Petőfi Népe, 1970. március (25. évfolyam, 51-75. szám)

1970-03-28 / 74. szám

4. oldal 1970. március 28. szombat Á tizenhatodik brigád KS ~ m a ~ A Petőfi Népe Kep-fofo és a KISZ felszabadulási rejtvénypályázata Bizony elég kezdetleges munka ez még: hosszú asz­talon pálinkás üvegek sora, dobozban parafadugók, s a dugaszolás kézzel történik. Mint a palackozás őskorá­ban. De megszoktuk már a Hosszúhegyi Állami Gaz­daságban: a fejlődés üte­mét, a minőségi ugrást nem évekkel, hanem hónapok­kal kell mérnünk. Itt csu­pán arról van szó, hogy nem várják meg, amíg a hildpusztai üzemrészben, a nagy pincészet mellett megépül a palackozó, s felszerelik az automatikus gépsort. Egyrészt, mert a pálinkát, mint a gyümölcs- termesztés melléktermékét, addig is értékesíteni kell, másrészt az itt dolgozók már néminemű tapaszta­lattal mennek majd át a modern üzembe. Itt dolgozók ... Hiszen egytől egyig mind teena­ger : tizenegy lány és egy fiú. Kezdők még a gazda­ságban, pár éve hagyták csak maguk mögött a nyolc általánost. — Eleinte KlSZ-szerve- zet alakítására gondoltunk ■— közli velem Szabó Er­zsébet, a munkacsapat ve­zetője, két pálinkás büty­kös adjusztálása közben. — De Érsekhalmán, ahol egy kivételével valamennyien lakunk, már van alapszer­vezet, s annak vagyunk a -tagjai. Így azután elhatá­roztuk, hogy a szocialista brigád cím elnyeréséért ve­télkedünk, s megtettük a vállalásokat is ... — Igen, teljesen maguk a fiatalok, önszántukból határozták el ezt — teszi hozzá Iszaev János üzem­vezető. — Sem én, sem más nem kezdeményezte. Ügy voltunk vele, hogy ne siet­tessük, hátha még éretle­nek az ilyesmire. De kelle­mesen csalódtunk. — ők a legfiatalabb szo­cialista címért küzdő bri­gád — tájékoztat Varga János, a gazdaság szb-tit- kára. — Sorrendben a ti­zenhatodik. De amint hal­lottam, a hűtőházban már szerveződik a tizenhetedik. Figyelmet érdemel, hogy az utóbbi pár évben a hosszúhegyi szocialista bri­gádok száma már kimon­dottan a gazdaság ipari üzemeiben dolgozókból gyarapodik, olyannyira, hogy az arány is ezek ja­vára tolódott el. Fényes bi­zonyítéka ez a mezőgazda­ság ipari szintű „áthango­lásának”. S az sem vélet­len, hogy itt már a legfia­talabb, a 18 éven aluli kor­osztály talál nemcsak el­helyezkedési lehetőséget, hanem perspektívát is. A legújabb ifjúsági — és leendő szocialista — bri­gád tagjainak csak kisebb része dolgozott korábban egy-két évet a gazdaság szőlő- és gyümölcskerté­szetében. Most az év egyik részében pálinkát palac­koznak, a másik részében kompótot készítenek. A nyáron fagylaltgyártásra is berendezkednek, s más tar­tósítási technológiával is megismerkednek, mintegy gyakorlásképpen. Közben heti kétórás szakoktatáson vesznek részt, s ellátogat­nak az ország néhány kon­zervgyárába is. A fiatalok átlagos havi keresete 1500 forint körül van. Baja ipari üzemeiben sem keresnének ennél töb­bet, inkább kevesebbet. Az elvándorlás lehetősége, ha fel is vetődik, a megvaló­sulásig nem jut el. Miért is vállalnák az albérlettel járó többletkiadást, vagy az ingázás kényelmetlenségét? így, hogy idehaza vannak, keresetükből inkább tud­nak félretenni. A dolog másik oldala nem ilyen egyértelmű: a szórakozási, kulturális, ál­talában a szabad idő értel­mes sokoldalú eltöltésé­vel kapcsolatos lehetőségek Érsekhalmán rendkívül korlátozottak. Fél évvel ez­előtt még volt mozi, s kü­lön a fiataloknak klubszo­ba is. Akkor a „gazda”, a hajósi községi tanács hoz­zálátott a nagy átalakítás­hoz, amelynek eredménye­képp ugyan a mozit újjá­született formában kapják vissza az érsekhalmiak, a klubot viszont —1 óvoda formájában. Zokszót sem szólhatunk, mert ez utób­bira is égető szükség van. Előreláthatólag a klub problémája is megoldódik; az iskolából rekesztenek majd el egy kisebb tante- remnyi helyiséget. Ez vi­szont kimondottan szűknek bizonyul, holott az előző sem volt nagy. Mellékes probléma ez ? Nem hinném. Ha a fiatal­ság a munkamegosztásban a legkorszerűbb tevékeny­Gépjavítás — gondokkal Tizennyolc erőgépet és számos egyéb munkaesz­közt javítottak ki a télen a jánoshalmi Petőfi Ter­melőszövetkezet műhelyé­ben. A folyamatos munkát nehezítette az alkatrészhi­ány. Halász László mű­helyvezető elmondta, hogy csak sok utánajárással si­került a régebbi típusok­hoz beszerezni a szükséges alkatrészeket. Ezek ugyan­is selejtezésre kerülnek. Fzükség van azonban rá­juk, mert új gépeket nem kapnak. A megyei Mező- gazdasági Ellátó Vállalat, az AGHOKER, csak a má­sodik, harmadik negyedév­re ígérte a szállítást. Addigra viszont már be kell fejezni a tavaszi szán­tást, vetést. — Olyan ka­lappal köszönünk, amilyen van — mondja a műhely- vezető —, vagyis minden használható gépet rendbe­hozunk és ahogy lehet pó­toljuk az elmaradást. Nehe­zíti a helyzetünket, hogy több száz hold értékes te­rületünket belvíz borít. A magasabb fekvésű te­rületeken megkezdték a munkát, ahol lehet nyúj­tott műszakban dolgoznak. A napokban befejezik a hátralevő erőgépek javítá­sát. Képünk előterében: Novák József szerelő és Jankovics Sándor trakto­ros munka közben. séghez kapcsolódik, a sza­bad idő eltöltésében is ke­resi a korábbinál újabb, szélesebb horizontú lehe­tőségeket. Mit is vállaltak? Leg­jobb, ha szó szerint ide­írom: 1. Az üzemrészre lebon­tott tervek teljesítése, il­letve túlteljesítése. 2. A megengedett selejt csökkentésére törekszünk. 3. Késés és igazolatlan mulasztás nem lesz. 4. Személyenként válla­lunk 50—50 óra társadalmi munkát: parkosítunk az üzem körül és a gondozá­sért védnökséget vállalunk. 5. Szellemi és kulturális téren továbbképezzük ma­gunkat. 6. Évenként legalább egyszer közösen veszünk részt egy színházi vagy mozielőadáson. Kezdetnek ez is jó. De a jövőben több kell, sokkal több. H. D. Mi ez a tumultus? Verekednek talán? — Szó sincs erről. A Hírős város férfias sportot kedvelő lányai ren­deztek egy stadionbeli mérkőzés befejezéséül vidám „csetepatét”. Valahol — nagyitóval — esetleg a bírót is fel lehetne fedezni a kupacban. Most már csak három a kérdés. Melyik sportágba kós­toltak bele a kecskeméti lányok? Kézilabda — rugby — futball? A totószelvény a 12. oldalon található. Emlékezés — találkozó előtt 1945 februárjában a Ma­gyar Kommunista Párt, az új nemzeti kormány és a hadügyminiszter felhívásá­ra, önkéntes jelentkezés alapján, megalakult Baján az 51-es honvéd őrszázad, majd létrejött a kiegészítő parancsnokság. Az őrszázad parancsnoka Antal Gábor volt, aki jelenleg a bajai tanítóképző gyakorló isko­lájának tanára. így vall az 1945-ös időről: — A felszabadulás után meglehetősen zilált volt a helyzet Baján is. Fáradtság és bizakodás. Nehéz újélet­kezdés. Akadtak haszonta­lan, garázdálkodó elemek is. Amikor létrejött az 51-es honvéd őrszázad, legelső feladatunk a rend és köz- biztonság őrzése lett. őrsé­get állítottunk a raktárak­hoz, üzemekben, a Baján veszteglő hajókhoz. A kezdeti időszakban még felszerelésünk sem volt. az őrszázad tagjai há­rom-négy fős csoportokban felkutatták és elhozták a fegyvereket, egyéb felsze­relési tárgyakat. így más­fél hónap alatt sikerült fel­szerelni magunkat, a már­cius 15-i ünnepélyen már nyolcvanfős felszerelt szá­zaddal vonulhattunk el a város vezetői előtt. Sok se­gítséget kaptunk a lakos­ságtól, ruháink javításához cérnát küldtek, a népkony­hán főztek számunkra. Működésünk nem volt hosszú életű. 1945. április végén az őrszázad tagjai­nak egy része elvonult Hajmáskérre, más része be­olvadt a kiegészítő pa­rancsnokságba, többen pe­dig leszereltünk. Szívesen emlékszem vissza erre az időszakra. Gondolom, nem­csak én, hanem az őrszá­zad többi tagja is. Az ak­kori adminisztrációs hiá­nyosságok miatt nem tu­dunk most mindenkit fel­kutatni, bár nagyon sze­retnénk. Felszabadulásunk 25 éves évfordulója bajai ünnep­ségsorozatának egyik ese­ménye lenne az 51-es hon­véd őrszázad tagjainak ta­lálkozója. Mivel azok kö­zül, is, akikre még emlé­kezünk, sokan elköltöztek már, és olyanok is akad­nak, akiknek a nevét sem tudjuk, most megragadom az alkalmat: Ezúton is ké­rek mindenkit, aki tagja volt az őrszázadnak, je­lentkezzen levélben a ba­jai kiegészítő parancsnok­ságon. Szeretnénk, ha mi­nél több levél érkezne, s a fegyveres erők klubjában minél többen megjelenné­nek baráti beszélgetésen. Dénes Éva Sakkasztal és fenyőliget — Fiatalok segítsége Tavasz a kecskeméti parkokban Kecskemét új városne­gyedei mindig szép felada­tot kínálnak a városi ta­nács vb kommunális üze­mének dolgozói részére: új parkok tervezését. Fenyők, cserjék, évelő növények ésszerű elhelyezését a friss- zöld gyepszőnyegben. Ők tervezik az egynyári virá­gok helyét, gondolnak a sakkozni vágyó nyugdíja­sokra, a gyermekekre és azokra, akiknek idejük oly kevés, hogy csak szemük pihen meg a rendezett, ápolt környezeten. — Elkészült a Széchenyi- város parkosítási terve is — mutatja Darida József, a parkrészleg vezetője. A terven körök jelölik a fák sorát: az A—B épület Nyí­ri út felöli oldalán platán­levelű juharfák ígérnek lombot, az épülettömb má­sik oldalán feketefenyőből alakítanak ki ligetet. Az E—F jelzésű házak közé kő sakkasztalokat, kis homo­kozót, padokat terveztek. A sort lezáró E-épület mögött a gyepszőnyeget vasbeton ping-pong asztalok szakít­ják meg, kínálva az itt lakó ifjúságnak a házibajnoksá­gok lehetőségét. Minden széchenyivárosi ház előtt kör-, vagy téglalap alakú helyre színes virágok ke­rülnek. Petunia, szalvia és muskátli. Az idén a Katona József Gimnázium KISZ-esei tár­sadalmi munkára jelent­keztek, segítségükkel a Kálvin tér füvesítését sike­rült egy nap alatt befejez­ni. Mi is küzdünk a mun­kaerőhiánnyal, ezért a nyá­ri locsolást többnyire nyug­díjasok végzik és foglalkoz­tatjuk azokat is, akik ilyen könnyű munkát másodál­lásban vállalnak. Az elmúlt év parkrom­bolásáról is készítettek sta­tisztikát az üzem dolgozói. Csak néhány szóm: isme­retlen tettesek elvittek 575 rózsatövet, kiszedtek 435 évelő virágot kitapostak 132 tamarixot leszakítot­I tak 16 láncos hintát... El­szomorító adatok. A tette­sek nyomára bukkanni pe­dig szinte lehetetlen. — Parképítési terveik kö­zött mint említene még? — Tervezzük az Izsáki út jobb oldalának rendbe­hozását, a fedett uszodától a megyei kórházig. A vá­rosi tanács épülete elé Keszthelyről hoztunk tujá- kat és ami bizonyára nagy örömet okoz mindenkinek, rendbehozzuk az Aranyho­mok Szálló előtti szökőku- tat, a továbbiakban pedig fokozott figyelemmel gon­dozzuk a város szökőkút- jait, illetve csobogóját. Végezetül még annyit: a kecskeméti parkok fenntar­tása, bővítése évente 2 és fél millió forintba kerül. Fokozott kíméletre, óvásra van szükségük, hogy mind­annyian gyönyörködhes­sünk kora tavasztól késő őszig a város nagy virágos­kertjeinek szépségében. S. K,

Next

/
Thumbnails
Contents