Petőfi Népe, 1970. március (25. évfolyam, 51-75. szám)

1970-03-21 / 68. szám

1970. március 21. szombat 3. oldal Protestáns papok felszabadulási ünnepsége Kecskeméten fl korszerű szőlőművelésről tanácskoznak A Tanácsköztársaság hétköznapjai Hazánk felszabadulásá­nak közelgő 25. évforduló­ja tiszteletére a Hazafias Népfront Bács-Kiskun me­gyei Bizottsága pénteken délelőtt emlékünnepséget rendezett Kecskeméten, a megye protestáns lelké­szeinek részvételével. Az ünnepségen megje­lentek az egyházak me­gyebeli vezetői: dr. Balogh László református esperes, dr. Görög Tibor evangéli­kus esperes, Sáhó Miklós, a baptista egyház országos alelnöke, valamint Fekete János megyei egyházügyi tanácsos. Dr. Dobos László, a Ha­zafias Népfront megyei el­nökségi tagja, az Országos Béketanács tagja üdvözöl­te a résztvevőket, s nyitot­ta meg a jubileumi ünnep­séget. Ezután dr. Nagy Az MSZMP Budapesti Bizottságának Marxizmus —Leninizmus Esti Egyete­me kétnapos tudományos ülésszakon emlékezik meg Lenin születésének 100. év­fordulójáról. A megnyitó ülést pénteken tartották a budapesti pártbizottság székházában, ahol Katona Imre, az MSZMP Közpon­ti Bizottságának tagja, a budapesti pártbizottság titkára mondott beszédet. — Ezekben a napokban szerte a világon az újkori történelem legkiemelke­dőbb egyéniségéről, Lenin­ről emlékeznek — mondot­ta. — Feldolgozzák és szé­les körűen tanulmányoz­zák örökségét, vizsgálják tanításainak időszerűségét. Az 55 kötetet kitevő, hoz­závetőleg 9000 lenini do­kumentum a kommuniz­mus eszméinek kimeríthe­tetlen kincsestára. Lenin, mint a szocialista társada­lom szervezője, teoretiku­Gyula evangélikus teoló­giai professzor mondott ünnepi beszédet. Méltatta hazánk felszabadulásának a fasizmus szétzúzásának jelentőségét, a negyedszá­zados fejlődést, az állam és a protestáns egyházak jó kapcsolatát. A Szovjet­unió szerepéről szólva töb­bek között ezt mondotta: csak hálával és tisztelettel adózhatunk a szovjet em­bereknek, akik a legtöbb áldozatot hozták a fasiz­mus megsemmisítéséért ví­vott harcban. Abban pedig — mondotta —, hogy most itt, együtt ünnepelhetünk, nagy részük van az ország vezetőinek, akik messze­menő anyagi és erkölcsi támogatást nyújtanak az egyházaknak. A megemlékezést szava­lat és énekszám tette még ünnepélyesebbé. sa, az elnyomott tömegek érdekeinek következetes képviselője került be a történelembe. Neve össze­fonódott a nemzetközi pro­letariátus küzdelmével, az elnyomott népek harcá­val, a kizsákmányolás fel­számolásával. Üjtípusú politikus volt. Mindig a néphez szólt, szervezte és mozgósította a tömegeket a társadalom forradalmi átalakítására. összekap­csolta az elméleti tevé­kenységet a napi gyakor­lattal, tudományos szintre emelte a társadalom poli­tikai vezetését. A tömegek politikai gyakorlatából olyan következtetéseket vont le, amelyek túlnőttek Oroszország határain, s korunkban is biztos útmu­tatást jelentenek a nem­zetközi munkásmozgalom számára. Ezután több tudományos előadás hangzott el Lenin politikai, filozófiai és ideo­lógiád munkásságáról. A Mezőgazdasági Szak- szövetkezetek Kiskőrösi Területi Szövetsége és más szervek, intézmények kez­deményezésére szakmai ta­nácskozást rendeznek ked­den Soltvadkerten, a Rá­kóczi Szakszövetkezetben. A megbeszélésen neve6 szakemberek tartanák elő­adásokat a korszerű szőlő- művelésről, az ezzel kap­csolatos kísérletek ered­ményeiről. Foglalkoznak a kisüzemi, ezen belül a ház­táji gazdaságok termelési lehetőségeivel. Az értekezleten részt vesznek a körzetben levő szakszövetkezetek vezetői. Szakszervezeti közlemények