Petőfi Népe, 1970. március (25. évfolyam, 51-75. szám)

1970-03-08 / 57. szám

4. oldal 1970. március 8. vasárnap Á múlt évi költségvetés végrehajtása Ülésezett a megyei tanács végrehajtó bizottsága Tegnap délelőtt Kecske­méten ülést tartott a Bács- Kiskun megyei Tanács Végrehajtó Bizottsága, amely az elmúlt esztendő munkájával összefüggésben igen fontos kérdéseket tár­gyalt meg. A tanácskozá­son dr. Varga Jenő vb-el- nök beszámolt a végrehajtó bizottság két tanácsülés kö­zött végzett munkájáról. Együttesen tárgyalta meg a végrehajtó bizottság dr. Borbély Lajosnak, a pénz­ügyi osztály vezetőjének az 1969. évi költségvetés vég­rehajtásáról készített be­számolóját és dr. Bruncsák Andrásnak, a tervosztály vezetőjének azt a jelenté­sét, amely az 1969. évi ta­nácsi állóeszköz fejleszté­si terv végrehajtásáról és a tanácsi vállalatok múlt évi tevékenységéről szólt. Ennek a két kérdésnek a vitájában sokan felszólal­tak. Elmondta véleményét dr. Varga Jenő, dr Horváth István, a megyei pártbi­zottság titkára, dr. Kőrös Gáspár, a megyei tanács vb elnökhelyettese, Szend- rey Sándor, a Magyar Nem­zeti Bank megyei igazgató­ja, Búza Dezső, a megyei tanács vb fejlesztési állan­dó bizottságának elnöke és dr. Dobos Ferenc, a pénz­ügyi állandó bizottság el­nökhelyettese is. A végre­hajtó bizottság a két jelen­tést elfogadta, s a soron következő megyei tanács ülése elé terjeszti azzal a kiegészítő javaslattal, hogy a két osztályt — a pénz­ügyi és a tervosztályt — a tanácsülés elismerésben ré­szesítse. A megyei tanács végre­hajtó bizottsága a továb­biakban azt a két előter­jesztést vitatta meg, amely az 1969. évi településfej­lesztési verseny értékelésé­ről, illetve a megye ta­nácsainak 1960—69. közötti — tehát tízéves — gazda­sági tevékenységének ér­tékeléséről készült. A vb mindkét előterjesztést — amelynek az előadója szin­tén dr. Bruncsák András volt — elfogadta, az utób­bit azzal a kiegészítő ja­vaslattal, hogy a Szolnok megyei példa alapján Bács- Kiskun megyében is léte­sítsenek a tanácsi munká­ban tíz éve eredményesen dolgozók részére egy há­rom fokozatból álló — arany, ezüst és bronz foko­zatok — emlékérmet. Ezt a javaslatot ugyancsak el­fogadta a vb és megerősítés végett a megyei tanács ülé­se elé fogja terjeszteni. Végül az 1970. évi tele­pülés-fejlesztési verseny meghirdetéséről döntött a végrehajtó bizottság. A múlt évek gyakorlatához képest némi változtatásra volt szükség, tekintettel ar­ra, hogy ebben az évben a megyében húsz település nagyközségi rangot kapott. A végrehajtó bizottság ülé­se Csenki Ferencnek, a végrehajtó bizottság titká­rának bejelentéseivel ért véget. G. S. Jubileumi ünnepség Szombaton délelőtt, nép­hadseregünk megyénkben állomásozó egyik tüzér ala­kulatánál jubileumi ünnep­séget rendeztek, abból az alkalomból, hogy az egység 25 évvel ezelőtt, 1945. már­cius 7-én alakult meg. A díszünnepségen megjelent Kovács Pál vezérőrnagy, miniszterhelyettes, a ma­gyar néphadsereg politikai főcsoportfőnöke, Kálazi Jó­zsef vezérőrnagy, Simonyi Gyula vezérőrnagy, Farkas Mihály ezredes, valamint néphadseregünk magasran­Szegedi ipari vásár Szegeden az idén 25-ik alkalommal rendezik meg a hagyományos ipari vá­sárt és kiállítást július 17- től 26-ig. A korábbiaknál nagyobb szabású ipari se­regszemlére eddig 120 hazai vállalat jelentette be rész­vételét. Ezenkívül jugoszláv üzemek is bemutatják ter­mékújdonságaikat. Szocialista brigádok szellemi vetélkedői Tegnap Kecskeméten a MÉSZÖV székházának ta­nácstermében tartotta idei munkaértekezletét a Bács- Kiskun megyei Tanács Gyógyszertári Központja. Vaskó Tódorné, a köz­pont igazgatója nyitotta meg az értekezletet, üdvö­zölve a megjelenteket, az ez évben fennállásának 20. évfordulóját ünneplő intéz­mény dolgozóit. Vitaindító beszámolójában részletesen elemezte a gyógyszerészek munkáját. Szólott arról, hogy a megyében több mint kétszáz gyógyszerész és há­romszáznál több asszisztens Pénteken és szombaton két olyan versenyre került sor, amelynek, mint mon­dani szokták vesztese nincs csak nyertese. Hazánk fel- szabadulásának 25. és Le­nin születésének 100. év­fordulója tiszteletére pén­teken Kecskemét üzemei és vállalatai, szocialista bri­gádjai rendeztek szellemi vetélkedőt. Az üzemi ver­senyek kilenc legjobbja döntötte el egymás közt, hogy melyik jut tovább a megyei döntőkre és me­lyek kapják a díjakat. A brigádok jó felkészült­ségéről adtak tanúbizony­ságot. Igen szoros ver­srvóevszerész két évtized «^Fben került első helyre gyógyszerész két évtized a 9_eg gzámú AKÖV Szo_ Egy év gyógyszerforgalma: 150 millió forint tevékenykedik. Elmondot­ta, hogy az 1969-es év gyógyszerértékesítési tervét 905 ezer forinttal túltelje­sítették, s az összes forga­lom meghaladta a 150 mil­lió forintot. Zimay László, megyei fő gyógyszerészeti tevékenysé­géről adott emlékező érté­kelést. Az értekezlet végén került sor a tavaly végzett gyógyszertári asszisztensek eskütételére. Este az Arany­homok Szállóban rendezték meg az idei gyógyszerész­bált. J. T. lidaritás brigádja, a máso­dik helyre a Bács megyei Állami Építőipari Vállalat Petőfi brigádja, a harma­dik helyre a Fémmunkás Vállalat Ságvári Endre brigádja. Szombaton rendezték meg a helyiipari és városgaz­dálkodási dolgozók szak- szervezetéhez tartozó üze­mek szellemi vetélkedőjét, amelyen a Dunavecsei Szolgáltató Vállalat, a Ka­locsai Műanyag, valamint a Textilfeldolgzó Vállalat, a Bajai Bútor- ég Faipari Vállalat, a Kiskunmajsai Drótfonatgyártó Vállalat, a Kiskunsági Kézműipari Vállalat és a Dél-Bács me­gyei Vízmű Vállalat dön­tőbe jutott brigádjai vet­tek részt. A színvonalas küzde­lemben első lett a Kalo­csai Műanyagfeldolgozó- és Gumiipari Vállalat Asbóth Oszkár brigádja, a máso­dik helyre került a Kis­kunmajsai Drótfonatgyártó Vállalat Törekvés bri­gádja. a harmadik díjat pedig a Dunavecsei Vegy­ipari Szolgáltató Vállalat Petőfi brigádja nyerte. Az első két helyezett egyben jogot nyert a szocialista brigádok szellemi vetélke­dőjén való részvételre. N. O. gú tisztjei. A megyei párt- bizottság képviseletében Fricska Margit, a kiskőrö­si járási pártbizottság első titkára. Az alakulathoz ér­keztek az egység volt pa­rancsnokai, a dombóvári MÁV-csomópont küldött­sége, akik még 1949-ben csapatzászlót adományoz­tak az alakulatnak. A miniszterhelyettest díszalegység fogadta a lak­tanya kapujában, majd megkezdődött az egység­gyűlés. Kormány Sándor alezredes, az alakulat pa­rancsnoka rövid beszédben vázolta az egység történe­tét. Ezt követően Kovács Pál vezérőrnagy mondott ünnepi beszédet. A minisz­terhelyettes átadta a honvé­delmi miniszter, a néphad­sereg pártbizottságának üd­vözletét, s részletesen szólt a tüzéregység és a magyar néphadsereg 25 éves fejlő­déséről. Végezetül köszöne­tét fejezte ki az alakulat személyi állományának és parancsnokainak a helytál­lásért. A beszéd után fel­olvasták a magasabb egy­ség parancsnokának dísz­parancsát. A megyei tanács megbí­zásából Csizmadia Tibor, a Kiskőrösi Járási Tanács V. B. elnöke üdvözölte a 25 éves évfordulóját üpneplő alakulatot. Kedves színfolt­ja volt az ünnepségnek, amikor a Ligeti Károly út­törő honvédelmi zászlóalj pajtásai egy nagyméretű festményt adományoztak az egységnek. Az ünnepi csapatgyűlés befejező aktusaként a ma­gyar néphadsereg Vörös Csillag Érdemrenddel ki­tüntetett művészegyüttese adott műsort a katonáknak. Az előadást követően a vendégek, az alakulathoz látogató magasrangú tisz­tek megtekintették a csa­patmúzeumot. G. G. A soproni új tv-torony a Károly-hegyen. S3 HCJHCnfcENHKm 1 A3 í/iWX Sánde# as*aiBat)*a«--Ki.*o HÓNai«JIClN Az 1944-es év a Vörös Hadsereg diadalmas esztende­je volt; győzelmes fegyvereit ragyogó sikerek koronáz­ták. Végig a hatalmas fronton: Finnországtól a Fekete­tengerig, egymást követték a megsemmisítő csapások. A fasiszta fenevad futva hátrált, Németország utolsó csatlósa — Magyarország, 1944 szeptember 26. és 1945. április 4-e közötti időszakban felszabadult. Szeptember 26-tól, Makó felszabadulásától, alig több mint egy hónap telt el és „Budapest kapuja”, Kecske­mét (Szmirnov Sz.; Harcban Budapestért című regényé­ben nevezi így Kecskemétet) is szabaddá vált. A leírás terjedelme miatt el kell tekinteni a felsza­badulást megelőző