Petőfi Népe, 1970. február (25. évfolyam, 27-50. szám)
1970-02-04 / 29. szám
1970. február 4. szerda 5. oldal Mén egyszer a kalocsaiak sikeréről Lapunkban beszámoltunk már arról, milyen nagy sikerrel zárult a kalocsai múzeum Szófiában megrendezett népművészeti kiállítása. A Szófiai Magyar Kulturális Intézetben rendezték a kiállítást, mely népviseleti darabokat, hímzéseket, népi kerámiákat tartalmazott, s együttes hatásával valósággal elbűvölte bolgár barátainkat. A kiállítás után — a napokban — Szófiából levelet hozott a posta: a levél írója Roska István, a szófiai magyar nagykövet A címzett: dr. Varga Jenő, a megyei tanács vb-elnöke. Idézünk a levélből: „A kihozott anyag nagyon szép volt, még számomra is adott újat, pedig én ismerem a kalocsaiakat ,minden vonatkozásban’. A kalocsai népművészeti múzeum igazgatója, Pécsi elv- társnő nagy hozzáértéssel és rendkívül lelkesen dolgozott a kiállítás megrendezésén. A pingáló kislány, akit itt kora miatt ,pin- gálóasszony ipari tanuló’- nak neveztek el, nagy sikert aratott tehetségével. A kiállításnak nagy sikere volt, s mivel mi eddig leginkább a mai magyar művészet modern irányzatait mutattuk be, hézagpótló is volt és politikailag is nagyon hatásos, mert a bolgárok láthatták, hogy a népművészet ápolása nálunk élő ügy. Végeredményben tehát olyan hasznot is húztunk a kiállításból, amire előre nem számítottunk.” A nagykövet köszönetét mond levelében a megyei tanács vezetőinek a kiállítás sikeres megrendezéséhez nyújtott támogatásáért. Mi most ezúton tolmácsoljuk az elismerés és a köszönet hangját: valamennyi kalocsai büszke lehet a sikerre, szűkebb hazájuk eredményeire, de rajtuk túl a megyénk egész lakossága is, hiszen jó hírünk a világban ezúttal is tovább erősödött, s ez nagyon jó érzés mindany- nyiunknak. Varga Mihály 42 MACBETH Bemutató a Katona József Színházban Shakespeare mindenkinél többet tudott az emberről. Ezért van az, hogy tragédiái egyszerre átlátszóak és bonyolultak. A cselekmény szűkszavú, egyenesvonalú, s valósággal rohan a már előre sejtetett végkifejlet felé, ám ezalatt a hősök bejárják a poklok minden bugyrát, a tétovázások és elhatározások valamennyi útvesztőjét. A Macbeth az utolsó nagy tragédia a shakespearei életműben, a megkísértés és bűnhődés drámája. Már a darab elején megtudjuk a főhősről, hogy mérhetetlen nagyravágyás él benne: szívesen fogadja a boszorkányok jóslatát („Végül király leszel!”) és amikor Duncan király kijelöli trónörökösét, Macbeth első szava ez; „Akadály: át kell ugranom, mert utamban áll...” A szándék tettre váltása mégis milyen rögös, mennyi buktatóval jár, holott a királygyilkosság elkövetéséhez a körülmények mindvégig a lehető legszerencsésebben alakulnak. S amikor eléri Macbeth a célját, akkor sem a körülmények győzik le. Azoktól még nagy király lehetne — aminthogy a történelmi Macbeth (1040—1057) valóban az is volt —, a bűntudat pusztítja el, mert egyre őrültebb és gonoszabb tettekre hajszolja, míg végül mindenki ellene fordul. Kárpáti Aurél jegyzi meg a drámáról írott tanulmányában: A gyilkosságot Macbeth nem egyedül követte el, hanem feleségével együtt. Külön-külön egyikük sem lett volna rá képes ... A modem bűnügyi lélektan felfedezéseit háromszáz évvel megelőzve Shakespeare ösztönösen felismerte és híven ábrázolta azt a jelenséget, amidőn tettes és felbújtó egymásra- hatásából új energia születik... ” őszintén felismerte és híven ábrázolta! Ez az oka annak, hogy harmadfél évszázada magyarázzák Shakespearei ahányan. annyiféleképp, s mindig lehet róla mondani újat. mindig fel lehet benne fedezni valami „modemet”. Ugyanebből az okból olyannyira nehéz játszani is Shakespearei. ' Próbakő. Társulat, színész erejét mindig Shakespearen mutathatja meg igazán. A Kecskeméti Katona József Színház 1957-ben játszott először Shakespeare-drá- mát, dr. Német Antal rendezésében az Othellót. Európai hírű esemény lett ez az előadás, angol színházi lapok is beszámoltak róla. Azóta hét alkalommal került színre Shakespeare Kecskeméten. Sorban: Szentivánéji álom, Vízkereszt, Rómeó és Júlia, Co- riolanus. Makrancos hölgy, Sok hűhó semmiért és A Vihar. Most Udvaros Béla rendezésében a Macbethet tűzte műsorra színházunk. Az esetek többségében a V--T. Lady Macbeth: Dévay Camilla. Macbeth-előadások a főhőst sötét gazembernek festik, aki a darab végén az igazMacbeth: Forgács Tibor. ság nevében bukik el. Udvaros Béla felfogásában a Macbeth nemes, vitéz, kiváló férfiú, de megkísérti a nagyravágyás, ez okozza vesztét. Az előadás formai megoldásában pedig a rendezői koncepció sarkalatos kiindulópontja a belső lélektani folyamatok felszínre emelése. Ennélfogva szokatlan módon kamaradráma szerűen rendezte Udvaros Béla a Macbethet. őszintén szólva Macbeth jellemfejlődéséről vallott nézete nem látszik meggyőzőnek. Annál inkább bebizonyította igazát a másik pontban: a Macbeth teljes értékű mű kamaraelőadásban is. Tehát a látványos nagyjelenetek, széles tablók elhagyásával, semmit sem veszít erejéből, érintetlen egész marad, s a mai nézőnek alighanem többet is ad ebben a felfogásban, mert figyelmét a belső történésekre, a lélektani ábrázolásra irányítja. A Katona József Színház Lady Macbeth alakját kettős szereposztásban vitte színre. Dévay Camilla Lady Macbethje hibátlan alakítás. A fölényes színészi tudás és az átélés kettős fegyverzetében lendíti előre Macbethet a szörnyű tett elkövetéséig. Lelkiereje utána is elég volna a romlás elkerüléséhez, s ő maga csak akkor roppan össze, amikor Macbeth menthetetlenül felőrlődik víziói között. Parragi Mária híven követi Dévay Camilla szerepfelfogását. Líraibb alkat, kevésbé izzik benne szenvedély, de szép szövegmondással, királynői termetével hiteles Lady Macbethet formál. A modem darabokban kitűnő és méltán népszerű Forgács Tibornak ezúttal olyan szerep jutott, amely alkatilag idegen tőle. Több erőt, méltóságot, súlyt képzelünk Macbeth figurája mögé. Forgács Tibor becsületesen eljátsza szerepét, de nem érezhettük meg benne a mérhetetlen hatalomvágy és a gátlástalan gonoszság feneketlen indulatait, amelyekre a katarzis előkészítése végett szüksége volna a nézőnek. Fekete Tibor alakítását kell még kiemelnünk Ban- quo szerepében, továbbá, habár a kelleténél kissé harsányabb volt, dicséretet érdemel Jánoky Sándor várkapusa, valamint a boszorkányok, közülük is elsősorban Kéri Edit. Shakespeare, mint mondtuk, próba minden társulat számára. Próba a főszerepeket alakító színészeknek és az epizódistáknak egyaránt, mert valamennyiüknek közös erővel kell őrizniük a mű gondosan felépített egyensúlyát. A Kecskeméti Katona József Színház jelenlegi prózai együttesének erejét azonban meghaladja ez a feladat. A bemutató alkalmá42. Az SS-közpotból Artur Bécs tizenkilencedik kerületében levő szállóba ment;' máskor Is mindig itt lakott, ha a városban akadt dolga. Sokáig nem jött álom a szemére. Az utóbbi napok óriási feszültsége és a találkozás Kreutzerral a repülőtéren alaposan megviselték. Most már végérvényesen eldöntötte magában, hogy a leghatározottabban fel kell lépnie Kreutzerral szemben. Mielőtt Bécsbe utazott volna, Rolf Draieck elmondta neki, hogy Kreutzer több ízben is érdeklődött utána, s ez, Draieck véleménye szerint, semmi jót nem hozhat Artúrnak. Aztán, mintha kitalálta volna Artur gondolatait, jókora iratcsomót vett elő a páncélszekrényből. A dosszién ez állt: Aszkéta. Draieck Artúrnak adta az egészet, azt mondta, fél óra múlva visszatér, 6 azzal kiment az irodából. Lindeman megfelelően méltányolta Rolf szolgálatát, mivel az irattartóban Kreutzer SS-százados személyi dokumentumaira lelt Artur sorról sorra, átrágta magát mindazon a sok piszkos ügyön, lesi- puskás gyilkosságon, rágalmazást manőveren, azon a bűnténysorozaton, amelynek elmaradhatatlan szervezője, irányítója és résztvevője volt Gustav Kreutzer. • A táborban Kreutzer nem hamarkodta el Lehmann kihallgatását. Előbb gondosan áttanulmányozott minden iratot, följegyzést, amit csak a táborparancsnokságon föllelt. Ez a Lehmann semmiben sem különbözött a többi fogolytól. * még véletlenül sem figyeltek rá föl a rabok között szimatoló Gestapo-ügynökök és Kreutzemak ez nem tetszett. Tapasztalatból ugyanis tudta, hogy az ilyen nyugodt külső és kedvező benyomás veszedelmes ellenfeleket takar. Lehmann ráadásul kommunista, a spanyolországi harcok résztvevője és bajosan feltételezhető róla, hogy most nyugton marad. Először Lehmannt a táborparancsnok irodájába vezettette. Róbertét — aki az ajtónál maradt — két SS-katona kísérte. Kreutzer az íróasztal mögül alaposan végigmérte azt az embert. akitől további pályafutása függött. Lehmann igen legyengült a táborokban, de még így is sütött róla a munkásember erőteljessége. Hatalmas, eres kezét ökölbe szorította. pedig a táboi-sza- bályzat szerint nadrágvarrásra kellett volna szorítania. Robert arca nem tetszett Kreutzernak: az elő- reugró áll, az akaratos száj. az összevont szemöldök és különösen a szeme kihívást tükrözött. „Sokat kell vesződnöm ezzel a fickóval” — állapította meg Kreutzer, és kezének egyetlen mozdulatával közelebb parancsolta az asztalhoz Lehmannt. Kreutzer még nem látta be a kihallgatás menetét, de most nem szabadott kizárólag tapasztaltságára és megérzésére hagyatkoznia. Mindenek előtt váratlan és pontos kérdésekkel sarokba kell szorítania ezt a foglyot, hogy az lássa; kihall- gatója már mindent tud. Ebben a pillanatban azonban Robert Kreutzer minden számítását áthúzta: hirtelen megfordult és az egyik SS-őr hasába rúgott, majd elvette tőle a géppisztolyt Kreutzert csak az mentette meg, hogy a fegyver biztosítva volt. Kreutzer Lehmannra lőtt, a fogoly előrebukott, kezében a géppisztollyal. Kreutzer fölugrott és kirohant: a pillanatnyi rémülettől hányingere támadt. Kreutzer borús hangulatban hagvta el a tábort: szétszakadt az utolsó láncszem is, amely elvezethette volna az orosz kémhez. De a százados aeva most Is lázasan dolgozott minden apró, másodrangúnak tűnő részletet is felidézett. Az utóbbi fél esztendő alatt egy csomó, egymástól független ügyben kellett eljárnia. amelyek azonban valami úton-módon Artur Lindeman sS-század06sal álltak kapcsolatban. Az első láncszem Peene- mündébőL a Százlábú kísérleti telepére vezetett, ahol ugyan senki sem esett Kreutzer csapdájába, de Lindeman megjelent. A második láncszem: Lehmann Peenemündében, aztán Mauthausenben, s végül a Flórában dolgozott. Az Igaz, hogy Lindeman nem járt Peenemündében, de ezen idő alatt látogatást tett Mauthausenben és a Flórában is. Végül pedig: a merénylet a fekete táskáért Bad- Ausseeban. A támadó személyét még nem sikerült ugyan azonosítani, de a véletlenek játéka folytán Lindeman ekkortájt Bad- Ausseeban tartózkodott. Kreutzer utánanézett Lindeman utazgatásainak, és kétséget kizáróan megállapította. hogy itt minden rendben van. bár Kreutzer következtetéseivel ez szöges ellenétben állott. Hiszen a Flórát az orosz légierő bombázta, és nem az angol vagy az amerikai. (Folytatjuk.) Parragi Mária Lady Macbethje, val számosán még a szép szövegmondás követelményének sem tudtak megfelelni. Vasárnap estig a kezdeti izgalom nyilvánvalóan csillapodott, kevesebb lett a nyelvbotlás, szebb lett a színészek kiejtése. Rendkívül ötletes viszont az előadás technikailag, kitűnőek a világosítási megoldások Borcsa István díszlet« nagyvonalúak és remekül alkalmazkodnak a gyors színváltozás követelményeihez. Azt kellene mondanunk, hogy kifogástalanok Poós Éva jelmezei is, ha néhány ruhán nem erőltetné mindenáron a skót kockát. A kockás női szövetből varrott nadrág és a vezéri palást azonban nem korhű, hanem inkább nevetséges. '-r- Mester László