Petőfi Népe, 1970. február (25. évfolyam, 27-50. szám)
1970-02-05 / 30. szám
Omega9 kétszáz watt, 10 ezerért JEGYSZEDÖ VOLTAM B múlt heti Omega-kon- certen. Igyekszem vélemény hozzáfűzése nélkül Visszaadni a látottakat. A VÁRAKOZÓK Az első koncert fél ötkor kezdődött. Három 6ra után, amikor odaértem körülbelül 30 fiatal ólálkodott a terem bejáratánál. Voltak gimnazista lányok, akik dél óta várakoztak — ebéd nélkül —, hogy az első sorba ülhessenek. Rögtön fűzni kezdtek, hogy őket engedjem be elößzör, mert az Omega már válaszolt nekik levélben. Bizony. MINT A LEKVÁR amit odavágtak úgy loty- tyant a tömeg az ajtóba, mikor kinyitottuk. Hár- man-négyen birkóztunk a ízűk helyen, mindjárt az elején a kezembe maradt egy darab csipke. Bocsánat mondom, de a lány csak rohan, hogy még az első sorban helyet kapjon. Kordonunkon keresztül egyenként szűrjük be az embereket, valaki jegy helyett egy százast nyom a kezembe. Űristen, ez nincs az eszénél. A mögötte levő kisgyerek ismeri. Megkérem — vidd utána. — TARHÁLÖK Sokfélék. Van ki pénzt ajánl, 20—50 forintot, van ki csak egyszerűen kunye- rál. Aki arra hivatkozik, hogy Katonás, szerencséje van. KI VISÍT? A páholyból nézve lent mindenki. A kezdés előtt 10 perccel hangolni kezd a zenekar és velük együtt a közönség is. Később a koncert alatt a lányok egy része, vagy a Kóbor, vagy a Molnár nevét kiabálja ritmusban. A fiúk inkább fütyülnek. SZÉPARCŰ ■— Nem szoktál visítani? — Hát... — Most miért nem visítasz? — Itt a páholyban senki sem visít. — Te csak másokkal szoktál? — Nem, egyedül is szeretek. Azért továbbra is csendbe marad. A MÁSIK KONCERT ELŐTT Már cseppfolyós a füst, a földszinten újjnyi vastagon áll a tökmaghéj, szakad rólunk a veríték, kiabálunk. Az egyik lány jegye a kezével együtt a frizurájában (?!). A kolléga hajánál fogva igazít rajta, amin alaposan elcsodálkozunk. A lány nem. UTÁNA Csorgok lefelé a lépcsőn a tömeggel. Ügy látom, ők is fáradtak. Egy ZG-s, láthatólag elégedetlen: ha lenne 200 wattom én is csinálnák ilyen marszenét. És a közönség. Nem is jó helyen visítottak bele. De, úgy látszik, itt csak lelkesedni lehet. Többen rá szólnak. — Jó banzáj volt ez. Játszottak a fiúk. Egyébként tényleg Jó volt, komolyan mondom. Játszottak a fiúk és csak egy embert vitt el a rendőrség. H. A. SEGÍTSÉG A legutóbbi KlSZ-vá- lasztásokon a vezetők mintegy ötven százaléka cserélődött a kiskunhalasi járásban. Ez az egészséges folyamat mindenképpen üdvözölhető, hiszen a fiatalabbak kerültek a fontos titkári funkciókba. Ezzel párhuzamosan felvetődik egy probléma is: az új vezetők nem rendelkeznek az annyira szükséges szervezési tapasztalatokkal. A kiskunhalasi járási KISZ- bizottság talált megoldást, ezen a héten a kunfehértói táborban tanfolyamot rendez az új vezetőknek — vezetésből. Megújulás Negyvenszálláson Megyénk első idei kulturális létesítménye a negyvens/.ál- lási klubkönyvtártól nemcsak a kis kalocsai település szórakozási és művelődési lehetőségeinek általános megnövekedését várhatjuk, hanem az if- Kiári mozgalom fellendülését is. A negyvenszállásiak KISZ- szervezcte megfelelő helyiség híján oszlott fel. A fiatalok első gondolata az volt, hogy a klubkönyvtár az alapszervezet ismételt újjáélesztésére Is alkalmat ad. A tisztulás reményében Amikor a Kecskeméti Városi Művelődési Központ megalakította a Fiatal Alkotók Klubját, jónéhányan legyintettek egyet a Petőfi Népe, sőt még a Népszabadság üdvözlő írására is. Azért-e, mert ősi kecskeméti szokás szerint minden eddigi hasonló kezdeményezés epigrammái rövidséggel kilehelte a lelkét? Vagy azért, niert arisztokratizmusból, közönyből teljesen mellékesnek tartják, irányftja-e, összefogja-e valaki a művészambíciójú ifjakat? Kár lenne tovább sorolni a változatokat mert a klub tagjainak szerzői esttel megnyíló tárlata bebizonyított legalább annyit, hogy vészhuhogásra egyelőre nincs szükség. Négy poétázó és tizenkét képző- illetve' fotóművészkedő fiatal. Közös, szinte valamennyiükben (és rokonszenves), hogy egyéni formanyelvet kutatnak, sajnos azonban az is, hogy az áhitott kötéltánchoz nincs még kellő egyensúlyérzékük, türelmetlen új-keresésükben nagyvonalúan átsiklanak a nélkülözhetetlen technikai és tradicionális alapok fölött. De, hogy ne burkolózzak az „általános szövegelés” redőibe, citáljuk elő a neveket. Impozáns a négy költő minden sallangot kerülő, éles, igazmondó szándéka. A lényegretörés főként a két középiskolás, Barvich Iván de méginkább Hideg Antal jellemzője, olykor a teljes érzelmi hidegség veszélyéig. A legtüzesebb belső hőfokot ígérő Szilágyi Zoltán viszont feszesebb racionális fegyelemmel több lehetne. Prowaznik Géza egyensúlyoz legügyesebben a két véglet között, de némi spekulatív modorosságai. A vizuális művészetekkel próbálkozók közül a fotós Göncz Béla jó szemű zsánerképeit és Tóth Dezső anyagtisztelő bár olykor kompozíciós gondokkal küzdő fémdomborításait és fantáziadús, noha túlzsúfolt, szürrealisztikus festményeit említeném elsőnek. Nyomban utánuk a rangsorolás szándéka nélkül Terebessy Lászlót, aki ötleteknek nincs híjával ugyan (sőt!), de formakeresése túlan-túl ösztönös, enyhén szólva nem következik egyenesen a fa anyagából mindaz, amit szobrain művel. Ellenpéldája Balanyi Mihály, aki híven követi mestere, Goór Imre konstruktív összefogottságát, Goór meditativ elmélyülése nélkül. Jarábik József egyszál tusé rajza (a Mesék alapján méltó színvonalbeli társuk, de többi munkájának meggondolatlansága fenntartásokra késztet. Szijjártó Árpád és Prácser Edit az egész tárlat jellegétől elüt. Szijjártó tájábrázoló akverelljei és Prácser kerámiái tisztes hagyománykövetést, kellő technikai érettséget bizonyítanak, s egyben az egyéni nézőpont teljes hiányát. Ami belőlük hiányzik, megvalósulhat, ha komolyan veszik azt, ami megkülönböztető erényük. Ellenben Palkó Pál grafikáira, Strasz- szer András fotótrükkjeire, Gábriel Ernő festményeire, Lovász József rajzaira, kivált pedig Lugossy László zűrzavaira (és Itt a sorrend felülről lefelé tényleg sorrendet jelent) csak annyit mondhatok, hogy kerüljék a tisztátlan megoldásokat, próbáljanak némi alázatot érezni mesterségük — művészetről még nincs azó — elemi törvényei iránt! Hát ennyit, anélkül, hogy véleményem támadhatatlanságában biztos lehetnék. Nem is szeretnék az lenni. Útkereső, kifejezési formát kutató emberekről lévén szó, az lenne teljesen reménytelen, ha megváltoztathatatlan ítéleteket mondhatna bárki is a Fiatal Alkotók Klubjáról. Klubja? De hiszen nem a klub alkot, hanem külön- külön ti, barátaim (már megbocsássatok, hogy az igazság kedvéért tegezésre váltom a látszólag személytelen formát), és minden, ami történik veletek életetek (vagy életművetek) kanyarai közben, az legfőképpen csakis személy szerint rajtatok múlik. Purgatórium néven többségetek résztvevője volt nemrég egy hebehurgyán megszervezett és hebehurgyán feloszlatott klubnak. Nomen est omen, ne felejt- sétek el! Mint azt nagyon jól tudjátok, a Purgatórium tisztítótüzet jelent. Vegyétek ezt az esetleg elfeledett nevet nagyon komolyan és barátaim, magatokra kérlek benneteket, tisztuljatok meg, ha van rá módotok. Szabó János Ahol még csoda a televízió Öregek, szekták, kilométerek — Petróleumfüst — Sportszerűtlen verseny KISZ a tanyán — Vezetők, nyolc általánosssal Néhány héttel ezelőtt egy tanyaközpontban j áriam. Ott álltam a padsorok között, amikor az egyik fővárosi nagyüzem munkásfiataljainak képviselői kicsomagolták az ajándékba hozott nagy képernyős tv-készüléket. Az arcokat figyeltem, a padokban feszengő nebulókét, és a sokszoknyás, fejkendős. ráncokkal szabdalt nénikékét, az összecskul- csolt kezű. borostás ábráza- tú férfiakét, akik talán életükben először láttak ilyen csodát. A sarokban, egy rozoga szekrény tetején — amely az iskolaszertárnak adott otthont — három füstös petróleumlámpa állt. Két nappal előbb még azok jelentették a „fényt”, a hagyományt, amely a nagyapák, ükapák korát idézte a huszadik század második felében. Voltak ott mások is. Heten-nyolcan lehettek, fiúk, lányok vegyesen. Egyszerűen, de divatosan öltözve — egyikük japán zsebrádiót szorított a kezében. A járás valamelyik üzemében dolgoztak. Hazajöttek, ök a tanya KISZ-esei. Ellentmondásos, különös világ. Huszonöt évvel ezelőtt hazánk lakosságának 15 százaléka — tehát másfél millió ember — élt tanyákon. Az Iparosítás, a mezőgazdaság szocialista átszervezése nyomán 1960-ig 3 százalékkal csökkent a tanyasiak száma: a becslések szerint ma már alig egymillió ember él ezeken az egymástól meglehetősen elszigetelt telepeken. Közöttük 180 000 fiatal, a falusi ifjúság sajátos gondokkal küzdő rétege. A KISZ KB intéző Bizottsága a múlt év végén tanulmányt készített a tanyavilágban élő fiatalok helyzetéről, a körükben végzett KISZ-munka tapasztalatairól. A felmérés egyértelmű megállapítása: a jövőben fokozottan kell foglalkozni a tanyavílág- ban élő ifjúság helyzetének javításával. Miért van erre szükség? A tanyavilág ma már nem hermetikusan bezárt életforma. Az igaz, hogy a puszta változatlan maradt, de sokat változott az ott élő ember, különösen az ifjúság. Sokan közülük a mezőgazdaságban vállalnak munkát, főleg a termelőszövetkezetekben és az állami gazdaságokban. Az iparosodott centrumok környékén néhányan szakmát szereznek, mások a közlekedésben, esetleg a szolgáltató hálózatban találnak munkát. Ez az alapvetően pozitív fejlődés számtalan ellentmondást takar, amelyek közül talán a világnézeti, tudati elmaradottság a legsúlyoTEJBÁRBAN sabb. Miről is van sz<9| Az öregek, a távolságod az egyházaik, a szekták, } tudatlanság és az igényi telenség állandóan jelen levő hatásával nem tud! nak megbirkózni, nincsej Olyan ellenerő, amely kq zömbösítené azt. A Kornj munista Ifjúsági Szövetség nek a tanyavüágra gyaka rolt hatása szórványos él alkalomszerű, a család környezetben dolgozó fia talokkal éppen azokkal akiknek a külvilággal, j társadalmi fejlődéssel, i műszaki forradalommal | leglazább a kapcsolatuk -> alig van valamilyen kapi csolata. A tanyai ifjúság művelt) ségi színvonala mé) ma is elmarad a zárt te lepülésen élőkétől. pedi| felemelkedésüknek egyil záloga éppen a fein övék vő úi nemzedék ismereteinek, látókörének gazdagítása. A tanyai kultúrái lis ellátottság helyes megítéléséhez néhány adatl 1968-ban az országban működő 5771 általános iskoi la közül mindössze 233J volt osztott. 975 részben osztott és 2461 kis létszámú amelyből 1441 csupán égj tanulócsoportos. Ilyen kis< létszámú iskolákban mint< egy 80 ezren tanulnak; Nincsenek pontos adatok) hány tanyai iskolában van villanyvilágítás, de arra lehet következtetni, hogy többségükben még ma ii petróleum füstöl Az alacsony műveltségű szülők általában csekély érdeklődést tanúsítanak gyermekeik tanulása iránti arról nem Is beszélve, hogy az elmaradott lakás- viszonyok miatt a tanuláshoz szükséges elemi feltételeket is csak kevés helyen tudják biztosítani. Á gyermekek otthonról ho- ( Folytatás a kővetkező oldalon.)
