Petőfi Népe, 1970. március (25. évfolyam, 51-75. szám)
1970-03-06 / 55. szám
Világ proletárjai, egyesüljetek! A MAGYAR SÍOCfALISTA M'U'NKÁSPÁRTBÁCS'-KISKUN MEGYEI BIZOTTSÁGÁNAK NAPILAPJA XXV. évf. 55. szám 1970. március 6. PÉNTEK Ara: 90 fillér A kormánybeszámoló vitájával folytatta tanácskozásé az országgyűlés Csütörtökön az ország- gyűlés folytatta a kormány- tevékenységéről szóló beszámoló vitáját. Az ülésen részt vett Losoncot/ Pál, a Népköztársaság Elnöki Tanácsának elnöke, Kádár János, az MSZMP Központi Bizottságnak első titkára, Fock Jenő, a forradalmi munkás-paraszt'kormány elnöke, továbbá Apró Antal, Fehér Lajos, Kállai Gyula és Komócsin Zoltán, az MSZMP Politikai Bizottságának tagjai, valamint a Politikai Bizottság póttagjai, a Központi Bizottság titkárai és a kormány tagjai. A diplomáciai páholyokban a budapesti külképviseletek több vezetője foglalt helyet. Az ülést Kállai Gyula, az országgyűlés elnöke nyitotta meg, majd elsőnek Apró Antal, a Minisztertanács elnökhelyettese emelkedett szólásra. Az országgyűlés csütörtöki eseményeit és 3. oldalon közöljük. a 2. Életbe lépett az atomsorompó-szerződés Koszigin beszéde Apró Antal felszólalását mondja. Csütörtökön délelőtt Moszkvában ünnepélyes keretek között letétbe helyezték az atomsorompó-szer- ződésnek a Szovjetunió és az Egyesült Államok részéről történt ratifikálásról szóló okmányokat. Nagy- Britannia már 1968. november 29-én letétbe helyezte a szovjet kormánynál a ratifikációs okmányokat. A kormányfogadásolj: házában lezajlott ünnepélyes eseményen jelen voltak az atomsorompó-szerződést aláíró közel száz, ország moszkvai diplomáciai képviseletének vezetői. Hazánkat Rapai Gyula moszkvai magyar nagykövet képviselte. A szerződés ratifikációs okmányait letétbe helyezte Jugoszlávia, Malaysia és Jamaica is. Az atomsorompó-szerződés 1970. március 5-ével hatályba lépett, miután teljesült az a feltétel, hogy a szerződés hatályba lép, ha a letéteményes hatalmak — Szovjetunió, Egyesült Államok és Anglia —, valamint negyven más állam ratifikálja és letétbe helyezi a ratifikációs okmányokat. A moszkvaihoz hasonló ünnepélyes aktusra került sor csütörtökön az esti órákban Washingtonban és Londonban is. Parlamenti jegyzetek Munkások, parasztok, művészek, mérnökök, peda- gógusok, pártvezetők, miniszterek, fiatalabbak és meglettebb korúak, férfiak és nők népesítik be az ország házának főemeleti, bordó futószőnyeges folyosóit. Népünk képviselői. A helyek elfoglalására szólító hosszú csengőszó közben az ülésterem egyik bejárata közelében ismerősöket fedeztem fel. Megyénk legifjabb parlamenti küldötte, Kelemen Sándor társaságában szűkebb hazájából való vendégek: Juhász István, a kiskőrösi pártbizottság titkára, és Nagy Mihály, a helyi KISZ-titkár. Élve a képviselők e jogával, ezúttal őket invitálta meg a jelentős ülésszakra Kelemen Sándor. — Első benyomásai a Parlamentben? — kérdezem Juhász Istvántól. — Meghatódottság, szorongás, felemelő érzés? Vagy egyszerre mind a három? Nehéz szavakba foglalni. Számomra mindenesetre nagy élmény! * A z első szünetben nem mulaszthatom el köszön- teni Mándics Mihály elvtársat, az országgyűlés kulturális bizottságába választása alkalmából. — Nagy megtiszteltetésnek tekintem e megbízatást. Jóvoltából — Ortutay Gyula mellett, aki elnöke — személyemben a második Bács-Kiskun megyei képviselő került ebbe, a szerintem rendkívül fontos bizottságba. Hiszen ülésein olyan fontos kérdések szerepelnek, mint például a hátrányos helyzetű tanulók sorsa, az általános iskolai oktatás, valamint a pedagógusok helyzete, körülményei, vagy a Fock Jenő elvtárs által is olyan nyomatékosan hangsúlyozott szakmunkás- képzéssel kapcsolatos tennivalók. Igen jelentősnek tartom, hogy a parlamenti ülésszakok közötti időben a bizottságok közvetlenül a Minisztertanács és az egyes miniszterek elé terjeszthetik a társadalmunkat leginkább foglalkoztató ügyeket. Ilyen kezdeményezés nyomán folynak az előkészületek például a közművelődési törvény megalkotására. Máris