Petőfi Népe, 1970. február (25. évfolyam, 27-50. szám)
1970-02-01 / 27. szám
Már nem lehet letépni Beszélgetés Konecsni Györgygyel onecsni György kiskunmajsai születésű, Félegy- házán járt tanítóképzőbe, elszegényedett, tizenegy gyermekes mészáros fia lévén, szülőfaluja ösztöndíjával végezte el a főiskolát, mégis csak óvatosan tértem rá, amikor felkerestem a kecskeméti művésztelepen, hogy megyénkhez fűződő viszonyáról beszéljen. A magyar plakátművészet klasszikusa, a képző- és az iparművészeti főiskola professzora, párizsi, milánói világkiállítási nagydíjak, Becsületrend, két Kos- suth-díj jelzik hivatalos elismerését: Lehet, hogy a négy évtizedes, nagyvároshoz kötődő pályafutás eltépte a szálakat? — Dehogyis! Ha meghúzkodjuk ezeket a szálakat, mozdul az egész matéria, amit életemben szövögettem. Nézze, most is Félegyházának dolgozom. Az idei kiskun napok emblématervének ebből a félkilónyi vázlatából fogalmat alkothat, milyen fortélyos az alkalmazott grafika. Parányi területen érzékeltetni a város történelmét, az esemény népművészeti jellegét, eleget tenni a figyelemfelkeltésnek, ráadásul arra is goK_olni, hogy kinyomtatva, érembe öntve, vagy bélyegzőként is használható legyen a rajz. Kioperáltam a kiskunfélegyházi városcímerből a zárt templomkaput, az emblémán sarkig tárja egy vendéghívogató kun vitéz. — Rudnaynál festészetet tanult. Miért váltott át a reklámra? A végletekig önkontrollált alkat voltam, nem tudtam sodródni az akkori festőművészet divathullámaival. Ahhoz nem volt létbiztonságom, hogy kiérlelhessem magam, mint festő, kiváltképp egy „állami és társadalmi rend elleni felforgatás vétsége” miatt rámsózott börtönbüntetéssel a hátam mögött. 1932-t írtunk, a nagy túltermelési válság évét. Amennyire csökkent az áruk iránti kereslet, annyira megnőtt a reklám iránt. De nem lenne igaz, akár kényszernek, akár konjunktúrának állítanám be a váltást. Kassák, Moholy Nagy és a Bauhaus eszméivel voltunk telítve, érdekelt 'a művészet gyakorlati alkalmazhatósága, informatív, agitatív lehetőségei. — Es hogyan tért vissza a festőművészeihez? — Máj sáról. Gyermekkorom képzőművész élményei Munkácsy és a történelmi tablófestészet, de minthogy az érdeklődésem közben megváltozott, soha nem csináltam ilyesmit. A személyi kultusz, az erőszakos zsdanovi „szocreál” idején nem ízlett a politikai plakát. Azzal az ürüggyel, hogy én tulajdonképpen festő vagyok, Rákóczit, Esze Tamást, Dózsát vettem elő. Hihetetlenül könnyűnek éreztem, és két méteren aluli méret nem érdekelt. Nem szégyenlem, de nem tartom ezt az időszakot munkám szerves részének. Alkalmazott grafikusnak vallom magam, nem festőművésznek, ne higyjen a lexikonoknak. — Ezek a rajzok a falon a legkevésbé sem plakát- szerűek. — Nem hát. Kecskemét nekem különös újrafelfedezés. 1930-ban itt dolgoztam egy darabig a telepen, s hogy egy személyes vonatkozást is eláruljak, itt ismerkedtem meg a feleségemmel, aki maga is grafikus. Most, hogy negyven év után újra végigjárjuk a városszéli utcákat, fiatalkori formaemlékeimet rakosgatom össze. A kiskunsági parasztházak zárt. biztonságot sugárzó szerkezete a legmegnyugtatóbb, legemberibb építkezési rendszer a római villaépítkezések mellett. Miért csinálják a falvakban mostanában ezeket a pöffeszkedő, sátortetős kockaházakat? — De mester, az új rajzokról, ha hallhatnék.. — Hallhat, de ne írja meg, nagyon az elején vagyok. Áttételesen ezeknek is van köze Kecskeméthez. A Bánk bán illusztrációim szellemében kezdtem el egy nagy, legalább százéves rézkarcsorozatot. A magyar nyelv és irodalom életrajza? „A nagy világon e kívül nincsen számodra hely” — ez a címe. Nyelvi és etnikai egyedülvalóságunkat, elszigeteltségünket akarom kifejezni egy-egy nyelvemlék részlet, vagy verssor megjelenítésével. A tihanyi apátság alapító levelétől indulok, József Attilával végzem. Most készültem el a Halotti Beszéd summájával: „Senki nem mulhotia el ez vermut.* « * sem múlhatta el. Derűsen idézte a sírverem el- kerülhetetlenségére figyelmeztető írást, kemény kézszorítással fogadta 62. születésnapját köszönKonecsni György. (Konecsni Zsizsi felvétele) tő jókívánságaimat, s egy hét sem telt bele, halálhíre érkezett. Csákós, fakardos, levágott koponyán táncoló papírbáb: a háború iszonyatának leplezése ... Széttört, le- foszlott abroncsú kocsikerék, hátterében egy parányi szántó-vető; a legyőzhetetlen megújulás jelképe... Földgömböt formáló, összefogott kezek... Konecsni felejthetetlen plakátjait látom magam előtt. Olyan hirdetőoszlopon, ahonnan már soha nem lehet letépni őket Szabó János Pólyák Ferenc; Szőlősgazda. Kónya Lajos: Nem oldoz föl senki Álmomban is falat rakok könyvek súlyos tégláiból s mint Kőműves Kelemen vára, reggelre leomlik a fal. Hol van már az a hajdani egy-könyvű ház, mely elindított, hogy rabotok legyek majdan s verejtékemmel adózzam, ó, könyvek, irántatok való reménytelen szerelmemért. Mint poros munkaköpenyem, levetném rajongásomat s futnék a nyers való világ olajszagú műhelyeibe, bújnék erdök-mezők ölébe. De esténként ti bontotok fölöttem csillagos eget, szárnyatok alá húzódva hajtom álomra fejemet, nem oldoz föl senki a rontás bűvös kötelékeiből — ü tudtok csak varázsigéket! Sast Ervin. Üveggyöngyök régi kedves üveggyöngyöm elvesztettem mégis őrzöm napsugárban szikrákat hány benne zárva ott az a lány akinek már neve sincsen akinek már szive sincsen behálózták rezgő évek vad pirosak hideg kékek velük fonódik a tájra, kötöződik a világra üveggyöngyöm messze gurulj kedvesemnek ölébe huüj csillagot vess a szemében simulj meg a tenyerében yy domb éppen Hatvani Dániel: csak kiemelkedik a hófödte tájból. Tetején hosz- szú, megkopott épület. Iskola. Az elmúlt ősszel, iskolakezdéskor, az épület fennállása óta első ízben, nem hangzott fel a gyermekzsivaj. Az ablakok vakon bámulnak a világba. Körös körül tanyák vannak. S szinte karnyújtásnyira, a másik dombon facsoport, alatta korhadó fakeresztekkel, félig kidőlt sírkövekkel: pusztai temető. Lehangoló vidék ez, Alsóadacs a neve. A havon szikrát vet a csend, néhány varjú száll el csak felettük. De az épület a dombtetőn mégsem egészen üres; egyik végében pedagógus lakás, itt él Bense József 72 éves nyugdíjas tanító. Egyedül... Percekkel előbb ért haza Kunszentmiklósról, az autóbusszal. Van egy kis mopedje, de télen nem használja. A lakás hideg, benne öreg, valaha komfortos bútorok, régi könyvek, könyvsorozatok a polcokon, de akad köztük néhány újabb kiadású is, főleg a vallással, a hittel, továbbá a világmindenséggel kapcsolatos ismeretterjesztő munkák. Mire az ember megöregszik, már hsak a végső, nagy kérdések foglalkoztatják — fogalmazódik bennem a gondolat, míg nagykabátostól leülünk az asztal két oldalához, de az elvonatkoztató általánosításra csakhamar rácáfolnak az idős pedadógus szavai; — ötvenhétig Pálmonostorán tanítottam. Nyugdíjazni akartak, de én nem voltam hajlandó nyugállományba vonulni. Akkor ajánlottak egy helyet, ahová mindig kötéllel fogták a pedagógusokat. Mondtam, hogy az épp nekem való hely lesz. Így kerültem Kun- adacsra, illetve annak egy másik külterületi iskolájába, Peregadacsra. Pár év múlva a faluközpont isltoláEgyedül a dombtetőn jában tanítottam. Aztán, 1961-ben kijöttem ide. Azóta itt vagyok. Három évvel ezelőtt mentem nyugdíjba. 