Petőfi Népe, 1970. március (25. évfolyam, 51-75. szám)
1970-03-26 / 72. szám
i. oldal 1970. március 26. csütörtök Egy brigád életrajza Egymillió forint megtakarítás Az elmúlt esztendő elején két termelőszövetkezeti társulás alakult a bácskai körzetben, azzal a, céllal, hogy ésszerűbbé tegyék a villamosenergia-gazdál- kodást. Mind a két vállalkozásba tizenöt közös gazdaság lépett be. A megalakulás óta eltelt egy esztendő bizonyítja, hogy érdemes volt összefogni. Az energetikusok közreműködése folytán egymillió forint megtakarítást értek el 1969-ben a villamosenergia egységárak csökkentése és az ésszerűbb felhasználás révén. A két társulás szövetkezetei kedden Csávolyon, szerdán pedig Dávodon értékelték az elmúlt évi eredményeket és meghatározták a további feladatokat. Dlákparlament Március közepén országszerte befejeződtek a középiskolai, városi, illetve a megyei diákparlainentek, melyeken a KISZ-esek a többi között küldötteket választottak az április elején kezdődő országos diákparlamentre. A megyéből 13 középiskolás diák utazik majd a fővárosba, hogy a Bács megyei tapasztalatokról, azaz az iskolai, mozgalmi életről, a fiatalok demokratizmusáról beszámoljanak. Húsvéti nyíllak A kedvezőtlen időjárás sok kárt tett az apróvad- állományban. Az első idei vadnyúlszaporulatból alig maradt. A természetvédett, erdős részeken azonban átvészelték a hűvös, csapadékos időt. Egyébként rövidesen megkezdődik a vadszámlálás, amikor a vadásztársaságok számbave- szik a vadállományt 'TőímeJtOfás Érdekes foglalkozásra kerül sor március 29-én, vasárnap a Kecskeméti Szal- vai Mihály Ű ttörőházban. Hímestojás címmel felelevenítik a régi húsvéti hagyományokat, népszokásokat. Három szóval jellemezve, aktivitás, pontosság és szorgalom sugárzik a cirá- dás betűkkel, rajzokkal, képekkel díszített piros kötésű brigádnaplóból, melynek első oldalán ez áll: „Munkával a szocializmus teljes felépítéséért!” A következő lapon a Budapesti Ráditóechnikai Gyár „magnóemblémája”, hátrább pedig a kecskeméti gyáregység 10 tagú Gagarin szocialista brigádjának fényképe látható. Az első dátum: 1962, a kollektíva megalakulásának éve. A naplójukba írt „életrajzuk” komoly termelési eredményekről, aktív társadalmi és politikai munkáról, a szocialista brigádok hármas jelszavának fegyelmezett és pontos betartásáról tanúskodik. Az elmúlt években munkájukért bronzkoszorús jelvényt kaptak. Az év elején, hazánk felszabadulásának negyedszázados jubileuma tiszteletére szocialista munkaverseny- vállalást tettek, s ezzel csatlakoztak a gyáregység Dobi István szocialista brigádjának versenyfelhívásához. — Az idén eltértünk a hagyományoktól, s az év elején tett vállalásunkat november 7-e helyett, már az elmúlt napokban értékelte a gyáregység szakszervezeti bizottsága — mondta Zóna Sándorné, brigádvezető. — Mivel a kecskeméti gyár tavaly november elejére teljesítette éves tervét, a mi decemberi eredményünket is az idei munkavállalások teljesítéséhez számították. A jubileumi verseny első negyedéves szakaszát megnyertük. — Ezt úgy érték el — szólt közbe Puchardt Antal szb titkár, hogy a technológiai utasítások pontos betartásával naponta átlag 150 MK—21-es típusú magnetofon mechanikus részét szerelik össze, s ezzel vállalásuknak ezt a részét teljesítették. Ezenkívül az M— 11-es magnetofon forgó kis- mechanikájából a tervezettnél 400-al többet készítettek el. — A brigádból ketten, Söröli Pálnéval együtt szakmai továbbképzésen vettünk részt, s az elmúlt hetekben elektroműszerész szakmunkás-bizonyítványt kaptunk — folytatta ismét Zanáné. — Jelenleg négy elektroműszerész és három betanított munkás dolgozik kollektívánkban. Hárman szülési szabadságon vannak, akiket hetenként többször is meglátogatunk. A gyáregység 1-es számú szerelő üzemében három szalagon szinte megállás nélkül áramlanak az alkatrészek. A brigádvezető keze alatt néhány perc alatt jócskán felgyülemlett a munka, nem zavartam tovább, elbúcsúztunk. Azt már Puchardt Antal szb-titkártól tudtam meg, hogy a Gagarin brigád tagjai nemcsak a termelésben járnak az élen, hanem a legtöbb társadalmi munkát is ők végzik. Legutóbb a szerelőműhely függönyeit kimosták, kivasalták. Sűrűn járnak mozba, színházba. Szinte hagyomány náluk, hogy tavasszal, vagy nyáron közösen kirándulnak. Jelenleg két túrát szerveznek, amelyhez a gyáregység több kollektívája is csatlakozik. Nyáron irány: Pécs környéke, majd Jósvafő... Tárnái László Röpülj páva! Szép, hasznot, kezdeményezéshez kapcsolódik a Zeneműkiadó, amikor megjelenteti az országszerte nagy népszerűségnek örvendő televíziós népdalvetélkedő dalanyagának legértékesebb és legérdekesebb darabjait. Hallatlanul nagy jelentőségű gyűjtőmentő mozgalom egyik értékes mozzanata ez az országos vetélkedő. Nem kevesebbről van szó, mint arról, hogy egy rohamosan pusztuló életforma nem pusztuló, de elfelejthető kultúráját, művészetét feltárjuk és megőrizzük. A vetélkedő — helyesen felállított követelményeivel — megmutatta, hogy a nagy népdalgyűjtők átfogó munkája után is maradt még feltárnivaló kincs népzenénkben — ha nem is teljesen ismeretlen, rokontalan darabok, de szebbnél szebb, érdekes változatai már ismerteknek — így tárva elénk a népzene eredeti „életmódjának” lényegét, azt, hogy a népdal változataiban él. Vajon nincs-e ellentmondás a népdal „szájról szájra szálló” természete és e dalok lejegyzett, rögzített alakjának kiadása között? A lejegyzések nem-e csak a kutató számára érdekesek? — kérdezhetné valaki. - Ne feledjük: éppen a szájhagyományos megőrzésmód az, amin túljárt az idő; mindenben írásbeliségre, vagy más rögzítési módokra törekszik az emberiség. Másfelől pedig: a népzene legjavához — amint az kiderül születésének közegéből — viszonyunk már a nagy zene- művészethez való viszony, s ez maradéktalanul csak akkor lehetséges, ha a népdalt írva-olvasva is képesek vagyunk elsajátítani. Kodály Zoltán számtalanszor figyelmeztetett erre — az 6 szellemében járnak el azok, akik e népdalkiadvány létrehozásán munkálkodnak. A Röpülj páva I. füzete, amely az első öt elődöntőn elhangzott dalokból ad válogatást, még márciusban napvilágot lát, a II. füzet megjelenését májusra tervezik. Az igényes válogatást, összeállítást Béres János és Lengyelfi Miklós végezte, az anyagot a MTA Népzenei Kutatócsoport lektorálta. Az I. füzet 42, eddig még nyomtatásban meg nem jelent, vagy igen kevéssé ismert népdalt tartalmaz, a műsorok sorrendjében, könnyen énekelhető lejegyzésben. Minden dal mellett szerepel annak a neve is, aki azt a Televízió kamerája előtt bemutatta. A kiadvány címlapja ismert a Televízió közönsége előtt: a kecskeméti elődöntőn képernyőre került már. A kis gyűjtemény élén Erdei Ferenc megnyitója áll. A dalokon kívül a kötetben megtaláljuk az egyes elődöntők bevezető szavainak részleteit is (Ortutay Gyula, Rajeczky Benjamin, Tolnay Klári, Veres Péter). „Meghal a népdal, elrejtezik, új életre támad: halhatatlan” — mondja Ortutay Gyula. Ezt a megújulást segíti, biztosítja vetélkedőjével a Televízió és a megjelentetett gyűjteménnyel a Zeneműkiadó. Fodor Ákos #/*'_ ~ A Petőfi Népe Kep-toto és, KISZ felszabadulási rejtvénypályázata A szövetkezeti mozgalom is egyidős a felszabadulással. Az első földművesszövetkezeteket az újjáéledés első hónapjaiban az újonnan földhöz juttatott szegényparasztok alakították. Szervezték a mezőgazdasági termelés megindulását és a kereskedelmet. Az egész megyére kiterjedő üzlethálózatukkal — ma már több mint 2 milliárd forintos forgalmat bonyolítanak le az — új nevükön — fogyasztási szövetkezetek. Felvételünk az egyik legújabb üzletet, a szabadszállási presszót mutatja. Hány üzletet, kereskedelmi és vendéglátó egységet üzemeltetnek megyénkben a fogyasztási szövetkezetek? 350 — 1500 — 800? A totószelvény a 10. oldalon található! Niért kevés a Előítélet és megbecsülés ... A nők érdekében 6ok történt, mégis kevés. A kormányzati munka minden területén, mindenhol sokkal többet és sokkal összehangoltabban kell tennünk, mint eddig •.— Tekintetem ismételten ezeket a sorokat rótta az országgyűlés márciusi ülésszakáról szóló első tudósításban, amikor megyénk egyik nagyközségéből jóismerősöm hívott telefonon. Kérni szeretné — mondta —, ha cikk születik abban az ügyben, amelynek részleteiről kintjártamkor meghallgattam az érdekelt feleket, ne említsek neveket. A helységet sem. Épp ma tudtam meg ugyanis, hogy mégis csak rendeződik a dolog, ezért kár lenne a kedélyeket újból felbolygatni... „Megalkuvás lenne részünkről lezárni az ügyet!" — visszhangzott bennem a tsz-elnök indulatos kifaka- dása, s erre gondoltam: eszembe sincs elhallgatni a neveket! Mégis ezt feleltem: Majd meglátom, újra végig gondolom. S ha most eleget teszek a kérésnek, azért van, mert a szóbanforgóhoz hasonló, számtalan megyebeli példát említhetnék és valamilyen formában megannyi arról vallana, miért kevés az a sok, ami a nők érdekében a felszabadulás óta történt? A másik indítékom pedig? Feltételezem: a kormány ország- gyűlési beszámolójának a nők helyzete javítására vonatkozó határozott állás- foglalásából sokan értettek. Nyilván értett az én tsz-elnököm is, ezért kész az ügy rendezésére. Miről is van sző tulajdonképpen? Az ügy egyik szereplője egy asszony, aki egyedül neveli ma már középiskolás gyermekét és sok? gondozza a csaknem tíz éve súlyosan beteg édesanyját. Tizennégy éve tagja a közös gazdaságnak, amelyben becsülettel helytállt a mérleghiányos, nehéz kezdeti években is, amikor naponta 18—20 forintot keresett. Nem egészen mellékes körülményként ide kívánkozik: tíz évvel ezelőtt ez az asz- szony lett a tsz pártszervezetének első nőtagja: négy évvel később a pártvezetőség tagja, s ez utóbbi megbízatását ma is teljesíti. Alighanem kemény munkájának, küszködésének tudható be, hogy időközben az ő egészsége is megromlott- Emiatt köny- nyebb munkára lenne utalva, mint naphosszat a határban való hajlongás, családfenntartóként pedig nagyon is rászorulna az állandó keresetre. A múlt év végefelé alkalom kínálkozott gondjának megoldására: a tsz nagyüzemi baromfitartásra rendezkedett be a korábban már gyakoroltnál korszerűbb keretek között. Ez az üzemág viszonylag könnyű munkát és állandó kereseti lehetőséget kínált néhány nőnek. Asszonyunk — mint említette — először ekkor hozakodott elő kéréssel a szövetkezetben: tegyék lehetővé a számára, hogy ott dolgozhasson. És hogy, hogy nem, a baromfigondozáshoz került hat asszony között akadnak anyagilag kevésbé rászorulók, s van, aki újonnan felvett tagja a tsz-nek. (Legalább zárójelbe ide kívánkozik: hajdan, a keserű emlékű régi rendszerben szinte íratlan törvényként tisztelték a munkahelyen eltöltött szolgálati időt. s bármilyen kicsiny előnyről, előmenetelről volt is szó, nem a legfrissebben jött dolgozó nyerte azt!). De nem jutott hely a családfenntartó, a közösségért mindenkor tenni kész törzs- gárdatagnak! Hogy miért? Figyeljék csak a furcsa érveket. Mert: „Most jön? Miért nem vélekedett másképpen tavaly, a leváltott elnök személyével kapcsolatban ?! — ezekkel a kérdésekkel „érvelt” az asszony kérésére a tsz-elnök. S amikor jómagam tájékozódtam az ügyben, minduntalan ilyen mondatokkal hozakodott elő: „Ez ezt, amaz emezt mondta erről a nőről... Ha kívánja, tanúkat is állítok . •. Különben is, miért futott el panaszkodni a pártbizottságra?!.., Szó. ami szó, kicsinyes, sekélyes mende-mondák sokasága, melynek vajmi köze lehet a lényeghez, amely mellesleg, a tsz-elnök indulatos kifakadásai közben szinte teljesen elsikkadt. Pedig a lényeg, hadd ismételjem ezúttal is: a tsz-ben 14 év óta becsülettel helytálló, a pártvezetőségbe — az elnök által is — megválasztott, a nőmozgalmi munkában hosszú évek óta nagyon agilisnak ismert család- fenntartó asszony érdemei szerinti megítélése, s az indokolt és végül is nem nagy kérésének teljesítése. Jóismerősöm telefonértesítése szerint rendeződik az ügy. De íme, milyen — vezetőkhöz végképp méltatlan — előítéleteken, emberi gyarlóságokon múlik, múlhat, hogy a bevezetőül idézett sok is kevés! Hiszen nem ritkán csupán azon múlik, hogy a párt és a kormány megalapozott, világos iránymutatásait elködösíti a nőkkel szemben gyakran előtörő sekélyes fenntartás, előítélet, furcsa szubjektivizmus. Csupán azon múlik. •. Ám ezek a fenntartások és előítéletek nem egyszer a legnagyobb gátjai a nők — alkotmányban is rögzített — egyenjogúsága érvény- rejutásának, jogos megbecsülésük kivívásának. Nem véletlenül hangsúlyozta országgyűlési beszámolójában Fock Jenő elvtárs, a kormány elnöke: „ ... a nők kérdésével nem lehet úgy foglalkozni, hogy ezt egyik, vagy másik minisztérium reszortfeladatává tesszük, össztársadalmi kérdésről van szó!’’ P. I.
