Petőfi Népe, 1970. március (25. évfolyam, 51-75. szám)
1970-03-15 / 63. szám
Petőfi Sándor: Palota és kunyhó Miért vagy oly kevély, te palota? Uradnak fényében kevélykedel?... Azért van rajta gyémánt, hogy szíve Mezítelenségét takarja el. Szakítsd le a cafrangokat, Mit rá szolgája aggatott, S nem ismersz isten munkájára, Oly nyomorúság marad ott. S hol vette gazdád ama kincseket, Mik semmiből őt mindenné teszik? Ott, hol a héja a kis madarat, Mit szétszakít, melynek vérén hízik. A héja vígan lakomáz, S szomszéd bokornak fészkiben Madárfiúk zokognak, várván Anyjokra, mely meg nem jelen. Fitogtasd csak, te gőgös palota, Az orzott kincsek ragyogásait, Ragyogj csak, úgysem ragyogsz már soká, Meg vannak már számlálva napjaid. S kívánom, hogy minél elébb Láthassam omladékodat, S hitvány lakóid összezúzott Csontját az omladék alatti — S te kis kunyhó a magas palota Szomszédságában, mért szerénykedel? Miért bújtál a lombos fák mögé, Azért-e, hogy ínséged födjed el? Fogadj be, kis sötét szoba; Nekem nem kell szép öltözet, De szép szív... s a sötét szobákban Találni fényes szíveket. Szent a küszöb, melyen beléptem én. Oh szent a szalmakunyhók küszöbe! Mert itt születnek a nagyok, az ég A megváltókat ide küldi be. Kunyhóból jő mind, aki a Világnak szenteli magát, S a nép mégis mindenfelől csak Megvetést és ínséget lát. Ne féljetek, szegény jó emberek, Jön rátok is még boldogabb idő; Ha múlt, s jelen nem a tiétek is, Tiétek lesz a végtelen jövő. — A földre hajtom térdemet E szűk, de szent födél alatt; Adjátok rám áldástokat, s én Rátok adom áldásomat! Antalfy István: Az ágak alatt A köznapok lehajtó ágai nem mindig bontanak rügyet, legalább nekem nem. Megyek az ágak alatt, szállani kellene bár. Közületek karját felém ki tárja ki, életem-utam társai? (Ha már ilyet kérdezhetek;..) Kérdezni? — én nem is tudom, miért kérdem. Megalkuszom magammal unos untalan... mert a miért? miért? miért? kérdést egy biztatástokért feledni — így edzem magam. Polner Zoltán: Hasbeszélők Mivelhogy semmi sem biztos ugyebár, az ember egyet-mást éppen a saját jövője érdekében kitalál. £s, hogy meg ne bánja később ebben az árnyalt és esetleges világban, ahol csupa kettősség minden, megjátssza a hasbeszélőt: tagad és igenei egyszerre, miért ne?! Mi meg csodálkozunk, hogy nő a társadalom gondja, amikor éppen fogyni kéne. ^^wvwvywwwwwwwwwvww^^wwww^^vr Folytatjuk a vitát Kiskőrösé a szó Zsuppot? LEVÁRDI IMRE, nyugdíjas útmester, honismereti kutató: Kiskőrösön a magas épületek és a kertváros kis házainak egységét igyekeznek kialakítani, ez helyes. Kívánhatunk Petőfi szelleméhez méltóbb elképzelés^ mint a szülőházat körülvevő múzeumok és művelődési ház? Eredi jelleget csak a zsuppos házak odaépítésével lehetne megvalósítani, de ki lakik ma már ilyenben?... Szerintem Petőfi úgy szerette az Alföldéi; hogy a népét fel akarta emelni. Szívesebben írt volna egy ilyen fejlődő városról, mint arról a sártengerbe süppedt faluról, ami a község volt még a közelmúltban is. KURUCZ ANDRÁS községi tanácstag, szövetkezeti gazdálkodó; Az emberek örülnek a fejlesztésnek, hiszen a belső területeken már maguk is emeletes házakat építenek. A művelődési ház hiányát már régóta érezzük. A Petőfi-házat ez a terv szabadítja ki a sikátorból, hiszen még néhány évvel ezelőtt teljesen eltakarták a házak. Köréje pedig szükségesek azok az épületek; magában elhagyatottnak tűnne a parkban. A szellem tagadása? NAGY SÁNDOR, a községi pártszervezet alapító tagja, üzemi párttitkár: Kiskőrös fejlődésének egyik alapkoncepciója az élő Petőfi-kultusz. A jelentős arányú iparosodással eddig Petőfi szülőháza (jobbra a háttérben) abból az egyetlen nézőpontból, ahonnan jelenleg látható. Világos: így nem maradhat. Az új rendezési terv makettja, középen a szülőház. Meglehetősen nagy zöldövezet létesítésére alkalmas térség fogja körül. Vagy nem elegendő? (Lakos József felvételei) szellemében megvalósított fejlődése csupán 25 éve töretlen és hisszük, az is marad. A költő kultusza ugyancsak. Hiszen a felszabadulás előtt laktak is a szülőházában, rálátás sehonnan se nyílt. Eldugott volt, környéke gondozatlan, rossz állapotú épületektől zsúfolt. Nem sorolom, mi mindent tettünk a szülőházért, de nincs mit szégyenkeznünk. Elől a park, hátul a múzeumok a kultúrház és a karcsú épületek terve számomra így idézi Petőfit: „Ha majd a bőség kosarából mindenki egyaránt vehet.. Pavlovits Miklós Nem bonthatunk DR. TÖTH JÓZSEFNÉ tanár, járási tanácstag: Kiskőrös városfejlesztési terve átgondolt, reális terv. Városfejlesztést mondok, mert fontosnak tartom, hogy Petőfi szülőhelye minél előbb városi rangra emelkedjen. Természetes, hogy a város centruma a Petőfi-ház környékén legyen, mint az az eddigi fejlődésből következik is. Tanácsházát, szállodát, áruházát már nem bonthatunk le. Ha a művelődési ház nem nehezedik a szülőházra, jó helyen lesz a szomszédságban. Korhű környezetet a ház körül kialakítani már lehetetlen, a jelenlegi sem az. Az előtte elterülő levegős, tágas park méltó környezetet biztosít. SZILÁGYI SÁNDOR tanár, községi tanácstag: A vb fejlesztési koncepciója egyezik a lakosság érdekeivel, hiszen a község épületeinek jelentős része nem éri meg a századfordulót. A szülőházzal szomszédos kulturális centrum elképzelése helyes, de az ott elhelyezkedő épületek külső képe legyen rokon a Petőfi-ház nemes egyszerűségével. nem tartott lépést a településfejlesztés. Petőfi tiszteletének egyáltalán nem tesz eleget a mai környezet, ahol századfordulón épült stílustalan házak övezik a szülőházat. A költő forradalmi szellemének tagadását jelentene a természetes fejlődés erőszakos visszaszorítása. KELEMEN SÁNDOR országgyűlési képviselő, szakszövetkezeti elnök: A városias fejlődés ellenzői többek között a falvak határtalan terjeszkedésének problémájával sem számolnak, mely jelentős termő területeket tüntet el. Vidéken is emeletes családi és ikerházaké a jövő. A Pető- fi-szülőház körülépítése jó rálátást hagy a park felől és egyben kedvező hátteret biztosít A nagyság kötelez! SZABÓ GYULA, a községi tanács vb-titkára: Célunk Kiskőröst olyanná fejleszteni, mint amilyet Petőfi nagysága megkövetel. A község nagy szülötte Betonketrec?... A Magyar Ifjúság 7. száma országos vitára bocsátotta Petőfi szülőházának környezeti tervét. Neves költőink, kutatók, szakemberek hallatták véleményüket — többnyire a modernizálást ellenző véleményüket — a lap hasábjain. Most néhány helyi patriótát kerestünk fel, mondják el, hogyan vélekednek a község fejlesztési terveiről, a művelődési ház kialakítandó tömbjéről a Petőfi-szülőház mellett és a háttérben elhelyezendő két épületről, amint az a kialakított fejlesztési terv makettjén látható. Kádár Márta: Szorítsa ökölbe a kezét A bizottságon csaknem szó nélkül fogadták el indokait; ő is, férje is egyetemre jár, nincs lakásuk, nem tudják kire hagyni a gyereket. Aznap ő volt a tizennyolcadik. Az orvos kötelesség- szerűen sorolta fel a terhesség megszakításával lehetséges zavarokat. Aztán elétolta a jegyzőkönyvet, s mutatta, hol írja alá. Az ajtón megkönnyebbülve lépett ki, mintha a nehezén már túl lenne. A várakozók irigykedve nézték kezében a sokat érő papírt. Az egyik meg is kérdezte; — Sikerült, fiatalasszony? Otthon Péter hasonfekve olvasott. A tankönyv nyitva hevert mellette. — Elintéztem — ölelte át a fiú fejét. Felvette a földről a piros ceruzát, s mellételepedett a heverőre. Zavartalanul olvasott tovább. — Figyelj rám! Pénteken kell bemennem a kórházba. — Igen? — tovább lapozott. — Nem is örülsz? — De — s szórakozottan megcsókolta. — Ugye elkísérsz? — Természetesen — s dünnyögve letette a könyvet. Pénteken reggel izgatottan készülődött. — Nem is tudom, kifessem-e a számat? — töprengett a tükör előtt. — Kórházba minek — mondta Péter. — Különben is sietni kell, már fél nyolc és én még nem borotválkoztam. Az öregasszony dühös, ha sokáig használjuk a fürdőszobát. — Igen... — válaszolta békítőén. A kapuban Péter megkérdezte: — A papucsot becsomagoltad? — Jaj, elfelejtettem! — és visszaszaladt. Az üres szobában sokáig keresgélt, végül egy régi újságba csomagolta a papucsot. A ház előtt Péter türelmetlenül topogott. — Meddig kísérjelek? — Csak a bejáratig. — Nem fogsz félni? — Ugyan! Szótlanul mentek egymás mellett. — Szervusz, majd érted jövök! — Szia — és megcsókolták egymást. A sarokról Péter még visszafordult, integetett. A folyosón már várakoztak néhányan. Egyenként hívták be az asszonyokat. Itt volt az utolsó ellenőrző vizsgálat. Mikor a nevét kiabálták, összerezzent. Nyu-