40 éves szolgálat után... Azt kérdezte, hogy telnek napjaim? Nagyjából úgy, mint más tanyasi emebernek a környéken. Itt nem könnyű az élet manapság sem. Három évvel ezelőtt sikerült kiharcolni, hogy csináljanak ide egy vegyesboltot. Száz aláírással juttattuk el a kérelmet az illetékesekhez. A boltot havi húszezer forintos forgalomra tervezték, most már nyolcvan- ezernél tartanak. De nagy baj, hogy a leltározás miatt a petróleum szállítása hosszú időre elakadt. Itt vannak a téli esték és nincs mivel világítani. Arról nem is szólva, hogy kértük már a villany idevezeté- sét is, csak 800 méterről lenne szó, de a DÁV nem is válaszolt a levélre. A postát kétnaponként kézbesítik. Két postás nem képes bejárni a kunadacsi tanyavilágot, Annyit mór elértünk, hogy a KPM hozzáfogott a kövesút korszerűsítéséhez. A dűlőutakat a tsz gépei tönkrevágják, de meg nem javítják. Holott a saját gépeik is elakadnak a kátyúkban, felborulnak a szekerek... Aki távolabb lakik a műúttól, az év nagyobb részében ló nélkül nem nagyon tud kimozdulni. Bizony, tartanak is lovat sok helyen, holott nem volna szabad a rendelkezés szerint. E gyedül él, de nem magányosan. Együtt lélegzik a tanyavilággal. Ügy is, mint községi tanácstag, úgy is, mint járási népi ellenőrző bizottsági tag. Javaslatok, köznapi gondok megoldásai foglalkoztatják. Javítani kellene az öregek, az idős tsz-gazdúk szociális ellátottságát... Kisméretű, a hagyományos tanyai házakba is beszerelhető zomóncos fürdőkádakat kellene gyártani és árusítani. Bádogkád van. de azt — ilyen vélekedéseket hallani — „Gagarin óta már a kunadacsiak sem veszik meg”. A tsz-gazdák háztáji takarmány ellátását úgy segíthetnék, ha a közös kalászos területeket az aratás után kiadnák másodvetések céljaira. Ha más nem, a muhar is megteremne. Ennek fejében a tagok vállalnák, hogy a háztájiból származó trágyát odaadnák a közös terület megjavítására. A szövetkezet földjei rendkívül soványak, a szerves anyagot évtizedek óta nem látott földeken mind kevesebb gabona terem meg... Tanácstagi körzetéhez 18 tanya tartozik. Rádió mindenütt van, de a tévé nagyon hiányzik. Olykor előadásokat tart, tanyagyűléseket. Mindenütt szeretettel fogadják. K orábban több pedagógus is lakott itt. Az egyik mind mélyebbre merült az alkohol gőzébe, s egy szép napon felakasztotta magát az ablakkeresztre. A többiek elmentek a sűrűbben lakott helységek iskoláiba. Feleségét 1944-ben vesztette el, az orosházi vasútállomáson. Éppen bombáztak... Nincsenek utódai, sem oldalági rokonai. Főzni, sütni jól tud, korábban maga is mosott, de pár év óta a pesti Patyolathoz küldözgeti a ruhaneműt. Méhészkedik, de már csak négy családja van. A kiürült iskolával, s az övével szomszédos, üresen maradt lakással a tanács azt tervezi, hogy berendezi szociális otthonnak, vagy pedig az öregek napközi otthonának. Amikor lekísér a dombtetőről, ezt mondja: — Tudja, csak az a rossz, hogy minden éjszaka az iskoláról álmodom, a zajongó syerekhadról. S amikor felébredek, percekig nem tudom elhinni, hogy csak a csend van, a nagy-nagy csend...
