Petőfi Népe, 1970. február (25. évfolyam, 27-50. szám)
1970-02-04 / 29. szám
0. oldal 1970. február 4. sírrá: Érvényesüljön a legfőbb érdek, ■ || szűnjön meg vegre az utcaműhely Amikor az ezúttal négy oldalnyi, több megyebeli fórumhoz is megküldött, Kádár János titkárságával, s a tv-nyivánosságá- val fenyegetőző, keserű hangú panasz nyomán a helyszínen jártam, meglehetősen leegyszerűsítettem a képletet. Ugyanis így okoskodtam: Tsz autójavító műhely a megyeszékhely belterületi utcájában. Forgalmáról ítélve kitűnően jövedelmező vállalkozás. Hiszen ottjártamkor 26 járművet számláltam meg az utca teljes hosszában, parkszegélyeken. (A pontosság kedvéért 9 magán- és közületi személyautót, 2 olaj- és egy tej tartály- kocsit, egy pótkocsis traktort, 12 teherautót és egy motorkerékpárt.) Az utcaműhely eltűréséért bizonyára jut a haszonból a városi tanácsnak. A közterület elfoglalásáért ugyanis fizetség jár, amit közcélokra lehet fordítani. Idegeik tépésén, házuk repedezésén kívül, csupán az utca lakóinak nem jut semmi, ök viszont nem is kémek vigaszdíjat, annál jogosabban e tűrhetetlen mindkét oldalon, sőt a I állapot azonnali megszün- járda és az úttest közötti I tetését! Engedély mint „menlevél“ Nézzük azonban mi minden húzódik meg az utcaműhely hátterében. Jó segítségül szoigál ehhez a városi tanács vb irattárában nyugvó „Elintézve a 30513-2 sz. alatti aktával 1969. XI. 10-én” jelzésű vaskos iratköteg. Ezt böngészve, az egyik beadvány keltezése alapján 1965 tavaszát tarthatná a furcsa ügy kezdetének a felületes szemlélő. Csakhogy! A városföldi Dózsa Tsz 50 négyzetméter területfoglalása iránti kérelméből az is kiderül, hogy a területet a Lőwy Sándor utca 12. szám alatt levő központi gépjavító műhelye számára kéri, a műhelyporta előtt, az utca páros oldalán. Tehát a műhely már korábban is működött. Sőt! Az utca igény- bevétele ellen már protestáltak is az ottlakók. Kézenfekvőnek kínálkozott tehát a megoldás: törvényesítsük az utcaműhelyt, a területfoglalási engedély jó menlevél lesz. Az utca lakóinak érdeke pedig? Ugyan! A tsz helyzetéből szemlélődve — talán — érthető is ez az okoskodás. Az autójavító műhely jól jövedelmező melléküzemág. Érdekeltek benne az ott dolgozók és az egész közös gazdaság. Csakhogy az egyéni és csoportérdeken kívül van társadalmi érdek is! Esetünkben az utca lakóinak nyugalma, a közforgalom biztonsága, a fásított parksávok védel. me, stb. Következésképpen van olyan pozíció is, ahon nan a társadalmi érdeket szolgálják, illetve szükség szerint igyekeznek egyeztetni a különböző érdekeket S máris eljutottunk az államigazgatás, az állam- hatalom helyi feladatait gyakorló városi tanácshoz, annak végrehajtó bizottságához. Évi 225 forint utcahasználati díj Teljesítették, vagy megtagadták a tsz területfoglalási kérelmét? Teljesítették. Ilyen indoklással: A Lőwy Sándor utca 12. szám alatti műhely udvara kicsi, a javításra szoruló autók és gépek tárolására, javítására nem alkalmas. És az alábbi kikötésekkel: ____az úttestet és a gyalogjárdát a fenti célra felhasználni tilos, azokat szabadon kell hagyni, hogy a közforgal om mindkét oldalon akadály- mentes legyen ... Az elfoglal* közterületet állandóan tisztán- tartani köteles... A páratlan oldali parksávot nem használhatja fel... A használt területen mindennemű erkölcsi és anyagi felelősséggel tartozik”, no és tegyük hozzá: évi 225 forint (!) használati díjjal, melyet — becsületére legyen mondva a tsz- nek — mindmáig pontosan befizet a piackezelőség- nek... Rongálás, lárma, veszély... Igen, mindmáig, pedig... de valljon tovább az aktacsomó. A műhelyporta előtti parksáv használatára jogosító engedély birtokában az üzemeltető részéről az égvilágon semmi nem változott. Pedig 