Kecskeméten tegnap meg­emlékeztek arról, hogy a megyében 25 évvel ezelőtt alakult meg a közalkal­mazottak szakszervezete. Az SZMT székházában tar­tott ünnepi ülésen Fülöp Gyula a szakszervezet me­gyei bizottságának titkára mondott beszédet. Ebből az alkalomból Csenki Mórné, Horváth Sándor és Tapol- csányi Károly — akik eb­ben az időben léptek be a közalkalmazottak szak- szervezetébe — emlékla­pot kapott. * Az építők szakszervezeté­nek megyei bizottsága teg­nap titkári értekezleten ér­tékelte a szakma területén folyó jubileumi munkaver­senyt. Részletesen megtár­gyalták a felszabadulási év­forduló üzemekben zajló előkészületeit, majd az szb-titkárok a legközelebbi megyebizottsági ülés napi­rendi pontjaival kapcsola­tos tapasztalataikról szá­moltak be. Tudományos ülésszak a Lenin-centenárium alkalmából Szemelvények a korabeli sajtóból, iratokból Mit tud a később szü- [ letett nemzedék a Magyar Tanácsköztársaságról azon kívül, hogy 133 napig volt hatalmon, hogy végül is a fehérterror időszaka követ­kezett? Mit tudnak azok, akik ma húsz, huszonöt évesek, ismerik-e a forra­dalom hétköznapjait? Alig­ha. S ezt nem lehet megro­vásként említeni, hiszen az apróbb, de lényeges, sőt sorsdöntő intézkedések na­ponta születtek akkor, s az idő áradata azóta átzúgott felettünk, csupán az maradt meg a történelemköny­vekben, ami ezekből az „ap­ró” mozzanatokból össze­állt: a Magyar Tanácsköz­társaság! Rendkívül sokatmondóak például azok az intézkedé­sek, amelyeket a kecskemé­ti direktórium tett 1919 márciusában, áprilisában. A korabeli sajtóból vett sze­melvények arról győznek meg, hogy adott esetben az egy-kétsoros direktíva is a lényeget befolyásoló ténye­ző lehetett. Nézzünk né­hány ilyet, betartva bizo­nyos időrendiséget. A Kecskeméti polgár című napilao 1919. március 15-én még ilyen címet hor­doz az első oldalon: ..A bol- sevizmus ellen!” Március 20-án — egy nappal a Ta­nácsköztársaság győzelme, kikiáltása előtt — „Bolse- vizmus a földreform körül” című cikkében olyasmiről tudósít, amiből következtet­ni lehet arra, hogy „... ron­gyos hadak, roppant hadak sereglenek vígan, vitézül.” Idézzük a cikket: „Azon jelenségek, ame­lyek Somogybán kezdődtek, tudniilik, hogy a földbirto­kokat erőszakkal foglalták el egyes községek, az ország több helyén mutatkoztak. Minden jel arra mutat, hogy a földbirtokreform végrehajtása elé leküzdhe­tetlen akadályok gördülnek. Tegnap a kartali Schloss- berger-féle uradalom erő­szakos átvételéről érkezett be jelentés, ma pedig Me­zőhegyesen az ottani állami uradalmat foglalták el fegyveresen...” Ma már tudjuk, hogy a Tanácsköztársaság egyik nagy mulasztása volt; nem elégítette ki ezt a földéh­séget, nem hajtott végre ra­dikális földreformot. Néz­zük azonban az újságot. A Kecskeméti Polgár a fenti tudósítást követő napon: március 21-én rövid hírben közli: Megfojtották a Schlossberger-féle urada­lom tulajdonosát... Márci­us 23-án pedig az első ol­dalon teljes terjedelemben hozza a közleményt: „Pro­letár Testvérek, Kecskemét Népe! Munkások! Katonák! Polgárok! Az országos és külpolitikában beállt vál­tozás következtében Kecs­keméten 15 tagú direktóri­um vette át a város feletti uralmat... Az ország ve­zetését a szociáldemokraták vették át, akik egyesültek a börtönből kiszabadult kom­munista testvéreinkkel...” Március 24-én a városi di­rektórium közleménye így fejeződik be: „ ... Egy hét múlva tejet fogunk szerez­ni a proletár gyerekeknek és a betegeknek...” Szintén március ,. 