foglalkoztat: gyakorlati tapasztalataimból kiindulva lesznek javaslataink a pedagógusok általános helyzetét, a pályázati rendszert illetően, s nem utolsósorban az egyetemi felvételeknél a területi rendszer érvényre juttatásával kapcsolatban. Szerintem ugyanis nem szabad figyelmen kívül hagyni annak a környezetnek a véleményét, ahol a fiatalt csakugyan ismerik. Végül, nem kis öröm a számomra: úgy érzem, hogy a bizottságon keresztül nagyszerűen lehet terjeszteni a honismereti mozgalmat, amelyben megyénk szép eredményeket mondhat már magáénak. * Vock elvtárs expozéját követő vita délutáni szü- * netében együtt találom megyénk képviselőinek egy csoportját és néhány vendégüket. Szemmel láthatóan szívesen veszik a kérdést: figyelmüket mi ragadta meg a leginkább a kormány beszámolójából? MOLNÁR ISTVÁN; Elsősorban az iparitanuló-kép- zéssel kapcsolatos megállapítások. Régóta izgat a téma, s örülök, hogy megerősítve érzem magam a szakmunkásképzésünk megítélésében. Nagyon fontos, hogy szakmunkás-utánpótlásunk rendelkezzék a mai igényeknek megfelelő általános műveltséggel, emellett azonban sajátítsa el alaposan a szakmát, legyen mestere annak. Jelenleg mintha ez ellen hatna, hogy az ipari szakmák iránt elsősorban a közepes, vagy annál is gyengébb elömenetelű fiatalok tanúsítanak érdeklődést. KELEMEN SÁNDOR: A demokratizmussal összefüggésben elhangzottak ragadtak meg a legjobban. Ezzel kapcsolatban is a kormány önbírálata. Csak a mindennapi élet alapos ismeretében lehetett annyira tárgyilagos Fock elvtárs, aki megállapította, hogy nem minden az alsóbb szervek hibája. Hogyan is mondta? Ha jól emlékszem, valahogy így: Hibás lépés lenne, ha a saját intézkedéseink gyengéi miatt a vezetők önállóságát csorbítanánk. A mi feladatunk as intézkedések csiszolása, tökéletesítése, hogy még hatékonyabb lehessen az önállóság ... DR. VERÉB JÁNOS: Az expozé tömörsége, tárgyilagossága tetszett a legjobban. (Bár mindenütt ez érvényesülne már!) A negyedik ötéves terv törekvéseinek felvázolásából mindenekelőtt a lakásépítési programot tartom imponálónak. Megnyugtat viszont a kormánynak az az elhatározott szándéka, hogy a ráfizetéses, életképtelen iparágakat fokozatosan meg kell szüntetni. Perny Irén Koszigin és Jocob Beam kézfogása. Az atomsorompó-szerződés ratifikációs okmányainak csütörtöki ünnepélyes letétbehelyezése alkalmából mondott beszédében Alek- szej Koszigin kormányfő a szovjet kormány mély megelégedését fejezte ki az atomsorompó-szerződés hatálybalépésével kapcsolatban. Koszigin kijelentette, hogy „az atomfegyverek elterjesztéséről való lemondással kapcsolatos kötelezettségek a legfontosabb nemzetközi jogszabályok közé kerülnek. Azoknak az államoknak is számolniuk kell e nemzetközi jogszabályokkal, amelyek nem vesznek részt a szerződésben”. „Mint ismeretes, az atomsorompó-szerződés még nem jelenti az atomfegyverek felszámolását. Ezért fontos, hogy a nukleáris hatalmak, s ugyanúgy minden más ország is, minden lehetőt megtegyenek a nukleáris fegyverkezési hajsza megszüntetéséért, az általános és teljes leszerelés ügyének előrehaladásáért.” „A szovjet kormány nagy jelentőséget tulajdonít annak a párbeszédnek, amely a múlt év végén kezdődött az Egyesült Államokkal a stratégiai fegyverkezési hajsza leállításának kérdéseiről. A magunk részéről teljes komolysággal készülünk az e kérdéssel kapcsolatban áprilisban Bécsben megkezdődő tárgyalásokra. E megbeszélések kimenetele természetesen mindkét fél jóakaratától függ” — mondotta Koszigin. A kiiüntetések átadása előtt a Parlamentben A Népköztársaság Elnöki Tanácsa a felszabadulás 25. évfordulója alkalmából április 4-én a „Felszabadulási Jubileumi Emlékérem’’ kitüntetésben részesíti azokat, akik a felszabadulást követő években a szabadságért, a demokráciáért és a szocializmusért vívott küzdelemben kimagasló érdemeket szereztek. A nagy számú kitüntetés adományozását az Elnöki Tanács titkárságán hónapokig tartó munkával készítik elő. A képen az igazolványokat elhelyezik az emlékérem dobozában.
