Petőfi Népe, 1970. március (25. évfolyam, 51-75. szám)

1970-03-08 / 57. szám

1970. március 8. vasárnap S. oldal szonyaira, leányaira irányul a figyelem. A nőkre, akik gyárakban, üzemekben, kórházakban, a mezőgazdaság minden területén nehéz és felelősségteljes munkát vé­geznek. Köszöntjük a nagymamákat, s az édesanyá­kat is, akik a háztartást vezetik, mosnak, vasalnak, iskolába indítják a gyerekeket és vacsorával várják a hazatérő családtagokat. A köszöntés jegyében mi ezúttal három ritka, kü­lönleges szakma művelőjét és egy termelőszövetkezet szocialista brigádvezetőjét szólaltattuk meg. Vala­mennyi beszélgetés végső kicsengése — dolgozni csak szívvel, lélekkel, a munka iránti szeretettel és oda- l adással lehet — oly jellemző a nőkre! I ____ _____ ! A nemzetközi nőnapon társadalmunk dolgozó asz­Kezdődhet a műiét... /Vem könnyű, mégis gyönyörű A Kecskeméti Katona Jó­zsef Színház zenekarában fiatal lány ül a dobok kö­zött- Kékes Marika. Timpa- nista. — Hogyan választott ilyen különleges, szép munkát? — Debreceni vagyok, ott jártam zenei gimnáziumba, és zenei szakiskolába. Zon­gorázni tanultam. Tanáraim figyelmeztettek, hogy jó ütemérzékem van, foglal­kozzam ütőhangszerekkel is. Megfogadtam tanácsu­kat, és ebből is levizsgáz­tam. Az évfolyamon kilen­cen végeztünk, de tudomá­som szerint csak én dolgo­zom zenekarban dobosként. — Mióta van Kecskemé­ten? — Az iskola elvégzése után nyomban ide szerződ­tem, ennek három éve. A várost nehezen szoktam meg, a szívem még most is haza húz, Debrecenbe. Ott élnek a szüleim, régi bará­taim, rokonságom. De a ze­nekart már nem tudom itt­hagyni. A munkám — pró­ba, gyakorlás, előadás — nem könnyű, mégis gyö­nyörű. Minden zenés da­rabban benne van! — Mennyi a fizetése? — Ezerhatszáz forint. Ebből kifizetem a lakbért, mert albérletben lakom, s bizony, nem sok pénzem marad. Azzal vigasztalom magam, hogy kezdő vagyok és ebben a színházban vál­hat belőlem igazi zenész. Nekem pedig ez az életcé­lom! Különleges szép szakmát mondhat magáénak Vincze Júlia, a megyei kórház anasthesiológus assziszten­se. Nyolc évvel ezelőtt szerzett ápolónői képesítést Budapesten. A kunszent­mártoni kislányt Kecske­métre irányították, hogy közelebb legyen otthonához Júliát nyomban a sebésze­szíti fel, érzésteleníti, altat­ja a betegeket. — Kiváló kollektívában dolgozom és nagyon szere­tem a munkám. Itt lakom a kórház nővérszállásán. Ez nagyon jó, az albérlet ugyanis drága, és így, ha szükséges, nyomban bejö­hetek. Fizetésem 1620 fó­ti osztály fogadta. Szorgal­mával, lelkiismeretes mun­kájával hamarosan kivívta munkatársai és a betegek szeretetét. A megyei kór­ház vezetői kétéves szakmai gyakorlat után Budapest­re küldték, az altatónővé­rek számára rendszeresített tanfolyamra, amelyet ki­váló eredménnyel végzett el. Azóta egyműszakos a munkaköre: műtéthez ké­rint. A bérrendezés az én munkakörömet nem érinti. Gyors számolás. Az el­múlt években mintegy 10 ezer műtétnél altatott, fi­gyelte a műszereket. A haj­dan oly közismert altatás előtti számolást helytelen­nek, gépiesnek tartja — ő beszélget a betegekkel, majd közli az orvossal: tes­sék parancsolni, kezdődhet a műtét. Tévedés kizárva A Magyar Nemzeti Bank megyei igazgatóságán Tóth Klári mint zárkezelő dolgo zik. A 21 éves fiatal lány három évvel ezelőtt érett­ségizett. A Nemzeti Bank fiatal munkaerőket kere­sett, Klári jelentkezett — felvették. A bank legfárasztóbb, legunalmasabb részén, az emissziós csoportban dol­gozik. Itt pénzt számolnak, válogatnak, kötegelnek szin­te szüntelenül. Selejtezik a szakadt, kopott, zsíros bankjegyeket és csalhatat­lan módszerrel készítik a pénzkötegeket, melyből a főpénztár a munkabérért jelentkezőket ellátja. A csoport munkája olyan tö­kéletes, hogy évekre visz- szamenően nem fordult elő tévedés. A lezárt kotégek- ben mindig száz darab van! Klári fizetése — alapfokú bankvizsgája van — 1510 fo­rint. Munkaköréhez valu­takezelés is tartozik és jól- esőn mondja, hogy az ösz- szehasonlító táblázatokat mind ritkábban kell elő­vennie. — Három éve dolgozom itt. A fizetésem 400 forintot emelkedett ezalatt. Amikor jelentkeztem a banknál, fogalmam sem volt, milyen munka folyik itt. S ma mégis úgy érzem, megtalál­tam a helyemet. Néhány év múlva jelentkezem a középfokú bankvizsgára is. Ez üzemgazdászi képesítést jelent, ha jó eredménnyel végzek, csoportvezető lehe­tek. Családdá kovácsolódíunk... 4 z asszonyok, lányok ™ munkájáról őszinte el­ismeréssel nyilatkoznak a szabadszállási Lenin Ter­melőszövetkezetben. Szor­galmukkal nagyban hozzá­járultak ahhoz, hogy kiváló eredményeket ért el a kö­zösség az elmúlt esztendő­ben is. A szövetkezet csaknem hatvan nőtagja a szocialis­ta munkaversenybe is be­kapcsolódik. - Illés Jánosné az egyik legjobb eredményt elért szocialista brigád ve­zetője. Szerény asszony, akárcsak a brigád többi tagja. Szinte pirulva beszél arról, hogy kis kollektívá­juk külön dicséretet kapott a zárszámadási közgyűlé­sen, sőt pénzjutalomban is részesült. — 1962-ben kezdődött termelőszövetkezetünkben a nagyüzemi gyümölcsösök telepítése — emlékezik. — Kilencvenhárom holdas al­máskertet létesítettek elő­ször. Ettől kezdve brigá­dunk nőtagjai nagyrészt itt dolgoztak. A következő év­ben tßlenit.ettiLnk 5Ű hald őszibarackost és 47 hold törpealmást. Megjegyzem, ez a terület elég távol — 6—7 kilomé­terre van a falutól. Az asz- szonyok, lányok ezt az utat kerékpárral tették meg és bizony sokat szenvedtek az időjárástól. Emiatt is csökkent a bri­gád létszáma. Míg 1962-ben több mint negyvenen vol­tak, 1965-ben már alig hú­szán. — Akkor még nem volt a gyümölcsösben épület, aho­vá az eső, vagy a hideg elől be tudtunk volna húzódni. 1967-ben a szövetkezet vett egy tanyát, átalakították ebédlőnek, szép új bútorok­kal rendezték be és most 30 személy számára nyújt ké­nyelmes étkezést, pihenést. 1968-ban ismét előrelép­tek. Teljesült régi kérésük, nem kellett már kerékpár­ral járni, hanem ponyvával borított pótkocsival vitték ki őket a munkahelyre. — Ugyanebben az évben a pártszervezet kezdemé­nyezésére megkezdtük a szocialista brigádmozgalom szervezését. Elsők között léptünk a megtisztelő cí­mért küzdő brigádok sorá­ba. Valóságos kis családdá kovácsolódtunk. Még 1968- ban társadalmi munkában parkot készítettünk az ebédlő elé, s a szőlőtermést is közösen szüreteltük le. 1969-ben nyolccal növeke­dett brigádunk létszáma. Jelentős vállalásokat tet­tünk, amit túl is teljesítet­tünk. A gyümölcsös pénz­ügyi bevételi tervét, amely 2 millió 146 ezer forint volt, 3 millió 300 ezer fo­rintra teljesítettük. Tavaly az őszibarack termőre for­dult és 27 vagon termést szüreteltünk. 52 vagon al­mát szedtünk le, melynek 70 százaléka exportminősé­gű volt. Itt jelentkezett az asszo­nyok. lányok ’elkiismeretes. becsületes munkája. Nem egyszer vasárnap is dolgoz­tak a szüret idején, hogy be legyen csomagolva az áru és el tudják szállítani. Az itt dolgozó brigádtagok az el­múlt esztendőben 220—260 tízórás munkanapot teljesí­tettek. Tavaly könnyítette a munkát, hogy egy új kút is épült, így az ivóvizet nem kellett messziről hordani, és ami a fő, az asszonyok munkaruhát is kaptak. Milyen kérése van még a Bereczki Máté szocialista kertészeti brigádnak? — Egy öltözőt, mosdót kellene még építeni. Főleg a permetező munkásoknak lenne erre szükségük. Ex­portminőségű gyümölcsöt, ugyanis csak jól végzett nö­vényvédelemmel lehet tér- ■ melni. A másik kérésünk, hogy az idén jobban szer­vezze meg a vezetőség a lá- d autánpótlást. Mint hallottuk, a terme- őszövetkezet vezetősége mindezekre már ígéretet is tett. K. S. 1 1 * r-3 A szó és a tett A hét nagy eseménye az országgyűlés idei első ülésszaka volt. A közvélemény nagy ér­deklődéssel figyelte a rá­dióban, televízióban adott helyszíni közvetítéseket, s olvasta a sajtó hasábjain megjelent tudósításokat a parlament munkájáról. A Minisztertanács elnöké­nek beszámolója széles körű visszhangra talált a lakosság körében, ame­lyet így lehet tömören összefoglalni: — Őszinte beszéd volt. Fock elvtárs az eredmé­nyek mellett nyíltan szólt a gondokról, nehézségek­ről is. Az ország népének al­kalma nyílt a kormány­elnöki expozén keresztül lemérni, hol is tartunk most, amikor a harmadik ötéves terv befejező esz­tendejében járunk, s ho­gyan körvonalazódnak a következő tervidőszak gazdaságpolitikai céljai. Mindez pedig módot nyújt a tapasztalatok összegzé­séhez és a tanulságok le­vonására. U " römmel állapíthat­juk meg a tapasz­talatok alapján, hogy hazánk gazdasága jó irányban halad, az ál­lami vezetés arra töreke­dett, hogy a szó és a tett egyezzen. A gazdasági reform a tervgazdálkodás hatásos eszközének bizo­nyult. Ezt igazolja, hogy a harmadik ötéves terv legfontosabb előirányza­tait túlteljesítjük. Idéz­zünk erre Fock elvtárs beszámolójából: A nem­zeti jövedelem a terve­zett 19—21 százalék he­lyett 40—42 százalékkal növekszik. Ez pedig biz­tosítja, hogy a lakosság fogyasztása, de a felhal­mozás is az előirányzott­nál nagyobb ütemben emelkedjék. A korábbi évekkel szemben a nem­zeti jövedelem gyorsab­ban nőtt, mint az ipari termelés, ami arra utal, hogy ma már a terme­lésben nem a mennyisé­gi szemlélet dominál, hanem a hatékonyabb gazdálkodás került elő­térbe. R endkívüli jelentőség­gel bír az a tény is, hogy a mezőgazda­ság termelése meghaladja a tervezett szintet. Meg­oldódott többek között az ország biztonságos gabo­naellátása. Mint a be­számoló rámutat — öt év óta nem importáltunk búzát, sőt export céljaira felhasználható készlete­ink is vannak. — A me­zőgazdasági nagyüzemek­ben hatékonyabban hasz­nálják ki a lehetősége­ket, megnövekedett a munka termelékenysége, javult a dolgozók mun­kafegyelme. Az ipari termelés nö­vekedésének üteme a tervezettnek megfelelően alakult. (Megyénkben 3,7 százalékkal haladta meg az országos átlagot). A hatékonyabb gazdálkodás egyik fokmérője, hogy mérséklődött a készlet­felhalmozódás. (Bács- Kiskun megye üzemei­ben is hasonló a hely­zet, ugyanis az értékesí­tés 11 százalékkal halad­ta meg az 1968. évit). Azt azonban már negatívum­ként jelölte meg a kor­mány elnöke, hogy az ipar termelékenysége éves átlagban az előirányzott 4,5 százalék helyett a tervidőszakban csak 3 százalékkal emelkedett. (Sajnos nálunk a taná­csi iparban még csök­kent is). Rámutatott Fock elvtárs, hogy az üzemekben mélyrehatób­ban kell foglalkozni a gyáron belüli munkaerő­felesleg hasznosításával. Igen fontos tennivaló a munkafegyelem megszi­lárdítása, a munka ha­tékonyságának növelése, s ebben a dolgozókat anya­gilag érdekeltté kell ten­ni. Általános tapasztalat azonban, hogy a vállala­tok nem használják ki megfelelően sem a bé­rek, sem a részesedési alap adta ösztönzési le­hetőségeket. S zólott a miniszterel­nök a helytelen munkaerő-gazdálko­dás következményeiről. Mint mondotta, vannak gazdasági vezetők, akik felülről jövő adminiszt­ratív intézkedésektől vár­ják, hogy helyhez köthes­sék a dolgozókat. Hang­súlyozta: ez akadályozná a dolgozókat abban, hogy olyan helyet keressenek maguknak, ahol jobban ki tudják bontakoztatni képességeiket, több hasz­not hajtva ezzel az üzem­nek é6 nem utolsó sor­ban a népgazdaságnak. Ugyanakkor az igazga­tóknak módjuk van a fe- gyelmezetlenkedők meg- rendszabályozására, elbo­csátására. örömmel hallottunk ar­ról a jelentős eredmény­ről, hogy a harmadik öt­éves terv időszakában a gyakorlatban is módosult a népgazdasági tervek jellege és a tervszerűség értelmezése. A gazdasági reform ugyanis nagyobb önállóságot adott a vál­lalat vezetőinek, de több felelősséget is hárított rá­juk. A vállalati tervek a gyakorlatban nem kerül­tek ellentétbe a népgaz­dasági tervekkel. Nem csökkent, sőt erősödött a tervgazdálkodás. Fock elvtárs a következő öt­éves tervről szólva han­goztatta, hogy következe­tesebben kell fejleszteni gazdaságunk azon ága­zatait, amelyek adottsá­gainknak jobban megfe­lelnek. Fontos feladat­ként jelölte meg többek között az alumínium, a kőolaj és a vegyipari fel­dolgozás bővítését. Mint egyik legfontosabb tenni­valóról beszélt a 400 ezer új lakás felépítéséről. Gazdaságpolitikánk fő célja az életszínvonal tartós emelése. Ennek érdekében továbbra is fenntartjuk a magas szín­tű foglalkoztatottságot és arra törekszünk, hogy a reáljövedelmek legalább 5 százalékkal növekedje­nek évente. E célokat mozdítják majd elő a gazdasá­gi szabályozók, ame­lyek arra ösztönzik a vállalatokat, hogy haté­konyabban gazdálkodja­nak, jól értékesíthető termékeket gyártsanak. Végül a szocialista de­mokráciáról szólott a Mi­nisztertanács elnöke, ér­zékeltetve azt a társadal­mi atmoszférát, amely­ben a tervek valóra vál­nak. A demokratizmus erősítését, szélesítését már előre megköveteli az a tény, hogy növekszik a helyi döntések szerepe és köre. Ehhez pedig az egész kollektíva öntevé­kenységére van szükség. Nagy Ottó

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents