Petőfi Népe, 1970. március (25. évfolyam, 51-75. szám)

1970-03-27 / 73. szám

4. oldal 1970. március 87. péntek Munkások a munkájukról „Dolgozni csak pontosan, szépen...” A gépkocsik fék kamra­testét lényegében három munkafolyamatban készí­tik el: a kamra két fura­tába tömörcsapot, a fedő­részbe pedig menetes sze­met hegesztenek, s e két alkatrészt összeszerelik. Első hallásra bonyolult feladat, de aki 9 éve ez­zel foglalkozik talán már csukott szemmel is össze­állítana egy gépkocsifék kamratestet. Vancsik Géza 1961-ben került a Bajai Kismotor- és Gépgyárba, s két év alatt elsajátította a vil­lanyhegesztő szakmát — Amikor a nyolcadik osztályt végeztem, már sze­rettem a motorokat, a gé­peket, de különösebben egyik szakma sem érde­kelt. A többi között anya­gi körülményeink miatt úgy döntött a családi ta­nács, hogy villanyhegesztő leszek, s így a hároméves szakmai képzésből egyet megspórolunk. 1963-ban szakmunkásbizonyítványt kaptam... — meséli Van­csik Géza. Még a beszélgetésünk elején feltűnt, hogy szív- vel-lélekkel mesélte a szakma csínját-bínját. Egyáltalán nem olyan fia­talembernek tűnt Géza, mint aki kényszerből végzi feladatát. — Kilenc év alatt sokat változik az ember — foly­tatta. — Bár sablonmunkát végzek, megszerettem, s nagyra becsülöm a szak­mát. A hegesztés pontossá­got és nagy figyelmet kö­vetel. Naponta 250 kamrát és 370 fedélrészt hegeszt. Az­tán a nyomáspróbán elvá­lik, hogy milyen hegesztő kezében volt a munkada­rab. Gézát jó, becsületes szakmunkásnak tartják a gyárban. A KISZ csúcs­vezetőség ajánlására tavaly felvették a pártalapszer- vezetbe. A KISZ-t sem hagyta cserben: a gyár Ságvári Endre alapszerve­zetének titkára. Terveiről, elképzeléseiről ennyit mondott: „Dolgozni csak pontosan, szépen ...” És mégegy: a marxista kö­zépiskola elvégzése után a marxista egyetemre jelent­kezik majd... Tárnái László Megéri a fáradságot A gogosári sikere Nagy sikert aratott a szovjet piacon a Kecske­méti Konzervgyár egyik új készítménye, a gogosári. A gyár a napokban 320 ezer egyenként ötnyolcados mé­retű ilyen „csemegére” ka­pott utánrendelési. Egyéb­ként a nyugati piacokon is forgalomba kívánják hozni — Topavit néven — az íz­letes konzervkészítményt. A Gyapjú és Textilnyers- anyag-forgalmi Vállalat kiskunfélegyházi kirendelt­ségének dolgozóit mostaná­ban egyre ritkábban lehet megtalálni az irodában. Járják a körzetet, irányít­ják a szállításokat, ellen­őriznek, szaktanácsokkal látják el a juhászokat. Munkájuk nem a legköny- nyebb, nem utolsó sorban azért, mert a tíz dolgozót számláló kirendeltséghez 100 mezőgazdasági nagy­üzem tartozik. Mintegy 120 ezer juhot gondoznak a körzetükben levő gazdasá­gok. Bárányok exportra — Ilyen még nem volt — mondja Bárdos Ferenc, a kirendeltség vezetője. — A korábbi években általában március 15-én kezdődött a tejesbárányok szállítása, az Mi a „lényeg”? EZEKBEN a napokban, hetekben kaptak, illetőleg kapnak első ízben felemelt bért a felsőoktatás dolgo­zói, az ápolónők, a vasuta­sok és némileg nagyobb összeget a kisnyugdíjasok. A többlet, amit március elsejétől folyósítanak ne­kik, nem azonos; az ápoló- személyzet bérét emelték a legszámottevőbb arányban, míg az érintett nyugdíja­sok szerény többletet kap­nak. Az államháztartás je­lenlegi lehetőségei szabták meg a béremelésben része­sülők társadalmilag jelen­tős, országosan mégis vi­szonylag szűk körét, s a béremelés mértékét is, ért­ve e lehetőségeken a gaz­dálkodás már elért ered­ményeit, de még inkább a benne rejlő és a reform segítségével kibontakoztat­ható további lehetőségeket. Ez egyszersmind a pilla­natnyilag egyedül lehetsé­ges válasz azoknak is, akik ugyancsak joggal várják életkörülményeik megjavu- lását. Válasz olyan érte­lemben, hogy íme, a kor­mányzat, mihelyt a nemze­ti jövedelem alakulása a költségvetés számoszlopai bármily csekély módot ad­nak a leginkább rászoruló rétegek gondjainak enyhí­tésére, az intézkedések nem késlekednek, még ha némi­leg előlegzetten, már mint a jobb munka, a jobb köz­érzet reményében kell is meghitelezni a szükséges pénzügyi fedezet egy ré­szét. NEM VÉLETLEN tehát, hogy a művelődésügyi mi­niszter nemrég az ország- gyűlésen jelentette be; a következő tervidőszakban kiemelt feladat lesz a pe­dagógusok fizetésének, élet- körülményeinek megjaví­tása. A párt és a kormány életszínvonal-politikájának, ezen belül jövedelemelosz­tási gyakorlatának meg­nyilvánulásai ezek, amely politika keretében nem kis kérdéseket kell megoldani. Többek között azt a talán legtöbbet vitatott kérdést, hogy most vajon a jöve­delmek kiegyenlítése, vagy éppen nagyobb mértékű eltérítése, úgymond nivel- lálása vagy differenciálása van-e napirenden? Nos, a kormányzat, mint látnivaló, mindkettőre törekszik, mert mindkettőre szükség van. Társadalmunk, államunk végül is arra törekszik, hogy mindenki kultúrált emberhez méltó körülmé­nyek között élvezhesse a kor és a rendszer vívmá­nyait Innen származik te­hát a kiegyenlítés, a nivel- lálás szükségessége. De ténylegesen nagyobb hangsúlyt kapott mostaná­ban, főleg a gazdasági re- f®rm bevezetésével, a jöve­delmek nagyobb mértékű differenciálásának szüksé­gessége is, mert e nélkül nincs anyagi ösztönzés. NEM EGYSZERŰ dolog e két követelménynek egy­szerre eleget tenni, de mégsem lehetetlen. Mind­kettő ugyanis annak az alapvető elvnek van alá­rendelve, amely szerint jö­vőnk, sőt, jelenünk koc­káztatása nélkül, csak azt oszthatjuk el, amit már megszerzett, amit már ma­gáénak tud gazdaságunk. Az ösztönzésnek ilyen ér­telmű különleges fontossá­ga tűzte egyebek mellett napirendre annak idején a gazdálkodás megreformálá­sát is. És ezt a gondolat­menetet továbbfűzve ve­tődnek fel olyan kérdések is — éppen a nyereségré­szesedés kifizetésének nap­jaiban —, hogy vajon mennyiben lehet függővé tenni a munkás vagy az alkalmazott keresetét a vállalat anyagi eredmé­nyeitől, amelyeket sok kül­ső, a munkavállaló által alig korrigálható tényező is erősen befolyásol. Akad e körül is vita. Azt azonban senki sem vonja kétségbe, hogy a vállalat, mint ahogy az egész népgazdaság, nem fejlődhet megfelelően bi­zonyos ösztönző bérpoliti­ka nélkül. KÖVETKEZÉSKÉPPEN: a jól dolgozó és anyagilag sikeres vállalatnak lehető­vé kell tenni, hogy — a szocialista elosztás elvével összhangban — jobban fi­zessen és magához vonzza, kösse az embereket. Mint ahogy az embereket is meg kell győzni arról, hogy jobb, sikeresebb munkájuk anyagi eredménye, jutalma nem maradhat el. Huzamos ideig semmi esetre sem. Ez a lényeg. b. j. Újabb szövetkezeti halastavak épülnek összesítették az elmúlt évi halgazdálkodás eredmé­nyeit a megyei tanács me­zőgazdasági és élelmezés- ügyi osztályán. Bács-Kis- kunban 8 ezer hold termé­szetes vízfelületen történik haltenyésztés. Ez a terület két halászati és 16 mező- gazdasági termelőszövetke­zet kezelésében van. A Du­na és a Tisza Bács megyét érintő szakasza és a zárt rendszerű, belvizekből lé­tesült tavak tartoznak ide. Az említett területről az elmúlt esztendőben mintegy 2600 mázsa halat fogtak ki. 1968-ban 600 mázsával több volta zsákmány. Tavaly az aszály jelentősen befolyá­solta a „haltermést”. Ezzel szemben a tógazda­ságokban, ahol a vízszintet irányítani tudják, kellően takarmányozzák az állo­mányt, igen szép eredmé­nyeket értek el, jóval ma­gasabb volt a hozam, mint az előző évben. Az egy holdra jutó 486 kilogramm halhozamot tavaly 561 kilo­grammra növelték. A ter­melőszövetkezetek évről év­re fejlesztik tógazdaságai­kat. Az elmúlt évben a kö­zös gazdaságok kezelésében levő tófelület 700-ról 1100 holdra emelkedett. Míg 1968-ban 3300, tavaly már csaknem 6 ezer mázsa ha­lat fogtak ki a szövetke­zeti tógazdaságokban. Egyes helyeken egészen kiváló eredményeket értek el. A dávodi Rákóczi halászai holdanként 1150, a csávo- lyi Egyesülésé holdanként 1020, a csátaljai Űj Tava­szé holdanként 784 kilo­gramm halat zsákmányol­tak. Jelenleg a tógazdaságok­ban mintegy 11 vagon te- nyészpontyivadék telel. A tavasszal még 4 vagonnal vásárolnak hozzá. Az után­pótlásról a természetes vi­zeken is gondoskodnak. A bajai Űj Élet Halászati Termelőszövetkezet 130 mázsa nemes pontyivadékot helyezett ki az elmúlt ősz­szel a Dunába és mellék­ágaiba. A Tiszában és holt­ágaiban pedig az alpári Vi­rágzó Halászati Termelő- szövetkezet a tavasszal 150 mázsa ivadékkal gondos­kodik arról, hogy az idén is bőséges legyen a zsák­mány. Évente mintegy 20—22 vagon nemes pontyivadék kerül a természetes vizek­be és a tógazdaságokba. A megye több termelő- szövetkezetében létesítenek nagyobb tógazdaságokat a meglevők mellett. Fülöp- szálláson elkészült a 650 holdas halastó terve. A hartai Leninben épül a 630 holdas halastó. Szabadszál­láson termelőszövetkezet­közi összefogással létesül hasonló. A megyében még több ezer holdon lehetne tógaz­daságokat létesíteni, de az anyagi lehetőségek korlá­tozottak. Egyik legnagyobb halastóépítési lehetőség Bó- csán lenne, ahol kellő át­építéssel, átalakítással kö­rülbelül 2 ezer holdas tó­felületet lehetne nyerni. A megye több gazdaságában mintegy 400 holdon átala­kítási, korszerűsítési mun­kálatok folynak, a terület nagyobb része az idén még belép a hal gazdálko­dásba. K. S. idén pedig erre az időre már több mint 10 ezer hagyta el a megyét, illetve az országot. Tizenharmadi­kán például Kiskunfélegy­házáról, Üjbögről, Izsákról összesen 3 ezer bárányt in­dítottunk útnak az olasz cégek címére. örömmel mondhatom — teszi hozzá —, hogy a vasútállomásról az olasz átvevők még egyetlen bárányt sem küld­tek vissza. A továbbiakban elmon­dotta a kirendeltség vezető­je, hogy a múlt évet igen eredményesen zárták. Mun­kájukban — ami az élő­állat szállítást illeti —már megszűnőben van a sze­zonjelleg. A nagyüzemi gazdaságok egyre nagyobb gondot fordítanak a juhá­szaira és igyekeznek ki­használni az üzemágban rejlő lehetőségeket. A kecs­keméti Törekvés Tsz pél­dául a múlt ősszel 400 pe­csenyebárányt szállított és kereken 400 ezer forintot kapott értük. Egyre több juhászatban elletnek már kétévenként háromszor. Az olasz, görög, libanoni, fran­cia, líbiai és a más cégek nemcsak húsvét előtt, ha­nem az év minden szaká­ban hajlandók átvenni a bárányokat. Tavaly a ki- rendeltség összesen 36 ez­ret továbbított a külföldi megrendelőknek és az idén még többre számítanak. Több gazdaság rájött arra is, hogy érdemes a tovább- tenyésztésre alkalmatlan juhokat feljavítani, a kül­földi cégek ezeket az álla­tokat is korlátlan számban átveszik. Gondosabb tenyésztés — nagyobb bevétel Bár még nincs itt a nyí­rási szezon, erről is szó esett beszélgetésünk folya­mán. — Nemrégiben gyapjú árrendezés volt, s ezt bi­zony nem fogadta öröm­mel néhány gazdaság — mondja a kirendeltség ve­zetője. — Ha azonban job-' ban megnézzük a dolgot, nagyon hamar rájövünk arra, hogy nincs igazuk. Mert: A fésűs gyapjú drá­gább lett, nem utolsó sor­ban azért, mert az ipar szeretne minél többet kap­ni belőle. Eddig az átvett gyapjúnak mindössze 27 százaléka volt fésűs — ki­váló minőségű —, mert a juhtartók nem fordítottak kellő gondot ennek a fon­tos nyersanyagnak a keze­lésére. Most kellemetlenül érinti őket, hogy látszólag kevesebb jövedelemre van kilátásuk, mert a többinek csökkent az ára. Ha viszont nagyobb figyelmet fordíta­nak a tisztaságra, a szál­hosszúságra és finomságra, akkor nem hinném, hogy rosszul járnak. A félegyhá­zi Dózsa és a hartai Béke Tsz például már korábban is legalább 50 százalékban fésűst adott át. Ha ők és a többiek is még jobban ügyelnek az almozásra, az állomány és a gyapjú gon­dozására, valószínű na­gyobb lesz a bevételük. Kevés a gép — A korábbi években sok problémát okozott a nyírás. Várható-e változás az idén. — Nem sok. Időszerű lenne végre a megfelelő nyírógárda kinevelése, ter­mészetesen a gépesítéssel egyetemben. Körzetünkben alig néhány gép van, s ez közel sem elégíti ki az igé­nyeket. Jelenleg a nagy­üzemi juhtartók ki vannak szolgáltatva a messzi föld­ről érkező nyíró brigádok­nak. Egy nyíró, kézzel, na­ponta 30—35 juhot képes megnyírni, általában 10— 11 forintért. Géppel, egy ember naponta 50—60-at szabadíthat meg a bundá­jától, darabonként mind­össze 5—6 forintért. Érde­mes lenne gondolkodni ezen, hiszen egy nyíróbe­rendezés mindössze 40 ezer forintba kerül, tehát gyor­san megtérülne a befekte­tés. Opauszky László Lenin a családról a gazdaság és a politika zon, meg kell változtatni megváltoztatásának ered- társadalmi helyzetüket, ményeképpen valósítható meg. A nőkérdés megoldá­sa azért feltétele a család szocialista mert a kizsákmányoló osz- ______________ tálytársadalmak körülmé­nyei közepette a nők csa- A történelem kiemel- iádon belüli elnyomottsága, ™ kedő személyiségei- házimunkához kötöttsége, nek sorában Lenin azok egyenlőtlensége legfőbb közé tartozik, akik rendkí- akadálya a humanizált csa­vül gazdag örökséget hagy- ládi viszonyok kialakításé- bontákőriatni”1 és en­tak az utókorra. Lenin nak. Ahhoz azonban, hogy £ . " tevékenvséenek nemcsak elméleti gyarapí- a nők a családon belül fel- l-Lm tója, hanem gyakorlati szabaduljanak, és így meg- ismereteket készségeket megvalósítója is a szocia- teremtődjön a család szó- a 7,, lizmusnak. A szocializmus cialista fejlődésének a le- eJdes háztartáshoz kö- érdekében kifejtett elméle- hetősége, az szükséges töUségükböl adddd hátrá_ ti es gyakorlati tevekeny- hogy a not szabadítsuk fel nvaikat b. tudiák nr-to1ni sége igen sokoldalú, felőle- társadalmilag, teremtsük ^aférfTakkalegyenjoS­f enin a család szocia- ^ lista fejlődésének lényeges feltételeként, a nők társadalmi tevékeny­ségének fokozását, a köz­életbe való bevonását emel­te ki elsősorban. Közis­mert, hogy az ember te­hetségét, képességeit csak a társadalmi gyakorlati te­vékenység során képes ki­li a gazdaság, a politika és meg a női emancipációt. . tud1anak váinl ~z szűk az ideológia valamennyi Női emancipáció nélkül, é 3h mind’ terüle. lényegesebb területét. Mun- amelyet a társadalom éle- . „ ’ /.af^„u kásságában sajátos helyet tének a legkülönbözőbb társadalom életébe és a foglal el a családról szóló szféráiban kell megvalósí­tanítás, amelyből az aláb- tani, a család szocialista át- társadalom életenek veze- biakban néhány gondolatot alakulása elképzelhetetlen, tésebe, irányításába, kiemelünk. Ugyanis a társadalmi fej- „Az a célunk — írja Le­Marx és Engels, akiknek lődés során a magántulaj- nin —, hogy a munkásnő a nyomdokain Lenin to- donhoz kapcsolódó okok ne csak jogilag, hanem vább haladt, a család prob- prpdmánvpzták a nők tár- “ gyakorlati életben is tómáját a, ún nőkérdés kÍesSül J™"“ rfTz ° d°W reszenek tekintettek, es .... férfival. Ehhez az szukse­azon az állásponton voltak, csaladi alarendeltseget, i7es> hogy a munkásnők hogy a család szocialista egyenlotlensegét. így ah- egyre fokozottabb mérték- fejlődése csak a társada- hoz, hogy a nők családon ben vegyenek részt a tár­lom egészének, elsősorban belüli helyzete megváltoz- sadalmi intézmények igaz-

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents