Petőfi Népe, 1970. március (25. évfolyam, 51-75. szám)
1970-03-15 / 63. szám
4. otaal 1970. március 15. vasárnap Primőrgondok Futószalag mellett Csaknem nyolcvan mélykúti asszonynak és lánynak teremtett munkaalkalmat, és ezzel a család keresetét kiegészítő kereseti lehetőséget a helyi Vegyes Építő Ktsz egy új részleg üzembehelyezésével. A foglalkoztatott újdonsült ipari munkások rendszeres szakmai továbbképzéseken vesznek részt, hogy ne csak a szükséges fogásokat, hanem az alapvető elméleti tudnivalókat is elsajátítsák. A kisipari termelőszövetkezet műhelyében két műszakban dolgoznak a községbeli nők, hálózati akkumulátor-töltőket szerelnek és a fénycsőarmatúrákba való fojtótekercseket készítenek a Budapesti ElektroKedden a szőlőértékesítés várható alakulásáról és a telepítések rekonstrukciójáról tart előadást dr. Tompa Béla, a MÉM osztály- vezetője Izsákon. Ez egyúttal a szabadegyetem záró foglalkozása is lesz. A továbbképzésnek ez a formája három éve kezdődött. Neves előadók segítették a technika Ktsz megrendelésére. Az előző termékből az idén már 2000 darabot adtak át, a fénycsövek idő előtti kiégését megakadályozó fojtótekercsekből pedig 52 ezret gyártottak a részleg fennállása óta. Üjabb partnerként a Belioannisz Híradástechnikai Gépgyár is jelentkezett, ahová a telefonközpontok transzformátorait szállítják. A mélykúti ktsz új részlegében dolgozik december óta Dora Mária, a Zrínyi Ilona brigád tagja. Ö a mezőgazdasági munkát cserélte fel az ipari futószalaggal. Pásztor Zoltán felvétele termelőszövetkezeti és a közös gazdaságokkal kapcsolatban álló vállalati vezetőket jelentős információkhoz. A jövő hónapban a szabadegyetem résztvevői kirándulást tesznek a Hungária Vegyiművekben és a Budapesti Mezőgazdasági Gépgyárban. A megyeszékhelyen a MÉK Nagykőrösi utcai zöldségboltjában a primőrökről érdeklődöm. — Február vége óta állandó az ellátás uborkából, paradicsomból, paprikából, salátából — tájékoztat az üzletvezető. Leginkább az utóbbi a kelendő, naponta elfogy belőle 120—150 fej. Első hallásra mindez megnyugtatóan hangzik. De csak úgy, ha pillanatra figyelmen kívül hagyjuk a „csillagászati” árakat. S bekalkuláljuk, hogy napsütésből rendkívül szegényes volt az idei tél. Ám ha végiggondoljuk a dolgot, meg kell állapítanunk: a mintabolt napi készlete és felhozatala a városellátás szempontjából nem komoly tétel. Holott januártól kezdve a városon naponta robognak át a bolgár kamionok, gyomrukban zöldséges ládák özönével. Nem kerülhető el a kérdésfeltevés: mi a helyzet a megye korai zöldségtermesztésével. Leszűkült kör Pfenning Gyula megyei főkertész: — Melegházi hajtatással a megyében 20 termelőszövetkezet foglalkozik. Közülük 13 az, amelynek 600 négyzetméteres, vagy annál nagyobb üvégfelülete van. Üveg alatti primőrtermesztésre ezek csák igén korlátozott mértékben adnak lehetőséget. Miért nincs nagyabb ütemű fejlesztés? — a beruházások szintjén ‘ így vetői dik fel az első' kérdés; Uvegházat építeni- megfe- hetősen költséges dolog. Az egy négyzetméter hasznos területre jutó bekerülési költség 800—1000 forint között váltakozik. A visszatérülés, még a kilónként 70 forintos paradicsom esetén is rendkívül hosszadalmas. Nem vigasztaló, de érthető a