Petőfi Népe, 1970. március (25. évfolyam, 51-75. szám)
1970-03-08 / 57. szám
2. oldal 1970. március 8. vasárnap Események képekben KOMMUNISTA VEZETŐK AZ OLASZ POLITIKAI VÁLSÁGRÓL Bonni akciók a Sioph-Brandt találkozó előtt Varsó a látogatás küszöbén Lenin-esték r brazzaville-i televízióban ddí.VÜftr •• r, A kongói nézők körében ( rom hónapja alatt 17 já* nagy népszerűségnek ör- ! ték-, illetve dokumen- vend a brazzaville-i tele- ! tumfilmet mutattak be Le- vízió Lenin-esték sorozata,: ninről és a Nagy Októberi Az adássorozat eddigi há- | Szocialista Forradalomról. A pártok vezetői sorra felkeresték Saragat olasz köztársasági elnököt, hogy megbeszéléseket folytassanak vele a kormányalakításról. Képünkön: az Olasz Kommunista Párt képviselői (Terracini, a kommunista szenátorok csoportjának elnöke, Pietro Ingrao (középen) és Luigi Longo, a párt titkára távozásukkor nyilatkoznak a válság megoldására vonatkozó elképzeléseikről. POMPIDOU ÉS U THANT E héten érkezett haza az USA-ból Pompidou francia államfő. Ott-tartózkodása idején U Thant, az ENSZ- főtitkár tiszteletére díszebédet adott New Yorkban. Képünkön (balra); Pompidou, középen a tolmácsnő, jobbra U Thant. A szombat reggeli nyugatnémet lapok főcímeik- Iben „kérdésesnek” „bizonytalannak” és „veszélyeztetettnek” nevezték a Stoph—Brandt találkozót, bár hétfőn folytatják az előkészítő megbeszéléseket. Brandt — mint ismeretessé vált — beleegyezett, hogy Berlinbe utaztában nem áll meg Nyugat-Ber- linben, viszont ragaszkodik ahhoz, hogy visszafelé Nyugat-Berlinben „repülőgépre szálljon át.” A kancellár egy szombat esti televízióadásban úgy nyilatkozott, hogy neon fogad el „teljesíthetetlen feltételeket”. Bár a bonni propagandaszócsövek igyekeznek úgy beállítani az ügyet, mintha egyszerű utazási formalitásról lenne szó, a józanabb publicisták megírják, hogy az NDK-kormány nem valami új „trükköt” talált ki, hanem egyszerűen következetesen ragaszkodik mindig is hangoztatott elvi álláspontjához, amely szerint Nyugat- Berlin nem része az NSZK-nak, hanem önálló politikai egység, ezért a nyugatnémet kancellárnak nincs keresnivalója Nyugat-Berlinben. Varsóban a hét végén Péter János külügyminiszter küszöbön álló lengyel- országi látogatása került a figyelem és érdeklődés központjába. A lengyel sajtó hazánk életét ismertető és aktív külpolitikai tevékenységét méltató kommentárokkal, beszámolókkal köszönti külügyminiszterünk varsói útját. A Trybuna Ludu szombati számában „a sok évszázados barátság hagyományai” című cikkében a többi között kiemeli, hogy Román -kanadai tárgyalások Az AFP értesülése szerint Románia 600 megawattos atomreaktort és nehézvízgyártó üzemet kíván vásárolni Kanadától. A pénteken Ottawába érkezett négytagú román küldöttség elsőrendű feladata i az, hogy rendezze a Kanada által eladott berendezések békés felhasználásának 1 kérdését. Az AFP szerint j hétfőn újabb román küldöttség érkezik a kanadai fővárosba, hogy 150 millió dolláros üzletkötés pénzügyi feltételeiről tárgyaljon. Moro megértést kér „Nem bocsátkozhatom jóslásokba. Megértést kérek, ha kiderülne, hogy még további időre van szükségem” — jelentette ki Aldo Moro, akit Rumor visszalépése után Saragat olasz köztársasági elnök az új kormány megalakításával bízott meg. Moro a kijelentést pénteken este tette, miután harmadik napja folytatta tanácskozásait vezető politikusokkal. Giacomo Mancini, a szocialisták egyik vezetője pénteken közölte, hogy Moro hétfőre újabb megbeszélést tűzött ki a szocialista vezetőkkel. A Reuter római tudósítója rámutat arra, hogy gazdaságpolitikai kérdésekben is jelentős ellentétek vannak a középbal kormányban eset- 1 erőfeszítéseiket az európai leg részt vevő négy párt biztonság megteremtése érálláspontja között. 1 dekébeú ! „Péter János látogatására olyan időpontban kerül sor, amikor a magyar nép országa felszabadulása 25. évfordulójának ünnepségeire készül. Az elmúlt negyedszázadban a testvéri Magyarország, az MSZMP vezetésével nagy sikereket ért el a szocialista építésben”. Péter János külügyminiszter látogatására utalva a Trybuna Ludu aláhúzza, hogy mind Budapest, mind Varsó megkülönböztetett figyelmet fordít az európai biztonság kérdésére és kontinensünk államainak együttműködésére. A Dziennik Ludowy „barátok közötti konzultációk” című kommentárjában rámutat: „A szocialista fővárosok közötti konzultációk elősegítik, hogy országaink összehangolják Támogatásért kilincsel a saigoni bábrezsim Ismét elrabollak egy diplomatát A magát „lázadó fegyve- [ rés erőknek” nevező szélsőbaloldali gerilla szervezet pénteken délután a guatemalai fővárosban el- | rabolta Sean M. Holly-t, ' az amerikai nagykövetség munkaügyi attaséját. A lázadó fegyveres erők | A saigoni kormányzat — mint a dél-vietnami fővárosban hivatalosan bejelentették — „tájékoztató központokat” állított fel Indonéziában, Svédországban és Tunéziában és nem hivatalos ilyen központokat szándékozik létesíteni Franciaországban, számos vietnami étteremben. A saigoni kormányzat belgiumi, angliai, burmai. olaszorszá- laoszi, - fülöp-snigeti. ’’svédországi, tajvani, törökaz este folyamán közié« ményt juttattak él a belyi lapokhoz, és ebben 48 órás határidőt adtak négy tetar- gí tóztatott gerilla szabadon bocsátására. Ellenkező11 országi és NSZK-beli dip- esetben — közölték — vé- lomáciai képviseletei a kögeznek az elrabolt amerikai diplomatával. Zelmúltban „baráti társaságokat” hoztak létre a saigoni kormányzat és a szóbanforgó országok lakossága közti kapcsolatok ápolására. A japán kormány szombaton bejelentette, hogy Thieu dél-vietnami elnök felesége társaságában az osakai világkiállítás alkalmából hivatalos látogatásra Japánba utazik. Thieu látogatásának időpontját még nem állapítptták meg, de arra valószínűleg augusztusban kerül sor, amikor a világkiállításon dél-vietnami napot tartanak. VITATHATATLANUL a hét legfontosabb politikai eseménye az immár formális aktus, amelyre csütörtökön került sor Moszkvában, Washingtonban és Londonban: az amerikai és a szovjet ratifikációs okmány letétbe helyezésével (a britre már korábban sor került) hatályba lépett a majd száz ország által aláírt, s már félszáz által ratifikált atomsorompó-szerződés. Amint arra Koszigin, a moszkvai ünnepélyes aktus során rámutatott, az atomsorompó lényeges lépés a nukleáris leszerelés útján, hiszen határozott korlátot szab a legveszélyesebb tömegpusztító fegyver terjedésének útjába. Kétségtelen, hogy — bármily fontos is — csupán lépés a leszerelés útján ez a szerződés, vagyis még inkább ösztönző a továbbiakra. Éppen a nagyhatalmaknak más területeket, így a rakétafegyverkezés korlátozását is érintő, és egyáltalán: a leszerelés egész problémakörének megvitatására való törekvése a megfelelő válasz azokra az atomso- rompó-ellenes bírálatokra, amelyek egyes országokban az aláírás és ratifikálás halogatását eredményezték. KÖZISMERT, hogy történetesen az atomsorompó ratifikálása Nyugat-Német- országban az európai biztonság egyik fontos követelménye, s az új bonni kormány szándékainak — és belpolitikai erejének! — egyik próbaköve. A héten különben megkezdődtek Leeresztett atomsorompó Bonn reflektorfényben Pompidou amerikai útja után Izraeli fenyegetőzés Salisbury „gólja" Londonnak EGY HÉT fl VILÁGPOLITIKÁBAN azok a berlini megbeszélések, amelyeknek elő kell készíteniük az ugyancsak az NDK fővárosában esedékes kormányfői találkozót a két német állam között. A bonni „keleti politika” érdemi realizálódásának új állomása lesz ez a találkozó, amely természetesen legfeljebb kedvező feltételeket teremthet érdemi — és nemzetközi jogi értékű — megállapodásokhoz. Már ezeken a heti előkészítő üléseken, és azoknak a szokásos nyugatnémet sajtótálalásában jelentkeztek mindazok az ellentmondások is, amelyek eddig is jellemzőek voltak a Brandt- kormány vonalára. Megoldatlan még magának a Brandt—Stoph találkozónak több politikai jelentőségű részlete, így a kancellár „nyugat-berlini kitérője”, ami természetesen barátságtalan, NDK-ellenes gesztus (lévén Nyugat-Ber- lin önálló politikai egység, s nem az NSZK része). A HÉT ELEJÉN, a lipcsei vásáron nagy jelentőségű eszmecsere zajlott le az NDK vezetői és a nyugatnémet nagyipar képviselői között. Ezen kitűnt, hogy az NDK kész mindazokra a mindkét fél részére elfogadható formuláknak a megkeresésére, amelyek eredményükben a demokratikus német államot sújtó megkülönböztetések felszámolásához vezetnek. Erről tanúskodott Walter Ulbricht lipcsei megnyilatkozása; amennyiben az NDK jóindulatot és hajlandóságot tapasztal a másik fél részéről, úgy kész erre a rugalmas megközelítésre. Sajnos, nem éppen biztató az a közvetett válasz, amely Londonból érkezett, az ott időző Brandttól, aki egyébként magához kérette megbízottját a berlini előkészítő megbeszélésekről. A nyugatnémet kancellár londoni sajtóértekezletén kitérő válaszokat adott a szocialista tudósítóknak a bonni keleti politika következetességét firtató kérdéseire. S hozzá kell tennünk, hogy a brit—nyugatnémet tárgyalások témája nem éppen kedvező az európai biztonság szemszögéből: bár első helyen Anglia közös piaci ügye szerepelt, alapjában London és Bonn együttműködése, és annak is főleg katonai vonatkozásai domináltak. Ráadásul éppen a héten került tető alá az a brit—holland— nyugatnémet gázcentrifuga- egyezmény, amelynek az uránfejlesztés révén sajátos jelentősége van egy esetleges atomfegyverprogram szempontjából. S hogy kerekké tegyük a bonni körképet: a héten jelentette be Strauss pártja, a CSU, hogy „kilép” a bajorországi keretek közül — s megszegve a CDU-val fennálló húszéves egyezséget — egész Nyugat-Németország- ban „baráti köröket”, magyarán pártszervezeteket állít fel; eként a nyugatnémet szélsőjobboldal tömörítésének minden eddiginél nagyobb méretű lehetősége jelentkezik komor árnyként Bonn felett. Kérdés, hogy ez mire ösztönzi a Brandt- kormányt: nagyobb következetességre, avagy meghátrálásra. AZ EURÓPAI események sokaságából — az olasz kormányválság újabb szakasza, a szocialisták sikere az osztrák választásokon — ezúttal Pompidou francia elnök majdnem fiaskót eredményező amerikai körútjáról kívánunk szólni. A cionista körök olyan tüntetést és inzultus kampányt rendeztek Pompidou kőrútjának valamennyi állomásán, hogy csak az egyszer már hivatalosan elbúcsúzott Nixon New Yorkba sietése mentette meg a látszatot, és vette elejét annak, hogy a francia delegáció megszakítsa útját. A tüntetések jelezték, hogy a közel-keleti és általában a földközi-tengeri kérdésekben vá'tozatlanok a fr^ppia —amerikai — a vetélkedésből fakadó — ellentétek. A franciák alapjában a rendezés hívei, ellentétben az amerikaiakkal, akik érdekeik csorbítását féltik az igazságos rendezéstől és ezért annak szabotálására bátorítják Izraelt. Mindamellett nem szabad megfeledkezni arról, hogy Pompidou útjára és Nixonnal folytatott tárgyalásaira nem csak az ellentétek voltak jellemzőek, sőt: az utazás valójában de Gaulle utáni francia korszak nyugtázása, a két szövetséges viszonyának helyreállítási aktusa. Kivált az osztályuralmat meggyengülve érző francia nagytőke sietett erősíteni az Amerikához fűző szálakat, s ennek megfelelően feladta azokat a de- gaullei önállósági elveket, amelyek elsősorban a gazdasági téren — valutaügyek, amerikai befektetések stb. — érvényesültek. A KÖZEL-KELETI izraeli—amerikai politikai szabotázs változatlanul megnyilvánult a héten a maga komor jelentkezési formájában: Tel Aviv ezúttal Libanonra fordított „megkülönböztetett” figyelmet, s oly nyíltan fenyegetőző hangot engedett meg magának, ami komoly riadalmat okozott ENSZ-körökben is. Talán a veszély érzete járult hozzá, hogy a négy nagyhatalom e heti megbeszélése állítólag a korábbinál valamivel kedvezőbb volt a rendezés előbbvitele szemszögéből. FORMÁLIS politikai eseménnyel fejezzük is be: valójában csak a világközvélemény figyelmének felhívása tekintetében számít fontosnak a Smith-rezsim e heti lépése, Rhodesia el- szakítása a brit koronától. Smith joggal dicsekedett azzal, hogy hatástalanok maradtak a brit szankciók, s ma rezsimje jobb helyzetben van, mint volt... Ezzel Salisbury nagy gólt lőtt a brit politikának, amely mindeddig kitért a nemzetközi közvélemény és főleg az afrikai országok nyomatékos követelése elől, és nem hajlandó igazi eszközöket alkalmazni a fajüldöző fehér telepesek megtörésére. Avar János
