Petőfi Népe, 1970. február (25. évfolyam, 27-50. szám)

1970-02-05 / 30. szám

*. oldal IF70. február 5. esHflJrWK Az emberi lehetőségek felől Két „gyenge tsz” Kunadacson A pár száz holdnyi üze­mi szőlő és gyümölcsös szigetként emelkedik ki a sivár kunadacsi határból, önmagunkban nem sok kapaszkodót nyújtanak a felemelkedéshez. A leg­rosszabb minőségű homo­ki szántók váltogatják egymást a majdnem min­dig vízállásos szikes lege­lőkkel. A szántóföldek ér­téke nem éri el az öt aranykoronát. Hosszú éveken át az it­teni két közös gazdaság — a Rákóczi és a Kossuth Tsz — tagsága érdemleges eredményt nem tudott ki- küzdeni; egyik veszteséges esztendő a másikat követ­te. Legtöbbször az irányí­tással, a hozzáértéssel is gondok voltak. Ám az utóbbi években lassú, de biztosnak látszó fejlődés­nek lehettünk tanúi. Az igazi megszilárdulás azon­ban még korántsem követ­kezett el; ennek lehetsé­ges feltételeiről kértünk tájékoztatást a két gazda­ság főkönyvelőjétől, Seres Jánosáétól, illetve Bujdosó Jánostól. Erőiket túlbecsülve A Rákóczi Tsz vezetői egy évvel ezelőtt elhatá­rozták: az állattartásra, fő­képpen pedig a szarvas­marhatenyésztésre helyezik a fő hangsúlyt. Ennek ér­dekében a fejlesztésre majdnem egymilliót áldoz­tak. 98 tehenük van, az állomány a korábbinak több mint a másfélszere­sére „futott fel.” A tejho- zam azonban nem jelen­tős, ennek a tsz-vezetők sem tulajdonítanak jelen­tőséget, az állomány tar­tásának szinte kizárólagos célja az utódnevelés „hízó­alapanyag” céljára. Kiala­kították a borjúnevelőt is, házi kivitelezésben 123 ezer forintért, de az itatá­sos burjúnevelésről visz- szatértek a hagyományos szoptatáshoz; kiszámítot­ták ugyanis, hogy a fej és munkadíja több, mint amennyit a tejszínért kap­nak. Ráadásul kiderült, hogy az abraktakarmány kevésnek bizonyul, más tsz-ektől kell kölcsön kér­niük, s ezt majd a hízó­marhák értékesítésekor törlesztik. Egyébként 180 hízómarhára kötöttek ér­tékesítési szerződést, bár ebből megközelítőleg 40 a háztáji gazdaságoké. Építettek egy 300 férő­helyes sertéshizlaldát is, 722 ezer forintért. Erre megkapták a 70 százalékos állami támogatást. Ugyan­akkor csökkentették a juh­állományt, eladtak egy fal­ka: 250 körüli anyajuhot. „Gazdagodtunk, de pén­zünk nem maradt” — mondja a főkönyvelőnő, s ebben benne van annak kritikája is, miszerint a gazdaság teherbírását kis­sé túlbecsülték. Mintegy félmillió forintos mérleg­hiányra számítanak: a de­cemberi béreket január közepén például nem tud­ták kifizetni. Nem jutott pénz az elavult gépállo­mány fejlesztésére sem. Gyarapodás — megszűnő üzemágakkal Bizakodóbb a hangulat a Kossuth Tsz-ben: egy­millió 200 ezer forinttal növelték a közös vagyont. Felújították. . illetve újak­ra cserélték ki a mee^o- doU c-éuuket. 50 hold úi barackost telepítették, kor­szerűsítették az irodaházat. Csakhogy ennek a bizako­dásnak ára van: eladták a szarvasmarha- és a ser­tésállományt, s így — mi­után feleslegessé vált — túladtak a száz holdon termesztett kukoricán is. Történt mindez azzal az indokolással, hogy az ál­lattartáshoz hiányoznak a tárgyi és a személyi fel­tételek. Egyedül csak a juhászainak kegyelmeztek meg, bár a másfél ezer holdnál nagyobb közös le­gelő, s a rajta levő hodá- lyok a mostani 700-asnál jóval nagyobb állomány tartását engednék meg A juhászok bérezését is fe­lettébb ösztönző módon ol­Néhány következtetés: A tagság kilátástalan helyzetéről ma már nem beszélhetünk: tízórás mun­kanapra a Rákócziban 64, a Kossuthban 80 forintot számfejtettek. Az utóbbi tsz-ben 60 forintot havi előlegként kaptak a gazdák. Becslések szf.-int azonban a háztájiból elért jövedelem fölözi a közös­ből származót: ennek va­lószínűsítésére elég egyetlen adat is: a Rákócziban csak tejpénzként 3,5 millió fo­rintot fizettek ki a tagak­nak, a közösön át történő értékesítésből adódóan. (Bár az adatban benne sze­repel a Kossuth Tsz tag­sága egy részének kifize­tett járandóság is). Ebből következik, hogy nagyobb elvándorlás mos­tanában nem mutatkozik, sőt az átlagos életkor csök­kenésére figyelhetünk fel. Ám egyúttal igényként je­lentkezik a rendszeresebb foglalkoztatás is. A Rá­kócziban még csak észlelik az igényt, de a megoldás módját nem látják. Zöld­ségtermesztés? Nincs ha­gyománya, próbálkoztak ve­le, nem sikerült, még a fa­luközpontba építkező gaz­dák sem használják ki a kerteket. Inkább olyanfaj­ta segédüzemágra lenne szükség, ahol elsősorban a dották meg: a bruttó be­vétel 30 százalékát kap­ják. A három juhász ösz- szesített éves jövedelme tavaly: 200 ezer forint. Három év óta mérleghi­ány nincs, a béren felül 4 százalékos nyereségrésze­sedést fizetnek, s több mint egymilliót tartalékol­nak is. S teszik ezt olyan év után, amikor a gabo­nából majdnem egymilli­ós, a paradicsomból pedig félmilliós veszteségük volt. Egyedül csak a barack ho­zott többletet. Kis rossz­májúsággal azt mondhat­nánk, azok az ágazatok tették eredményessé a gaz­dálkodást, amelyektől meg­szabadultak. nők találnának rendszeres foglalkoztatást. A Kossuth Tsz területén két év múlva befejeződik a vízrendezés, s ettől kez­dődően — hagyomány ide, megszokás oda — megho­nosítják az üzemi zöldség- termesztést. Mert az alap­szabályban hiába írták elő az április 1-től november 30-ig terjedő időszakra vo­natkozóan minden • gazda részére a közösben eltöl­tendő heti 4—5 munkana­pot, ennek reális teljesíté­sére nincs lehetőség. Ta­valy például a tavaszi idő­szakban 70 gazdát „adtak át” a Helvéciái Állami Gazdaságnak, egy hónap­ra. A munkaerő „kiárusí­tására” hosszú távon nem lehet berendezkedni. Mindebből következik: Kunadacson a gazdálkodás korszerűsítését az emberi lehetőségek oldaláról kell megközelíteni. Átgondol­tabb, de az eddigieknél merészebb vállalkozásokra van szükség. Annyit már elértek, .hogy a gazdák a szövetkezetből meg tudnak élni. Ezután azt kell bizo­nyítaniuk: a gyenge ho­mokon is lehet eredményes gazdálkodóst folytatni. H. D. 43. benne a bizonyosság, hogy Ez pedig annyit jelent, hogy a lélektani kísérletet kell nem téved, amikor úgy alkalmaznia, hogy végérvé- gondolja hogy már a kéz- nyesen lezárja ezt az ügyet, det kezdetétől az orosz és végezzen Lindemannal. kémszervezet után nyomoz. * A fenébe is. csak ne Lin- Artúr az SS bécsi köz- demannról lennének ilyen pontjának számára kijelölt bizonyítékai, akinek olyan egyik szobájában az utóbbi jó kapcsolatai vannak Bér- három nap gestapos jelen- linben. hanem valaki más- téseit nézegette. Ebből jól ról, már régesrég intézked- kivehette, milyen is a nő­hetett volna! De Lindeman metek és osztrákok „harci esetében még attól is tar- szelleme”. „Kenyérért sor- tózkodott. hogy annak le- ban álló két asszony elítél- velezését ellenőriztesse, te Ausztria egyesítését a vagy őt magát figyeltesse, birodalommal.” „A Duna- Itt csakis nagyon pontosan bankház egyik pénztárosa lehet csapást mérni, a leg- biztosra veszi Németország kisebb hibát sem engedhe- összeomlását.” ..A Práter ti meg magának, mert ak- egyik postatisztviselője szé- kor Lindeman és Bingel, az gyelli, hogy Hitler honfi­átkozott após összeroppant- társa ...” iák. De megtalálja, feltét- Igen. az elmúlt évek sok lenül meg kell találnia az mindenre megtanították az utolsó láncszemet, amely embereket döntő bizonyíték lesz a ke- Artur ráemlékezett, hogy zében 1938-ban az osztrákok sok­M'o"1 tovább gondolko- ezres, feltüzelt soviniszta zott. annál erősebbé vált tömege megéljenezte a nyi­Rendszeresebb foglalkoztatást l Közérdekű bejelentések, magánpanaszok A termelőszövetkezetek gépesítési színvonala Látogatás a bajai járási NEB-nél Mindössze néhány napja, hogy hivatalosan is lezárta az elmúlt évet a bajai já­rási-városi népi ellenőrzési bizottság. Január 27-én tár­gyalták meg az 1969. évi munkát, s jelenleg már az idei feladatok végrehajtá­sán dolgoznak. Vessünk egy pillantást a múlt évi tevé­kenységre, pontosabban ar­ra. hogy hány közérdekű és magánjellegű bejelentés, panasz érkezett a járási NEB-hez. s ezek milyen összetételűek voltak, hogyan intézkedett velük kapcso­latban a népi ellenőrzés. Márfai Mihály, járási-vá­rosi NEB-elnök elmondta, hogy 1969-ben 40 volt a közérdekű bejelentések szá­ma — az előző évi 46-tal szemben. Ezek zöme az ipari és a mezőgazdasági dolgozóktól érkezett, s első­sorban a belső ellenőrzés lazaságát, hiányosságait, a bizonylati fegyelem héza­gait kifogásolták, erre hív­ták fel a népi ellenőrök fi­gyelmét. Az ilyen bejelen­tések vizsgálata munkater­ven kívüli feladat, de min­denképpen foglalkozni kell velük. Gyakran derülnek ki egy-egy bejelentés nyomán olyan jelenségek, amelyek a vállalat, üzem, termelő- szövetkezet munkájára ká­rosan hatnak, rossz közér­zetet, antidemokratikus lég­kört teremtenek. A népi el­lenőrzés nagy fontosságot tulajdonít tehát az ilyen Halászok a Hoit-Tiszán Folytatják az ősszel fél­be maradt halászatot a ti­szai holtágakon az alpári Virágzó Halászati Terme­lőszövetkezet tagjai. A ti- szaugi holtágon húzzák a hálót. A zsákmány bősé­ges, hiszen az elmúlt év­ben sok halivadékot en­gedtek szét ezen a terü­leten, s a lehalászásra a szokatlanul korai hideg miatt nem volt lehetőség. tott Mercedessel Becs utcáin végighajtató Hitlert, aki aztán a Hofburg erkélyéről beszédet mondott... Ezt követően a börtönök­ről és koncentrációs tábo­rokról szóló jelentések kö­vetkeztek: „Szökést készí­tettek elő a lidicei börtön­ből.” „A Flóra-gyárban a kihallgatásra elővezetett Lehmann fogoly kiragadta az egyik őr kezéből a fegy­vert és rá akart lőni Kreut­zer SS-századosra. de an­nak sikerült végeznie Leh- mannal.” Artur újra és újra elol­vasta a rövid jelentést. Az eliramlott évek alatt sok kiváló harcostársát kellett elveszítenie. Most Leh- mannt! Bár Artur soha nem látta szemtől-szembe. de tudta róla. hogy bátor, me­rész ember, igaz kommu­nista, s hála Lehmann ta- pasztaltságának és erőfe­szítésének. sikerült felrob­bantani a Flórát. És most ő is elesett, s nem véletlenül. Kreutzer rendelte magához kihallga­tásra. Lehmann jól tudta, mit jelent ez, milyen ve­szélyt hozhat a csoport töb­bi tagjára, és inkább a biztos halált választotta ez­zel a cselekedetével. Es megint ez a Kreutzer! Túl­bejelentések vizsgálatának. A tavalyelőtti 26 magán- panasszal szemben 1969- ben csupán 15 érkezett. A népi ellenőrök ezeket is lelkiismeretesen és körülte­kintően vizsgálták ki. Első­sorban bérezési problémák­kal. munkaszervezési kér­désekkel, építkezésekkel és földjáradékkal összefüggő bejelentéseket tartalmaztak a magánpanaszok. Néhány szót még az idei első félévi feladatokról. — Az országos és a me­gyei munkatervben megha­tározott programon kívül saját hatáskörben végzünk tájékozódást a bajai járás mezőgazdasági termelőszö­vetkezeteinek gépesítési színvonaláról, a gépjavítás és a szakemberlétszám hely­zetéről. továbbá a fejlesztés lehetőségeiről — mondja Márfai Mihály elnök. A járási tanácsi és párt­szervek azért kérték ennek t elemzését a népi ellenőr­zéstől. mert a termelőszö­vetkezetek — a bajai já­rásban 38 mezőgazdasági tsz működik — az elmúlt években sok olyan erő- és munkagépet vettek át a gépállomásoktól. amelyek az átvétel előtt 30—35 szá­zalékig elhasználódtak. Ezek a gépek ma már nagyjaví­tásra szorulnának, ugyanak­kor a tsz-ek erre nincsenek felkészülve. Ha e gépek fel­mondják a szolgálatot, a járás mezőgazdasági terme­lése látja kárát. — Mi nagy jelentőséget tulajdonítunk ennek a vizs­gálatnak, s legjobb szak­embereinket bízzuk meg a tájékozódás lebonyolításá­val. A munka sok időt. sok energiát és figyelmet igé­nyel, de bizonyára használ­ni fogunk véle — fejezte be Márfai Mihály járási-váro­si NEB-elnök. G. S. 350 torma könyv Gyomár ól A könyvművészetéről híres gyomai Kner család nyomdája 1963-ban a békéscsabaival egyesült és azóta valósággal újjávarázsolták. A nagyszabású rekonst­rukció utáni első évben, 1969-ben már közel 100 tonna színes prospektust és 5 könyvkiadó vállalat részére 350 tonna könyvet nyomtattak a régi hírnévhez méltó színvonalon, de a legújabb technikával. Képünkön: Szilágyi Albert nyomdász munka közben. (MTI fotó — Kovács László felvétele) ságosan is hosszúra nyúlt ez a játék. Végét kell vetni... Kopogtak. Artúr ajtót nyitott és meghökkenve lé­pett hátra: a küszöbön Kreutzer állt zavartan. — Nem. nem. doktor úr — szabódott Kreutzer, amikor Artur hellyel kínál­ta. — csak egy percre jöt­tem önhöz. — Kérem, rendelkzzék velem — azzal karonfogta Kreutzert és egy székhez vezette. — Doktor úr — folytat­ta tovább, amikor elhelyez­kedett — nem titok előt­tünk, hogy közöttünk fur­csamód a kölcsönös bizal­matlanság merült föl. Azt most ne firtassuk, ki ebben a vétkes, de úgy vélem, en­nek véget kell vetni. Artur egyetértőén rábó­lintott Kreutzer megköny- nyebbülten folytatta; — Művelt emberek va­gyunk, sokat megértünk az életben. jól eligazodunk egyben, s másban Miért le­gyünk hát ellenségek? Tu­dok Becsben egy remek kis helyet, ahol pompásan agyonüthetnénk az időt. Rendkívüli örömmel ven­ném. ha ma estére volna számomra egy-két órács­kája. — Megtiszteltetésnek ve­szem a meghívást, százados úr. De hol és mikor? — Szerintem este kilenc volna a legjobb. És ha nincs ellenéjre. önért mennék. — Várom önt. A Zum Heurigen szállóban lakom a Himaniestrasse 25. alatt. Tizenkilencedik kerület. Kréutzer pontosan hu­szonegy órakor érkezett a szálló elé. Artur már az utcán várta. Kreutzer mellé ült. s a néptelen utcákon át hatalmas iramban vág­tattak a Práter felé. A Eekete Szem éttermet húsz éve nyitoták meg. Egy, a forradalmi Oroszország­ból menekült pétervári ügy­védé volt, aki gondosan ma­gával vitte tőkéjét. A vén ínyenc, s az orosz konyha nagy értője csakhamar el­érte. hogy a háború előtti Ausztria leggazdagabbjai járták hozzá. Artur még so­ha sem fordult, meg ebben az étteremben, így hát ér­deklődéssel szemlélte an­nak berendezését, festmé­nyeit; a Kremlt, a nyírfá­kat. a templomok hagyma- kupoláit és a népviseletbe öltözött lánykoszorút, t (Folytatjuk.)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents