Petőfi Népe, 1970. március (25. évfolyam, 51-75. szám)

1970-03-29 / 75. szám

Juhász Gyula

Katona József

Simon Lajosi

Kecske szabó

Kecske szabó, a jó öreg, midőn a nap még fel se kelt, szakállát megfésülte és a műhelyébe mendegélt

Mert hajtotta a szűk idő — egy mester nem tespedhet el • hosszú kabátot kért az őz, a nyúlnak kurta lajbi kell.

Szürke dolmány a varjúnak, rókának ködmön: jó meleg, tehénnek selymes pongyola, libának frakk, mert bálba megy.

Kecske szabó, a jó öreg, napestig elvarrogatott, s mikor töklámpaként a hold felfénylett — hazaballagott

S midőn a friss alomra dőlt

fárasztó munkája után: álmában kilenc elefánt átbújt a varrótű fokán.

Ióba Tibor:

A három csókodért

Szavunk őszinte, titkunk nincsen, vallasz, ha bánat ért; tudd meg, ennyire mért szeretlek: a három csókodért

Az elsőnél mint nyári csillag hullott belénk a fény, a másodiknál boldog könny gyűlt szemed szép szögletén;

aztán, harmadszor, rőt ködökben fogóztál belém: a múló perc megállt felettem, s a szebbik életem öleltem veled magamhoz én.

Költői fénye halhatatlan

Radnóti Miklós: Bori notesz

Minél sűrűbb volt az árnyék Juhász'Gyula körül, annál dacosabb szomorúsággal hitte: a kiválasztottak törvénye szerint alakul a sorsa. A korán jött emberek keserűsége gyötörte. Mellőzték időnként szőkébb hazájában is, noha országos szérűkre vágyott. A szerelem másnak jókedv, repülés, buzdítás és fény, számára megújuló csalódások forrása.

taxival vitt lakásomra, ö cipelte a ruháimat tartalmazó hatalmas dobozt. Látva fáradtságomat, az itt kapott sok virágot is átvette. Lepakolt az asztalra, megfogta a kezemet:

— A sikerért, a népszerűségért meg kell szenvedni.

Azután elment. Ez volt az egyetlen hajnal, amely szobámban találta.”

zord költője végzetére rávall" «Fölötte nem megy el a vén idő"

„Megrendítőbb, szemérmesebb, igazabb szeretetét a hazának aligha ismerjük — írja a vérrel átitatott, bomló emberi testek közül előkerült kockás iskolai füzetről, s a lapjain levő tíz versről Ortutay Gyula, a hű, s ezért megrendült hangon valló barát. A költő negyedszázada halott, de szavai, verssorai nem halványultak irodalmi emlékké. Élnek, izzanak ezek a sorok, érzéshőjük melenget és éget, erejük nem csillapul. Emberi és költői oromról taszította a tömegsír mélyébe a vérben tomboló vandalizmus, a fasizmus. Mégis: csak teste lett az enyészeté. Emberi tartása, költői fénye halhatatlan. S maguk a költemények is azok. A Hetedik ecloga, a Levél a hitveshez, az Erőltetett menet — Ortutay Gyula szavaival — „már nem is e világi fényeit” hinti az utódokra, az örökösökre. Mert a jelenlevő halállal dacolva is az életről, a holnapról vall a tíz költemény minden sora, hisz abban, hogy a holnapnak meg kell szülnie a „szabad emberi sorsot”.

Kegyeletes emlékezés lenne ez csupán? Hogy a a Szépirodalmi Könyvkiadó — Szántó Tibor összeállításában, Ortutay Gyula előszavával, s o Zrínyi Nyomda munkája rat — megjelentette a Bor. notesz fakszimilie kiadását? (Hasonlóan megdöbbentő lírai könyvdokumentumot eddig nem mutatott föl a világ könyvkiadása.)

Az emlékezés: emlékez- tetés. S ezért több a kiadvány a kegyelet lerovásánál. A fakszimilie foltjai, elmosódott sorai nemcsak a költőt idézik elénk, de a világot is, mely kioltotta életét, mely vért, s a bomló hús nedveit zúdította azokra a sorokra, melyek az ember nagyságáról vallottak.. (m)

A hajdanvolt pályatársak közül a meg nem értett, a mellőzöttek álltak hozzá legközelebb. Katona József rejtélyes hallgatása már ifjú korában foglalkoztatta, öt is az élet árnyékos oldalára szorították. Gimnazistaként verssel köszöntötte a bánattal holtig tartó frigyben élő drámairót. 1912-ben jelent meg a „Bánk bán” című költeménye.

Móra Ferenchez hasonlóan ő is szívesen eleget tett a kecskeméti meghívásoknak. Katona József születésének 130. évfordulóján a jogászegylet szervezésében a magyar nemzeti irodalomról tartott előadást. A meghurcolt forradalmár két esztendővel Orgovány után tiszteletreméltó személyes bátorsággal a művészetek demokratikus jellegét hangsúlyozta. „A népköltészetben van lefektetve az igazi történelem..., a népdal az ország lelke..., a nemzeti küzdelmeket a kultúra fegyvereivel is végigküzdöttük” — mondotta.

Rövidesen újra itt járt. Egy színházi előadásról írt kritikát és a Hétfői Rendkívüli Újság 1922. július 24-i számában egy riportot: „Héjjas Iván városában” címmel. Elválasztotta az ocsut a tiszta búzától. A népet nem szennyezi vétek, ez beszámolójának legfőbb tanulsága. Grezsa Ferencnek a Petőfi Népe hasábjain nyolc esztendővel ezelőtt közölt publikációjából tudjuk, hogy Juhász Gyula indokolt óvatossággal Jegenye álnévvel szignálta cikkét.

Amikor 1926-ban ismét a hírős városban üdvözölhetik tisztelői, a jobboldali lapok meg sem említik nevét. Pedig gazdag ajándékkal érkezett. A „Katona József sírjára” című költemény kiemelkedik a drámaírót idéző versek sokaságából. Péter László kutatásaiból és Kaszab Anna színművésznő visszaemlékezéseiből ismertük meg a remekmű születésének körülményeit

«...elkíséri

magányos sétáimra is"

Fraknói Sára hívta fel figyelmemet a Szolnokon élő Kaszab Annára. Valamikor a kolozsvári, a kassai, a szegedi közönség kedvence volt, drámai hősnő. Sokszor osztották rá Melinda szerepét. Megkérdeztük tőle, hogy mikor ismerkedett meg a költővel.

„Egy Romain Rolland művet próbáltunk 1924-ben, amikor Baróthi főrendező bemutatott neki. Juhász Gyula félszegen kérte elnézésemet amiért munka közben zavart. Ettől a naptól kezdve gyakran elkísért magányos Tisza-parti sétáimra is. Rendszeresen találkoztunk, noha én nem árultam el, hogy mikor hagyom el az épületet. Véletlenül jöttem rá a titok nyitjára. A színházi hirdetőtábla előtt állva jegyezte fel a próbák idejét.

A vers 1926 január utolsó hetében, a Kass szállóban bérelt szobámban született. Nagy ünnep volt ez nekem, és ma is az. Juhász Gyula rögtön megkért, hogy mondjam el majd Kecskeméten, ahová több szegedi íróval együtt meghívták.

Rövidesen útrakeltünk. Móra is velünk jött. Délután háromkor tartották meg az ünnepséget. Katona József sírját már egész halom koszorú, virágcsokor borította. Rengetegen voltak. Juhász Gyula elkísért a sír mellé, pár megnyugtató szót mondott. Én kezdtem a műsort nyugodt hangon.

Itt álmodik a nyugtalan magyarság

örök kérdőjel: élet vagy halál?

Itt fekszik ő, ki megharcolta harcát,

De békességet sohase talált.

Az ünnepség után egy újságíró (Tóth László?) lakására mentünk néhányan. Este a színházban újra elmondtam a verset. A siker itt sem maradt el.

Éjjel két órakor indultunk haza. Az állomásról

A költő még sétált egyet. Gondolkodott. Ki figyelt a drámaíróra, míg élt? S tegnap milyen sokan ünnepelték. Igaz, Anna is remekelt. Hiába, a népszerűségért meg kell szenvedni — így biztatta az imént a színésznőt is. Annát, a szőke Annát, akinek szeméből tán az Éden sugárzik feléje. Vagy újabb szomorúság vár rá? Akárhogyan is lesz, az ő nevét is úgy adja egyik század a másiknak, mint Katonáét. Katona alakja újra és újra fölbukkan Juhász Gyula műveiben. „Holmi” című elbeszélésében az értetlen kortársakat vádolta a drámaíró szomorú életéért 1929-ben a szegedi Munkásotthonban kétkezi dolgozók előtt beszélt Katonáról. Népszerűsítését, gondolatainak terjesztését személyes ügyének, hazafias feladatnak érezte. Heltai Nándor

ART BUCII WALD :

Anti-beatles

/f legtöbb szülőnek az a baja, ha a fejükre zuhan egy olyan csapás, mint a beatles, elfogja őket a pánik. Ahelyett, hogy felvennék vele a küzdelmet, falramásznak, vagy ki akarnak menni a világból, attól függően, hogy milyen az időjárás odakint.

Pedig a beatles-probléma megoldása olyan egyszerű, hogy bármelyik szülő egyetlen nap alatt elsajátíthatja. Barátaim, Gordonék, akiknek két tinédzser gyerekük van az üvöltöző korosztályból, megszabadították az otthonukat beatles-izmustól egyszer s mindenkorra ...

Este átszaladtam hozzájuk egy pohár itókára, és azt láttam, hogy tizenötéves lányuk olvas.

Gordonná odakint volt a konyhába, mosogatott és közben teli torokból ordította; Je-je-je. A hordozható lemezjátszón egy Beatles-lemez pörgött, és Mrs. Gordon az edényekkel lelkesen ugrált ritmusára.

— Az isten szerelmére, Anyu, lehalkíthatnád azt a szörnyű lemezt?! Olvasni szeretnék.

— Je-je-je — bömbölte vissza Mrs. Gordon, —, halálra bírom a Beatles-eket!

Ránéztem a gyerekekre, akik megrándították »állukat.

— Több mint egy hete van így. Undorító. Már a haverjaim sem jönnek át.

Mrs. Gordon kockacukrot kezdett hajigálni a gramofonra.

— Fogjatok lel — üvöltötte — fogjatok le!

__ Jaj, Anya, teljesen meghülyítesz. Nem tennél

m

ár fel egy másik lemezt?

— Ezt te nem érted — mondta Mrs. Gordon. Je-je-je. Gordonék tizenhat éves fia lépett be ekkor és odaszólt húgának.

— Még mindig?

H

Ha ez így megy

Bodri Ferenc rajza

ága bólintott.

— Most játssza harmincadszor, tovább...

Közben hazajött Mr. Gordon, a család feje. Beatles frizurája volt.

— Je-je-je — üdvözölte gyermekeit. — He), Anyátok a számunkat játssza.

A kislány kétségbeesetten nézett körül.

— Én elköltözöm.

— Tudod mit, elmehetnénk egy árvaházba. Nem ts akadnának a nyomunkra — mondta a fiú.

— Még egyszer, Anya — ordította Mr. Gordon. — De aztán hangosan, ahogy kell.

— Én most felmegyek a padlásra — jelentette ki a lány.

— Várj — mondta a bátyja — megyek én is. Mind a ketten kirohantak.

— Elmentek? — bömbölte a konyhából Mrs. Gordon.

— Aha — mondta Mr. Gordon — megint a padlásra. Mrs. Gordon leállítottaa lemezjátszót és bejött a

szobába.

— Hű, ez aztán kemény munka volt

— Mi van itt? — kérdeztem.

— A mi srácaink voltak a legnagyobb Beatles-rajongók az egész környéken. Majdnem az őrületbe kergettek bennünket. Pedig mindent megpróbáltunk. Megfenyegettük őket, könyörögtünk nekik, vesztegetéssel is próbálkoztunk, de hiába. Aztán Alicenak egyszerre leesett a tantusz. „Ha bennünket esz a fene a Beatles-ekért, akkor majd ők abbahagyják.”

— Egyetlen tinédzsernek sem tetszik az, amit a szülei jónak tartanak — tette hozzá Mrs. Gordon.

— Így aztán Alice megvette a lemezeket, én beat- les-frizurát csináltattam magamnak. Mi indítottuk el az egész anti-beatles mozgalmat errefelé. Nem volt könnyű dolog, de azt hiszem, megtettük a magunkét — nyilatkozta Mrs. Gordon.

Töltöttünk a konyakból és jó két óráig Bernstein- lemezeket hallgatunk, míg egyszerre Mrs. Gordon hirtelen megszólalt:

— Pszt, jönnek.

Wf'Tohant a konyhába, feltette a Beatles-számot, Mrs. Gordon ugrándozni kezdett és boldog képpel üvöltözött rá a belépő gyerekekre.

— Je-je-je...

' Raáb György fordítása