1965. óta panaszt panasz követett. Tiltakoztak az utca lakói az úttest megrongálása miatt, a páratlan oldali parkszegély facsemetéinek kigázolásáért, az ál- landw traktor-, teherautó-, motorberregésért, alig két méterre a lakóház ablaka előtt a — vakító fényt adó — hegesztésért, a balesetveszélyért, stb. Tiltakoztak a lakók, eljárt képviseletükben két tanácstag is. Szót emelt érdekeiért a népi ellenőrzési bizottság, közölte panaszukat az újság. A tények szerint eredménytelenül. Szó sincs róla, nem azért» goért a hívatott városi tanács, illetve annak végrehajtó bizottsága nem törekedne a köz-, a társadalmi érdek szolgálatára. Törekedett rá. Számos irat igazolja ezt. Például az 1966. augusztus 27-i keltezésű, a városföldi Dózsa Tsz területfoglalási engedélyét megvonó határozat. És újra a csakhogy... Az engedély ugyanis — a tsz fellebbezését követő fontolgatás, egyezkedés után — a közös gazdaság birtokában maradt. Magyarázatát a gazdasági ügyekért felelős akkori vb-elnökhelyettes ekképpen rögzítette az 1805/1966. sz. ügyiratban: „ ... a végrehajtó bizottság függetlenített vezetőinek megbeszélésen az az egységes vélemény alakult ki, hogy az engedély visszavonása teljes egészében lehetetlenné tenné a közületek nagyobb járműveinek javítását, ami azzal a hátránnyal járna, hogy a közületi kocsik kiesnének a termelésből ...»» (Mert ugyebár ez az utcaműhely az egyetlen, amely a javítást elvégezni ké- pes...) Alkudozás, huzavona Maradt tehát az engedély, a korábbival azonos kikötésekkel, melyeket természetesen továbbra sem tartott be a tsz-mellék- üzem. Hiszen forgalma miatt egyszerűen képtelen rá. Mint ahogyan az is csak porhintés a szemekbe, hogy 50 négyzetméternyi terület elegendő lenne a számára. (Meggyőződésem: 500 négyzetméter sem maradna kihasználatlanul !) Ezért is meghökkentő az 1967. február 20-i keltezésű akta, melyben az utcaműhely teremtette tűrhetetlen állapot miatt szót emelő tanácstagtól a többi között az alábbiak szíves tudomásulvételét kéri a vb illetékes osztálya: A tsz 1967. május 1-ig egy házhelyet vásárol, ahol a gépjárművek tárolását meg tudja oldani. A végleges telephely kialakítását ugyanis a Földművelésügyi Minisztérium tervezi, illetve biztosítja... (Ilyen nagylelkű lenne a minisztérium? Részvénye van talán a tsz-ben? Vagy lehet, hogy mumusként érveltek vele?) Tény, hogy ezután sem változott semmi. Azaz, de- hogyisnem! 1967. október 9- én — kikötéseinek be nem tartása miatt — a gépjármű-javító tevékenység megszüntetéséről intézkedett az illetékes tanácsi szakosztály. E határozata tisztes határidőt, 1969. június 30-át jelölte meg a műhely felszámolására, mert „a gépjármű-javító tevékenység miatt ott tapasztalható állapotok tovább nem tarthatók fenn”. S ezt a határozatot — a tsz fellebbezése után — helyben hagyta a másodfok, a megyei tanács vb illetékes osztálya. Igenám, csakhogy... ez az osztály nyitott egy újabb „kisablakot” is, kimondván: „... az I. fokú határozatban foglalt és most jóváhagyott határidő (mármint az 19G9. június 30-a) megváltoztatható! Lehet-e csodálkozni tehát azon, hogy az utcaműhely él és virul, fittyet hányva a határozatokra, azok kikötéseire, a közösség érdekeire? Új év, régi panasz „Gyere babám, gyújtsál gyertyát” — énekelhetnék Kecskeméten a Zsinór utca lakói, ugyanis az utcán egyáltalán nem égnek a villanyok. Újabban — és azt még nehezebb megszokni — este 7 óráig áramszünet van. Nem értjük, miért nem jelzi a DÁV az áramszünet okát, és azt, hogy miért szükséges hosszú heteken keresztül egy városrészben a villanyt kikapcsolni? G. Nagy Edit Kecskemét így nem szabad Madarasi lakosok vagyunk, a Bácsalmási Ruhaüzemben dolgozunk, naponta autóbusszal járunk munkahelyünkre. Január I9-én