöm, hogy o is orok Esküszöm, hogy ö is őrök, sose lesz a hemzsegő árnyé. Fejbúbján málnás kosarával alászáll rubint-koronával, mereven, akár egy királyné. Medveszagot ont már a hegy s az életet irtó körökből alkonyati láng-kereszt: sas függ, magas vizek fröcskölik gyöngyük; s lenn emberpár bőg a gyönyörtől. Örök visszhang s tűz az idő, a nő arca ég ragyogóan, balzsamszagú gőzt vet a gönce, lenn gyötri a rétet gerince, sarka fönn a meredek holdba«. NAPLÓ Sajátos Mivel foglalkozzon ■ Forráe? Kiket foglalkoztasson. kiknek adjon helyet? Milyenek legyenek az arányok — a címlapon is feltüntetett — irodalom, művészet, tudomány között? Mire kellene még figyelnie é* mit kellene elhagynia az eddigi témakörökből? Mi legyen a Forrás profilja?... Ilyen és ehhez hasonló kérdésekkel nagyon sokan foglalkoztak a Forrás munkatársainak múlt héten egybehívott értekezletén. Első hallásra talán különösnek tűnnek ezek a kérdések. Hiszen megyénk folyóirata csaknem kétévi arculat tizedes törekvés eredményeként jött létre tavaly. Tehát nem előzmények nélkül, valamilyen hirtelen nekibuzdulás nyomán született meg. Az indulást néhány tucat időszaki kiadvány, antológia előzte meg. Ezeknek tapasztalatai és sikere alapján határozta el a megye vezetése, hogy támogatja — erkölcsileg én számottevő anyagiakkal — a megye folyóiratának megalakulását. , Lássuk röviden, hogy mit ért el eddig a Forrás. Tömören: tükör igyekezett lenni, tükre a megye szellemi életének és a megyét érintő problémák1 tömegtájékoztató esz™ közök jóvoltából az elmúlt években egyik mozgalom sem került annyira reflektorfénybe, mint az országot-világot kitartóan, szűnni nem akaróan sokkoló beat-zene. Kiutálták, befogadták, fanyalogtak felette, megtűrték, istenítették bennfentesek és kívülállók magyarázták, pszichológusok és szociológusok elemezték, utópisztikus méretűvé növekedett a generációs lázadás rémképe, az elektromos gitár a korszak nagy szimbólumaként zengett végig az elmúlt évtized második felén. Megszületett az atomkorszak új tömegművészete, a pop-mu- sic. Vagy inkább az új vallás, a mai tizenévesek világképére szabott hitrendszer? Kicsit ez is, kicsit az is. Minden, a beat-tel kapcsolatos szélsőséges megnyilvánulásban van egy ßfisiGxi A beat-mozgalom szociológiája szemernyi igazság. Mivelhogy maga a mozgalom is szerfölött ellentmondásos; egyebek között ezért is késztet állásfoglalásra, pro és kontra egyaránt. Tavaly, mint ismeretes, nem csekély vitát kavaró riportfilm is készült az „eretnek” zene művelőiről, hívőiről és kiátkozóiról. Szinte szikrázva csaptak össze az egymásnak leginkább ellentmondó vélekedések. Legutóbb pedig, láthatóan azzal a szándékkal, hogy a helyére tegye a hazai beat-esek mozgalmát, öt szerző — Bácskai Erika, Makara Péter, Manchin Róbert, Váradi László és Vitányi Iván — tollából tanulmánykötet jelent meg, Beat címmel. Helyére tenni — ezúttal a lehető leg- tárgyilagosabb megközelítés szándékát jelzi. Szociológiailag is széles alapokra helyezték a témát; a beat helyét a társadalomban egyaránt érvényes gondolatokkal, következtetésekkel mérik be a magatartás válsága, az extázis-igény és az esztétikum felöl. Csak az abszurdig menő lehetetlenre nem vállalkoztak: a végső szó, a „megfellebbezheBerki viol»: Télutó. nafc. Ez meglátszott egyegy számán is, de különösen felismerhető az eddig megjelent kötetek összességén. Erős a versrovat, mert sokkal több jó költö él a megyében, mint prózaíró. Halványabb a kritikai rovat, mert még nem alakulhatott ki széles körű kritikus gárda az új folyóirat körül, s különben is a hazai kritikai élet sem áll egyelőre valami erős léhákon. Kitűnőek viszont, bátran állíthatjuk, azok a rovatok, amelyek közvetlenebbül, kevesebb áttétellel tükrözik a valóságot, mint a szépirodalom. A szociológiai írások és tanulmányok, a különféle vitacikkek — a tanyakérdésről, a városiasodásról a vidék iparosításáról, a vidéki színházakról, stb. — továbbá a helytörténeti írások és azok az országosan is úttörő kezdeményezések, amelyek például a szomszéd népek irodalmát igyekeznek megismertetni az olvasóval. Mint a felsorolásból te látható, a sajátos arculatért vívott küzdelmet nem úgy értelmezi a szerkesztő bizottság, hogy szűkíti a témák körét. Hiszen a Forrás születését éppen az indokolta, hogy tágítsuk a megye szellemi életének szemhatárait és bővítsük az alkotók lehetőségeit. És mégis, a tematikai sokoldalúság ellenére, sajátos arculatú a Forrás, Ezt jó lelkiismerettel mondhatjuk, mint ahogyan a figyelem is igazolja, amit országos fórumokon keltett. Sajátos arculatú azért, mert a színvonalon kívül az esetek többségében azt a követelményt is támasztja az írások iránt a szerkesztő bizottság, hogy a megyében valamiképpen közük legyen, témában, látásmódban, vagy koncepcióban.' Ennek köszönhető, hogy számos olyan témájú cikk és tanulmány látott napvilágot a Forrás hasábjain, amivel itt találkozott először az olvasó. Az eddigi út nem mentes a kitérőktől, a munka nem hibátlan — állapították meg a munkatárs-értekezlet résztvevői —, s éppen ez az elégedetlenség a biztosítéka annak, hogy további javulás következik. Amiben egyébként bíznak a Forrás anyagi és erkölcsi támogatói is: a megyei í tanács és a megyei párt-' bizottság. Ennek a bizalom-' nak volt megnyilvánulása az elhatározás, hogy 1971-! tői, a harmadik évfolyam-' tói kezdődően a Forrás havonta megjelenő folyóirat lesz. \ M. L. ' tetten” igazság kimondására. Ez ugyanis a beat leg- lényegének mondana ellent. A végső szó módszerével egyébként is a beat esküdt ellenségei élnek inkább, akik a doktrínákba be nem illeszthető jelenségeket olybá veszik, mintha azok nem is léteznének. „Egy kor ifjúsága konfliktusba került társadalmi valóságának elidegenedett aspektusaival, nem a társadalmat utasítja el, hanem a hamisnak bizonyult értékeket” — ez kétségkívül találó megállapítás. Még akkor is, ha tudjuk, hogy a rajongás, a kritikátlan ex- tázis egy újabb konformizmusnak a táptalaja. A mindennapi tapasztalat azt bizonyítja, hogy a beat« életszemlélet nem a folytonos önépítésre késztető világnézet, hanem a mágia, a neo-kultikus magatartások síkján rajzolódik ki. A beat kétségkívül új, de önmozgásra képtelen, tehát egyhamar megcsontosodó normarendszereket teremt, a tizenévesek világából kinövő ifjúság a mozgalomnak viszonylag ezért fordít könnyen hátat. Szűkebben vett zenei vonatkozásban a hazai beat delelőjére jutott. Ezen a ponton válik izgalmassá a kérdés, s válik egy lépéssel továbbgondolhatóvá a könyv összegezése. Egyfelől az késztet tűnődésre, hogy beat-eseink már évekkel ezelőtt szert tettek a hivatalos elismerésre, ám az ennek fényében való nyugodt lubickolás éppen a sajátos, lényegi izgalmától — a szokatlan, a megbot- ránkoztatást is vállaló újat akarástól — fosztja meg a mozgalmat. Nincs ellenállás, amellyel meg kelljen küzdenie, ezért fennáll a veszélye annak, hogy belülről emészti fel önmagát. S másfelől a gondolatmenetre itt kapcsolódik rá az az a jelenség, amely a dzsessz sorsának alakulását is meghatározta: legjobb értékei kinőttek a tömegművészetből, s az értők, a vájtfülűek, valamint a sznobok lemezgyűjteményét gyaraxAtják többnyire; felszíni hatáselemeit pedig egyhamar agyonra nyúzta- csepülte a szórakoztató ipar. E kettéhasadásnak a jelei már a beat-nél is mutatkoznak, bár jóllehet, nálunk a legjobbak — Illésék, Omegáék, Metróék — egyelőre a népszerűségi lista élén is állnak. De kérdés: , meddig? Bármiképpen alakul is a beat sorsa, amellett, hogy az emberiség kultúrkincsét gyarapítja, megmarad egy nagy tanulsága. S ez pedig az, hogy felkészíti korunk ifjúságát: későbbi, „beérkezett", társadalomépítésre hivatott korában is számoljon azzal, hogy az övével szemben az akkori tizenévesek állíthatnak eltérő magatartásbeli és esztétikai normarendszereket. Ha beat-es korukra visszaemlékeznek — ha marad erejük és erkölcsi bátorságuk visszaemlékezni —, bizonyára nem a mindent-tu- dás, a mindent-elrendezés pöffeszkedő gőgjével néznek majd le arra a nemzedékre, amelyről még senki nem tudja, hogy milyenné formálja majd az atomszázad és a szocializmus tudományos-műszaki forradalma. Hatvani Dániel