helyzet, miszerint a MNB megyei fiókjához az idén nem is érkezett hajtatóház építéséhez igénybeveendő állami támogatás iránti kérelem. Holott ehhez a létesítményhez is jár az 50 százalékos dotáció. De erről valójában csak elvi síkon beszélhetünk, gyakorlatilag úgy áll a dolog, hogy az üvegházat megelőzi a szarvas- marha és a sertésférőhelyekre juttatándó támogatás. Sőt a keret ez utóbbi igényeket sem futja! A gazdaság tehát, amely üvegalatti primőrtermesztésre szánná rá magát, hitelt és saját erőforrásokat kénytelen igénybe venni. A lehetőségek e leszűkült köre nem túlságosan ösztönző. Bűvös kör alakul ki: a gyenge adottságú tsz-ek az intenzív fejlesztés útját nem a primőrtermesztésben keresik, holott termelésük szerkezetét ez az ágazat alakíthatná át a leggyökeresebben. Üveg helyett fólia Ám ott, ahol kellő figyelmet fordítanak erre a kultúrára, rendkívül jelentős hasznot produkálnak. Sajnos, kevés a jó példa. A kiskunfélegyházi Vörös Csilag Tsz eme kevesek közé tartozik. Tavaly 50 holdon foglalkoztak zöldségkertészettel, az egy holdra jutó átlagos árbevételük 45 ezer forint volt. De az egy holdnyi fóliával fedett terület 400 ezer forintot hozott. Ezt kettős hasznosítással érték el: először retket, utána korai paradicsomot termesztettek. Az utóbbiból 500 mázsát szürete-_ek. A lakiteleki Szikra Tsz- nek tavaly kétholdas fóliafelülete volt. „Váltásban” paradicsomot és paprikát termesztettek. Innen az összes árbevételük 817 ezer forint volt. Minthogy a fóliát és a merevítő vázakat is az elmúlt évben szerezték be, a ráfordítás az árbevétel 58 százalékát „vitte”. A fólia jórészt tönkrement, a vázak azonban még hosszú időn át használhatók lesznek. Az idér már háromholdas „nagyalagutas” telepet létesítettek. Március 20-ra beérik a salátájuk, a paradicsomot pedig május közepén kezdik szedni. Általában is észlelhető, hogy a gazdaságok figyelme az üvegház helyett inkább a fólia felé fordul, noha ehhez még „elvileg” sem jár állami támogatás. S itt nemcsak a lényegesen kisebb beruházási költség, de az összehasonlíthatatlanul olcsóbb üzemeltetés is szerepet játszik. A haitatóházak legtöbbjének fűtését ugyanis a korszerűtlen, költséges — és mind költségesebb! — koksztüzeléssel oldják meg. A legutóbbi mázsánkénti 65 forintos áremelkedés még a saját szükségletre történő palántanevelést is kérdésessé teszi. Ez az állapot már zöldségtermesztésünk helyzetét veszélyezteti. Második égbolt És manapság nemcsak a bel-, de a külföldi kereslet is az egész éven át tartó, folyamatos, nagytömegű friss zöldségellátást igényli. Napnál vilá- gsabb, hogy megyebeli zöldségtermesztésünk alacsony színvonalú technikai ellátottsága távolról sem felel meg a követelményeknek. A HUNGARO- FRUCT megyei kirendeltsége is csak április végén számít nagyobb volumenre a korai zöldségáruból. Április 10. előtt a retek felhozatala sem lesz számottevő. Pedig a külországokban élő, eleven a kereslet: a kirendeltség még a jelen viszonyok közepette is 800 ezer fej saláta és kétmillió csomag retek exportálására vállalkozik. Sokrétű feladattal kell szembenéznünk ahhoz, hogy a jelenlegi áldatlan helyzetből kimozdítsuk primőrtermesztésünket. Ha a beruházás túl nagy teherként nehezedik egy-egy gazdaságra, abból logikusan következik, hogy a terheket meg kell osztani. Méghozá a várható haszon arányában. A MÉK részéről van ilyen kezdeményezés. Már tavaly is részt vállalt a lakiteleki fóliatelep létesítésében, újabban pedig a tiszakécskei Szabadság Tsz-szel kötött megállapodást egv 20 hektáros fóliatelep létesítésére és a fóliaalagutak termálvízzel történő fűtésére. A terület közelében fúrandó termálkút a várakozások szerint 80—90 fokos meleg vizet ad. Hasonló vállalkozásra készülnek Laki teleken is. Ügy számítják, a termés be- érése a mostanihoz képest előbbre hozható — legalább hat héttel! S ez még csak a kezdete a Tisza- menti földalatti „termálkincs” kiaknázásának. Távlatokban az volna a célszerű, ha e vidék fölé, mintegy „második égboltként” fólia- és üvegtetőt húznának. A korai zöldségtermesztés országos jelentőségű bázisává alakulhatna át ez a táj. Együttműködési tervei a Kecskemét—Kiskunfélegyháza környéki Tsz-Szövet- ség Kereskedelmi Irodájának is vannak, de egyelőre hiányoznak a szükséges anyagi erőforrások. Ennek előteremtése még egy-két évet igénybe vesz. Véleményünk szerint a helyzet jobbítása a HUNGAKO- FRUCT kooperációs részt- vállalását sem nélkülözheti, amennyiben nyomós érdeke fűződik a korai zöldségfélék exportálásához. De még a termálvízzel fűtött fóliatelepek létesítése sem teszi lehetővé a tél folyamán is egyenletes primőrtermesztést. Ehhez nagyméretű, a gépi művelést is lehetővé tevő üvegfelületekre van szükség. A szinte évente módosított hazai konstrukciók erre nem alkalmasak, kézenfekvő, hogy a korszerű, jól bevált holland Venlo-rend- szert honosítsuk meg. Ezeknek az elemei tetszés szerinti nagyságban építhetők egymás mellé. Megfelelő technológiával és fajtával a paradicsomból például a hektáronkénti 800—900 mázsás termés is elérhető. A háztájiban is lehetne • Bizonyos, hogy a valamennyire is koncepciózus fejlesztési program újszerű termelésszerkezeti- és munkaerőgondokat is felvet, méghozzá szóró* ösz- szefüggésben a tagság érdekeltségi rendszerével. Ezért afölött is érdemes volna elgondolkodni, hogy a gyengébb adottságú szövetkezetekben a háztáji gazdaságok mennyiben vállalhatnának közvetlenül is részt a korai zöldségtermesztésben. A felvetés mellett szól, hogy a primőrből kis területen is jelentős árbevétel produkálható, másrészt pedig az, hogy a munkaerő kihasználása nem kötődik a nagyüzemi szervezéshez. Ehhez viszont, a anyagi érdekeltség felkeltésén túl, újból csak anyagi támogatásra van szükség. Végső soron a Duna—Tisza köz adottságai országosan is a legkedvezőbbek a primőrtermesztéshez. Ezek kihasználása nem tűr halasztást. H. D. Záróelőadás Izsákon 1 USBaiiSai. KtSO HöNav j<iaff<aN (7.) A nemzeti bizottság széles körű tevékenységet folytatott. Magához ragadta az államhatalmi funkciók gyakorlását több vagy kevesebb tudatossággal az ideiglenes nemzetgyűlés helyi hatalmi szerveként lépett fel. Persze, a központi kormányszervek a nemzeti bízott-“ ságnak ezt a hatáskörét el is ismerték. Annak ellenére, hogy a városházán létrejöttek a közigazgatási ügyosztályok, a kecskeméti nemzeti bizottság mindaddig gyakorolta államhatalmi funkcióját, sőt, közigazgatási tevékenységet is, amíg a törvényhatósági bizottságot nem alakították újjá. Milyen kérdésekkel foglalkozott a nemzeti bizottság? Határozatot hozott arról — amelyet következetesen végre is hajtott —, hogy a kintlevő termékféleségeket takarítsák be és azokat szociális célokra használják fel. Elhatározta, hogy Szeged és más felszabadult városok példája nyomán búzakötvényt bocsát ki; az intézkedés végrehajtására a polgármesteri hivatalt kötelezte. Ez azért vált szükségessé, mert kezdetben a városnak semminemű anyagi forrása nem volt, ennél fogva nem tudta fizetni a tisztviselőket és az egyéb alkalmazottakat. A búzakötvények létesítéséről szóló határozatát az országos szervek is elismerték és az 1946-ban 6620/1946. számú rendelet szerint a kötvények a Magyar Népköztársaság 4 százalékkal kamatozó búzaértékben megállapított államadóssága elnevezéssel, megfelelő címletekben szerepeltek. A szovjet hadsereg előnyomulása, az ország mielőbbi felszabadítása a felszabadult országrészektől megkövetelte, hogy aktívan segítsék a front munkáját. Ennek szellemében intézkedett a nemzeti bizottság, amikor elrendelte a közmunkavégzést. Rendelkezése értelmében a város minden 17 és 65 év közötti férfi és Valamennyi 18 —55 év közötti nő lakosa köteles volt közmunkát végezni, kivételt csak a terhes, illetve azok az anyák képeztek, akiknek 10 éven aluli gyermekük volt. Lehetőség volt a közmunka megváltására is. A férfiak 20, a nők napi 12 pengőt fizettek. Az így befolyt összegből a közmunkások napidíját rendezték. A közmunkavégzésről szóló első nemzeti bizottsági határozat mindenkire kiterjedt, ezért január elején módosítani kellett. Felmentést kaptak az önálló foglalkozásúak, de a megváltás számukra is kötelező volt. Betegség esetén nem kellett fizetni. Az új rendelkezés a közmunka alól felmentette a köztisztviselőket, lelkészeket, kereskedőket, iparosokat, újságírókat, orvosokat, tanítókat. Közmunkaváltságot csak az fizetett, akinek a havi jövedelme meghaladta a 400 pengőt. A népellenes és a háborús bűnösök felelősségre vonása, az államgépezetnek a reakciósoktól és a fasisztáktól való megtisztítása a magyar Nemzeti Függetlenségi Front programjának egyik fontos pontja volt. A felszabadulás után csakhamar kiderült, hogy a horthysta bírósági szervek erre a feladatra teljesen alkalmatlanok. A nemzeti bizottságok a kommunisták javaslatára a népbíróságok felállítását kezdeményezték. A felszabadult nagyobb városok példájára a kommunista párt kecskeméti szervezete már január elején követelte a népbíróság felállítását. Az ügyben azonban hosszú, bürokratikus huzavona folyt, közben 1945. január 25-én megjelent az ideiglenes nemzeti kormány rendelete a népbíráskodásról, de a kecskeméti népbíróság még ekkor sem alakult meg. A kommunista párt ismételt közbelépésére volt szükség, hogy a népbíróság megkezdhesse működését. A kormánynál kellett kopogtatnia, aminek eredményeként 1945. március 25-én megalakult a kecskeméti népbíróság és március 26-án tárgyalta az első ügyet. Mindjárt halálos ítéletet hozott; Deák Pál nyilas tömeggyilkost húszrendbeli politikai gyilkosságért, 300 rendbeli politikai gyilkosságban való bűnsegédi részességért és 300 rendbeli rablásért ítélte halálra. (Folytatjuk.) MURÁBAN A NEMZETI BIZOTTSÁG A HÉPBÍROSflG FELÁLLÍTÁSA AZ ELSŐ ÍTÉLET