24-óe ment egy távirat Buda­pestre a következő szöveg­Segít a KISZ A Kecskeméti Czollner téri Általános Iskolában csütörtökön a városi KISZ- alapszervezetek titkárai az úttörőcsapatok feletti véd­nökség vállalásáról tanács­koztak. Az ifjúsági vezetők hasznos felajánlásokat tet­tek az oktató-nevelő mun­ka érdekében. A Kéziszer­számgyár KISZ-esei nevé­ben Szűcs János, a poli­technikai oktatáshoz aján­lott fel segítséget, a fém­ipari szövetkezet KISZ-esei a nyári táborozáshoz szük­séges sátortartó rudak és az iskolai könyvtár polcállvá­nyainak elkészítését vállal­ták. gél: „Belügyi Népbiztosnak! Jelentés, hogy a népbizto­sok tanácsa és a direktóri­um Kecskeméten megala­kult. .. ” Egy másik levél­tári feljegyzés: A polgár- mester a szegedi katonai gőzmosoda Kecskemétre va­ló áthozását kéri. Aztán: Városparancsnoknak kiad­va egy névtelen levél, amely Buday Dezső elvtár­sat halállal fenyegeti (tud­juk, hogy a nagy műveltsé­gű marxista Buday erre a levélre válaszolva írta hí­res cikkét; Tisztelt gyilkos úr címmel). Április 8-án a direktóri­um megbízza „Tóth László elvtársat hangversenyek rendezésével, majd a mű­kincsek lefoglalásával.” Az ezeket megelőző napokban, pontosabban április 1-én olyan határozatot hoz a kecskeméti direktórium, amely így intézkedik: „A szocializmus és a jelenlegi események ismertetése az iskolákban- vallástanítás he­lyett ... Kiadva az összes iskola igazgatóságának.” Az apróbb, de nem lényegte­len intézkedések közül ket­tő: A kisteleki munkásszá­zad részére 50 pár bakancs kiadása. Átirat a postafőnökség­nek: Egy távbeszélő felállí­tását kérjük a főhadiszál­lás segédtiszti hivatalába. Aztán: dr. Buday Dezső elvtárs utazási igazolványá­nak kiadása. Később: A művésztelephez tartozó vil­lák lakás céljára le nem föglálhatók stb. Ilyen és ehhez hasonló, látszólag lényegtelen, de mégis fontos intézkedések tarkították a forradalom hétköznapjait, ezekből állt össze a cselekvés lényege, a proletárhatalom megerősí­tése. Hogy mégis miért nem sikerülhetett akkor tartósan és véglegesen berendezked­ni Magyarországon a Ta­nácsköztársaságnak, az már ismert. Itt csupán olyan szándék vezetett bennünket, hogy felvillantsuk: milyen feladatokkal kellett megbír- kózniuk azoknak, akik meg­győződésben harcosai vol­tak az ügynek. Gál Sándor (12.) Kecskemét városa évtizedek' óta végezte a par­cellázást. Összevásárolta a nagybirtokokat és azokat al­kalmas időben parcellázta. 1900-tól 1913-ig Ballószögön, Ürihegyen, Űrréten, Ágasegyházán, Borbáson, Szentki­rályon és Alpár pusztákon parcellázásra került közel 9 ezer katasztrális hold. 1920-tól 1937-ig Monostorfalván, Lakiteleken, Bugacmonostoron, Koháriszentlőrincen, Kis- nyírben és Miklóstelepen szintén több mint 9 ezer hol­dat parcelláztak. Az erdő- és legelőterület leszámításával — a tényle­ges viszonyok ismeretében megállapíthatjuk, hogy a város határának 85 száza­léka kisbirtokosok és törpe- birtokosok használatában állt. A birtokviszonyok meg­oszlása persze korántsem volt egészséges. Az 1930-as népszámlálási adatok alapján a város határában 100 holdon felüli birtokos 89, 10—100 hold közötti 2405, 1—10 hold közötti 3123 és 1 holdon aluli 827 volt. Csak há­rom birtok haladta meg az ezer holdat, ezek közül kettő egyházi, egy pedig városi tulajdont képezett. A földreformrendelet meg­jelenése előtt már megta­lálhatók Kecskeméten a nyomai annak, hogy a hely­beli földmunkásság várta a földosztást. A Kecskeméti Lapok 1945. március 8-i száma „egy viharvert, de erős hitű kecskeméti földművelő” aláírással megjelentette e „Földhöz juttatandók tíz- parancsolata” című cikket, amely a földek kiosztásá­nak követelését és azok birtokba vételét tartalmazza. Az MKP kecskeméti szer­vezete 1945. március 15-én naggyűlést rendezett, mely­nek előadója Révai József és dr. Molnár Erik voltak. Révaiék sürgették a földigénylő bizottságok megalakulását és hangsúlyozták, hogy de­mokratikus előrehaladásunkat úgy kell siettetni, hogy a reakcióval való leszámolás egyszer, s mindenkorra megtörténjen. „Nem elég a reakciót politikailag elszi­getelni — mondotta Révai. — Aki akasztófát érdemel, annak az jár, aki börtönt, az börtönt kapjon, de gazda­ságilag is tönkre kell tenni, ki kell húzni a lába alól a talajt úgy, hogy fel ne tápászkodjon. Ezt jelenti a földreform!” A szónokok felszólították a hatóságokat, támogassák a kommunista pártot ebben a harcban. Felhívták a fi­gyelmet, hogy késedelem nélkül, semmire sem várva, még a törvény elfogadására sem. az érdekelt parasztság alakítsa meg mindenhol a falvakban a földigénylő bi­zottságokat: kezdje meg a földigénylők összeírását, az igénybeveendő földek felírását. Készítsék el a nagybir­tok felosztásának a kiigénylési tervezetét. Volt egy másik nagygyűlés is Kecskeméten, amely­nek szónoka Szeder Ferenc, az SZDP titkára volt. Ez a nagygyűlés 1945. március 20-án volt, amikor már a föld­reform kormányrendeletté vált. Szeder Ferenc, aki tud­valevőleg az SZDP jobbszárnyához tartozott, program beszédében nem tartotta jónak a földreformrendeletet, azt aláhelyezte az 1930-ban megjelent, SZDP által ki­dolgozott földprogramnak. Ügy nyilatkozott, hogy az i 930-as SZDP földprogramnál tökéletesebb nem szüle tett még eddig. Az igaz, hogy a szociáldemokraták 1930-as agrárprog­ramja tartalmazott hasznosítható elvi megállapításokat, de az a tény, hogy a szociáldemokrata párt a saját programját 1945-ben is maradék nélkül érvényes javas­latként kezelte, arra enged következtetni, hogy 1945. nagy történelmi fordulóján sem értették meg a paraszt­kérdés döntő jelentőségét. Egyébként Szeder az említett kecskeméti nagygyűlésen még csak szóba sem hozta a Nemzeti Parasztpárt által készített földreformtervezetet, amely ekkor már törvénnyé is vált, hanem a földprog­ram helyett, hogy azt obstruálja, a nemzeti hadsereg szervezését sürgette. A kecskeméti parasztság a forradalmi földreform irányzata mellé állt. A kommunista pártszervezet kezdeményezésére a nem­zeti bizottság március 25-re összehívta a földigénylők nagygyűlését a színházba. Ezt megelőzőleg azonban a nemzeti bizottság előké­szítő ülést tartott, amelyen megszületett a földigénylő bizottság felállításának a tervezete. Ezen az ülésen Básti Ágoston bejelentette, hogy megjelent az ideiglenes kor­mány 600/1945. sz. rendelete a nagybirtokrendszer meg­szüntetéséről és a földműves nép földhöz juttatásáról. Kifejezte óhaját a földreform munkájának azonnali megindítására. Kérte a földigénylő bizottság felállítását, a földigénylők összeírásának azonnali megkezdését. Egyebek között bejelentette, hogy a kormányrendelet kivonata 20 ezer példányban megjelent Kecskeméten, amelyből hatezret a Kecskeméti Lapok legközelebbi szá­mához csatolnak, a többit pedig a kerületvezetők által osztják szét. Javaslatot tett a földigénylők nagygyűlésé­lek összehívására, ahol megválasztásra kerül a harminc- agú földigénylő bizottság. Az ülést követően a Kecskeméti Lapokban felhívás elent meg, miszerint szőlőt vagy földet igényelhet min­ier ' Mdmunkás, cseléd, kapás, kertész, tanyás, feles, árendás, akinek nincs annyi földje, hogy családjával megéljen belőle. (Folytatjuk$ BIRTOKVISZONYOK A FÖLDOSZTÁS ELŐTT 1945. MÁRCIUS 15-i NAGYGYŰLÉS AZ MKP SZERVEZI A FÖLDREFORMOT

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents