Petőfi Népe, 1970. március (25. évfolyam, 51-75. szám)

1970-03-19 / 66. szám

4. oldal 1070. március 19. CSUK).»..» A szövetkezés útjai Orgoványon Annyi bizonyos, hogy gazdáinak a tsz is, és a ‘ szakszövetkezet is más-más életlehetőséget nyújt. De kérdés: milm nyilvánul meg ezek tartalma, me­lyek azok a tényezők, amik meghatározzák az eltérő tudatot, s milyen irányban mozognak? Kezdjük a jövedelmek­nél, amelyek tárgyiasultsá- gukban is jól megragadható mutatók. A Sallai Tsz-ben a néhány év óta kialakított havi bérezés stabil megél­hetést nyújt. Valamelyes „szóródás” a bérezésben ki­mutatható, attól függően •gyrészt, mennyire rendsze­res a munka, másrészt pe­dig, hogy milyen fontosnak ítélik meg a tevékenységet a jövedelmezőség szempontjá­ból. Legmagasabb bért a tehenészetben és a csibe­telepen dolgozók kapnak, közvetlen mögöttük a trak­torosok és a gépműhely munkásai következnek. A szántóföldi gyalogmunká­ban foglalkoztatottak jöve­delme a legkisebb és a leg­egyenetlenebb. A százalé­kos művelésben dolgozók egységnyi időre számított jövedelme viszont nehezen megbecsülhető. Terhek megoszlása A bérezés havi rendsze­rességét a szövetkezeti ta­gok jövedelmével való ösz- szehasonlításnál lénye­ges tényezőként kell érté­kelnünk. A közvetlen érde­keltség — a hagyományos paraszti jövedelemszerzés­hez képest — a korábbi egy évről egy hónapra szűkül le. Ez vonatkozik a szakszö­vetkezeti közös területen dolgozókra is. A kétféle — lényegében paraszti és bér­munkás típusú — jövede­lem között sajátos átmene­tet képez a százalékos ré­szesedés: a részes művelő a termék betakarítása után számol el a közössel, s amit megkap, az teljesen az övé, „rezsije” már nincs rajta. Ezzel mintegy érintettük a szakszövetkezeti tagsági jövedelemszerzés lényegét is. Orgoványi viszonylatban ez úgy konkretizálódik, hogy az átlagos szőlőterü­lettel rendelkező szakszö­vetkezeti tag éves bevétele nagyobb, mint egy átlagos jövedelmű tsz-tagé, de a gazdálkodásnak a terhei is összehasonlíthatatlanul na­gyobbak. Pontosabban: a tsz-tag esetében nem is beszélhetünk terhekről, azt a közös vállalja magára. A szakszövetkezeti tagnak a kistulajdonosi gazdálkodás összes gondját magára kell vállalnia, 10 százalékkal hozzájárul a közöj fejlesz­téshez, adót fizet, község­fejlesztést. Ha a terheket összesítjük, bizony rámegy a bruttó bevétel fele. Ez utóbbit átlagosan — a kö- közösön keresztül történő értékesítésből kimutatható­an — 25 ezer forintra be­csülik. Amit a tag a közö­7500 ragon műtrágya Felkészült az idei ta­vaszra a Bács megyei AG- ROKEr Vállalat. Jelenleg az áruszállításokkal foglal­koznak. a megye termelő- szövetkezeteibe és állami gazdaságaiba mintegy 40 millió forint értékű növény­védőszert és közel 7500 va­gon műtrágyát szállítanak a vállalat dolgozói. ///. Jövedelem és tudat sön kívül értékesít, továb­bi 5—6 ezer forintot tehet ki. De a méltányos elbí­rálás miatt viszont a tsz- tag háztáji jövedelmét is számításba kell vennünk — a másik oldalon. Ha min­dent egybevetünk, kiderül, hogy a tsz-tag jövedelme a nagyobb! Főleg ha a jö­vedelmet az egységnyi idő­ben — az egy óra alatt — végzett munkára vetítjük. A köznapi tapasztalat sze­rint az átlagos szakszövet­kezeti tag jóval több időt tölt el munkában, mint amennyit az átlagos tsz-tag dolgozik a közösben. A gyarapodás magyarázata A szakszövetkezeti tag­ság alacsonyabb jövedel­mének két dolog látszólag ellentmond. Az egyik egy­szerűen a köztudat „opti­kai csalódásából” adódik; a szakszövetkezeti tagság jó­val erőteljesebben rétege­zett, mint a tsz tagság, na­gyobb a jövedelem „szóródá­sa”. Márpedig, főleg falusi közegben, az átlagon felüli jövedelmű embereknek a többiekétől elütő életvitele szúr leginkább szemet, ez képezi szóbeszéd tárgyát, akár az írígykedést, akár a felmagasztalást illetően. A másik ellentmondás lát- szólagosságát már kissé ne­hezebb „fülöncsípni”. Arról van szó, hogy az anyagi gyarapodás átlagosan is gyorsabb ütemű a szakszö­vetkezeti tagság, mint a tsz-tagság körében. Néhány bizonyító adat: 1963 és 1969 között a szakszövetkezeti: tagok 145, a tsz-tagok 11 családi házat építettek. A községben 64 magánsze­mélygépkocsit tartanak nyilván, ebből 42 szakszö­vetkezeti, 4 pedig a tsz- tagoké, illetve alkalmazot­také. Ez utóbbi azt jelenti, hogy a tsz-nek csak a négy „elsőszámú” vezetője ren­delkezik személyautóval. De ennek is megvan a reális magyarázata. Az át­szervezést követő években a szövetkezeti tagsági ter­melés és értékesítés kon- jukturális helyzetet élve­zett, lehetőség nyílt a ki­egyensúlyozott gyarapodás­ra. Ugyanakkor a tsz-tag­ság a veszteséges évek, a létminimum határán moz­gó megélhetés bilincsében vergődött hosszú éveken át, noha azelőtt is ez a réteg volt leginkább elzárva az anyagi boldogulás elől. Iga­zuk van a tsz-ta- goknak, akik így érvelnek: „Amikor nekünk még egy bicikli megvásárlása is gondot okozott, a szakszö­vetkezeti tagok már autó­ra gyűjtögettek.” Ám a mostani tagsági tartalékolás már a kiegyen­lítődés irányába mutat. A községnek a helyi takarék- szövetkezetben nyilvántar­tott több mint hétmilliós betétállományából 20 száza­lékos mértékben a Sallai Tsz gazdái részelnek. Hiányzik a szintézis Nyomós érvként hozzák fel a tsz mellett — Orgo­ványon és másutt is —, hogy a tagság, érdekben és tudatban, erősebben kötő­dik a közöshöz, mint a szakszövetkezetben. Hogyan is állunk ezzel? Mennyire bizonyítanak az együvétar- tozás szokványos mutatói, még ha konkrétan hangoz­tatják is azokat; A zárszá­madási összesítést a köz­gyűlés előtt kivitték a bri­gádokhoz és ott is meg­tárgyalták.” „Rendszeresen értékelik a gazdálkodást és erről is tudnak a tagok.” „Általában is jobban meg­szokják a gondokat.” És a másik oldal ellen: „A szakszövetkezeti tag csak annyi kapcsolatban áll a közössel, hogy elhozza on­nan a műtrágyát és a nö­vényvédőszert.” „A nép- számláláskor jártunk kint olyan tagnál, aki nem tud­ta megmondani, melyik szakszövetkezetnek a tag­ja.” Félmillió a sporttáskában (II.) A nyomozás vezérkará­hoz ugyanebben az órában egy asszonyt vezettek be. _ Én kérem, úgy vélem, a sportszatyor B. István tu­lajdona ... Abból következ­tetek erre, hogy korábban kézilabdáztam, s az edző szatyorját magam is vittem. Eközben újabb adatok is befutottak. A főpénztáros emlékezett arra, hogy N. László, a vállalat kereske­delmi előadója az utóbbi időben sokat tartózkodott a pénztárban, s néhány zsá­kot kért tőle kölcsön. Egy másik önként jelentkező tanú arról beszélt, hogy re- szelőt és kalapácsot adott kölcsön N. Lászlónak. A nyomozók már érezték, hogy jó irányban halad­nak, ám egészen más a megérzés és a bizonyíték, őrizetbe venni valakit, mégha gyanús is, csak bi­zonyítékok alapján lehet, márpedig ezek nem álltak teljes egészében rendelke­zésre. A már addig beszol­gáltatott tárgyak, s tanú- vallomások azonban lehe­tőséget nyújtottak arra, hogy B. isvánt és N. Lászlót kihallgassák. N. László kihallgatásakor ezeket mondta; — A kérdéses éjszakán, nem tartózkodtam Kalo­önmagában ez mind igaz,j de csak olyan mértékben, ( amennyire a közgazdasági hatékonysággal összhang­ban van. Mert egy alapve­tően termelő feladatokat el­látó közösség együvétarto- zásának mértékéül minde­nekelőtt a gazdálkodás egészére kiható cselekvési lehetőséget értékelhetjük. E megközelítésben a szövet­kezeti demokratizmust leg­alább annyira kell eszköz­nek, mint elérendő célnak tekintenünk. Az ésszerű munkameg­osztásra épült tsz-szerve- zet azonban csak korlá­tozott érvényű beleszólás­ra ad lehetőséget. A gaz­dálkodás mai színvonalán más aligha képzelhető el. Áll ez a szakszövetkezeti közös területre is. Ennek következtében a havi bére­zésben részesülő tsz-tag és alkalmazott — bérmunkás. A szakszövetkezeti alkal­mazott is az. Nem lehet véletlen, hogy a Sallai Tsz gazdáinak és alkalmazot­tainak státusbeli helyzete között — a háztájit kivéve — nincs különbség. Ez azt jelenti talán, hogy az alkal­mazottak is gazdának te­kinthetik magukat? Vagy épnen fordítva áll a hely­zet? Orgoványon az alapvető gond az, hogy mereven ket­téválik egyfelől a bérmun­kás-, másfelől a kistulaj­donosi tudat. Még az egyé­nekben is! A tsz-tag, aki a közös földjén bérmunkás, a háztájiban — kistulaj­donos. Ugyanúgy annál a szakszövetkezeti tagnál is kimutatható ez a kettősség, aki egyik nap a szőlős­parcelláján, a másik nap a közös területen kapálja, vagy permetezi a szőlőt. A kettő fölött nagyon nehezen bontakozik a szintézis: a szövetkezeti gazda öntudat. Távlatok — teendők A szakszövetkezeti kistu­lajdonos még nem látja, nem érzékeli, hogy ennek a csán. Balatonfenyvesről, délután 4 órakor indultam el — egy vasúti jegyet mu­tatott fel —, s csak 12-én, hajnali négy órakor értem haza... A kölcsönkért szer­számokat rádiójavításhoz használtam ... Igen, jó ba­rátságban vagyok B. Ist­vánnal, s úgy vélem, hogy a szatyrot tényleg ellopták tőle. Nem tartom valószí­nűnek, hogy ő ilyen bűnre képes lett volna. Az alibi túlságosan is stimmelt, nagyon is pontos volt, s ez éppen úgy nem volt kevésbé gyanútkeltő a nyomozóknak, mint a B. Istvánról kiderült „aprósá­gok”. B. István már za- vartabb volt. hiszen rá több terhelő adat állt a nyomo­zók rendelkezésére. A sport- szatyor eltűnését még meg tudta magyarázni, de a wertheimkulcs csináltatá- sáról, már ellentmondó vá­laszokat adott. Egyre ide­gesebb lett. _ Október 11-én dél­után hová ment motorral? A fiatal tanár — miután eddig egyetlen szó sem esett erről —, dadogni kez­dett. — A Meszesre, azaz... Dunaföldvárra... Illetve... _ Ne beszéljen, tudjuk, Székesfehérváron volt. A mondat, amely ostor­csapásként érte B. Istvánt, nem volt hazard!rozás, ugyanis az egyik tanú, ki­gazdálkodási formának már nincs távlata. A nagyüzem­nek nemcsak a gazdasági, de az emberi lehetőségeket is kibontakoztató perspek­tíváit sem látja. De ezt nem látják igazából a tsz bérmunkás-tagjai sem! Mi­vel hogy ezt meg kell előz­nie a szövetkezeti gazda­öntudat megerősödésének. Sőt ezt is mint egyik lé­nyeges alkotóelemét kell felfognunk. Ezzel valójá­ban a távlatok és a maga­sabb fokú tudat dialektikus kölcsönhatására utalnék. Végsősoron a kettősség abban a következtetésben összegződik, hogy bár a tsz tagjai gondtalanabbá, ke­vesebb munkával jutnak megélhetéshez, mint a szak­szövetkezeti kistulajdono­sok, de az így felszabaduló emberi energiatöbblet nem aktivizálódik sem a kultu­rális önépítésben, sem az összgazdasági tevékenység hatékonyabb alakításában. De hová lesz akkor ez az energia? Minden bizonnyal a háztáji tevékenység „csa­tornáit” duzzasztja, s teszi termelékennyé az egyholdas parcellákat. A teendőket távolról sem a háztáji bármiféle korlá­tozása felől közelíteném meg, hiszen a háztáji nép- gazdasági jelentősége köz­ismert. Olyan érdekeltségi rendszer megteremtésére volna szükség, amely a ha­tékonyabb termelés gazda­sági ösztönzésével együtt a szövetkezeti gazda-öntu­dat kibontakozását is elő­segítené. Ez vonatkozik a szakszövetkezeti gazdálko­dásra is. El kellene érni, hogy a nagyüzemi és a kisüzemi termelés aránya és az ott dolgozók szociális elbírá­lása ne a sémák, hanem a társadalmi hasznosság sze­rint alakuljon, s ezt diffe­renciált — a társadalmi ér­deknek megfelelő ösztönzé­si rendszer segítse elő. En­nek érdekében még a hosz- szas, fáradtságos, sőt a koc­kázatos kísérletezést is vál­lalni kell. Ehhez minden módszer alkalmas, amely megnyitja a sokoldalú em­beri tevékenység zsilipjeit. Hatvani Dániel hallgatása során elmondta, hogy október 11-én dél­után B. István Székesfe­hérvárra utazott. — Igen... Odamentem N. Lászlóért — tört meg a fia­tal tanár —, s már 10 óra előtt Kalocsán voltunk. A két férfit azonnal le­tartóztatták. Délután már helyszíni szemlére indult a két betörő, a rendőrök kí­séretében. A pénz egy ré­szét a gimnázium tornater­mében, a másik részét az iskola sporttelepe melletti bozótosban találták meg. Hátra volt még annak tisztázása, hogyan követték el a bűncselekményt. N. László, munkahelyén megfigyelte, hogy a válla­latnál fizetési napokon könnyen hozzá lehet férni a pénzhez, mert a kifize­tések adminisztrációjával mindig egy brigádot bíz­nak meg, amelynek alkal­masint tagja volt ő is. Munka közben kitapasztal­ta, hogy a páncélszekrény kulcsait két fizetés közötti időben egy íróasztal fiókjá­ban tartják. N. László, 1961 szeptemberében, ebédidő alatt mégszerezte a páncél- szekrény kulcsát, s otthon kartonpapírra rajzolva, pontos másolatot készített róla. Ebéd után a kulcsot visszahelyezte eredeti he­lyére. A kirajzolt minta alapján, miután Kalocsán nem talált a kulcs elkészí­tésére kisiparost, egy bajai Lakóházépítés nyereségből A Baromfiipari Országos Vállalat Kecskeméti Gyá­rában az idén 2 millió 300 ezer forintot osztanak szét a dolgozók közt nye­reségrészesedés címén — 400 ezerrel többet a tavalyi­nál. Az idén először lakás­építésre is tartalékolnak. Ebből az összegből azokat a dolgozókat segítik majd la­káshoz, akik már hosszabb ideje helytállnak és tovább­ra is az üzem szolgálatában maradnak. Egy-egy dolgozó 20 ezer forintot kap családi otthona építésének megkez­désére. Kép-totó A Petőfi Népe és a KISZ felszabadulási rejtvénypályázata Kecskemét egyik híres szülöttének szobrát ábrázol­ja a fotó. Ki az? Kelemen László — Fé­nyes Adolf — Kocsis Pál? A totószelvény a 10. ol­dalon található. lakatossal készíttette el a kulcsot, majd a finom re- szelési munkát N. László és B. István maguk végez­ték el. A gyanú elterelése céljá­ból N. László, 1961. október 10- én két nap szabadságot kért, azzal, hogy Balaton- fenyvesen lakó szüleihez utazik. B. Istvánnal azon­ban megbeszélték, hogy 11- én délután találkoznak Székesfehérváron, de N. László alibije a vasúti jegy­gyei igazolható, B. Istvánt pedig senki sem fogja gya­núsítani. A terv szerint hajtották végre elképzelé­seiket. Október 11-én, este 10 óra után N. László ki­nyitotta a pénztárhelyiség utcai ajtaját, bement a fo­lyosóra. majd a pénztárba. A kulccsal kinyitotta a páncélszekrényt, teletömte a magával hozott sport­szatyrot és papírzsákokat a beborítékolt pénzzel, s ki­adta a figyelő B. István­nak. N. László visszazárta a páncélszekrényt, bezárta a többi ajtót is... N. Lászlót és B. Istvánt a bíróság társadalmi tulaj­don sérelmére, bűnszövet­ségben elkövetett, különö­sen nagy kárt okozó lopás miatt mondta ki bűnösnek. TV. Lászlót 14. B. Istvánt 12 évi szabadságvesztésre ítél­ték. Következik; Falbontó be­törők.)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents