Petőfi Népe, 1970. március (25. évfolyam, 51-75. szám)
1970-03-17 / 64. szám
«. oldal 1970. március 17. kedd Minden idős szeretettel várunk... Interjú dr. Szarvas András főorvossal Egyszer már el akartam mondani valami sikeres krimi ürügyén. De éppen jó volt a heti műsor, s túl hosszúra sikerült a jegyzet. Így önként kihúztam belőle a krimit, mielőtt a szerkesztőm teszi meg. Hadd mondjam el most. Közepesen sikerült francia krimit láttunk három folytatásban. Közepesre sikerült, de volt egy nagy előnye műfajbeli rokonaival szemben; volt befejezése! Mindinkább ritkaság. A múltkor Maigret felügyelő üldözött egy gyilkost, már mindenki gyanús lett, tisztára téboly, a felügyelő nem vacsorázott, hogy idejében oda érjen a következő áldozat lakására, a gyilkos meg is jött, s lelőtték ... Egy vadidegen pasast, akiről addig szó sem volt. Ezzel: VÉGE. Hogyan került oda, miért gyilkolt? Mint jött rá a turpisságra a derék Maigret?... Minderről egy szót sem tudtunk meg. Megvan a tettes, meg is halt, slussz!... Tűnődtem már, mi lehet az oka, hogy szokásba jött ez a kurtán-furcsán befejezés. Néha az az érzésem, mintha a film készítői hirtelen elszégyelték volna magukat, s azért hagyták abba. Máskor meg arra gyanakszom, hogy így akarCitrom Színhely: a presszó Kis- kunmajsa főterén. Hogy megnagyobbodott, megszépült a néhány évvel ezelőtti falusi cukrászdához képest! Bizonyára sokat költöttek rá, de mondhatom megérte. Városba is beillene. Idő: kora délelőtt. Reggel két kávét ittam, most csak egy limonádét kérek. — Sajnos — mondja a felszolgáló — nincs citromunk. Nincs? Hisz tele vannak vele az üzletek. Reggel óta már hozhattak volna. — Az nem úgy van kérem, hogy csak átugrung a boltba. Igazán ne haragudjanak, talán majd délután tudok adni limonádét. Nem úgy van? Dehát miért nincs úgy? Persze valószínűleg nem ők a hibásak. Valahol a központjukban valamikor régen „megalkottak” egy szigorú utasítást, amelynek értelmében rendnek kell lennie, — de árunak nem okvetlenül. Tilos mindenféle kilengés. Például megvenni azonnal azt, ami kifogyott. A pótlásnak bizonyára megvan a szabályos rendje: igényelni, beszerezni, kiutalni, kiszállítani... S még jó, ha csak ilyen „rövid” az út. Ez a maga idején is téves értelmezése volt a tervgazdálkodásnak olyan csip-csup ügyekben, mint néhány kiló citrom. Mostanra azonban már idejétmúlt is. De úgy látszik az illetékes előadó, vagy osztályvezető elfelejtette eltörölni az utasítást. Mondanom se kell, hogy nem vártuk meg a délutánt. Pedig különben a kiszolgálásra semmi panaszunk nem volt. Igazán udvariasan modták, hogy: Nincs. S nem mutattak citrom helyett például — fügét. —r —ó ják művészivé tenni a krimit. Mintha ezen múlna! ... Azt meg határozottan gyalázatnak tartom, hogy a bűnösök a legtöbb esetben szépen, elegánsan elesnek ezekben a filmekben a csatamezőn, hősies tűzharcban, s így elkerülik az igazságszolgáltatást. Hogyan? — kérdezhetné valaki. Nekem nem elég, hogy meghalnak? Nem. Meghalni nem a legfőbb rossz. Az igazságérzetem azt követeli, hogy a bűnös bűnhődjék. Ezek a krimihősök többszörös gyilkosok. Kerüljenek a törvény kezére. Várják az ítéletet, féljenek. Akkor fognak bűnhődni. Kiskőrös címerállatától kapta a nevét, s egyúttal ez is az emblémája megyénk új hoteljének, a Szarvasnak. Bár, hogy őszinték legyünk, ebben a Űj vendégek jelentkeznek korábban már vendégeket fogadó Szarvas az idők során meglehetősen elavult, s a fejlődő járási székhely feltétlenül korszerűbb vendéglátó létesítményt igényelt és érdemelt. Nem kevés munka árán végül a múlt év decemberében nyitották meg az immár minden kívánalomnak megfelelő, valóban modern, városias jellegű Szarvas Szállót, valamint az azt kiegészítő éttermet, bisztrót, presszót és bárt. Mint azt a hotel vezetői elmondották, elégedettek lehetnek az eddigi forgalommal, hiszen a 22 szép, világos szoba 90 százaléka szinte állandóan foglalt. Remény van arra. hogy a tavasz, az idegenforgalmi idény meg fokozottabb elevenséget, pezsgést hoz majd. Áprilisban az NDK- ból várnak egy nagyobb turista-csoportot, - s hihetőleg a nyáron a helyi gyógyhatású strandfürdő közelsége újabb híveket szerez majd nemcsak Kiskőrösnek, de a Szarvasnak is. Az igazságtétel, a jó győzelme a rossz fölött — ez minden mese magja és lét- jogosultsága. Amikor a barlangban az esti tűz mellett először kezdett mesélni egy toprongyos alak kitalált történeteket a többieknek, fogadni mernék, ilyen történetet mesélt. Ilyet kellett mesélni, hogy odafigyeljenek rá és meg ne verjék a végén. Mi is mesére éhesen bámulunk a képernyőre, végignézzük ezeket a végeredményben mindig egyforma történeteket, mert már előre élvezzük azt a jó ízt, amit az igazság diadala okoz. Ne vegyék el az örömünket. Fejezzék be a mesét. Mester László kijelentésben némi ellentmondás is van, hiszen ugyanígy emlegethetnénk a patinásabb szállók között is. Megmagyarázva a fentebb mondottakat: a jóval a Szarvas Szálló portáján. Az időskorúak gyógyellá- tása és gondozása bonyolult és sokrétű — úgymond — különleges orvosi szolgálat. E gondolattal kezdődött az a beszédgetés, amelyet dr. Szarvas Andrással, a kecskeméti Öregkori Gondozó és Tanácsadó Állomás és Geriátriai Rendelő főorvosával folytattunk abból az alkalomból, hogy az intézet nyolc hónappal ezelőtt kezdte meg működését a Simonyi utca 2/a. sz. alatt. KÉRDÉS: — Milyen mértékben veszik igénybe az időskorúak az intézet orvosi szolgálatát? VÁLASZ: — A gondozottak száma jelenleg 250 körül mozog. Tekintettel arra, hogy sem propagandát, sem adminisztratív intézkedéseket nem fejtettünk ki a látogatottság érdekében, ez a szám megfelel egy ilyen jellegű új intézmény fejlődésének. KÉRDÉS: — Szociális helyzetük, biztosítottságuk szempontjából milyen a gondozottak aránya? VÁLASZ: — Háromnegyed részük társadalmi biztosított, a többi pedig közgyógyellátásra jogosult. Gondozottaink nagy többsége 300—400—500 forint nyugdijat kap. A szociális gondozottak és téesz-jára- dékosok 260 forint segélyt kapnak. Általános örömöt váltott ki, hogy március elsejével nyugdíjuk és szociális segélyük 60—120 forinttal emelkedett, ötven azoknak a száma, akiknek 1000—1600 forint körüli nyugdíjuk van. KÉRDÉS: — Hallhatnánk kissé részletesebben a nagy többséget jelentő kliensek helyzetéről? Tudjuk, nem általános következtetések levonására adnak módot a tapasztalatok, de az is tény, hogy akik az intézethez fordultak, azoknál fennálló körülményekről van szó. VÁLASZ: — Általános a panasz, hogy a jelzett kis összegekből havi ‘ 200—300 forintot zsarolnak ki tőlük egészségtelen, sokszor ablaktalan, udvarra nyíló kicsi helyiségért, illetve egy „ágyraj árásért”. Így bizony nagyon kevés marad nekik az étkezésre és egyéb kiadásokra. De még ennél is rosszabb a helyzet a szociális gondozottaknál — havi 260 Ft segély —, akik jó része csak egyszer-két- szer eszik naponta. A gondozottak 17 százaléka lakik családjával, hozzátartozóikkal, illetve szerződéses eltartóval. Az utóbbi esetekben állandóan szó- váteszik, hogy nem kapják meg a szerződésben kikötött ellátást; az eltartók szerint pedig többet követelnek az öregek, mint ami a szerződésben van. Sajnos, a hozzátartozókkal együtt lakóknál is gyakran vannak konfliktusok, félreértések, vélt vagy valódi sérelmek ... KÉRDÉS: — Engedje meg, hogy közbekérdezzek: ilyen problémásabb esetekben itt bent a gondozóban adnak tanácsot? VÁLASZ: — Természetes, hogy a nehéz ügyekben a helyszínre is kimegyünk, hozzátartozókkal, szomszédokkal is beszélgetünk ... Ezért is szép, hasznos tevékenység a miénk, mivel tanácsadásunk, személyes közbenjárásunk után hosz- szabb-rövidebb időre mégis sikerült lecsillapítani, olykor meg is szüntetni az ellentéteket ... 20—22 alkalommal került eddig erre sor. Megemlítem azt is, hogy intézetünket számos termelőszövetkezeti tag is felkeresi, nemcsak Kecskemétről és a járásokból, hanem más — bajai, kiskőrösi, kiskunfélegyházi stb. — járásokból is. KÉRDÉS: — Milyen természetű panaszok a leggyakoribbak? VÁLASZ: — A vezetőség a munkabeosztásoknál nincs tekintettel arra, hogy az idős korú csökkent munkaképességű akkor is, ha nem beteg, s ugyanazt & teljesítményt követeli tőlük, mint a fiatalabbaktól; gyakori panasz, hogy nem fizetik a földjáradékot és az öregségi járadékot sem; sokan teszik szóvá, hogy a téeszek számára nincs törvényesen meghatározva az öregekről való gondoskodás ... KÉRDÉS: — Most vesz- szük észre, eléggé belemerültünk a szociális helyzetük ecsetelésébe ... Közbe- vetőleg hadd jegyezzem meg: e beszélgetésünket megelőzően a Hazafias Népfront városi bizottságának, titkárával, dr. Csűri Ferencnével is cseréltünk néhány gondolatot az intézet dolgozóinak — a főorvos és az asszisztensnő — áldozatos munkásságáról. Említette az elvtársnő, hogy a népfront idei munkatervében fontos helyet tölt be az öreggondozás fejlesztése. Kifejezte elhatározásukat, hogy a tanácsadás nem orvosi kérdéseiben, aktíváikon keresztül támogatják a hasznos intézményt. Amellett, hogy átfogó és mielőbb hatékony intézkedések kidolgozására is sor kerül Kecskeméten — az öreggondozás érdekében ... Visszatérve eszmecserénk orvosi oldalára; szíveskedjék szólni arról, hogy az idős korúak milyen panaszokkal keresik fel j önöket? VÁLASZ: — A gondozottak panaszainak alapja 80 százalékban a szorongás, a félelem, a gátlásosság, amelyet különböző — valódi vagy vélt — testi-lelki sérülések váltanak ki. Ilyenek: váratlan nyugdíjazás, anyagi romlás-elszegényedés, a mindennapi kenyér- és lakásgondok, a társadalmi és szociális életből való kiesés-lecsúszás, a magá- ramaradottság, a társtalan- ság, a semmittevés, az unalom, az élet céltalanságának érzése, a már említett konfliktusok a környezettel... No és a jogos szociális juttatások, járadékok megvonása — mert mint tapasztaljuk, ilyen is előfordult ... Mindezekhez járul aztán az öregségtől és a haláltól való félelem. A testi betegségek kezelése mellett — keringési, légzési, mozgásszervi, ideg, emésztő, belső elválasztási rendszerek idült betegségei például, melyeknél a törekvésünk, hogy az ezekből származó kellemetlen, fájdalmas, sokszor tűrhetetlen tüneteket megszüntessük, a szervezetet kompenzált — nyugalmi — állapotba hozzuk és abban minél hosszabb ideig megtartsuk —, tehát ilyenek kezelése mellett szükség van a nem egyszer kirobbanásig fokozódó idegfeszültség gyógyszeres kezelésére is. Ugyanakkor nélkülözhetetlen pszichoterápia is, hogy a beteget megértő, szeretetteljes bánásmóddal és „verbális szug- gesztióval” — szóbeli rábeszéléssel — pszichésen odasegítsük, hogy kellő lelkiereje legyen megbirkózni saját problémáival. Üj erőt, önbizalmat adunk ezzel a betegnek, s elérhetjük a szorongás feloldódását. KÉRDÉS: — Mint aki 1922 óta foglalkozik az öregkornak gondozásának kérdésével, — hogyan látja a megoldás perspektíváit? VÁLASZ: — Mi — gerontológusok bizakodóak vagyunk. A fél század előtti munka főként társadalmi és karitatív síkon mozgott. A közületek részéről a segítség legfeljebb a rosszul dotált „szegényházak” ellátásában nyilvánult meg ... Napjainkban — s egyáltalán a felszabadulás óta fokozatosan javul az egészségügyi ellátás — azt látjuk, hogy nemcsak beszélnek az öregek problémáiról, hanem tesznek is az érdekükben. Minden felelős személy érzi és tudja, hogy az idős korúak számának robbanásszerű emelkedése évről évre komolyabb feladatot ró szociálpolitikánkra. Ennek megnyilvánulását látjuk az alacsony nyugdíjak, szociális segélyek és az öregségi járadékok felemelésében. A szociális otthonok korszerűsítésében, az öregek napköziotthonainak szaporodásában, a nyugdíjas házak létesítésében, a területi gondozás mind több helyen — sajnos még nem eléggé ütemesen történő bevezetésében ... Mindezek gondo- zottainknál is nagy örömet, biztató reménységet váltottak ki. Erősen várják, hogy a mi városunkban is mielőbb megvalósuljanak ilyen létesítmények ... A kérdező; Tóth István A napfényes folyosón a szobaasszony friss, tiszta ágyneműt visz a vendégváró hotelszobákba. (Jóba—Pásztor) A megye legifjabb szállója
