Petőfi Népe, 1970. március (25. évfolyam, 51-75. szám)
1970-03-27 / 73. szám
I. oldal T 1970. március 27. péntek Knives Pajtások! Befejeződött az úttörőriporterek vetélkedője. Az első helyet a bajai járás úttörőcsapatainak tudósítói nyerték el. Különösen jó munkát végeztek a bács- szöllősi és a bácsalmási pajtások. A bácsalmásiak közül 10 levelet küldött Szálai Katalin őrsvezető és ezzel az egyéni versenyben is első helyre került. A bácsszöllősi pajtások közül Romácz Mártát és Ágoston Etelkát illeti dicséret. Mindhárman könyvjutalmat kaptak. Külön megdicsérjük a bajai járás nyolc olyan tudósítóját, akik először jelentkeztek, bár megkésve, ezért írásuk nem került közlésre. (Hasznos tudni: tudósítónak nemcsak jól, hanem gyorsan is kell dolgoznia!) Második helyre a halasi pajtások kerültek. Közülük igazi úttörőélet-tudósítóként említhetjük: Nagy Zsófiát és Molnár Gizellát. Mellettük azonban alig-alig jelentkeznek a halasi járás úttörőcsapatainak tudósítói. Nagy és Molnár pajtás munkáját szintén könyvvel jutalmazzuk. A kecskeméti úttörőcsapatok a harmadik helyet nyerték el, nem utolsósorban a kisdobosok jóvoltából. A kecskeméti úttörő- csapatokból viszonylag kevés híradást kaptunk, a kisdobosok viszont szinte kivétel nélkül minden csapatból elküldték pár soros tudósításukat. Ha ezen az úton haladnak tovább, biztosan úttörőriporter válik belőlük. A vetélkedő elérte célját, hiszen sok olyan csapattól kaptunk postát, amelyeknek eddig szinte csak a létezéséről tudtunk. Jól sikerültek a halasi Petőfi Sándor Úttörőcsapatban az őrsi ki mit tud versenyek. Minden pajtás tudása legjavát adta. Különösen értékes volt, hogy a részvevők műsora a felszabadulás 25. évfordulójához és a Lenin- centenáriumhoz kapcsolódott. (Ács Irén csapatkrónikás leveléből). Megemlékeztünk a Tanácsköztársaság kikiáltásáról I | | Legutóbbi őrsi foglalkozásunkon megemlékezI I tünk a dicsőséges 1919-es Tanácsköztársaságról. Megbeszéltük jelentőségét és méltattuk a hősök emlékét. a következőkben április 3-án, felszabadulásunk ünnepére rajfoglalkozást tartunk. A Lenin-centenárium- ra készített albumokat ekkor mutatjuk be. őrsöm, a Sólyom őrs Lenin Razlivi-tónál levő kunyhójának makettjét készíti eL Szalai Katalin Bácsalmás I Ünnepélyes rajfoglalkozás keretében mi, kisdo_____j bosok is megemlékeztünk a Tanácsköztársaság 51 . évfordulójáról. Hosszú sorban vonultunk a Tanács- köztársaság emlékműve elé, majd ott szavaltunk. Furulyazenekarunk is tudása legjavát mutatta be. Kisdobosaink tisztelgésével és a koszorú elhelyezésével fejeztük be az emlékezetes foglalkozást. Dancsa Ágnes és Nagy Katalin, a Jókai Mór úttörőcsapat kisdobosai, Kecskemét 2. Kék túra jelvényesek A napokban kaptuk meg az Országos Természetbarát Szövetségtől az úttörő „Kék túra” teljesítéséért járó jelvényt Nyolcán — a megyében elsőként — tanárunk vezetésével az elmúlt nyáron a Bakony- hegységben túráztunk. A városlődi vasútállomásról indultunk, és pontosan betartottuk az előírt útvonalat. Voltunk Kőrishegyen, Zircen és a festőién szép Galya-patak völgyében. Vittünk sátrakat, takarókat, az éjszakákat ott töltöttük, ahol ránk esteledett. Az élményekben gazdag hatnapos gyalogtúrát Csókakő vasúti megállóhelyen fejeztük be, magunk mögött hagyva a 84 kilométeres utat. Az élményen túl most a jelvény tulajdonosainak is mondhatjuk magunkat. Beke László, Dunapataj I. raj Cím nélkül — Emlékezetes klubdélutánt rendeztek pinceklubjukban a Kecskeméti Zrínyi Ilona Általános Iskola .Asztalos János rajának tagjai — adja hírül Bak Lajos. — A délutánt viccfélórával kezdték a pajtások. Végigkóstolták a süteményeket, bambit és szódavizet ittak, majd tánctudományukat is kipróbálták. A klubdélután elősegítette a jó osztályközösség kialakulását. • X A hetényegyházi iskola minden tanulója gyönyörködhet abban a jól rendezett kiállításban, melyet a Lenin-centenárium- ra gyűjtött emlékekből rendezett az úttörőcsapat — írja Győrke Mária csapatkrónikás. — Üvegvitrinbe helyezték a Szovjetunióból kapott emlékeket is. Április 4-re Hetényegy- háza 25 évvel ezelőtti és máj arculatát ábrázoló képeket tablóra ragasztva helyezik el a pajtások az iskola folyosóján. • = Nagy Júlia Kiskunhalasról adja hírül: Negyven kisdobos és úttörő indult a felszabadulásunk tiszteletére rendezett iskolai szavalóversenyen. A zsűrinek — melynek Juli- ka is tagja volt — nehéz munkát adott a helyezések eldöntése. Kiemelkedően jól szerepelt Kocsis László, Ónodi János, Horváth Ágnes és Nacsa Aranka, akik részt vesznek a városi versenyen is. összeállította: Selmeci Katalin D VNAV ECSE1 1UDÓSÍ1 ÓNK 7 ÓL Az egész járás megmozdult A felszabadulás 25. évfordulója tiszteletére községek közötti vetélkedőt bonyolítottak le a dunave- csei járásban. A kisközségek március 15-én, a nagyobbak pedig március 22- én mérték össze tudásukat. A csapatok saját környezetükben versenyezhettek, külön felkért járási zsűri- bizottságok közreműködése mellett. A kérdések többsége az adott település negyedszázados fejlődésére vonatkozott, de a csapatoknak ismerniük kellett szűkebb pátriájuk régebbi történetét is. Mindenütt nagy sikere volt az elsőként elhangzó kérdéseknek, amelyek a községekben észlelt apróbb hiányosságok gyors kijavítását célozták. A dunatetétleni versenyzőkre az eltömődött vízelvezető csatorna kitisztítása várt. A dunaegyháziak a művelődési ház előtti járdát javították meg. Az apostagiaknak sem jutott könnyebb feladat: a piactér vaskerítésének egyik tartóoszlopát kellett helyreállítaniuk. A feladat sikeres megoldása érdekében hegesztő-felszerelést szállítottak a helyszínre. Dunavecsén parkosítottak, Kunszentmiklóson kijavították az útjelző táblá- 1 kát, Hartán az autóbuszvárótermet hozták rendbe. Néhány községben a vízimalmok hagyományával kapcsolatos dalt kellett rögtönözniük a versenyzőknek. Apostagon könnyen teljesítették a feladatot, mert a kérdés megoldására jelentkező idős ember hajdanában a helyi vízimalom molnára volt. Ugyanerre a kérdésre Dunaegyházán szlovák, Hartán pedig német nyelven csendült fel egy-egy népdal. A nagyobb községekben a játék ideje alatt a Petőfi Népére és a Forrásra kellett előfizetéseket gyűjteni. Az eredmény meglepően jó: az öt községben összesen ötszáznegyvennyolcan rendelték meg a megyei újságot és a Forrásnak is 191 előfizetővel gyarapodott az olvasótábora. Komoly feladat hárult a rigmusírókra is, akiknek találékonyan be kellett mutatniuk községük múltját és jelenét. A községek csapatai szinte kivétel nélkül jól szerepeltek, bebizonyosodott, hogy szívesen kutatják és alaposan ismerik falujuk múltját és jelenét. A vetélkedő sorozatban közel 4 ezren vettek részt, többségük aktív versenyzőként. A kisközségek kategóriájában Dunaegyháza 112 ponttal első lett, Apostag a második, Szalkszentmárton pedig a harmadik helyet szerezte meg. A nagyobb községek versenyét Dunavecse nyerte 104 ponttal, megelőzve Hartát és Soltot. A versenykiírásnak megfelelően Dunaegyháza 100 ezer, Dunavecse pedig 200 ezer forintos jutalomban részesük A díjakat április 3-án ünnepélyes külsőségek mellett nyújtják át. Végül néhány vélemény: Horváth József, a járási tanács vb-elnöke: — A vetélkedő legnagyobb eredménye, hogy több ezer ember hasznos és maradandó élményhez, ismeretanyaghoz jutott. Szabad út nyílt a helytörténeti kutatómunka fejlesztése számára. Kelényi László, a Duna- egyházi Községi Tanács V. B. elnöke: — Az egész falu megmozdult a győzelem érdekében, az elismerés elsősorban őket illeti. Horváth Ernő, a Duna- vecsei Községi Tanács V. B. elnöke: — Csapatunk nem csak a 200 ezer forintért versengett. Az eredmény további munkára ösztönöz bennünket. Szabó Attila Jó hír as építkesőknek A Dunavecsei Vegyesipari Vállalat már évek óta gyártja az építkezéseknél közkedvelt salakblokkot. Nemcsak a községben, de a környező falvakban, sőt a járás határain túl is, egyre többen keresik ezt a hasznos és meglehetősen olcsó építőanyagot. Tudomásunk szerint az üzem nem tudja teljes mértékben kielégíteni az igényeket, gyakran el kell utasítaniuk a megrendeléseket. Hogyan kívánnak javítani a helyzeten? Növelik-e a salakblokkgyártó részleg jelenlegi kapacitását? Ezekre a kérdésekre kértünk választ Kara Mihály igazgatótól. — Évről évre fokozzuk az építőanyag előállítását, de az igények is növekednek. Ezért elhatároztuk, hogy a második félévben házilagos ljivitelezésben megépítünk egy új kis- blokkgyártó gépegységet. Terveink szerint ezzel jelentősen megnövekszik a blokkgyártó kapacitásunk, a jelenlegi napi 35—40 ezer darab helyett 70 ezret tudunk előállítani. — Változik-e majd a minőség, illetve a salakblokkok ára? — Az eddigi kifogástalan minőséget feltétlenül megtartjuk, sőt, talán még javítani is tudunk rajta. Az árral kapcsolatban egyelőre nem tervezünk változást. — fejezte be nyilatkozatát Kara Mihály. —ó —a A megpatkolt tyúktojás Sárosd felé haladva említette gépkocsink vezetője; Itt lakik az a nevezetes kovácsmester, aki megpatkolta a tyúktojást. Tréfának vettük, ahogy azonban beértünk a faluba, ismét megszólal, oda mutatva a kovácsműhelyre: — Ahol a nevezetes kovács, éppen mesterségét gyakorolja. Ennek már végére kell járni. Sallai László kovácsmester előtt először nem is merem szóbahozni a tojást, csupán a szakma felől érdeklődve puhatolózom. De aztán mégis erőt vesz rajtam a bátorság. — Laci bácsi, hogy is van azzal a tyúktojással? Nem lepődik meg, de kicsit mintha megmérgesednék. — Olvastam már ilyen meg olyan kovácsról. Hogy patkót szögeit a tyúktojásra. Egyet persze. A másik — ez a rekord! — kettőt. Hát az is valami? Én tizennyolc patkót vertem rá egyetlen tyúktojásra, 108 szeggel! Felesége épp ott beszélget a szomszéd sarkon. Odainti és elhozatja az ominózus tojást. — Tessék megvizsgálni! Valóban. Hamisítatlan tyúktojás, rajta a tizennyolc gyönyörű kis patkó — mestermű valamennyi, Laci bácsi saját remeke! — és a patkók körül a 6—6 szög, visszahajtva természetesen, mint a ló patáján. Alig van a tojáshéjnak része, amelyen szeg ne hatolt volna át. És a tojás ép, nincs preparálva. Természetesen belső tartalmát kivették a patkolás előtt, a patkók és szögek súlya azonban pótolja a sárgáját és fehérjét. Hát ez a páratlan kézügyesség valóban csodálatos! Érdeklődnek a titkai felől, de Laci bácsi elhárító mozdulattal adja tudtunkra: ez szakmai rejtély, nem árulja el senkinek. — Nem ez ám az első. Hányat, de hányat elajándékoztam már! Most aztán, amikor eléggé kiálmélkodtuk magunkat, tereljük a szót a kovácsmesterségre, erre a kihalóban levő, de az utóbbi időben egyre inkább nélkülözhetetlennek nyilvánított szakmára. — Van munka elég? — ez a provokáló kérdés. — Van bizony. Soroljam, mi mindent csinálunk? És — egy homloktörlés közben — máris kezdi felsorolni a kovács kötelességét. Sallai László jelenleg a termelőszövetkezet kovácsa, immár tíz éve. Édesapjától tanulta a mesterséget, huszonhárom évig csengett a kalapács ütéseitől az üllő, amíg Laci bácsi a maga gazdája volt. Most ötvenhat éves, de a mesterség által megkövetelt erős fizikum nem árulja el korát. Friss, fiatalos, jókedvű ember. Na, de a munka. Szóval: lópatkolás, a különféle mezőgazdasági gépek, szerszámok,' ekék-boronák javítása, vasalása. Elsorolni is nehéz, mi mindent lehet előcsalni az egyszerű kézi- szerszámokkal a fehéren- vörösen izzó vasból. Mint a vaj, úgy engedelmeskedik a mester kezének. — Nézze csak azt a vaskerítést ott szemben, az is az én kezem munkája! Vajon hány órányi küzdése lehet abban a díszes vaskapuban, amelynek minden porcikája gondos művészi munka! Elmondja: két kezén nem tudná megszámlálni, hány ház kerítését díszíti az ő remeklése. De ez még semmi: — Okvetlen térjenek be a seregélyesi református templomba és nézzék meg a nagy csillárt. Azt is én készítettem. Meg nagyon sok állólámpát, díszlámpát. Mindenféle szobadíszt kovácsolt vasból. — Lakását díszíti-e valamilyen saját készítésű művészi munka? De erre már felesége, Juli néni válaszol: — Az én uramra ráillik a mondás: a suszter lyukas cipőben jár. Nem csinált ő nekem egy árva gyertyatartót sem! — No, ha az a baj, majd csinálok! Aztán ismét veszi a patkót, mert már várja Deres és Dáma. Üllőre teszi a tüzes patkót és megzendül a kalapácszene. Balogh József