feleségemmel nem fértünk fel a közvetlenül Madarasra induló autóbuszra, ezért feleségem a katymári járatra szállt fel. Arra gondolt, hogy Madarason úgy is megáll az autóbusz. Amikor felszállt, az autóbusz vezetője kiugrott a fülkéből és kabátjánál fogva lerángatta őt. Becsapta az ajtót, majd orTanyai gondok Tanácstag vagyok, választópolgáraim tanyavilágban élnek. Nagy gondot okoz mifelénk az itt élő gyermekek iskolába járása, mert sok kilométert kell gyalogolniok esőben és sárban. Néhány évvel ezelőtt Helvécián tanyai kollég'umot kívánt létesíteni a megyei tanács oktatási osztálya. A terv, sajnos csak terv marad. A község vezetői ismerik a problémát, tudják, hogy például a Szappanosmajorban a leggyengébb a felszerelés és nincs orosz nyelvoktatás. Az innen kikerülő gyermekek nem tudják felvenni a versenyt a körzfetesített iskolákból kikerült tanulókkal. Ballószögben komoly gondot jelent, hogy nincs kultúrotthon. ahol a községi tanács, KISZ stb. rendezvényeit megtartsák. Szükségmegoldásként a Helvéciái Állami Gazdaság a község rendelkezésére bocsátott egy volt istállóhelvisé- get, de állagának megóvására évek óta nem költ senki. Még egy probléma, melynek megoldása sokat jelenSzélmalomharc? Szó, ami szó, furcsa ügylet! Szélmalomharc. Legalábbis ami a városi tanácsot illeti. Mert úgy tűnik, a tsz erősebb. Megmutathatja: övé a Lőwy Sándor utca. Számára a műhely működésének feltételeként szabott kikötések csak pa-. pírformulát jelentenek... De vajon meddig? Túl sok már az engedékenység, túl I hosszú a türelmi idő! Meg. I ítélésünk szerint így nem lehet, nem szabad packázni a legnagyobb közösség érdekeivel! , Ferny Irén Szerkesztői üzenetek Nothőf Mihály, Madaras, Vörösliadsereg u.: Problémájával — megnyugtató felvilágosítás céljából — a Bajai Járási Tanács V. B. igazgatási osztályához forduljon. Csontos Sándor, Bugac, Béke út: Kérését illetékes helyre továbbítottuk, kivizsgálást kérve. Intézkedésükről önt írásban értesítik. Balázs Gusztáv, Lajosmizse: A késedelmes táppénzkézbesítés feltehetően adminisztrációs hibából ered. Szívesen segítünk, ha pontosan leírják a munkában és táppénzben töltött napok számát. Hasznos! Mihály, Lajosmizse: Észrevételébe felhívtuk a vállalat és a tsz vezetőinek figyelmét. A problémát nem ismerték, de a továbbiakban fokozottan ügyelnek az átvételre. Amon István, Kalocsa, István király út: Problémáját Illetékes helyre továbbítottuk. Györfi István, Páhi, III, 33.: Mindkét panaszát illetékesekhez juttattuk el. .Bizonyára hamarosan felkeresik önt. Kékesi Oszkár, Mélykút: Sorait eljuttattuk a KISOSZ megyei szervezetének, ügyében intézkedést kérve. Békési Gábor, Géderlak: A levelében vázoltakat — úgy érezzük — a községen belül kell elintézni. Tari Pál, Lásziófalva: Észrevételeit, kivizsgálást kérve, illetékes helyre továbbitottuk. Az eredményről írásban értesítjük. „Egy utas”, Kalocsa: Kívánságát figyelembe vettük, ezért így üzenjük: észrevételét továbbítottuk, biztosak vagyunk abban, hogy intézkedni fognak. Meskó József, Alsócsalános 3.: Panaszát illetékes helyre továbbitottuk. Jókai utcai lakó: Kérésüket a DÁV-hoz küldtük, kérve az *cai villanyvezeték rendbehozását. Kerekes Ferenc, Tiszakécske: Panaszát az OFOTÉRT budapesti központjához továbbítottuk. fene az itt élő emberek számára. A Helvécián levő körzeti orvosi rendelőben heti egy-két alkalommal fogorvosi rendelésre lenne szükség. Ha ezt sikerülne megvalósítani, bizonyára az SZTK fogászati szak- rendelésének munkáját tehermentes! tené. Baksa Lászlőné tanácstag, Ballószög dítozása közepette a busz elindult Feleségem sírt, én nem tudtam szóhoz jutni, de arra gondoltam, hogy hazánkban soka kitűnő ideggyógyász szakorvos és az ilyen gépkocsivezetőknek érdemes lenne kezeltetni magukat. Rapcsák József Madaras Petróleum és szárazelem Közel 200 éves a ház, melyben lakom, a villany ezért nincs bevezetve, s petróleummal világítok. Illetve világítanék, ha kapnék petróleumot és lámpaüveget, A szórakozásomat kis zsebrádióm jelenti, most azonban azt sem hallgathatom: elem nem kapható. Idős nyugdíjas vagyok, de úgy látszik, a hiánycikkek miatt sötétségre vagyok ítélve és a szép magyar nótákat sem hallgathatom. Virágh Imréné Kecskemét Miért nem friss az áru? Rendszeresen vásárolok a leninvárosi ABC áruház zöldség- és gyümölcsosztályán. Sajnálattal látom, hogy ennek az üzletnek a zöldségellátása még nyáron sem közelíti meg a Nagykőrösi utcai, vagy Rákóczi úti zöldségboltok választékos, friss árukészletét. A MÉK csupán saját üzleteit látja el szép áruval? Mikor az áruház egyik vezetőjének erről említést tettem, azt válaszolta, hogy „mi mostoha gyerekek vagyunk”. Miért? K. F.-né Kecskemét, Leninváros Bűnözőket fogtak el a határőrök Pusztai Sándor és Rom- háb József nem érezte jól magát Pécsett, de az országban sem. Volt ennek oka. ugyanis pusztait lopásért 10 hónapra, tiltott határátlépési kísérletért pedig kétévi szabadságvesztésre ítélték. A múlt évben, szabadult szabadságvesztésbüntetéséből. Romháb rablásért és súlyos testi sértésért több mint három és fél évet töltött börtönben. A pécsi pályaudvaron találkoztak. s beszélgetés közben rádöbbentek, hogy mindketten „sorsüldözöttek”. Pusztai javaslatára nagyon gyorsan elhatároz' ták. hogy együtt próbálkoznak a „szabad világban”, s néhány perc alatt megszületett a tiltott határátlépés terve. Bajára vonattal érkeztek. Az élelmiszerboltban elemózsiát. s pálinkát vásárol, tak, majd kisétáltak a hercegszántói útra. Nagyba- racskáig autóstoppal jutottak el. de a faluból csak gyalog merték megközelíteni a határt. Késő este volt, erősen fújt a szél. a hőmérő mínusz 6 fokot mutatott. Térdig jártak a hóban. — Ilyenkor a határőrök is elhúzódnak — mondta Pusztai. — Kedvező időt választottunk — helyeselt Romháb. Bánfi István és Kiss István határőrök figyelme azonban egy pillanatra sem lankadt. Gyakorlott szemmel kémlelték a vastag hótakaróval borított terepet. A fehér hó segítette, hogy felfedezzék: két alak közeledik feléjük. Az autóbusz közeledő fényszórója azonban a határőröket világította meg. A határsértők — korábbi megegyezésük szerint — futásnak eredtek. * még a figyelmeztető lövésre sem áiltak meg. Bánfi István és Kiss István határőrök gyorsabbak voltak, mint a bűnözők, s elfogták őket. • Ugyanezen a napon Tamás Ferenc és Pető László is szökési szándékkal érkezett Bajára. Szintén a törvényes felelősségrevonás elől akartak menekülni. Pe. tőt — aki korábban Dunaújvárosban dolgozott — tízhónapi szabadságvesztésre ítélte a bíróság csalásért. A' tárgyalás után felkereste barátját, Tamás Ferencet és kijelentette. — Ezt én nem ülöm le, inkább nyugatra szökök. — Veled tartok — adta a helyeslő választ Tamás, mert neki is rosszul állt a szénája. A közelmúltban szabadult a börtönből: társadalmi tulajdon elsikkasz. tása miatt kétévi szabadságvesztést kapott. — Nincs meleg ruhám — aggályoskodott Tamás — mi lesz velem ebben az átkozott hidegben? — Nem akadály ez komám. Eladom a motorkerékpáromat. s futja abból meleg ruhára, meg útrava- lóra is. A kölcsönt visszafizeted Svédországban — nagylelkűsködött Pető. Így érkeztek meg .2700 forinttal a zsebükben Bajára. A Duna Szállóban néhány órát pihentek, majd enni-inni valót vásároltak, vonatra ültek, s Bácsbokod- tól a határig kitartóan taposták a fél méteres havat. Útközben meg-meghúzták á rumos üveget is. Már a győzelem mámorában éltek, amikor Szolga István határőr, alig pár lépésre a határtól elfogta őket Gazsó Béla
