Petőfi Népe, 1970. február (25. évfolyam, 27-50. szám)

1970-02-06 / 31. szám

■* oltfaí 1370. ret»ru3r o. p«nt«»c A „sarzsih méltóan Jánoshalmán két — ne­gyedik gimnáziumi osz­tály negyvenhét tanuló­ját kérték meg: név nél­kül, őszintén válaszolja­nak négy kérdésre. Ezek egyike: Melyik erkölcsi tulajdonságot tartod leg­fontosabbnak, s hogyan akarod elérni ? Az írásban adott vála­szok között első helyen az akaraterő szere­pel. Tudjon az ember cél­tudatosan tevékenykedni egy szép terv megvalósí­tása érdekében. Megfo­galmazták — több más közt — ezt az értékes er­Csupity István vb-elnök. kölcsi tulajdonságot is: Minden körülmények kö­zött kiállni a felismert igazság mellett... Mikor Csupity István­nal, a községi tanács vb- elnökével Jánoshalma új „sarzsijáról”, nagyközség­gé emelkedéséről beszél­gettünk, ezeket mondot­ta: — örömmel, büszkeség­gel tölt el — s velem együtt helységünk min­den lakóját — az új rang ... Megvallom őszin­tén, ennek feltételeit hosszú évek kitartó mun­kájával készítettük elő... E szavaknál jutottak eszembe a gimnázista fiatalok értékítéletei. Majd minél több bizonyí­tékát jegyeztem fel a kö­vetkezetes munkásságnak, annál inkább sűrűsödött minden a diákok — az if­júság — fogalmazta szó­ban : akaraterő. Igen, — példamutatóan törekvő az itteni lakosság is. De miért örül most hatvá­nyozottan az új kategó­riának? Nagyközség. Hi- •zen nem kis elégedett­ségei viselték a tekin­télyt sugárzó „mammut- község” elnevezés sem, amellyel azelőtt is a köz­tudatban élt. No meg a régi világban a mezővá­ros titulust is megkapta. De ez a mostani: — szocialista „rendfokozat”. Az egész lakosság élet­erejének, tehetségének minősítése. „Erős” volt az a régi-világbeli település is, amikor százezer arany­pengőt adott kölcsön a megszorult Kiskunhalas városának. Az az erő azonban a tehetős kisebb­ség érdekei szerint ha­tott. Mert abban a gavallé- rosan kölcsönző helység­ben még csak 300 négy­zetméternyi betonjárda volt.;. Ma pedig 60—70 ezer négyzetméter a szi­lárd burkolatú járdafelü­let, s alig van néhány ut­ca, ahol legalább az egyik oldalon ne lenne ilyen ... Vagy a hálommillióért megépítetett új utat em­lítsük a Kossuth Lajos és Arany János nevét viselő utcákban? A felszabadulásig 172 helyen világított villany­lámpa Jánoshalmán. Ma 850 ponton sugárzik szét a fény, sokkal erősebb a réginél, hiszen a forgal­mas átkelőhelyeken, fő­vonalakon higanygőzös lámpából másfél száz van... És világos utcá­kon, korszerű járdákon sokat, szívesen járnak, találkoznak az emberek. Találkoznak, kicserélőd­nek, erősödnek a gondo­latok is, szaporodnak a jó elképzelések, a kö­zösség érdekében erő­södnek fel a jószándé­kok ... A valamikori me­zőváros sáros, poros ut­cái, a pihentető esték sö­tétsége — az embereket ' is elzárták egymástól. Szoktatták az úgy jó, ahogy van szemlélethez. Vonzotta-e a lakosságot a sivár, poros község­központ — a bódéival? És ma? Mintha előkelő üdü­lőtelepre csöppenne az ember, amikor a tanács­házából, az iskolákból, fényes üzletekből kilép, s átsétál a gyönyörű par­kon. A madárfüttyel — télen is van — kedvesen kél versenyre a taninté­zetekből — nyitott s csu. kott ablakon át — előcsi­lingelő gyereklárma. — Mintegy tíz év alatt 26 kilométer hosszúságú­ra nőtt a vízvezetékháló­zat, körülbelül 800—850 magánlakásban vízveze­ték biztosítja a korszerű higiéniát, testkultúrát — s ez már urbánus igénye­ket jelent — igyekszik ünnepélyes szavakba öl­töztetni a kommunális el­látottság tényeit Csupity István. Az igények városiaso­dása. Pillantsunk csak a cím melletti képre. Még így „szürkén” is fel tud­ja kelteni azt a hatást az újdonatúj Magyar László utca, amit színes vakola­té emeletes házai a való­ságban előidéznek. A két­szintes — KISZ- és nép­frontakcióban épült lakó­házakból huszonkettő so­rakozik az út két part­ján. Négy-négy család otthona van bennünk, s ezekben méginkább köze­lítenek az élet minden­napjai is a városias for­mához, mint a felszaba­dulás óta tető alá került, nyolcszáznál is több új lakásban. De hogy a tempó gyorsulását viszo­nyítani tudjuk, jegyez­zük meg, hogy az emlí­tett lakásmennyiség há­romnegyedrészben 1957. óta épült Persze, ne gondoljuk, hogy a szép, az új, a László József párttitkár. jobb olyan ripsz-ropsz se­besen hódított. A veze­tékes víz például 1958— 1964 között nem volt va­lami kapós. Még itt is működött az előítélet: eleinte, sokan inkább csak a jószággal „próbálták ki”. Ma már a 101 utcai kút „emberi” használata magától értetődő, s a víz­vezetékigény kielégítése probléma. — Azelőtt fő törekvése volt az embereknek: föl­det venni. A mezőgazda­ság szocialista átszerve­zése után a tartalékolás kora következett A téeszek erősödésével a la­káskultúra, az igényesebb, kellemesebb élet — a tö­rekvések iránya — jel­lemzi tömören a lépcső­fokokat a vb-elnök. S hogy a színvonalasabb életstílus miként vált len­dítőerővé más területe­ken is, íme a szintén sa­játos refrén: — A megye földműves­szövetkezeti kereskedel­mében először nálunk kísérleteztük ki az ön- kiszolgáló boltot... Űj vendéglátó-komplexum: étterem, cukrászda. Igaz, ez is inkább már az öt­venes évek adottságaihoz mérve modem ... — A központi orvosi rendelőt elsőnek építet­tük meg a járásban... 1966-ban. Két év múlva szakorvosi rendelőintézeti kirendeltség ' követte..1. Ma már csak kórházi ápolásra kell Halasra méhni\ .A'ztári ’ a 17' 'cső-' portos óvoda-komplexum, plusz az újabb. — A járásban itt volt az első öregek napközi- otthona ... Vessünk egy pillantást az újságoldal alján levő képre: a 10 milliós költ­séggel épült új gimná­ziumot ábrázolja. Amely tulajdonképpen — tanu­lókkal, tanerőkkel — 1964 óta funkcionál, s az el­múlt évben 113 érettségi­zettet bocsátott szárnyra. Jelenleg kétszáz tanuló­ja van. Hol? Abban az emeletes kollégiumban, amelyet 150 tanyai gye­rek otthonának építettek, s ahol eddig a gimnázium is helyet kapott. — Negyvenéves vágy­álom válik valóra a gim­názium mostani átadásá­val — jegyzi meg Csu­pity elvtárs. — Mert már a harmincas években fel­vetették: jó lenne. Egyik derék tanácstagunk. aki annak idején a képviselő- testületben is tevékeny­kedett, mondta a múlt­kor: „Hiába volt gazdag a község, a gimnázium létrehozása mégiscsak a kommunisták érdeme ...” 40 év múltán — a fel- szabadulás 25. évforduló­jának esztendejében... De a kommunisták egy- maguk nem alakíthatták volna ilyen erőssé, újjá Jánoshalmát, ha a tár­sadalom nem értett vol­na egyet a párt politiká­jával. Jánoshalmán is egyetértettek, s a pártta­gok és pártonkívüliek, a legkülönbözőbb rétegek összefogásával emelték nagyközség rangjára szü­lőföldjüket ... Ehhez az anyagiak gyarapodása mel­lett a szellem fényesedé- sére is szükség volt A gimnáziumról szóltunk. 1951 óta — megszakítá­sokkal — működik a Me­zőgazdasági Gépészképző Szakiskola... Ez is, amaz is nemcsak Jánoshalma, hanem a járás — sőt a megye — fiataljainak nyitja ki kapuját... Gyű­lik a szellemi tőke. Erről a folyton növek- vő értékrőj beszélt nagy tisztelettel László József elvtárs, a községi párt- bizottság titkára is, s hoz­zátette. — Egy éve dolgozom itt, de már is nagyon jó tapasztalatokat összegez­hetek. Biztos vagyok ben­Somogyi László népfrontelnök ne, hogy élni tudunk azokkal a lehetőségekkel, s eleget tudunk tenni megnövekedett felada­tainknak — amelyek Já­noshalma nagyközségre hárulnak. Kötelességeink vannak a környező hely­ségekkel szemben is. Az erőt ad, hogy elképzeléseink eddig is találkoztak a la­kosság akaratával. Jó az együttműködés a párt, tanács s a népfront kö­zött ... Ezt hangsúlyozta Somo­gyi László is, a községi népfrontelnök. S amikor lelkesen sorolta az együtt­működés további lehető­ségeit — községszépítés, kultúrközpont kialakítá­sa, a majdani nagyáruház sokcélú kihasználása — a párttitkárhoz hasonló konzekvenciákkal szólt még egyvalamiről. A köz­ség első vezetői kilátogat­tak Kecskésre, arra a ha­tárrészre, ahol évek óta nem láttak községi veze­tőt. Hideg volt, kustolt a hó, az iskola ennek el­lenére megtelt Nagy él­mény volt a találkozás, — a párttitkár számára bemutatkozás is —, gyor­san repültek az estéli óráit, Ezernyi kérdés, ké­rés, javaslat, és milyen reálisan lehetett megvi­tatni egyelőre nem telje­síthető kívánságokat is. Meg azt,. hogy addig is lehet tenni valamit. Az is ajz emlékezetes szót- értés sikere, hogy az ot­tani iskolának aggregá­tort ad az egyik üzem. Lesz majd tévénézés, filmvetítés... Szinte szimbolikus moz­zanat ez Jánoshalma új „sarzsijának” elnyerése­kor. Jelzi, ezen az úton továbbhaladva kisebbe- dik, majd lesz a múlté az a bizonyos bűvös kör, melynek meglétét olyan megrázóan, nyugtalaní­tóan rajzolta fel a tele­vízió múlt csütörtöki, ki­tűnő kisfilmje — A ta­nyán. Mi az a bűvös kör? Az, hogy elmaradott élet­formával elmaradott gon­dolkodás társul, s ez még olyan nagy visszahúzó erőt .jelent, amely — a legjobb szándékú intéz­kedés, a tanyai hétközi­otthon életrehívása, s a legmeggyőzőbb agitációs érv, a szülők körülnézése a kollégiumban — tehát mindezek ellenére máso­kat, az ilyen körülmények között élő fiatalokat is visz- szatartaná a kitöréstől. Ha nem sok fejben is tartja még magát ilyen homály, belenyugodni nem le­het ... A nagyközség első vezetőinek ez a kirándu­lása js nagy rést ütött ezen a körön, a tanyavi­lág elmaradottságán. Be­bizonyosodott, hogy az új nagyközség szellemi tő­kéjének értékes tartalé­kai vannak külterülete­ken is. Csak a szunnya­dást kell szétoszlatni. Mint bent, odakint is tö­megkapcsolatokkal. Hogy az ott élő fiataloknak, akik a benti kollégiumból járnak iskolába, segítse­nek kitörni hazakerülésük után az ósdi szemléletből. Hogy — miként a gim­nazisták megfogalmazták — nekik is legyen ere­jük „kiállni a felismert igazság mellett”. Tóth István (Kovács János felvételei.)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents