Petőfi Népe, 1970. február (25. évfolyam, 27-50. szám)
1970-02-06 / 31. szám
1970. február 0. péntek S. oldal Várják a diákokat a szakközépiskolák Most, miután iskoláinkban megkezdődött a tanév második fele, a nyolcadikos gyermekeknek és a szülőknek egyaránt sok gondot, fejtörést okoz: mit tanuljon, hová menjen az általános iskolát sikeresen befejező tanuló? A pályaválasztással kapcsolatos feladatokról és problémákról már többször írtunk. A szülők és pedagógusok ilyen irányú feladatai ismeretesek. A gyerekekkel való rendszeres foglalkozás, jó szándékú útbaigazítás mellett természetesen az is nagyon fontos, hogy minden érdekelt tudja: milyen lehetőségek között válogathat az, akiben meg van a továbbtanuláshoz szükséges szándék és tehetség. Az általános- és szakgimnáziumok mellett egyre nagyobb szerepet kapnak napjainkban a szak- középiskolák. Ezeknek lényege, hogy a korszerű általános műveltség mellett a választott szakma- csoportokban középfokú szakmai képzést nyújtanak. Természetesen úgy, hogy nem zárja el a továbbtanulás útját az előtt, akinek ambíciója és képessége ezt lehetővé teszi. I Megyénkben összesen, tizenkét szakközépiskolába nyerhetnek felvételt azok, akik eredményesen elvégezték a nyolc általánost és 1970. szeptemberéig nem töltik be a 17. életévüket A vidékről jelentkező tanulók helyzetét megköny- nyíti, hogy kollégiumi elhelyezést is igényelhetnek. A 12 megyei szakközép- iskola 26 osztályába ösz- szesen mintegy ezer tanulót vehetnek fel a következő tanévre. A tanulók az őket útnak indító általános iskolák útján Bács megye területére a következő szakközépiskolákba adhatják be felvételi kérelmüket: Közgazdasági szakközépiskola Ilyen van Baján, Kecskeméten és Kiskunfélegyházán. Többek között itt képeznék könyvelőket, vállalati tervezőket és statisztikusokat összesen mintegy 360—400 tanuló nyerhet felvételt Kereskedelmi szakközépiskola Egyik Baján van, a másik Kecskeméten. A szakma jellegéből adódik, hogy a felvételnél legfontosabb tantárgyak a magyar nyelv és a számtan, mértan. Az itt végzettekből bolti eladók, raktárt dolgozók, hálózati egységek vezetői, ellenőrök válhatnak. Vízügyi szakközépiskola Baján működik, vízépítési és vízgazdálkodási ágazattal. Ide elsősorban fiúk jelentkezzenek, de néhány leánytanulót is felvesznek. összesen 70—80 elsőévest várnak a jövő tanévre. Többek között gát- és esatomafelügyelők, műszaki ellenőrök, szerkesztő-tervezők kerülhetnek ki innen. Egészségügyi szakközépiskola Kalocsán és Kiskunhalason 100—120 tanulót vehetnek fel ebbe az iskolatípusba. A felvételnél fontos tárgyak a kémia és az élővilág. Az érettségi után belőlük lesznek az ápolónők, csecsemő- és gyermekgondozók, asszisztensek, egészségügyi adminisztrátorok, stb. Szőlőtermesztő és borkezelő szakközépiskola Kiskőrösön működik, s a jövő tanévre 70—80 tanulót vár. Itt is a kémia és az élővilág a legfontosabb felvételi tantárgy. Érettségi után az itt végzettek a szőlőtermesztő és borkezelő szakmában nyerhetnek különböző beosztásokat. Mezőgazdasági gépészeti szakközépiskola Kiskunhalason működik. 36—40 diákot vehet fel. Kertészeti üzemek, gépjavító állomások számára nevelnek itt szakembereket. A végzett tanulók többek között műszaki rajzolói, műszaki raktárosi, anyagbeszerzői állásokat is betölthetoek. Növénytermesztő és állattenyésztő szakközépiskola Kalocsán és Kiskunhalason működik. Fő felvételi tantárgyak: kémia és élővilág. Mezőgazdászokat, állattenyésztőket, telepvezetőket, üzemgazdászokat képeznek többek körött. Kb. 100—120 tanulót vehetnek fel. Kertészeti szakközépiskola Baján és Kalocsán található. A jövő tanévre 70— 80 tanulót vesznek fel. A két alapozó tantárgy a kémia és az élővilág. Az érettségi után a fiatalok mint kertészek, telepvezetők, üzemgazdászok helyezkedhetnek eL Azt javasoljuk az érdekelteknek, hogy az iskoláktól vagy a művelődésügyi osztályoktól kérjenek bővebb felvilágosítást a felvételekkel kapcsolatban. Helyesnek tartjuk, ha a gyermekekkel is alaposan megbeszélik a választást, még mielőtt a döntésre kerülne a sor. ▼. M. Tersánszky Józsi Jenő A Nagybányán 1888-ban született Tersánszky Józsi Jenő életét és írói pályáját rajzolja meg a Szépirodalmi Könyvkiadónál a közelmúltban megjelent kötet, az Arcok és vallomások sorozatban. A Nyugat folyóirat köré csoportosult irónemzedék egyik legegyénibb alkotója hunyt el 1969-ben. A nagyközönség a Kakuk Marci íróját ismerte csupán. Azét az anarchikusán lázadó, szereleméhes, kalandvágyó népi hősét, kinek játékosságában, kedves fintoraiban sok minden volt magából Tersánszkyból is. De ne felejtsük el a nagyszerű első világháborús regény íróját sem („Viszontlátásra, drága"). S még mennyi értékről nem tud a széles olvasótábor! Hány kitűnő novella (A tiroli kocsmáros), hány eredeti hangú emlékezés (Nagy árnyakról bizalmasan) vár új és új olvasókra. Tersánszky íróegyéniségének varázsos játékosságáról vallanak ismerői. Nemcsak barkácsolásai voltak híresek — gondolunk itt legendás csónakjára —, hanem arra, hogy sokszor fellépett mint furulyát is. Az élet szerelmese volt. Szerette az élet kis és nagy örömeit: szívesen ízlelgette a Márvány utcai borkóstolóban a legjobb borokat; öreg korában földközi-tengeri hajóútra indult, nyolcvanévesen eljutott még Jaltába is. Erről ö maga így szólt: „Az élet, az életünk azzal, hogy fájdalmakon át tovább folyik, és küzd a jobbért, a boldogabbért, a legnagyobb optimista.” A közelmúltban mutatta be a Televízió a Budapesti Katona József Színház előadásában A kegyelmes asz- szony portréja című színművét. Ez a mű is mint sok Tersánszky-alkotás szellemesen bírálta a polgári erkölcsöt. E rövid ismertetést zárjuk az író erkölcsi felfogását összefoglaló sorokkal: „Nincs jobb és nincs más összeomolhatatlan társadalmi alap, mint a tisztességnek, munkának, tehetségnek, hitnek, és önérzetnek megbecsülése, és a tág lelkiismeretnek, henye- ségnek, tehetetlenségnek, megalkuvásnak, csúszásmászásnak a megvetése és helyére szorítása.” Szekér Endre 44. Egy keshedt nyúlánk, hullámosított hajú, krump- liorrú féri — a főpincér — már szaladt is eléjük. Lakáj módra meghajolt és erős orosz kiejtései dörmögte: „Parancsoljanak, uraim!”, s személyesen vezette Kreut- zert és Lindemant egy asztalhoz, melyet magas mellvéd választott él a teremtől. Kreutzer minden bizonnyal jó előre elrendezett mindent, mert a habfehér térítőn ott állt már a hidegtál; sós uborka, kaszinó- tojás. savanyított gomba, kvászos káposzta, lazac, és kaviáros szendvicsek. Az ezüst vödörből moszkvai vodkás üveg kandikált ki a jég közül. — Orosz vacsora — magyarázta Lindeman értetlen pillantását fölfogva Kreutzer. _ Az oroszok aztán é rtenek az evés-iváshoz. A megrendelést a főpincér vette föl, s tört németséggel elmagyarázta Lm- demannak az egyes fogások jellegzetességeit. Artúrnak meglehetősein nagy nehézséget okozott az olyan nehéz orosz szavak kiejtése, mint borsos, gribi. ikra (borscs, gomba, kaviár — a ford.l és Kreutzer nem állhatta meg. hogy enyhén el ne mosolyodj ék. amikor meghallotta, milyen nyelvtörő módon próbálkozik Lindeman az olyan mássalhangzó-kapcsolatokkal, mint a rscs. a gr és a kr... — Doktor úr, igaz, a borscsot nappal fogyasztják. de önnek rendelnem kellett ebből a pompás ká- posztás-céklás levesből. Mi legyen a második fogás? — nézett kérdőn a főpincérre. — Legyen szabad talán rántott pontyot ajánlanom, és sült húst kozák módra, hajdinakásával. Artur egyetértőén rábólintott — a maga ízlésére bízom, mondta ezzel — és szedni kezdett a tányérjára a hidegtálból. A főúr ezalatt pálinkát töltött a jókora, zöld színű poharakba. Amikor meglátta Lindeman felvont szemöldökét. Kreutzer megmagyarázta: az oroszok evés előtt ilyen nagy pohárból isznak, most pedig orosz vacsorát esznek, tehát így illik... — Kreutzer úr — hajolt Artur a százados arcába. — — ön honnan ismeri ilyen jól az orosz szokásokat? — Nézze csak. kétszer jártam Oroszországban, mégpedig 1939-ben és 1940- ben, s megtanultam egyet, s mást. No. nem, nem! Most orosz módra iszunk — fenékig! — s Kreutzer maga is hetykén leöntötte torkán az italt. A pálinka megköhögtette kicsit, ezért egy darabka fekete kenyeret kezdett szagolgatni. s mohón a szájába tömött egy csipet káposztát. Artur furcsállkodva nézte ezeket a „műveleteket”, aztán Kreutzer mozdulatának engedelmeskedve apró kortyokban megitta a pálinkát. Aztán hiába nógatta Kreutzer, különösebb étvágy nélkül ette a bors- csoi. A rántott hal ízlett neki, de a hajdinakását csak azután volt hajlandó megkóstolni, hogy Kreutzer egyre bizonygatta, milyen fölséges eledel még a cárok is kedvelték. Hiába volt minden. Lindeman nagynehezen magába kényszerített két kanál kását, aztán félretolta a tányért és inkább újra vett a kaviáros szendvicsből. Az igazat megvallva Artúr sokkal ravaszabb játékot várt Kreutzertől, bár ez az orosz vacsora egészen jó ötlet — otromba kivitelben. Az orosz vendéglőbe szóló meghívás eleve sokat mondott Artúrnak. Kreutzer az „orosz légkört valamiféle lakmuszpapírnak szánta, amely kimutatja Artur viselkedését. Maga a főpincér is — nyilvánvalóan Kreutzer régi besúgóia — ezért sürgölődött annyira. Semmi baj — gondolta Artur — akkor hát vacsorázzunk orosz módra. De mindenképp végeznem kell Kreut- zerral. mégpedig minél gyorsabban, hiszen orosz kémnek vél. ez nyilvánvaló” — gondolta Artur. A második poharat a barátságukra itták ki, és Kreutzer csodálkozva látta. hogy Lindeman kissé mar pityókás; arca nekipiAbody — Tízéves koromig minden évben Kecskeméten nyaraltam, itt élt nagyanyám. és jó néhány rokonom. Emlékszem, egyszer egy cirkuszban mint bohóc is felléptem. Ha hiszi, ha nem; fénykép is van róla. Lehet, hogy akkor kezdődött máig is tartó kapcsolatom a színpaddal? ilyet egy „komoly irodalmár”? — kérdezik. És azt mondják: a Rádió meg a Tévé karjaiba zuhantam. — Talán az irodalomtörténészt, a gondolkodót, a mai problémáktól tüzelt közéletiséget féltik — kockáztatom meg a magyarázatot. — Nehéz ezt elbírálni Abody Béla kritikus és irodalomtörténész, publicista és szépíró. S mégis: elsősorban a tévéből ismeri a nagyközönség. Családias hangulatú műsorok, esztrád- jellegű összeállítások szervezőjeként. szereplőjeként vált népszerűvé. És szakmai körökben így kavart vitát, váltott ki ellenérzéseket. — Azt mondják rólam a komoly műfajt féltők, hogy; „elzüllöttem”. Azt hányják a szememre: színészkedem, hogy kabarészerű jelenetekben fellépek. Hogy tehet rosodott, szeme fölfénylett, mozdulatai hevesebbek lettek. Kreutzemek eszeágá- ban sem volt leitatni Lin- demamt. aki viszont önszántából egymás után hajtotta le a pálinkáspoharakat, sőt. miként Kreutzer, ő is megpróbálta kicsit meglotyogtatni a szájában, mintegy ízlelgetve a vodkát. Ettől még jobban tüzelt az arca. Kreutzer hangulata fokról fokra romlott. Lélektani kísérlete most is éppoly balul ütött ki, mint akkor, Bad-Ausseeben. Ez a Lindeman éppúgy piszkálgatta az orosz ételeket, mint egy született német, még egy apró mozdulaton sem lehetett rajtakapni. S ami még rosszabb: lassan teljesen leitta magát, s Kreutzer ezt ki nem állhatta. Óvatosan el akarta tüntetni az asztalról a vodkás üveget, ám Lindeman hevesen tiltakozott ellene, sőt krími pezsgőt követelt, s egy jókora kelyhespohárral megivott ebből a pompás italból, melyet még Berlinben ízlelt meg. 1942-ben. Kreutzer minden próbálkozása dugába dőlt ezen az estén, pedig olyan gondosan kitervelt mindent. (Folytatjuk.) Én úgy gondolom, sokféleképpen használhat az ember. Ügy is, hogy megismertet valamivel. Ügy is, hogy rádöbbent. felráz, gondolkoztat. De azt hiszem, azzal is, ha szórakoztat. Ha egy-egy rövid időre feledtetni tudja a gondokat, harcokat. És ne higgye, hogy a jóízű nevetés. a derű feltétlenül a színvonal rovására megy. Legfeljebb áttételesebben hat ilyenkor a szereplő, a mű. — Ön rendkívül termékeny, úgy is mondhatnám: az ország színe előtt van örökké. Nem akadályozza ez az elmélyülésben? — Ki tudja ezt pontosan? Egy biztos: sokat, nagyon sokat akar az ember. S az idővel való versenyfutás borzasztó. Legnagyobb átok. valóságos szenvedés. Sokan kérdezik: írás. szereplés, kritikai munka, különböző műfajok, és most munka az Operánál is: hogyan bírom? Mikor alszom? — Mit mond ezeknek? — Jókedvvel, frissen dolgozom. Persze... Tudja mit? Az ember gyermekkorában sok mindenre vállalkozik. És ha mindabból valamit is megcsinál, az már nagy dolog. — Ha már itt tartunk: mondana valamit készülő könyveiről? — Ez érdekes, látja. Magam sem tudom, hogyan készültek el. Észre sem vettem. s máris két könyvem nyomdára kész. Magam sem értem, talán csoda történt. — Régóta ír. harcol, dolgozik. Ügy érzi, változott valamit a kezdetek óta? — Az ember mindig változik. Szörnyű lenne, ha nem ez történne velünk. Az ember élete végéig igyekszik tisztulni Varga Mihály
