Petőfi Népe, 1970. február (25. évfolyam, 27-50. szám)
1970-02-04 / 29. szám
A népgazdaság 1969. évi fejlődése (Rövidített szöveg.) annál , /N/V/W* 5 1969-ben a termelés a ' népgazdaság válameny. nyi ágazatában nőtt, emelkedett a lakosság fogyasztása, a felhalmozás, kedvezőbbé vált külkereskedelmi helyze. tünk. Az 1969. évi ered. mények is hozzájárultak ahhoz, hogy a III. ötéves terv első négy évében a gazdasági növekedés üteme — a legfontosabb mutatószámok alapján — a terv- . nek megfelelő, ül. annál 5 gyorsabb volt. A nemzeti jövedelem 1966—1969-bem átlagosan 29 százalékkal haladta meg a II. ötéves terv átlagos színvonalát az előirányzott 19—21 százalékkal szemben. A növekedési ütem 1966-ban az 1965. évi alacsony szinthez képest 8 százalék, 1967-ben — nagy készletfelhalmozás és feszített beruházás mellett 9 százalék volt. Az ütem 1968—1969-ben az új irányítási rendszerre való átállás, az átrendeződés folytán a központi szándéknak megfelelően a belső és a külső egyensúlyi helyzet javulásával egyidejűleg mérséklődött (6, ill. 6 száA Központi Statisztikai Hivatal jelentése zalékra), de így is nagyobb volt, mint 1961—1965. években (4,5 százalék). 1969-ben a népgazdaság külső egyensúlya lényegesen javult. A különböző, ideiglenes és tartós tényezők együttes eredményeként a kivitel értéke mind a szocialista, mind a tőkés viszonylatban meghaladta a behozatalét, az 1969. évi külkereskedelmi forgalom jelentős aktívummal zárult. (Az 1968. évi egyenleg is kedvezőbb volt a korábbinál.) A tapasztalatok azt bizonyítják, hogy a gazdaság- irányítási rendszer eredményesen működik. Igazolódtak azok a feltételezések is, hogy az új irányítási rendszer teljes kibontakozásához és zavartalan érvényesüléséhez hosszabb idő szükséges. A gazdasági szabályozó- eszközök gyakorlati alkalmazása során megmutatkozott, hogy azok működése elősegíti a központi célok megvalósítását, de egyeseket közülük tökéletesíteni kell. A gazdasági és a társadalmi élet fejlődését részleteiben a következők jellemezték: Népesség — Foglalkoztatottság 1970. január 1-én az ország lakossága 10,3 millió fő volt, mintegy 340 000 fő. vei 3 százalékkal több, mint 1960. január 1-én. (A népszámlálás részletesebb adatairól a Központi Statisztikai Hivatal néhány napon belül külön jelentést ad ki.) Az aktív keresők száma — a folyamatos munkaerőnyilvántartások szerint — 1970. január 1-én 5,1 millió volt, kereken 400 000 fővel több, mint tíz évvel ezelőtt. A 100 keresőre jutó eltartottak és inaktív keresők (pl. nyugdíjasak) szórna tíz év alatt 112-ről 104- re csökkent. A foglalkoztatottak száma az utolsó két évben gyorsabban nőtt, mint a megelőző időszakban. A munkaerő iránti kereslet fokozódásában több tényezőnek volt szerepe. Közülük jelentős volt, hogy az iparban és az építőiparban, ahol az összes foglalkoztatottak mintegy 40 százaléka dolgozik, a munkaidő- csökkentésre vonatkozó társadalompolitikai célkitűzés a tervezettnél korábban megvalósult, és ez két év alatt 5—6 százalékkal csökkentette az egy főre jutó munkaidőalapot. A gyermekgondozási segély bevezetése, ill. az azt igénybevevő nők számának emelkedése nyomán is szükségessé vált bizonyos pótlólagos létszámnövekedés. Mindezek mellett a vállalatok termelésük növelését jelentős részben létszámnöveléssel fedezték. A foglalkoztatottak számának emelkedésében, különösen 1969-ben nőtt a szerepük a nem teljes munkaidőben dolgozóknak, elsősorban a nyugdíjasoknak. A mezőgazdasági népesség elvándorlása korábban a többi ágazat számára jelentős munkaerőforrást képviselt. Az utóbbi két évben az átáramlás lelassult, sőt helyenként visszaáramlás is volt. Beruházás 1969-ben költségvetésből, vállalati, szövetkezeti, tanácsi fejlesztési alapokból, bankhitelből több pénz állt rendelkezésre beruházásra, mint 1968-ban. A beruházások volumene mintegy 7 —8 százalékkal meghaladta az előző évit. A beruházások 1968—1969. évi eredményei, a vállalati magatartások azt igazolják, hogy a jelenlegi irányítási rendszer a beruházási politika tervszerű megvalósulása szempontjából is előrelépést jelent. A beruházási kereslet és kínálat közötti feszültség azonban még nem oldódott fel. Az építőipar a termelés jelentős növelése mellett sem tudta a beruházások fizetőképes keresletét maradéktalanul kielégíteni. 1969-ben többek között az alábbi fontos beruházásokat helyezték üzembe: a Tiszamenti Vegyiművek új mosószergyárat, a nyíregyházi gumigyár több új termelőüzemét, a Dunai Kőolajipari Vállalat új benzinreformáló üzemét, a magyaróvári timföld- és műkorundgyár üzemi erőművét. Korszerűsítették a csepeli vas. és acélöntödéket és elkészült a Lenin Kohászati Művek új elektro- acélművi csarnoka és ívkemencéje. A Dunai Vasműben befejezték az oxigéngyár, valamint a könnyűacélszerkezeti üzem beruházásait. A Debreceni Konzervgyárban évi 2000 vagon konzervkapacitás létesült és elkészült a Szigetvári Konzervgyár évi 174 vagon paradicsom feldolgozására alkalmas új üzemrésze. A hűtőkapacitás bővítésére üzembehelyezték a győri új hűtőházat, a tejellátást javítja a székesfehérvári új üzem. Megkezdte termelését az Alföldi Porcelángyár hódmezővásárhelyi új ház- tartásiedény-gyártó üzemrésze. — Jelentősen nőtt, különösen a termelőszövetkezetekben, az állatférőhelyek száma. Bővült az ország tároló- és raktárkapacitása. — Átadták a Gödöllői Agrártudományi Egyetem új gépészmérnöki karának épületeit. Üzembehe. helyezték a Debreceni Kossuth Lajos Tudományegyetem kémiai kísérleti intézetét. Ajkán új, nagy művelődési ház, Zalaegerszegen közfürdő épült. Komá. romban átadták a 320 személyes új állami gyermek- otthont. Elkészült a Rádió új irodaháza. — Tovább bővült az egészségügyi, szociális, kulturális létesítmények hálózata, ill. befogadóképessége. Átadták rendeltetésének a dombóvári 450 ágyas kórházat. Fejlesztették a csatorna- és vízvezetékhálózatot. A jobb hírközlést szolgálja a lakihegyi adóállomás évközben befejezett rekonstrukciója, valamint a budapesti Lipót és Teréz távbeszélőközpont hálózatbővítési beruházása. Elkészült a Cegléd—Szajol közötti vasútvonal villamosítása, valamint a ceglédi vasúti felüljáró. 1969- ben több új szálloda és motel beruházása fejeződött be a Balaton partján és más fürdőhelyeken. Budapesten az év végén adták át az ország legkorszerűbb új szállodáját a „Hotel Duna Intercontinental” Szállodát. 1969-ben előzetes adatok szerint — kb. 62 000 lakást építettek. Ezzel a III. ötéves terv folyamán eddig elkészült lakások száma 247 000- re emelkedett. Ipar — építőipar 1969-ben az ipari termelés az előző évhez képest — a termékek mennyisége alapján számítva — 3 százalékkal nőtt. (Az ipar társadalmi terméke — az iparvállalatok és szövetkezetek ipari és nem ipari termelése együttvéve — becslések szerint ennél valamivel nagyobb mértékben emelkedett.) A termelés növekedése 1969-ben a szövetkezeti iparban nagyobb volt, mint az állami iparban. 1969-ben az ipar 25 százalékkal termelt többet, mint 1965-ben. Az ipar értékesítése 1966 —1968. években kevésbé 1969-ben nagyjából úgyan. úgy emelkedett, mint a termelés, így a készletnövekedés 1969-ben, a célkitűzéseknek megfelelően az előző évekénél kisebb volt. Az ipar a belkereskedelemnek kb. 7 százalékkal, a külkereskedelemnék 11 százalékkal, a beruházóknak 8 százalékkal adott el többet, mint egy évvel azelőtt. A termelőágazatok (és a termelőeszköz-kereskedelem) vásárlása lényegében az 1968. évi szántén maradt 1969-ben a főbb ágazatok közül — elsősorban a műtrágyatermelés 17 százalékos és a kőolajfeldolgö- go zó ipar termelésének 12 százalékos fokozódásával — továbbra is a vegyipar, valamint a villamosenergiaipar fejlődött a legnagyobb mértékben) több, mint 7 százalékkal). 1969. második felében — a megvalósítás alatt álló közúti járműprogram keretében — megindult a Rá- ba-MAN Diesel-motorok sorozatgyártása. — A bányászat termelése — a földgáztermelés 20 százaié, kos fokozódása és a szén, valamint a kőolajtermelés 3 százalékos csökkenése mellett — lényegében az 1968. évi szinten maradt. A könnyűipar összességében ugyanannyit, bútorokból, papíripari és nyomdaipari termékekből többet, textíliákból és ruházati termékekből kevesebbet termelt, mint 1968-ban. — Nem érte el az előző szintet az építőanyagipar (elsősorban a tégla, cement, mész, vasbetongerenda) termelése. Több ágazatban a termelésen és az anyagfelhasználáson belül nőtt a modernebb, korszerűbb termékek aránya. A szénhidrogének (kőolaj és földgáz) részesedése az alapenergiahordozók termelésében egyötödrészben, a nitrogénműtrágya-termelés teljes egészében a korszerűbb földgáz bázison alapul. Tovább fokozódott az előregyártott elemek, a műanyagok, szintetikus anyagok és szálak termelése, valamint felhasználása. 1969-ben a szocialista iparban foglalkoztatottak száma — 1968-hoz viszonyítva — 3 százalékkal nőtt, mérsékeltebben, mint az előző évben. A szocialista iparban foglalkoztatottak havi átlag- keresete 3,5 százalékkal emelkedett 1968-hoz viszonyítva. Az iparban kifizetett összes bér a létszám és az átlagkereset növekedésének hatására mintegy 7 százalékkal több volt az előző évinél. Az egyéb bérjellegű kifizetések, elsősor. ban az 1968-ra kifizetett nyereségrészesedés jelentős emelkedése folytán, a bérkifizetésnél jobban nőttek. Az építőipar 1966—1969. években átlagosan kb. 9 százalékkal, ezen belül 1968-ban és 1969-ben 6—7 százalékkal növelte terme, lését. Az építőipari árak 1968ban 13 százalékkal magasabbak voltak, mint 1967- ben, 1969-ben — részben a piaci feszültség hatására — 5 százalékkal tovább emelkedtek. Szerepe volt az 1968. évinél magasabb árszínvonalban többek között egyes építőanyagok áremelkedésének. Mezőgazdaság A mezőgazdaság termelése az 1960-as években — 1965. év kivételével — évről évre emelkedett és 1969- ben — előzetes számítások szerint 5—6 százalékkal meghaladta az előző évi szintet. 1966—1969 évek átlagában a mezőgazdasági termelés volumene 15 százalékkal nagyobb volt 1961—1965 évek átlagánál. Az 1969 évi növekedést a növénytermelés fejlődése eredményezte, az állattenyésztés 1969-ben nem érte el az előző évit. A két legfontosabb szemes termény, a búza és a kukorica termésmennyisége 1969-ben tovább nőtt és az hazai igények (fogyasztás és tartalékolás) kielégítése mellett búzából exportra is jutott. 1969-ben a búza és a kukorica vetésterülete számottevően nem változott az előző évhez képest, a nagyobb termés a magas termésátlagok következménye volt. A főbb szántóföldi kapásnövények közül burgonyából 200 000 tonnával, 18—20 százalékkal több, cukorrépából kb. 6—7 százalékkal kevesebb termett 1969-ben, mint az előző évben. Az 1969. évi szőlőtermés — lényegében az előző évivel azonos nagyságú területen — mintegy 950 000 tonnát tett ki, 14 százalékkal többet, mint a jó termésű 1968. évi mennyiség. A gyümölcstermés is meghaladta 1969-ben az előző évi és az eddigi legmagasabb 1967 évi szintet is. Az almatermés kb. 650 000 tonna volt, alig valamivel kevesebb az 1967 évi kiemelkedően nagy mennyiségnél. A nyár elején érő gyümölcsfélékből az előző évekhez és az igényekhez képest kevés termett. 1969. december 31-én — előzetes számítások szerint — a szarvasmarha-állomány 1 925 000 darabot, — a sertésállomány 5 400 000 darabot tett ki. Mind a szarvasmarha, mind a sertésállomány kisebb volt az egy évvel korábbinál (92 000, ill. 400 000 darabbal). Az állomány csökkenését a hozamok emelkedése nem ellensúlyozta, ennek folytán az ágazat termelési értéke nem érte el az 1968 évi szintet. Az 1969. december 31-i sertésállomány mind a nagyüzemekben, mind a kis gazdaságokban kisebb volt nemcsak az előző évinél, hanem a három évvel korábbinál is. Szállítás - Hírközlés A közlekedési vállalatok áruszállítása 1968-ban és 1969-ben, amellett, hogy a szállítási igényeket általában kielégítette, viszonylag mérsékelten, a nemzeti jövedelemnél kisebb mértékben nőtt. 1968-ban és 1969-ben is folytatódott az a tendencia, hogy az áruszállításban nőtt a közúti közlekedés és a csővezetékes szállítás szerepe. A távolsági személyszállításon belül ugyancsak fokozódott a közúti (autóbusz) szállítás szerepe. A helyi személyszállítást illetően a budapesti közlekedés helyzete a legnehezebb. Külkereskedelem A népgazdaság külső egyensúlyi helyzetét nagymértékben befolyásoló külkereskedelmi forgalom egyenlege az utóbbi években — 1966 kivételével — passzív volt. 1968-ban a passzívum jelentősen mérséklődött, 1969-ben pedig nagymértékű kiviteli többletünk volt A külkereskedelmi egyenleg javulása elsősorban a szocialista országokkal lebonyolított forgalomból adódott, de 1969- ben — évek óta első ízben — a nem szocialista országokkal is aktív külkereskedelmi egyenleg alakult ki. 1969-ben összes külkereskedelmi forgalmunknak 68 százalékát a szocialista országokkal, 32 százalékát a tőkés országokkal bonyolítottuk le. Az 1969 évi külkereskedelmi tevékenység legjellemzőbb vonása az export nagymértékű, 16 százalékos növekedése volt. Különösen erőteljesen nőtt a kivitel 1968-hoz képest a nem szocialista országokba: 32 százalékkal, 1968-ban ebbe az országcsoportba az előző évinél mintegy 6 százalékkal kevesebbet exportáltak. A kivitel ilyen nagymértékű növekedését több tényező kedvező egybeesése idézte elő. A nemzetközi kereskedelemben 1969-ben általában élénk konjunktúra volt. Exporttermékeink tőkés világpiaci ára is kedvezően alakult. Az 1968 év végéről 1969-re áthúzódó szarvasmarha-szállítások, valamint az 1969 évi jó mezőgazdasági termés számottevően növelték az export- árualapot. Az iparvállalatok egy része a belföldi rendelések átmeneti mérséklődése miatt külföldön keresett piacot termékei számára és exportrendelésekkel kötötte le kapacitását. Az ipari termelés viszonylag mérsékelt növekedése mellett az iparcikkek exportja mintegy 14 százalékkal emelkedett. (A szocialista ipar összes értékesítésének az exportátadások egyötödét teszik ki.) Az iparcikk-kivitelen belül 1967- ben és 1968-ban a késztermékek, 1969-ben az anyagok, félkésztermékek és alkatrészek exportja nőtt erőteljesebben. A mezőgazdasági és élelmiszeripari termékek kivitele a korábbi évek fokozatos emelkedése után 1968- ban kismértékben csökkent. Az 1969. évi külkereskedelmi aktívum viszonylag dinamikus, mintegy 7 százalékos ipamövekedés mellett alakult ki. A behozatal több mint felét kitevő anyagimport 5 százalékkal nőtt. H lakosság jövedelmei és fogyasztása A lakosság szempontjából az új gazdaságirányítási rendszer egyik kedvező vonása az volt, hogy bevezetése óta a jövedelmek folyamatosan emelkedtek. 1968- ban és 1969-ben a jövedelmek növekedési üteme meghaladta a termelését. Az egy főre jutó reál- jövedelem 1969-ben 6—7 százalékkal volt nagyobb, mint 1968-ban. A lakosság jövedelmének csaknem háromnegyed részét kitevő pénzbevételek 1969- ben 10 százalékkal nőttek. A munkabérösszeg 8 százalékkal emelkedett. A reáljövedelem alakulásában 1968-ban és 1969-ben nagyobb szerepe volt a foglalkoztatottság emelkedésének, mint a korábbi években. A keresők és eltartottak arányának változása az egyes családokat eltérően érintette, ez a családonkénti jövedelmeket ugyancsak j differenciálta. 1969-ben a mezőgazdasági munkával kapcsolatos pénzbevételek, amelyek a paraszti jövedelmek több mint felét teszik ki, 9 százalékkal, reálértéken 7 százalékkal nőttek. A mezőgazdasági népesség saját termelésből származó fogyasztása évek óta fokozatosan csökken. A saját termékek fogyasztását fogyasztói árakon magában foglaló egy főre jutó paraszti reáljövedelem 1969- ben 5 százalékkal emelkedett. A harmadik ötéves terv eddig eltelt időszakában a lakosság fogyasztása folyamatosan emelkedett. A mennyiségi fejlődésen túlmenően kedvező irányban változott a fogyasztás szerkezete is. Az élelmiszer-fogyasztás aránya évről évre csökkent, az iparcikkeké pedig nőtt. Csaknem valamennyi szükséglet [Folytatás a 4, oldalon.)