körülményektől. A szovjet hadsereg közeledtére a fasiszta rendelkezé­sek értelmében a várost kiürítették. A lakosság értékeit visszahagyva elmenekült, kitiltották saját hajlékából. A merészebbek — mintegy 300 lakos — pincékben, ver­mekben bújkálva, a legképtelenebb vélt helyeken rej­tőzve várta a szabadságot. Budapest kapujánál a németek mindenre elszántan védekeztek és támadtak; harcba vetették a 24. páncélos hadosztályt. A szovjet csapatok egy nap alatt 20 ellen­lökést hárítottak el, mire szabaddá vált a város. A felszabadulás első óráiról, a szovjet csapa­tokkal való találkozásról ír visszaemlékezéseiben Tóth László, a város nagy szülötte­„Néhányan, közöttük Molnár Erik barátommal, szem­beszálltunk a kiürítési pa­ranccsal és nem nyugat felé, hanem a Tiszának indul­tunk. Amint Szentkirályon (ma Lászlófalva) az első szovjet katonával találkoz­tunk, jöttünk velük vissza a városba. Október 31-én késő éjszaka érkeztünk haza. A parancsnok értetlenül nézett ránk, amikor elmondottuk, hogy a lakosság elmenekült. Egy öreg fa árnyékában elférnek annyian, ahányan ittma­radtunk, és az élet elindítására a városháza rendőrségi sarokszobájában november 1-én szövetséget kötöttünk. Égette szívünket a kérdés, hogyan kapaszkodhatunk fel. Másnap részletesen tájékoztattuk a Széchenyi tér 8. szám alatt elhelyezkedett parancsnokságon Dondé őr­nagyot, a felszabadulást megelőző eseményekről; a ki­ürítési rendeletről, annak a tábori csendőrökkel és a né­met fasisztákkal történt kíméletlen végrehajtásáról, s azokról az értesüléseinkről, amelyek szerint a mene­külők zöme a tanyavilágban rejtőzködött el, a Duna— Tisza közéről elűzött további tízezrek pedig a Duna mentén várakoznak. Jönnének haza, de a fasiszták el­híresztelték, hogy a szovjet katonaság felgyújtotta a várost, a Nagytemplom is leégett, az életnek a városban emmi nyoma. Mit tegyünk? Bátortalanul vetettük fel a terveket, amikor Dondé őrnagy határozottan rendelkezett; húzzák meg barátaink a harangokat! A hatás mindannyiunkat meglepett, a harangok sza­vára ezerszámra tértek vissza az elűzöttek és az áléit, sötét városban megkezdődött az újjáépítés.” A háborús károk hely­reállítása roppant nagy gondot jelentett és szinte elképzelhetetlennek tűnő erőt. energiát, akaratot kö\c!elt. A polgármesteri hivatal 1945 októberében közzé tett jelentése alapján az 1944. november 1-i állapot szerint több mint 3 milliárd pen­gőnek megfelelő érték pusztult el, veszett kárba. Néhány szemléletes példát ide idézünk; 14 ezer szarvasmarhából 8500, 37 ezer sertésből 28 ezer, io ezer lóból 7 ezer elveszett, vagy elpusztult. De a front elvonulása, a szabad élet szele és szelle­me erőt adott a kecskeméti népnek. A városparancsnok tanácsára meghúzott nagyharang hírül adta a puszták­nak, a pusztákba menekülteknek, hogy a város haza­várja elűzött fiait. A nagyharang sürgette az élet in­dulását. A visszatelepülés kezdetben bátortalanul történt, első­ként azok jöttek, akik csak a közeli tanyákig menekül­tek. Természetesen ők voltak többségben, a Kecske­méti Hírlap 1944. december 14-i száma —, ez volt a város felszabadulása utáni harmadik szám „Huszon­ötezer-hatszázharmincét lakos” címmel közli, hogy 1944. december 8-ig ennyien váltották ki személyazonossági igazolványukat a városházán. Ugyanis a polgármesteri hivatal rendelkezése értelmében mindenkit ideiglenes személyi igazolvánnyal kellett ellátni. Később kerültek haza a Dunántúlra menekültek. Nagy számban voltak olyanok is, akik csak az ország felsza­badulása után érkeztek vissza. December közepén a visszatelepült lakosság lé- lekszáma 30 ezer volt, s ettől kezdve rohamosan növekedett. Január 18-án már 55 ezren rendelkeztek személyi igazolvánnyal. A visszatelepülés érdekében hatásos intézkedéseket hozott az időközben megalakult nemzeti bizottság. El­rendelte — többek között —, hogy azok a lakosok, akik 1945. március 1-e után térnek vissza, kötelesek közmun­kamegváltást fizetni, miután a közmunkákból addig nem vették ki a részüket. (Folytatjuk) A SZEMTANÚ HÁBORÚS KAROK MÁR 55 EZER

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents