Petőfi Népe, 1970. március (25. évfolyam, 51-75. szám)
1970-03-15 / 63. szám
Ay ELY AZ IDEIGLENES NEMZETI KORMÁNYNAK Ä NAGYBIRTOKRENDSZER MEGSZŰNTETÉSÉRŐL és a fold míves nép földi íözjuttatásáról SZÓLÓ 600 I945, M, B, SZÁMÚ; DBSRBCBNBBN, 1945 MÁRCIUS Í5.BN KELT RBNDULETO ALAPJÁN ÁLLÍTTATOTT k&zség, Pőtáigéayfö Bi*©tt*%» ' %••• - *&•*«*» ■ • «M*» ~ 6 J ~~ • ■ kízmásl szám alatt felvett ’ ádd., négyszögöl kírefjetfésö fóW ^aíIaot J?k}> hirtokfcvéf iinftepéíyescn tanúsít;« a bíítokszcr z$ azon Jogar, ^y > nemzet által adott fogatlant liáborít«tla«uI f>írtoko!Ja. A birtoklevél mellé előcitált nagytekintélyű dokumentumok egyike sem igaz egészen. Anonymus, a jó emlékezetű valahányadik Béla király jegyzője fan- tázaidús mesélő volt, mellesleg saját korának birtok- viszonyait igazoltatta Árpád vezérrel. Tiszteletreméltó kecskeméti krónikásunk, Hornyik János — szintén jegyző: főjegyző — szemérmesen a közelebbi századok kedvezésének nevezi a város pusztaszeri birtokvásárlását. Hát még abban mekkorát tévedett, hegy öröknek jósolja ezt a szerencsét! „Február 18-án éreztem először, hogy miénk a föld” A jelképeket kedvelő hagyományteremtés és az ezt visszhangzó lexikon, mintha tudatosan követné az elődök módszerét. Pedig: Az ideiglenes nemzeti kormány Debrecenben ülésező rendkívüli miniszter- tanácsa csak március 17- én fogadta el a földreformot. — „A Magyar Kommunista Párt a most beterjesztett rendeletben saját programjának megvalósítását látja, ezért a rendeletet és ezt a tervezetet egész terjedelmében, minden változtatás nélkül elfogadom.” — mondta a földművelésügyi miniszter beszéde utáni első felszólaló, Molnár Erik. Maga a rendelet március 15-i keltezéssel jelent ugyan meg néhány nap múlva: Ez a tulajdonképpen megható dátumkiigazítás zászlóhajtás 1848. március 15. felé. (Az a nap is olyannak tűnhetett, a legforradalmibb gondolkodók és a legkizsaroltabb zsellérek előtt, mint amelyik elindíthatja a nagybirtokkal való végső, igazságos leszámolást, de persze, hogy az sem indította el. Amint, hogy Dózsa keresztesei, Esze Tamás talpasai, sőt majd Karikás Frigyes parasztkatonái is hiába reméltek.) Meg aztán a rendelet csupán szentesítette a gyakorlatilag már erőteljesen meglendült folyamatot. Nem az olyan példákra gondolunk elsősorban, mint hogy a Szegedi Népakarat — kommunista lap volt — már 1944. október 23-án vezércikkben sürgeti a földosztást. Még csak nem is az első részletes földreform-tervezetre, amit 1945. ianuár 14-én a Nemzeti Parasztpárt tett közzé. Sokkal inkább arra az esetre mondjuk, hogy a hajdúsámsoni nemzeti bizottság február 20-án radikális földreformot követel a minisztertől. Vagy Tasson Wohl Béla: kéri a nemzeti bizottság elnökét, hogy az idő előhaladottságára való tekintettel utasítsa a községi elöljáróságot a fasiszta birtokok összeírására. Nagykerekiből az MKP vezetősége február 25-én már termelőszövetkezet megalakulását jelenti be a bihari alispánnak. Oldalakon át lehetne bizonygatni, csupán a már közzétett jegyzőkönyvek, levelek alapján is, hogy a földfoglalás nem márciusi 5-én, és nem pusztaszeren kezdődött meg. Mikor, hol volt az első? Nem tudja senki. Az ünnepi aktus helyszínválasztása tisztelgés „Bölcs és balgatag őseink” előtt, hogy attól kölcsönözzünk meghatározását, akinek említése nélkül nem beszélhetünk a magyar földreformról: Veres Pétertől, az Országos Földbirtokrendező Tanács elnökétől. Pusztaszer, 45. Március 15.: Legenda. Hanem a legendákban a mondanivaló igazsága a lényeg, nem a történésé. Úgyhogy mégis fölkerestünk három emlékező szeri magyart. ZÖT.DI KOVÁCS LAJOS — Nem akarom maguk- évforduló-kultuszukban hf borgatni, de még az ünn-' nélyes indítás sem march’ 15-én volt. hanem március 29-én, csütörtökön. Az a bizonyos pusztaszeri Árpád emlékmű voltaképpen a szomszéd községben, Sövényházán van, noha volt idő, amikor hatóságilag azt a részt is Pusztaszernek nevezték. Dehát ezt a vitát hagyjuk meg a két falunak. Az egész vármegyét megmozgató, több ezer szegény embert odavonzó nagygyűlés a környék földosztásának majdnem a befejezése volt Én február 18- án éreztem először, hogy miénk a föld. Dálnoki Miklós Béla miniszterelnök a Moszkvában aláírt fegyverszüneti egyezményről tartott beszámolót a Függetlenségi Front szegedi gyűlésén. Utána fogadást tartott a Nemzeti Színház színpadán. Ekkor adtam át neki, mint a pusztaszeri nemzeti bizottság elnöke, egyben kommunista párttitkár — 20 éves suhanc — a földreform-rendeletet sürgető követelést, és egy levelet, amit Erdei Ferenchez írtunk. Dálnoki állt, hallgatott, nézett a semmibe, ennyit mondott: „Hát... fiam, fiam.” [Zöldi Kovács Lajos, aki 45-ben még hatelemis alkalmi munkás volt, a pusztaszeri kovács legkisebb (kilencedik) fia, ma a kiskundorozsmai Gépjavító Állomás főmérnöke, műszaki és közgazdasági egyetemen szerzett diplomát.] SIMON SÁNDOR: — A földosztás? Mikor hozzáfogtunk mi már a szervezkedéshez! Még akkora havak voltak, hogy a varnyúk is hasoncsúszva repültek. Az emlékműnél már kiskabátos^n ácsorog- tam. Délelőtt tízre hirdették, de autódefekt miatt nem érkeztek meg időben a kormány részéről. Délután kettő tájban Karácsonyi Ferenc főispán bejelentette, hogy nem várunk tovább. A Szeged—Sövényháza út irányába vonultunk, aztán a főispán elv- társ néhányad magával begyalogolt a Pallavicini-bir- tok testébe, vagy 30 métert — és leverte az első mezsgyekarót. A zenekar azt fújta, hogy Föl, föl ti rabjai a földnek... Később nagy mulatozás kerekedett az őrgróf kastélyában. Volt itt akkor egy tanító, szegény ugyan, mégsem tudott beleszokni az újmódiba). Akkor este csak járkált föl-alá, és folyton azt hajtogatta, hogy mi lesz ebből az országból, ahol egy minisztert csak úgy vállonveregethetnek, bátyámoz- hatnak a parasztok. (Simon Sándor két holdat kapott az első osztásból, most éjjeliőr az Árpád Tszn él.) KORDÁS JÓZSEF: — Látják ezt a rissz- rossz házamat? Itt alakítottuk meg a földmunkás szakszervezetet. Ez Pusztaszer szegénysora, a munkástelep. Kubikos-, napszámos-, zsöllérnép lakott itt mindig. Mi voltunk a legtürelmetlenebbek, mégis ellene voltam mindenféle túlkapásnak. Jött fel ide egy egész teherautónyi, jóképű, markos legény Debrecenből. „Halljuk Józsi bácsi, hogy itt vissza amit már kiosztottak, jón, mert mi ám, ha kell.” tem őket: „Üljenek le, beszéljük meg nyugodtan”. Kiszóltam a feleségemnek: „Juszti, főzz valamit a fiúknak!” Ettek mint az éhes farkasok. Jó szívvel adtam, pedig hát nekünk se nagyon sok jutott. Két élő gyerekem volt már akkor. Nem is tudtam, hogy nevelem őket, ha akkor nem szakítjuk ki azt a kilenc holdat. Most, lássa, mind a hét szanaszét van az országban. Nem tudják pontosan, hogy kell folyamodni ezért a téesz-nyugdíjért? Hiába, én soha nem szerettem kérni semmit, senkitől. Nézzék meg a tagkönyvemet mindig a zsebben hordom. A negyvenötöst. (Kordás József megalakulás óta tsz-tag. Akik együtt dolgoztak vele, azt mond„Nagy mulatozás kerekedett az őrgróí kastélyában’’ „Mindig a zsebben hordom. A negyvenötöst” ják, mindig neki volt a legtöbb munkaegysége, amíg győzte egészséggel.) Szíves útikalauzunk, Veres Lászlóné községi tanácstitkár, kecskeméti mivoltunk tiszteletére elvezet még bennünket a Hétvezér emlékműhöz is. Ez már közigazgatásilag is Pusztaszerhez tartozik, továbbá Kecskemét város kezdeményezésére emelték, és meglehetősen csúf. ösztövér obeliszk, hegyén egy bronzturul tollászkodik, alantabb a vezérek dölyfös, dombormű-portréi. Ilyenek lettek volna, akik P. dictus magister szerint „elrendezték az országnak minden szokástörvényét, meg valamennyi jogát is”? Boldogok lehettek. De ha (ahogy mondani szokás) az új honfoglalás emlékművének megtervezését ránk bíznák (feltéve, hogy még szobrászok is lennénk ráadásul) az új domborműveket Zöldi Kovács Lajosról, Simon Sándorról, kiváltképp pedig Kordás Józsefről mintáznánk mec És azokról a fiatalokról akikkel az ifjúsági klubban találkoztunk, és semmit sem tudtak a pusztaszeri földosztásról. Baranvi Pál— Szabó János „A Zalánon aratott alpári diadal után Árpád vezér meg vitézei tovább vonulva addig a mocsárig mentek, melyet Körtvélytónak mondanak, s ott maradtak a Gyümölcsény-erdő mellett harmincegy napig. Azon a helyen a vezér és nemesei elrendezték az országnak minden szokástörvényét meg valamennyi jogát is, hogy miképpen szolgáljanak a vezérnek meg főembereinek, vagy miképpen tegyenek igazságot bárminő elkövetett vétekért. Egyszersmind ott a vezér vele jött nemeseinek különböző helységeket adományozott összes lakosságukkal együtt. Azt a helyet, ahol mindezt elrendezték, a magyarok a maguk nyelvén Szerinek nevezték el azért, mert ott ejtették meg szerét az ország egész dolgának.” Anonymus: Gesta Hungarorum, XL. (Pais Dezső fordítása). „Kecskemétnek azon szerencse jutott a közelebbi századok kedvezéséből, hogy a honszerző Nemzet döntő csatájának harcterét Alpári és ezt követőleg az első nemzeti közgyűlés színhelyét, Pusztaszert mint örök tulajdonát bírja, s e Város szerezte meg az adatokat, amelyek az utóbbinak kegyeletes emlékét láncolatos vonalban korunkig levezetik. E városé az érdem, hogy e becses adatokat együtt bírhatjuk; enyém csak a szerencse, hogy azokat közölhetem.” Hornyik János: Pusztaszer a Honalapító Magyar Nemzet első törvényhozási közgyűlési színhelyének története, Kecskemét, 1865. „PUSZTASZER: ÖNÁLLÓ TANÁCSÚ KÖZSÉG, CS ONGRÄD MEGYE, SZEGEDI JÁRÁS, LAKOSSÁGA 2380 Fö (1960), VASÚTÁLLOMÁSA KISTELEK. MŰEMLÉKE: A XIII. SZÁZADBAN ÉPÜLT ROMÁN STÍLUSÚ BENCÉS APÁTSÁG ROMJAI. MELLETTÜK AZ EZERÉVES EMLÉKMŰ ÁRPÁD SZOBRÁVAL. ANONYMUS SZERINT ITT TARTOTTA ÁRPÁD AZ ELSŐ TÖRVÉNYHOZÓ GYŰLÉST. — 1945. MÁRCIUS 15-ÉN PUSZTASZEREN KEZDTÉK MEG A FÖLDOSZTÁST. ÚJ MAGYAR LEXIKON Hódolat egy legendának: Pusztaszer, 45. március 15.
